Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-23 / 95. szám

A „szezonális” vállalkozó Bogács (ÉM - CSKA) - Lassan indul a nyári sze­zon, és sok vállalkozó ke­mény hónapok elé néz: így a bogácsi Fészek kemping tulajdonosai $em sokat pihenhetnek majd a nyáron. Kóta Csa­ba és felesége - úgy ti­zennégy évvel ezelőtt - a pedagógusi pályát cserél­te fel a ma már jól műkö­dő vállalkozásért, s ha a lányuk nem is, fiúk köve­ti szülei nyomát az idegenforgalmi vonalon.- Sokat jártunk erre annak idején a családom­mal kirándulni, s mindig tapasztaltuk, hogy né­hány lakókocsis, sátras vendégnek már nincs he­lye. Akkor jött az ötlet: nyissunk egy kempinget. Másrészt az is közrejátszott a döntésünkben, hogy nem igazán éreztük úgy: pedagógusként értékel­nek minket. Szerettük volna megteremtem a saját kis világunkat, nyugalmat, békét és csöndet akar­tunk. Ennek egy része megvalósult, hiszen csendes magányunkban élünk itt a téli hónapok alatt, de a nyugalom az minket is sokszor elkerül, hiszen a külvilág betör az emberek életébe, és csak csalá­don belül lehet megvalósítani a harmóniát. Nyáron főként nincs nyugalom az idegenforgal­máról már méltán híres faluban, hiszen nem csak a Bükk, a fürdő, hanem a halastó is vonzza a ven­dégeket, akik gyakran vernek sátrat a Fészek kempingben, ahová persze lakókocsival is be lehet térni. Maga a kemping egy malomház területén épült, és a régi molnárházban apartman lett kiala­kítva. Az öreg malom pedig hamarosan étterem­ként funkcionál majd.- Ez szezonális munka, hiszen ősszel már nem jönnek a vendégek, viszont nyáron a nap huszon­négy órájában dolgozunk Ez egy furcsa életforma, és elég nehezen búja az ember szervezete, lelke - mondja Kóta Csaba. Mikor októberben elmegy az utolsó vendég, néha úgy érezzük: bármilyen fizikai, vagy szellemi munkára képtelenek lennénk. Azt a néhány hónapot elég nehéz kipihenni, másrészt pe­dig az az időszak adja a család anyagi biztonságát. Aztán mikor jön a tavasz, az emberben már moco­rog a „tenniakarás”, és olyankor valami új dolgot próbálunk megvalósítani, mint most az éttermet, vagy egyszerűen csak kertészkedem. A lényeg az: soha nem bántuk meg, hogy feladtuk a régi életün­ket, s megalkottuk a saját kis világunkat. Egy kis falu nem „bír el” sok boltot A kényszervállalkozók mellett vannak olyanok is, akik megtalálták a számításukat Tárd (ÉM-CSKA)-Egy kis falu élete, távol a nagyvárosoktól sokszor nehéz. Nincs munka, így jó néhány ember kényszervállalkozóként próbálja meg fenntarta­ni családját. Amiből ta­lán még meg lehet élni a kistelepüléseken - az a kereskedelem, a ven­déglátóipar, vagy pedig a mezőgazdaság. Tar- don mindkettővel fog­lalkoznak - derült ki a polgármester szavaiból -, s talán a kényszervál­lalkozók mellett van­nak olyanok is, akik megtalálták számításu­kat itt helyben. Ami leginkább jellemző a településre a mezőgazda­ság és a kereskedelem - mondja Czufor József pol­gármester -, habár a kez­deti lendület után elég so­kan adták vissza vállalko­zói igazolványukat az el­múlt években. Több kis élelmiszerüzlet is van a községben, ami nem baj, hiszen javult az ellátott­ság, de lehet, hogy piac szempontjából már néha sok, ahogy presszóból is, hiszen a település lélek- száma kicsi, és túl sok ilyen egységet nem bír el a falu. Az emberek viszont nem tudnak hová elmenni dolgozni, nagyobb ipari üzem nincs a közelben, vagy nem fizetik a dolgo­zók bérletét. Egyszerűen nincs kitörési lehetőség. A polgárok egy része a helyi mezőgazdasági szövetke­zetben, vagy az önkor­mányzati intézményekben dolgozik, és ezzel nincs to­vább. A mezőgazdasági vállalkozók mintha kissé megerősödtek volna az utóbbi időben a polgár- mester szerint, hiszen ja­vult a vállalkozók gép­parkja, sokszor pályázhat­nak és pályáznak. •- Persze ez nem azt je­lenti, hogy a termés nem húzhatja keresztül a gaz­dálkodók számításait - mindezt már Nagy And­rástól halljuk, aki évekig kistermelőként, majd né­hány esztendeje vállalko­zóként művel 230 hektár földet. Túl sok a búza - panaszkodik -, ezért már korábban áttért az apró és olajos magvak termeszté­sére. Tele vannak a mal­mok - mondja -, nem iga­zán kell a búza senkinek sem. Úgyhogy az olajrep­cére álltam át, és vöröshe­rét és mustárt termelek vetőmagnak. Igaz, a gép­parkom már elég jó, lízin­geltem, vásároltam, de be­letelik néhány évbe, míg kigazdálkodom az árát, habár a tardi föld jó. Igaz, nincs olyan mint a keresz­tesi vagy a kövesdi határ, ennek kell néha egy.kis tápanyag. Ami azt jelenti, hogy én drágábban terme­lek. Amiben még szeren­csésnek mondhatom ma­gamat, hogy a B.-A.-Z. Me­gyei Területfejlesztési Ta­nácsnál nyert pályázat se­gítségével felépíthettem a magtáramat. A kereskedők sincsenek túl jó helyzetben - halljuk Tóth Miklóstól, aki egy éve vette át édesanyja élelmi­szer üzletét a községben. Előtte Mezőkövesden dol­gozott pincérként, de hát a bejárást, és az éjszakázást megsínylette a család. A konkurenciára nem pa­naszkodik - bár természe­tesen van. Úgy próbálja igazítani árait, hogy betér­jenek hozzá a vevők. Ami számára is gond, hogy sok ember a nagyvárosi disz­kontokban vásárolja meg az eltartható élelmiszert nagytételben, így a cukor és a liszt például csak mi­nimális mennyiségben fogy a boltban. Aztán a sok mozgóárus is elszip­pantja a vevőket, akik he­tente többször is megjelen­nek a falu főterén. Habár az üzlet nem nagy, min­dent árusítanak, ami egy háztartáshoz szükséges, így az élelmiszer mellett vegyiárut is. A család ép­pen hogy megél a forga­lomból, s biztos ami biztos alapon a feleségnek van „rendes munkája”, így az üzletet egyedül a férj viszi. Mint mondja, fejlesztési tervekből nem lenne hi­ány, de az anyagiak korlá­tot szabnak az álmoknak, így csak abban bízik, hogy hamarosan jobban megfi­zetik az embereket, akik többet tudnak majd vásá­rolni, s nekik is nőni fog a forgalmuk. Nagy András: A magtár a területfejlesztési pályáza­ton nyert pénz felhasználásával épült Fotó: G.P. FALURÓL FALURA MEZÓNAGYMEHÁLY A költészet örömet hoz- Cseh Károly és Dudás Sándor bükkaljai költők mutatkoztak be Mező- nagymihályon a költészet napjához kapcsolódó ren­dezvényen. Az eseményt bevezető kérdésre vála­szolva műveik bemutatá­sával bizonyították: ko­runk emberének is szüksé­ge van a kikapcsolódást, felüdülést és a gondjaink közti elmélyedést jelentő költészetre. SZENTISTVÁN : Eső után meleg idő kellene - Áprilisban a Szentistváni Mezőgazda- sági Szövetkezet területei­re 50 milliméter csapadék hullott. Az eső előtt földbe került napraforgó már ki­kelt és őszi vetéseik is szé­pen bokrosodnak. Most né­hány napig tartó napos, meleg időt kívánnak, hogy növényeik fejlődjenek, folytathassák az eső miatt félbehagyott gyomirtást, fejtrágyázást, a naprafor­gó vetését és előkészíthes­sék a talajt a kukorica földbe helyezéséhez. SZOMOLYA Szép fából, virágból le­gyen több - A szomszé­dos, már Heves megyéhez tartozó Noszvaj községgel együttműködve szennyvíz- csatornát kíván építeni Szomolya önkormányzata pályázaton elnyert pénz­ből. Ugyancsak pályázati támogatást remélnek az ÁNTSZ által ideiglenesen bezárt konyhájuk újrain­dításához. Az intézményt 300 adagosra tervezik, ahonnan az iskolásoktól az idősekig mindenkit el­látnának. Az önkormány­zat idén is benevezett a „Három szombat” elneve­zésű, a közterületek, a la­kóépületek előtti terüle­tek szépítését szorgalma­zó versenybe. Ugyancsak bejelentkeztek a Virágos Magyarországért Mozga­lomhoz is. Annak tudatá­ban, hogy Szomolya la­kossága' a faluban kiala­kult szokások szerint pél- daadóan tovább szépíti portáját és háza kör­nyékét. TÍBOLDDARÓC Forráshiányosán is jár­dát építenek - Forráshi­ányos költségvetést foga­dott el a község képviselő­testülete, de pályázati pénzek reményében járda- és szennyvízcsatorna épí­tést is terveznek. A szennyvízelvezetés ügyé­ben még csak most kezde­nek tapogatózni Káccsal, Bükkábránnyal, Mezőke­resztessel együtt. Alapvető feladatuknak eleget tesz­nek, az intézményeik mű­ködtetéséhez szükséges pénzzel rendelkeznek. Ezen túlmenően járdáikat szeretnék felújítani ugyan­csak pályázati pénzből, amihez az önkormányzati önrész rendelkezésre áll. VATTA Utakat, közvilágítást korszerűsítenek - A Damjanich, a Petőfi úton belvízelvezetést , tervez idén 10 millió forintos költséggel a település ön- kormányzata. A Rákóczi úton járdát építenek és a faluban 50 közvilágítási lámpát cserélnek ki kor­szerűbb, energiatakaréko­sabb világítótestre. A ká­beltévés hálózatot kiépíté­sét is tervezik az idén, ami 6-8 millió forintba kerül. Megvalósításához szükség lesz a lakosság anyagi hoz­zájárulásához, de pályázat révén központi támogatást is remélnek A vattai főutca. Folyamatosan korszerűsítenek. Bogács (ÉM - FL) - A Bükkalján, a Hór- és a Szoros-patak völgyében fekvő településen a síkság találkozik a dombbal, a hegységgel. A Mezőkövesd felől vezető út melletti ter­mőföldek kalászost, burgo­nyát nevelnek, a falu mö­götti domboldalakon ne­mes szőlő terem. Bogács ma már nemzet­közi hírű nevezetessége a hőfürdő. Az ötvenes évek második felében mélyfúrás nyomán feltört 60-70 fokos melegvíz hasznosítására az első medencét 1959-ben építették. Napjainkban a termálfürdő évente sok ezer hazai és külföldi - né­met, lengyel, szlovák - gyógyulást, felüdülést ke­reső látogatót vonz. A für­dő 5 medencéje közül 3 ter­málvizes, 1 gyermekme­dence és 1 úszómedence. A kénes melegvizet a reuma­tikus fájdalmakban szen­vedőkön kívül a nőgyógyá­szati panaszokkal bajlódók is eredményesen alkalmaz­hatják furdőkúraként. Bogács az elmúlt évtize­dek során szinte üdülőfalu­vá vált. A strand körül üdü­lőövezet épült, több utcá­ban hétvégi házak sorakoz­nak. A faluban is nagyon sok hazai es külföldi vásá­rolt és újított fel lakóépüle­tet. Emellett szinte minden útelágazásnál eligazítótáb­la mutatja, hol van a: „Zimmer frei”. A Hór-patak felduzzasztásával a fürdő­től nem messze lévő mes­terséges tó mára horgász­paradicsom lett. A falut övező dombok tövében han­gulatos pincék és szívélyes gazdáik váiják a kikapcso­lódásra váró idegeneket. A település immár ha­gyományos vendégcsaloga­tó rendezvényei közé tarto­zik a Bogácsi Nyál'. Az üdü­lési szezonban fellép a helyi hagyományőrző együttes, nemzetközi dalostalálkozót, nemzetközi ifjúsági zenei tábort tartanak, templomi hangversenyt rendeznek. És immár ugyancsak ha­gyományosan nemzetközi borversenyt is - nagy att­rakcióval. Az eső sem riasztja el a fürdőzőket Fotó: Gál Péter EZT LÁTNI KELLI A család éppen hogy megél a forgalomból A hőfiirdő télen-nyáron nyitva

Next

/
Oldalképek
Tartalom