Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-02 / 78. szám
Csütörtök '.SZÓLÁSTÉR x Ésxak-MagyarorszAo LJf □ Számadás Négyévenkénti rendszerességgel most zajlik a kormány munkájának értékelése. A választók olyan bőséges kínálattal találkozhatnak, hogy bárki elkötelezettsége és hovatartozása szerint válogathat a rózsaszínű, a veréb-szürke és a kritikán aluli minősítések közül. Akit netán idegesít e színes kaval- kád, az jobban teszi, ha saját közvetlen tapasztalataira hagyatkozik. De néhány intő példa erejéig maradjunk a realitások talaján és tegyük mérlegre össznépi teljesítményünket, hiszen a kölcsönhatás nyilvánvaló. Amióta világ a világ, az idős emberek - egyáltalán nem elítélendő - szokása a nosztalgiázás. A „bezzeg a mi időnkben...” kezdetű, a megszépült múltat felidéző és a jelennel szembe állító történetek mesélése, vagy felhánytorgatása. Ha jól belegondolunk, sok mindenben igazuk is van. Mert például komolyan végiggondoltuk-e azt, hogy Budapest ostroma és az utána következő nélkülözések nem viselték meg annyira az akkori fiatalokat, mint a mostani idők és káros szokások. A negyvenes évek második felében a sorkötelesek közül megközelítően sem szuperálták ki a harminc százalékot idegrendszeri vagy fizikai alkalmatlanság miatt. Tény az is, hogy akkoriban egyetlen bombariadót sem produkáltak, elbliccelendő a tanítást. Nagy és mesterségesen geijesztett zűrzavar jellemezte az ideológiai harcot, de egyetlen fiatal sem vallotta azt, hogy nem érdemes negyven évig élni, ha az ember huszonöt éves korára is kipörögheti magát. Mindezeken túl, nagyon sok ellentét és- párhuzam figyelhető meg a múlt és a jelen között. Annak idején a világon három helyen gyártottak foszgént, ezt a rendkívül veszélyes és mérgező vegyianyagot, Amerikában egy sivatag közepén állították elő, Japánban egy távoli lakatlan szigeten és Magyarországon Sajóbábonyban, mindössze néhány kilométerre légvonalban Miskolctól. De ezért senki, még egy halk ejnye-bejnyét sem ejtett ki a száján. Aztán most hirtelen átlendültünk a ló túlsó oldalára. Kiderült, a folyó úgy folyó, ahogy az Isten megteremtette és a természet kialakította. De a ráfizetés, a túlköltekezés - eladósodás bizony rendszersemleges. Már a kezdet kezdetén kitekertük az aranytojást tojó tyúk nyakát. Például a hátrányos helyzetűekre csak annyi jut, hogy biztosítva legyen a többszörösen hátrányos helyzetűek folyamatos utánpótlása. A diósgyőri acélműre is mindössze néhányszor tízmilliárd jutott. így sikerült aztán egy dollárért megszabadulni tőle... Bőven lenne tehát mit osztályozni és önmagunkon számon kérni. Kiss József, Miskolc Továbbra IS VÁR/UK OLVASÓINK közügyekről szóló véleményét, észrevételen. A rovatba beküldött leveleket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk, szerkeszteni, tömöríteni - minden esetben ügyelve az eredeti mondanivaló megtartására. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások természetesen e helyütt sem jelenhetnek nteg. Nem tudjuk köztilnl azokat a leveleket sem, amelyek nyelvi-nyelvhelyességi okokból oly mérvű beavatkozást igényelnének, ami gyakorlatilag az eredeti szöveg átírását jelentené. Nem foglalkozunk a névtelen levelekkel, aláírásként pedig a teljes név helyett monogramot csak akkor használunk, tia ez a szerző védelmében valóban indokolt. A Szólástér rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Javaslatok vagy tettek A „Most vagy...” című március 2-án a „Szólástér” rovatban megjelent írás szerzője - vélhetően nyugdíjastársam - engedje meg, hogy írását jószándé- kúan kritizáljam. Mindenekelőtt tisztázni kell néhány alapkérdést. Ha az Idősügyi Tanács (IT) az idősek (továbbiakban nyugdíjasok) érdekvédelmét szolgálná, akkor annak létrehozásában elsősorban a nyugdíjasoknak kellene részt venni, léte nem függhet az önkormányzatok politikai összetételétől, választásoktól. Az pedig egyenesen elfogadhatatlan, hogy egy ilyen szervezet vezető ön- kormányzati politikusokból álljon. Az IT-ben túlsúlyban demokratikusan választott nyugdíjasoknak kellene ténykedni. A nyugdíjasszervezetek pártideológiáktól független civil szervezetek. Valóban kevés az olyan civil szervezet, amely az idősekkel kontaktust tud teremteni, és még kevesebb, amely érdemi munkát tud felmutatni. Természetes, hogy a nyugdíjasok igénylik olyan szervezet létét, mely ismeri gondjaikat, és képviseli érdeküket. Az azonban már közéi sem biztos, hogy ennek az igénynek a kielégítésére és az aktívakkal, vezetőkkel való kapcsolattartásra a legmegfelelőbb lenne a megyei IT. Hogy a borsodi nyugdíjasoknak szükségük van-e IT-re, annak eldöntéséhez a jelenlegi és egy elvárható alaphelyzetet kell vizsgálni, jelenleg léteznek klubok és érdek- védelmi szervezetek (pártokról nem beszélünk). A klubok egy-egy érdeklődési baráti kör, munkaközösség szülöttei, a társadalmi kapcsolatok ápolására, szórakozásra, az egyedüllét oldására szolgálnak. Információs hálózatuk gyenge, alig létező, érdek- védelemre alkalmatlanok. Az érdekvédelmet vállaló szervezetek többsége egy- egy réteg érdekeinek védelmére jött létre - amelyek viszont mindent felvállalnak, azok sem megyén belül, sem más megyékkel nem tudnak kontaktust teremteni. Nincs információs hálózatuk és egyeztetett programjuk. Ebben a helyzetben nincs értelme bármiféle csúcsszerv létrehozásának, hiszen információ hiányában nem ismerhet települési gondokat, összetétele következtében nem tudja megérteni és nem tud velük azonosulni. Egy ilyen szerv a kívánatos szervezettség elérésének legnagyobb gátja lehet. A kívánatos, elvárható helyzetben a legális megyei szervezeteknek egységes program alapján együtt kell működniük, meg kell szervezniük a települési hálózatot, el kell nyerniük a klubok támogatását, ki kell építeni információs rendszerüket, és kis létszámú megyei vezetőséget kell választaniuk.. Ilyen szervezettség esetén nincs szükség közvetítő szervre. Mindezek okán vissza kell térni az érdekvédelem és a kapcsolatteremtés kérdéskörére. Megyénkben mintegy 72 szervezet ismert, köztük információ- áramlás alig létezik, kívánatos az összefogás. (Nyugdíjaskesergő című tudósítás 1996 decemberében.) A 72 szervezet sok, ha 72 féle elképzelést képvisel, kevés, ha a megye mintegy 350 településéből csak 72 helyen működik. A megyeszékhelyi szervezetek mindegyike igényt tart a megye összes nyugdíjasának képviseletére, és úgy tűnik, egyeztetett munka helyett inkább rivalizálnak. A szervezetek taglétszámuk és/vagy munkájuk alapján értékelhetők. A taglétszámban megmutatkozó támogatottság és a „képviseletét vállalom” közé soha nem lehet egyenlőségjelet tenni, végzett munkáról pedig alig-alig hallani. Több érdekvédelmi szervezet felkérésre sem támogatta az „általuk képviselt” özvegyek olyan jogos igényét, melyben végül is az alkotmánybíróság szolgáltatott igazságot. Le kell tehát szögezni: a nyugdíjasnak jól szervezett, egységes érdekvédelemre van igénye, melyben az információáramlás a településektől a megyen keresztül országos szintig tökéletes és széleskörű. A miskolci egyesületek a rivalizálást a személyes érdekeket félretéve - olyan javaslatok helyett, melyek a kívánatos egység gátjai lehetnek az egység létrehozásán munkálkodjanak. E szervezeteknek figyelmébe ajánlom a március 9-i számban megjelent „Egy kedvemre való civilszervezetről” című írás minden sorát. Megtudhatják belőle, milyen lépéseket kell megtenni a szélesebb egység megteremtéséért. Ihász Ferenc, Ózd Egy falugyűlés ürügyén Nagy várakozással mentem a március 2-án megrendezett falugyűlésre. (Aminek tárgya a beruházási visszatérítés ügye volt - a szerk.) A szokatlanul nagy tömeg láttán rájöttem, hogy ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. Sokan voltunk kíváncsiak arra, hogy a hónapok óta zajló rágalomhadjárat hogyan alakította az emberek érzéseit. A rendezvény végére megnyugodva tapasztaltam, hogy Szirma- besenyóben nagyon sok józan gondolkodású ember él, akik nem dőltek be annak a sok piszkos rágalomnak, amivel az utóbbi időben elárasztottak bennünket. Egyébként a rágalmazást igen nagy bűnnek tartom és mélységesen elítélem. Nem adja meg a lehetőséget sok becsületes embernek a védekezésre. Olyan, mint a hátbatámadás. Megkaptuk végül is a 12 ezer forintot, ami elindítója volt a háborúnak, pereskedésnek. Sokan örültek neki, főleg a gazdagabb emberek köreiben. Sok kisnyugdíjast tudnék itt felsorolni, akik a lemondás mellett döntöttek. Fölajánlották járandóságukat iskolák, utak, templomépítés céljára. Az a véleményem, hogy ez a kis pénz nem ért annyit, mint amit szenvedtek azok az ártatlan, rendes emberek, akiknek könyökig vájkáltak a becsületükben. Sajnos büntetlenül. Sajnálom azokat az embereket is, akik hittek az alaptalan vádaknak, és nem jártak utána az igazságnak. Én felkerestem egy-két olyan embert, akik a rágalmazottak listáján szerepeltek, és én kételkedtem első perctől az ellenük felhozott vádakban. Igazam lett. A falugyűlésen az a nagy taps, amit a polgármester úr kapott, meggyőzött arról, hogy Szirmabesenyóben sokan rájöttek arra, hogy hol az igazság és hol a helyünk. Javaslom, hogy a jövőben ne engedjük, hogy a község békéjét feldúlják ilyen összeférhetetlen viselkedésű emberek. Ezeknek soha semmi nem tetszik, de van egy javaslatom még számukra, álljanak odébb, mindenki nyerne ezzel a lépéssel. Az sem baj, ha itt születtek, hiszen ez ma már nem kiváltság, sót, semmilyen előnnyel nem is járhat. Egyenlő állampolgár itt mindenki. Törekednünk kellene inkább arra, hogy tegyük szebbé, boldogabbá egymás életét, hiszen olyan szép, fejlett községben élünk, amit kár lenne nem észre venni. Elengedhetetlen kötelességünk azonban, hogy tiszteljük vezetőinket és egymást egyaránt. Bíznunk kell azokban, akiket választottunk, hiszen sok-sok éven keresztül már bizonyítottak. Bizalom nélkül sem élni, sem dolgozni nem lehet. A jövőben a saját meggyőződésünkben higgyünk és kerüljük el a rosszízű pletykákat, jáijunk utána az igazságnak, még ha kínos is néha. Befejezésül hagy mondjam el az idős kedves szomszédasszonyom történetét. Balatonfiireden volt nemrég szanatóriumban. Az orvosa kérdezte, hogy hol lakik. Ó büszkén mondta, hogy Miskolc mellett egy olyan szép faluban, amelyik szebb, mint Balatonfüred. Ugye milyen szép válasz? Ha mindenki ilyen választ szeretne adni valamikor valakinek, akkor tegyen is érte meg mindent. Éhhez kívánok minden jóérzésú szir- mabesenyői lakosnak jó egészséget és sok sikert. Ráadásnak pedig egy jó nagy adag békességet, hogy nyugodtan lehessünk ebben az összekuszált világban. Se anyagi, sem pedig erkölcsi érdekem nem fűződik az általam leírtakhoz, csak az igazságérzetem. Kárpáti Béláné Szirmabesenyó Kit képviselnek? Sokan megütközve olvasták az Észak-Ma- gyarországban megjelent tudósítást: a város főterén álló - egykor oly népszerű - Erzsébet fürdőt az önigazgatás sorsára hagyja. Nyírei Pál kerületi képviselő tette szóvá, hogy - a két éve eladott - és azóta is a város polgárságának és az idegenforgalomnak használhatatlan fürdőt vegye vissza a város, ne hagyja tovább pusztulni. A képviselők az ötletet leszavazták. Milyen kár, hogy a képviselők nem vettek részt a Társadalmi Egyesületek Szövetsége által rendezett előadáson, ahol dr. Piskóti István egyetemi docens és Bakos István egyelem! adjunktus a városfejlesztés stratégiai elveit ismertette. A város jövőjét - mondták - nem lehet a véletlenre bízni. A stratégiát meg kell alkotni. A koncepciókat ki kell dolgozni. Ez meg is történt. A képviselők rendelkezésére áll. Ebből vehetnének ötleteket, hogyan is szolgálhatnák (igenis a képviselet „szolgálat”) a választópolgárok érdekeit Tudós szakér tőink koncepciói között ilyenek is szerepelnek: fejlett szolgáltatás (a fürdő is ide tartozik), környezeti kultúra, lakhatóság, komfort, turizmus fejlesztése, az infrastruktúra színvonalának emelése, és ami úgy látszik, nem egyezik az önigazgatási képviselők szemléletével, a privatizáció olyan típusú korszerűsítése, hogy' a városigazgatásnak - a polgárság érdekében - hatékony beleszólása legyen a közcélú ügyekbe. A privatizáció nem a kiszolgáltatottság megvalósulását szolgálja, Iranern - ellenkezőleg - a hatékonyságot, az eredményes vállalkozást, ha erre nem képes, nem szabad elkezdeni. Szomszéd városainkban így' is történt a fürdőkkel. Most már az a kérdés, mit, vagy kit képviselnek a „választottak1? Csapó András Miskolc lOCS£CÉl. V. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy jogsegélyszolgálatunk április 2-án, csütörtökön délután 4~6 orátg a Sajtóház It. emeletén, a 212-es szobában áll rendelkezésükre. Tanácsokat és felvilágosítást ád Demeter lajos ügyvéd. ' , ; <\ A vízórák hitelesítéséről - más szemszögből Újságjuk február 5-i számában közöltek egy cikket a lakóházak lakásaiban kb. 6 óve felszerelt vízórák automatikus cseréjével kapcsolatban. Sajnos más problémám miatt csak most van lehetőségem reagálni erre a témára. Furcsának tartom, hogy egy műszer használatánál csupán az eltelt évek számát kell figyelembe venni, és nem az elhasznált és mért víz mennyiségét. Általában minden műszernél nemcsak az évek döntik el a műszer állapotát, hanem az, hogy a fogyasztott víz- mennyiség nagyságának hatására a vízóra milyen mértekben romlik. Elsősorban ezt kellene figyelembe venni, s nem csak az évek számát. A vízmű vezetőjének azon megállapítása, hogy ha a lakóközösség egyben fizetné be a számlát, s aztán egymás közt intéznék el a részleteket, illetve a fizetés mértékét, akkor korlátlan idejű volna a mérő hitelessége, teljesen ért- j hetetlen és logikátlan számomra. Ez j esetben a közös vízórára nem vonatkozik a mérésütrvi törvény és korlátlan ideig jó a vízóra és nem használódik el? Erre mint régi, több évtizedes lakásszövetkezeti igazgatósági tag (25 év) a következőket tudom közölni. Míg a külső vízóra állítólagos leolvasása után házon belül fizettük a vízdíjat, lényegesen többet kellett fizetnünk. Ennek oka pedig az volt sok esetben, hogy a külső eliszaposodott, leolvashatatlan vízórák mérési eredménye nem volt valóságos, mivel le sem tudták rendesen olvasni - olyan számlát állítottak ki, ami a vízmű számára előnyösebb volt. Én emiatt több esetben voltam a Sajó- part közelében lévő vízmű számlázási osztályán, s érdekes, minden esetben meg tudtam győzni az illetékes előadókat az általuk kiállított számlák valótlanságáról, és minden esetben korrigálták az általuk kiállított számlákat. Egyébként azt sem éilem, hogy miért kell a hitelesítésért komoly költséget fizetni, amikor a lakásban közvetlenül, percek alatt el lehet végezni a hitelesítést. Én nem vagyok vízügyi szakember, csak egy miniszteri kitüntetéses nyugdíjas kutató mérnök, de az új, beszerelt vízórát is azonnal hitelesítettem a következőképpen: a vízórán 4 mérótárcsa van. Az első tárcsa a litereket méri. így nem kellett mást csinálnom, mint hogy megnézzem a tárcsa (első) mutatójának állását, utána 1 literes üveget teleengedni vízzel és utána ismét megnézni a tárcsát, mennyit ment a mutató - ha egy fokot, akkor jó a vízóra Ez igazán egyszerű, gyors hitelesítési mód, s nem jár olyan következményekkel, hogy a saját tulajdonú vízóra helyett a hitelesítés miatt kapok egy agyonhasznált, s ki tudja, hogyan javított vízórát, amely után lehet, hogy a dupláját fogjuk fizetni a víznek, mi nyugdíjasok, betegek, rokkantak is. Kérdezem, van-e joga a vízműnek a saját pénzünkön vásárolt és felszerelt, megkímélt vízórát kicserélni, és helyette egy általunk teljesen ismeretlen minőségű vízórát elfogadni és annak mérése alapján fizettetni? Továbbá miért kell a plombát utólag felhelyezni? Az volna a reális, ha azonnal felhelyeznék, csak így volna biztosítható, hogy senki nem nyúlhat hozzá. A cikk végén írtak döbbentettek meg a legjobban. Azt hittem, demokráciában élünk, ahol nem lehet diktatórikus módszerekkel kényszeríteni az állampolgárt, hogy saját pénzén vett vízórájával ilyen fenyegetőzések révén rendelkezzenek. Ugyanis azt. közlik az újságban, hogy aki nem hitelesíti vízóráját a közölt időpontig, kizáiják a nyilvántartásból, és fogyasztását a főmérőnél mérik, és a lakóközösségnek számlázzák, ahol a vezetőség úgy vágja meg az embert, ahogyan akarja. Sajnos, a rendszerváltás óta egyetlen egy komoly pénzügyi szervezet sem ellenőrzi a lakásszövetkezetek vezetőségének pénzügyi és szakmai munkáját. Mindenütt arról hall az ember, hogy a lakóknak milyen hatalmas tartozásuk van, csak ók a hibásak, a vezetőségek angyalok, amikor az egész országban dúl a korrupció. Errói is lehetne komoly cikket írni, erre most nem térek ki. A vízmű csak akkor rendelkezhetne szabadon a vízórákkal, ha ingyen adták volna a tulajdonosoknak és szerelték volna fel. Mivel nem a vízmű tulajdona, így csak a következőképpen járhatnak el véleményem szerint jogosan. Először otthon, a lakásban ellenőrizzék le a vízóra állapotát, s ha nem megfelelő, javítás és hitelesítés után a saját vízórát adják vissza. Ez megállapítható a vízóra számozásán, másképpen a tulajdonos nem köteles visszavenni. Egyébként nem a tulajdonosok kérték a hitelesítést, akkor miért mi fizessünk érte? Magda Etelka mozgáskorlátozott nyugdíjas mérnök Miskolc
