Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-10 / 85. szám
1998. Április \ 0.f PInuk ITT-HON Észak-MaöyaroiszAo AZ ÉN HELY-TÖRTÉNETEM Diósgyőrben focizik, de Tapolcán szeretne lakni Miskolc (ÉM-BAL) - E sorozatban ismert miskolci emberek vallanak kedves miskolci helyeikről. A most megszólaló diósgyőri futballista megfelelőnek tűnt mint „neves közéleti ember”. A DFC ugyan kikapott a hétvégén fővárosi ellenfelétől, ám a közönség ünnepelte csapatát, Kiser László pedig a jó teljesítményt nyújtók közé tartozott: a középpályás így alkalmasnak tűnt, hogy - a megyeszékhely népszerű lakójaként - kedves miskolci helyéről, városrészéről kérdezzük. Miskolci születésű vagyok, ám a gyerekkoromat Sajószögeden töltöttem. Öt éve nősültem, a feleségem a megyeszékhelyre való, a szüleinek a göröm- bölyi házába költöztünk. így tehát Miskolcon alapítottam családot - két éves lesz a kislányunk -, azt hiszem, most már tényleg miskolcinak kell tartanom magam.. Kedvelem Görömbölyt, éppen azért, mert kiesik, a város szélén fekszik. Falun nőttem fel, nem érez- ném jól magam valami lakótelepen, jobb ez a kisvárosi környezet, amúgy meg jól megközelíthető városrész, külön busz jár ide - mégsem afféle „világvégi hely”. Itt is élnek mindenféle emberek: jómódúak éppúgy, mint szegényebbek. Mi egyébként a költözködést tervezgetjük, ugyancsak itt Görömbölyön vettünk egy félkész házat. A régit kinőttük, meg, ahogy mondtam, nem is a miénk, és most már meg is van a lehetőségünk, hogy olyan, nagyobb otthont teremtsünk magunknak, amilyet szeretnénk. Ez a városrész, úgy érzem, most indul fejlődésnek. Azt nem merem kijelenteni, hogy Görömbölyön fogom leélni az egész életemet, de hogy Miskolcról már nem szeretnék elköltözni, azt igen. Legszívesebben, természetesen, Tapolcán laknék. Sokat járunk oda a családdal - már amikor akad némi szabadidőm, leginkább csak hetente egyszer -, de a feleségem, aki gyesen van, a gyerekkel gyakran kibiciklizik a parkba. Együtt szoktunk sétálni, etetjük a két gyönyörű hattyút és a mókusokat. Tapolca szerintem a város egyik legszebb helye; lehet, hogy volna még mit fejleszteni rajta - ilyesmiről olvasni mostanában -, de én csak azt látom, hogy hétvégenként rengeteg a kiránduló, van itt minden, szálloda, fürdő, strand. Csodálkozom is az illetékesek elégedetlen nyilatkozatain: azt hittem, jól kihasznált hely. 100 ÉVI ÍRTÁK Magyarország Parisban. „Lukács Béla, a párisi nemzetközi kiállítás kormánybiztosa, s Miklós Ödön h. kormánybiztos igen érdekes tervvel foglalkoznak. Be akarják mutatni Párisban a hazánkra oly eredeti jelleget vető ósfoglalkozások tárgyait. E czélra megfelelő helyet biztosítottak a magyar történelmi pavillonban s összeköttetésbe léptek Herman Ottóval, aki a gyűjtés és rendezés munkáját elvállalta. Herman Ottó már legközelebb felkeresi az ország különböző vidékeit, hogy kutatásait megkezdhesse. Az ezredéves kiállítás ősfoglalkozásai csoportja után ítélve jogosult várakozással nézhetünk jeles tudósunk újabb gyűjteménye elé. Herman Ottó azonkívül kilátásba helyezte, hogy a Magyar Ornithologia Központ is gazdagon fog résztvenni a kiállítás tudományos csoportjában.” (Borsodmegyei Lapok - helyi hírek) Ízelítő a „Borsod” 1898. évi 7-ik számához tartozó (hirdetési) Mellékletből: «... Az amerikai luczema beözönlése ellen tudvalevőleg Mauthner Ödön budapesti magkereskedó vette fel a harcot és ugyancsak Mauthner heti jelentésében olvassuk, hogy az amerikai luczerna- mag még folyvást özönlik hazánkba, hogy az ilyen mag forgalmazói áraikat 4-5 forintal leszállították ós ezt körlevelekben tudatják a gazdákkal. Kötelességünknek tartjuk gazdáinkat figyelmeztetni, hogy óvakodjanak az amerikai luczernamagtól, a melyet igazi származása letagadásával tisztán, sót európai luczemamag közé keverve árusítanak.” Polgárok a polgárságról Polgárok, „akik önzetlenül dolgoznak a közért” Borkúti László: Legfeljebb csak az álmaimban testesítem meg az igazi polgárt Miskolc (ÉM - BAL) - A polgári társadalom kialakítása ma még csak cél, törekvés, de Borkúti László úgy véli: már látszik, kiknek a munkája nyomán teremtődhet meg majdan. A gö- römbölyi lokálpatrióta, könyv- és lapkiadó, egykori népművelő szerint azok adhatják meg a „polgári lét” jelenkori definícióját, akik elhivatottságból, a sajátjukból adva dolgoznak a köz érdekében. • Ma még nem mondhatjuk, hogy kialakuit volna Magyarországon a polgári társadalom - kezdte a beszélgetést Borkúti László. - De el is lehet gondolkodni azon, mit jelent ez a kifejezés 1998-ban a világban, illetve nálunk. Ha mégis van olyan, hogy polgári társadalom, kik a polgárai, ha vannak polgárok, mi különbözteti meg őket a többiektől? □ Ha ma ezt a szót halljuk, valami régi, „békebeli” jelenségre gondolunk. • Az emlékeink szerint talán a háború előtti világ lehetett „polgári”, főleg az életmódja alapján. A feudalizmusban is mást jelenthetett a polgár, és a kapitalizmusban is. Utóbbi definíciója az lehetne, hogy a tőkés társadalom tagja, vagy oda törekvő, az átlagosnál jobb anyagi körülménynek között élő ember. Ahogy szokták is mondani: „polgári családból származom” - tehát jómódú, több mint „havi kétszáz pengő fixből” él. Ezek a polgárok támogatói tudtak lenni a szegényeknek, a költőknek, művészeknek, vásárlói a képzőműBorkúti László, a görömbőlyi lokálpatrióta vészeti alkotásoknak. Rendszeresen összejártak a polgári szalonokba, és - „guba a gubával” elven - egymás között házasodtak. Ugyebár, ha egy polgárfiú elvett egy cselédlányt, abból mindjárt ope- rettlibretto született. □ Saját magát be tudja illeszteni ebben a kategóriába? • Én nem polgári családból származom, így nem vagyok „alkalmas” polgárnak. Másfelől mégis gö- römbölyi polgárnak vallom magam, van valamiféle polgári eszményem. A polgári életformát úgy képzelem, hogy volna annyi va- gyonom, amiből a megélhetésen felül tudnék belőle felhalmozni. Abból pedig a köz, a helyi társadalom érdekében a kultúrát, bizonyos személyeket és mozgalmakat tudjak támogatni. Ez ma még nem működik. A választásra készülő pártok azt mondják: törekszünk a polgári társadalomra - tehát még nem jött el. Magamat sem vallhatom tehát annak, sem a pénz, sem az életmód, sem a szokásaim tekintetében nem testesítem meg az igazi polgárt. Almaimban, vágyaimban talán igen. □ Végeredményben tehát a polgár... • ... egyfajta jólétben élő városlakót jelent. Nekem is volt olyan időszakom, amikor pusztán azért vásároltam képzőművészeti alkotásokat a barátaimtól, hogy így segítsem őket. Ma már ezt' nem tehetem meg, az ilyen törekvéseknek nem kedvez a helyzet. □ A kultúra támogatásán kívül mi tartozik még az elképzelt polgári léthez ? • A másik fontos terület szerintem a lokálpatriotizmus. Amikor két évtizede népművelőként GörömFotó: Bujdos Tibor bölyre kerültem, ez nekem a civil szférában való „mozgolódást” jelentette, ahol jól érzem magam. Úgy gondolom, létezik az állami és a magánszektor kettőssége: a kettő között kell lennie a civil szférának. Akik ebben tevékenykednek, éppenséggel azokat tudom polgárnak tartani. Akik nem hivatalból, pénzért dolgoznak a környezetük, közösségük fejlődéséért, szépüléséért - mondhatni: polgárosodásáért -, akik önzetlenül, a sajátjukból adnak a közért. Ok lehetnek az igazi polgárok. NyikesZita Miskolc (ÉM) - Az avasi templomtól haladunk a Mindszent tér felé. Jobbra előbb a temető, majd a vasalj i pincék és kiskocsmák sorakoznak - „hangulatos bozótos” a kopár hegyen. Balra fedél alatt csordogál a Szinva, régi és új iskolaépületek állnak, templomtornyok látszanak, ablakos hasábok világítanak: a város. A sétálgató a házfalakon látható, egységes és új útbaigazító táblákra lesz figyelmes: Papszer utca. Papszer. A pap szó ismert, de a szer már homályosabb. Pedig a „tornaszer”, »gyógyszer”, a „gyalog- szerrel” szavakban és a „szerét ejti” kifejezésben is a „szer” szó él. A földrajzi neveknél maradva pedig ott van például Pusztaszer, Nemesszer, Opusztaszer és a Szér települések nevében. Jelent eszközt, szerszámot, meghatározott rendeltetésű vegyi anyagot, valamilyen módot, a földrajzi nevekben pedig határrészt, falurészt, házsort vagy a helységnek valamelyik utcáját. Azt mondják a nyelvtörténészek, hogy „szer” szavunk finnugor eredetű ősi örökség, eredeti jelentése feltehetően a „sor” volt. A „térben és időben egymáshoz csatlakozó” jelentésből levezethető a „rend”, „elrendezés”, „valamilyen módon” jelentés. A „szer” eredeti „sor”jelentése a belterületi földrajzi nevekben elhomályosult, ezért lett a Papszerből is Papszer utca. Hogy miért lett ez a sor vagy szer Papszer? Mikor lehetett itt egyházi központ? A koraközépkori Miskolcról keveset tudunk. A falusias jellegű település csak a XIV. század második felében kezdett fejlődni. Központja a mai Széchenyi és Rákóczi utca találkozásánál lehetett. A Szinván túleső rész viszont mindig is a település szakrális területe, majd egyházi központja volt. Távol a világi város mindennapjaitól, magasan, védve a Szinva áradásaitól. Ezen a területen már a „Miscouc” nemzetség birtoklásának idejétől kezdve templom állt, később a templom mellett iskolaként működő kőházat építettek. A XV. századi oklevelek pedig már említik a középkori város fontos, lakott területen kívül elhelyezkedő intézményét, a Mindszenti ispotályt. A Papszeren az avasi templomhoz szolgáló jobbágyok házai sorakoztak, a Papszer zsellérsor volt. Ugyanilyen zsellérsoron laktak a jobbágyok a XV. század közepén kialakult Újvárosban is, a Boldogasszony-templom mellett: Egyházszer, Peceszer, Boldogasszonyszer néven emlegetik az oklevelek. Volt még a városban Svábszer, Alsó-Kallószer, Felsó-Kallószer, és a Papszer alsó és felső részét is megkülönböztették. A Papszer - ma Fotó: Vaida lános UTCÁRÓL UTCÁRA: A PAPSZER (UTCA)
