Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-11 / 86. szám

„A mindennapos robot mellett nem is igazán tudok annak örülni, hogy álmaim álma tel­jesült az életemben. Ma este is úgy jöhettem be ebbe a színházba, mint egy színész, aki az egyik főszereplője lesz egy olyan darabnak, amelyre emberek jegyet váltottak. És részben miattam is be fognak ülni erre az előadásra. ' Boldog ember vagyok, ennél többre én nem is vágytam életemben!” □ dombrovszkYádám Gálvölgyi Jánossal ülünk a Játékszín egyik öltözőjében. Hamarosan kez­dődik a Hotel Plaza 106. előadása. ✓ Színészként sajnos alig ismer az ország - mondja némi szo­morúsággal. - Pedig jelen pillanat­ban is hét darabban játszom. Különféle jogdíjproblémák miatt azonban a'televízió ezek egyikét sem vette fel. Egyébként is: mondja meg, mikor látott utoljára magyar színészt a televízió képernyőjén!? Lassan tel­jesen kihalunk onnan. Miközben a pártok azért vannak felháborodva, mert a másikukat négy perccel to­vább mutatták, ki emel szót a magyar kultúráért? Tévéjáték nem készül, show-műsorok nincsenek. Látott show-míísorokat az utóbbi időben? ®> Épp egy Gálvölgyi-showt adtak le valamelyik este. Nem nézte meg saját magát? %/ A magyar királyi televízió kettes adását egyik napról a másikra elvették tőlem, s egy kereskedelmi adót lehet helyette nézni. Azóta nem látom. Egyébként kedden előadásom is volt, de nyilván - ha alkalmam nyílik rá - megnéztem volna maga­mat. De ne feledje, ez egy 1994-ben készült show volt. És ahogy az utcán és a közértben hallottam, ugyanazt a műsoromat adták le, amit két héttel ezelőtt. Most megint látom a mű­sorújságban, hogy jövő héten ismét Gálvölgyi-show lesz a tévében. Le­het, hogy harmadszor is ugyanaz... Ehhez én nem tudok hozzászólni. Pedig azt hallottam, hogy egy friss show-műsora is készülőben van. */ Az egyik ke­reskedelmi csator­nának valóban szándékában áll velem show-mű- sort készíteni. De erről egyelőre most nem tudok többet mondani. Általá­ban véve teljesen kihalóban van ná­lunk ez a műfaj. Csak ezeket az Amerikából, Né­metországból szin­te minden mozza­natában lenyúlt vetélkedőket lehet látni kíméletlen mennyiségben. Egy új Isten van születőben: a szent ember, akinek a hónaljából vagy honnan egy tüzes golyót kell kihalászni. Ha ez sikerül, milliók röpködnek a levegőben, s az emberek imádják a pénzosztót. Én ezt borzasztóan elszomorítónak tar­tom. Vetélkedők — reklámokkal szpon­zorálva - ez lett a magyar kultúrából! Mondja, ahogy annak idején tiltako­zás indult a magyar föld kiárusítása ellen, miért nem történt meg ugyanez a magyar kultúra érdekében? fe!’ Ahogy látom, a politika roppant távol áll öntől. Nem is emlékszem arra, hogy politikust parodizált voltul. %/ Azért nem emlékszik, mert nem is parodizáltam. Én az „átkos idők­ben” is végeztem a munkámat, mert hagytak. Az elmúlt hét évben ugyanúgy nem álltam be egyik párt kórusába sem. A félreértés elkerülése .végett: vannak számomra szimpa­tikus pártok, és vannak elviselhe­tetlenek is. Május 10-én szavazni is fogok, most nem erről beszélek. De én magam azzal politizálok, hogy megpróbálok tisztességesen élni. Sajnos, nagyon sok kollégám be­leesett abba a csapdába, hogy azt hitte: ha beáll valamelyik párt sorá­ba, akkor onnan tehetséget, lehe­tőséget is kap. Azóta bebizonyo­sodott, hogy hiú ábránd volt. A politikai kabaré sem vonz­za? Az a politikai kabaré, hogy ki­mondjuk egy politikus nevét? Én nem tudok rajtuk nevetni. Sajnos, az utóbbi Ki mit tud?-okban szinte min­denki ugyanazt a négy politikust pa­rodizálta. De kit is tudnának ők paro­dizálni. Ha kinyitják a televíziót, abban magyar színészt nem is láthat­nak. Este, mikor előadás után haza­megyek és bekapcsolom a tévét, ugyanaz a három pali beszélget, mint akik reggel egy másik műsorban elkezdték... Ki gondolja, hogy ez annyira érdekes?! te*’ De hogy valami jót is mondjunk a tévékről: többször is levetítették például a nagy sikerű Csinibaba című filmet. Amelyben ön először jutott komolyabb filmszerephez. Kern András és Koltai Róbert mintájára megfordult-e az ön fejében, hogy rendezzen is filmet?- Rengeteg munkám és feladatom van. Arra, ahogyan Robiéknak össze kellett koldulnia a filmhez való pénzt, nekem biztos, hogy nincs energiám. Boldog vagyok, hogy éle­temben először egy olyan filmben játszhattam, ami nagyon nagy siker. Persze, megvannak a filmmel és saját szerepemmel kapcsolatban is a fenn­tartásaim. De összességében azt mondhatom: szerencsém volt, hogy ott lehettem Tímár Péter filmjében. A jövőt persze nem ismerem. Hiszen ahogy nézem, a filmgyártásunknak is alig van folytatása. e=s> Mint mondta, a színház azon­ban boldoggá teszi. Nem lesz kicsit zilált a helyzetük, amíg a Madách épületének a rekonstrukciója folyik? Az egyik előadóhelyünk a Thália Színház épülete. Jövő csü­törtökön ott lesz a Kaviár és lencse századik előadása. Nekem nagyon különös volt oda bemenni. Hiszen húsz évig a Thália Színháznak vol­tam a tagja. Először összeszámít a gyomrom, de aztán - mit tagadjam - hamar kiengedett... Ez ugyanis már nem az a színház. 0 Májusban lesz ötvenéves. Van-e még valamilyen álma, ami néni tel­jesült? %S Kazimir Károly azt mondta rólam: korán érett ember és későn érő színész vagyok. Öt-hat éve a tavaly elhunyt Sík Ferenc Illyés Gyu­la Kegyencének főszerepét osztotta rám. Eleinte idegenkedtem tőle. Ma már köszönettel tartozom neki, hogy rendezőként megérezte bennem azt, hogy el tudom játszani. Talán egy ehhez hasonló feladatot szeretnék. Például egy Csehov-darabban. Tájak, múzeumok rejtett fényben Bodrogközi kastélymúzeum A messziről jött turista ritkán vetődik el Sárospataktól keletre, a Bodrogközbe, pedig van itt egy nevezetes műemlék, amelyik érdemes a figyelemre. A ma­gyar-szlovák határon található pácini tájmúzeumról, hazánk egyik legjelentősebb késő reneszánsz építészeti emlékéről van szó. A műemlék parkban álló késő reneszánsz várkastélyt 1533 és 1556 között építették. A 16. század végén a Mágóchyak, majd 1610 körül az Alaghiak fejlesztették tovább. Egyes részeit a 19. században romantikus stílusban átalakították. Az 1960-ban megkezdett műemléki feltárás és helyreállítás során az épület főbb vonalaiban visszanyerte 16. századi fonnáját. A kastélyban 1987-ben megnyitották a Bodrogköz tájmúzeumát. Állandó kiál­lításai: Kastélyenteriőr - egy késő reneszánsz kori kastély belső világának a felidézése. A Bodrogköz népélete — a tájegység egykori mocsárvilágát, a szűk homokhátakon végzett földművelést, az állattartást, az elzártságból következő régies vonásokat mutatja be. Czinke Ferenc alkotásai - a bodrogközi grafikus múzeumnak adományozott műveiből. Cím: 3964 Pácin, Kossuth kert 1. Tel: (47) 342-014. Nyitva: V. l.-X. 15. 10-18, X. 16.-IV. 30. bejelentésre. ES^SSSSSSSSSHSSSESB Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985. E-mail: turi@nplsz.iscomp.hu Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva és a többi. Meg: itta tojás, piros tojás, tarisznyámba várom, akarok locsolni, szabad-e; és a perverzebb változa­tok. Nekem se, és azt hiszem másoknak se sok maradt meg az ősi, bibliai húsvétozásból. Nem tudjuk, mi is a húsvét. Egy szokást, hagyományt őrzünk, de azt se tudjuk, miért. Ki szereti a húsvétot? Sokan. Vagy csak mondják. Az anyukák, lányok, asszonyok me­nekülnek, bezárkóznak, az élelme­sebbek elmennek locsolni. | A férfiak vagy józanul de ked­vetlenül, vagy illumináltan és nem vártan toppannak be a különböző vendégváró helyekre. Nekik se könnyebb, mint a nőknek. Egy szó mint száz, valakik még­iscsak odavannak a húsvétért, akármi légyen is az. A gyerekek. Egy nagyszerű játék ez nekik, ahol mindenki boldog, eszik, iszik. És még pénzt is lehet kapni. Mi, felnőttek, ebben a furcsa helyzetben ki akarunk kecmeregni a magunk készítette veremből, szeretnénk fel­világosítani a gyereket, így elmond­juk, színház az egész világ, meg mi is, és hogy Kati néni az ezrest még jócskán vissza fogja kérni, és Mariék sonkás szendvicse sokkal rosszabb, mint a miénk, pedig az ő ura is jönni fog hozzánk, és majd a miénket zabálja meg, hogy a ke­resztmama unokája nálunk szintén pénzt kap anyutól, tehát ez az egész nem is annyira „jövedelmező’', mint amennyire látszik. Elmondjuk ezt a „kígyó saját farkába harap” mesét. A gyerek is elkedvet­lenedik. Idén már nem is akar velünk jönni. Idén valami hiányozni fog. Idén már mi se hisszük el azt, amit tavaly mondtunk. A húsvétnak szépnek kell lennie. Mint régen. Ünnepeljünk együtt. Tudjunk ÜNNEPELNI, mert jobb ma egy tojás, mint holnap egy... Szalai Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom