Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
□ 1998. MArcius 7«. Szomrat RIPORT ÉM-KítvIoi TIT Mártika szeret óvodába járni. A legjobb barátja Lajosba, de a többieket is kedveli, és ők is a kislányt. A napfényes óvodaudvaron körbeállják, mosolyogva hallgatják, ahogy énekel, szaval a látogatóknak. Csakhogy Mártika már rég kinőtt az óvodáskorból, tízéves elmúlt. Mozgássérült. Babakocsiban ül és oda megy, ahová tolják. Édesanyja az újsághoz fordult segítségért, mert szerinte az ő gyermekének is joga van a tanuláshoz. Halmos Ildikó- Mártika születése óta mozgássérült. Viszem mindenhová, hogy segítsenek rajta, de nem javul. Nemrég Pesten műtötték a kis csípőjét. Ott, a kórházban találkoztam egy anyukával, aki szellemi fogyatékos kisfiát hozta vizsgálatra. Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy a kisfiú hatodikos, iskolába jár! Hogyan lehetséges akkor, hogy az én gyermekemet meg elutasította az iskola? Még egy könyvet sem adott az igazgató, hogy legalább otthon taníthattam volna. Miért? - teszi fel a kérdést Makai Istvánné, Mártika édesanyja. De választ sem várva már folytatja is. - Óvodába nem is akartam vinni, hiszen sem mozogni, sem enni nem képes nélkülem, de még az orrocskáját is én tudom csak helyette megtörölni. Míg kicsi volt, nem is mertem volna az óvodával próbálkozni. De láttam rajta, mennyire vágyik a gyerektársaságra! A pesti eset után felbátorodtam, és tavaly kértem a jegyzőt, segítsen, hogy a gyerek tanulhasson. De elküldött, egyszerűen nem segített. Iskola helyett óvodában-Aztán beszéltem az óvodavezetővel és ő megengedte, hogy elvigyem Mártikét. Tavaly október óta a dél- előttöket az óvodában tölti, és nagyon boldog. Pajtásokat talált, együtt játszanak, megtanulja ő is a verseket, dalokat, részt vesz az ünnepségeken. Örülök, bogy ott lehet, de talán nem ott van a legjobb helyen. Míg mesél, lesétálunk az óvodához. Az udvaron szaladgáló gyerekek között riiegpillantjuk a babakocsit, benne Mártikát Színes polárkabát, hófehér kötött sapka, nagy, vidám, érdeklődő szemek. Amíg a fotók készülnek, az óvodavezetőt, Kondrát Bertalannét kérdezem, szerinte óvodában van-e a kislány helye.- Mivel már iskoláskorú, nem ez neki a legmegfelelőbb hely. De így legalább közösségben van. Es a többieknek is jót tesz a jelenléte. Akaratlanul is gondoskodóbbakká, segítőkészebbekké alakítja őket. De ó is tanul a gyerekektől. Amikor ide került, semmit nem tudott a kezével kezdem. Csak széttárva tartotta. Most meg már tapsol. Látta a többiektől. Ügyesen versel, énekel is, értelmes kislány, csak hát a beszédét nehéz megérteni. És hogy miért üincs iskolában? Úgy tudom, eddig még nem vett részt iskolaalkalmassági vizsgálaton. Majd ha most, márciusban jön ide, az óvodába a nevelési tanácsadó szakembere, ót is megvizsgálja. Szakvélemény nélkül Csakhogy az iskolaalkalmassági vizsgálatot már jóval hamarabb el kellett volna végezni.- A törvény szerint a tanköteles korú gyermekeknek részt kell vennie a közoktatásban - mondja Lukács László, a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat főtanácsosa. - Elvileg minden gyereknek, ha nem is járt egyébként óvodába, ötéves korában óvodaelőké- szítő foglalkozásokra kell járnia. Az iskolaérettséget óitalában az óvónő állapítja meg, ha kétségei vannak, szakembert hív. De ha a gyerek nem járt óvódéba, az iskolának akkor is fel kell vennie a gyermekeket. Ha szükséges, akkor az iskolaigazgató kérheti az iskolaalkalmassági vizsgálat elvégzését. Kocsis János, a göncruszkai általános iskola igazgatója négy évvel ezelőtt kérte is az édesanyát, hogy méresse fel gyermeke képességeit, fizikai állapotát.- Amikor megkeresett az édesanya, valóban azt mondtam neki, hogy addig nem írathatja be Mártikat az iskolába, amíg nem hozza a vizsgálati eredményeket. És hogy nem adtam neki tankönyvet? Olyan speciális, iskolára felkészítő könyveket kért, ^milyenek nekünk nincsenek. Én viszont arra kér- ~m, szakértőkkel vizsgáltassa meg gyermekét, a kérést azonban megtagadta. Szakvélemény nélkül Ódonban nem tudtunk, és most sem tudunk mit ten- ni- Ha kiderül, hogy a kislány szellemileg teljesen eP> es a bizottság javasolja a magántanulói státust, minden további nélkül meg tudjuk oldani, hogy a Pedagógus házhoz menjen. Erre egyébként norma- öv támogatást kérhetünk. De az iskolában is szíve- 8611 fogadnánk Mártikát, hiszen, mivel kevesen va- pmnk, családias a hangulat, biztos mindenki segítene neki. A pedagógusoknak pedig fantasztikus nevelési lehetőséget jelentene. á válasz: hallgatás É1 édesanya beszámolója szöges ellentétben áll az igazgatóéval. Ő azt állítja, hogy amikor Mártikát , . ,akarte itatni az iskolába, rideg elutasítással alkozoíi. Az igazgató nem tette a dolgot függőAkár ötödikes is lehetne vé a szakvéleménytől. Hogy négy évvel ezelőtt pontosan mint történtek a dolgok, nehéz megállapítani. Egy dolog azonban biztos. A jegyző köteles a körzetében élő tanköteles gyermekek beiskolázásáról gondoskodni. És ha ez nem történik meg, köteles tenni valamit. Bene Róbert azonban semmit sem tett az ügyben. Bár már nem Göncruszkán dolgozik, amikor Mártika tanköteles korú, vagyis hatéves lett, ő volt a település jegyzője.- Ismertem a kislányt és az édesanyát, sajnáltam is őket. De a szülő engem nem keresett meg, nem jelezte, hogy problémái vannak a beiskolázással. Bár úgy hallottam, hogy elzárkózott a nevelési tanácsadói vizsgálattól, hivatalosan erre vonatkozóan nem kaptam értesítést az iskolaigazgatótól. Ezért nem köteleztem a szülőt a vizsgálat elvégeztetésére. A kérdésre, hogy vajon miért nem tett mégis valamit, hiszen, ha nem is hivatalosan, de tudott a problémáról, a válasz hallgatás. Elsikkadt kötelesség A jegyző utódja, Zákány György sem mozdította előre a kislány beiskolázásának ügyét. Bár az édesanya beszámolója szerint a család legutóbb hozzá fordult segítségért, ő nem emlékszik erre.- Bár beszéltem Makainéval a közelmúltban, de nem említette, hogy szeretné gyermekét beiskoláztatni. Ezért nem értem, miért fordult a sajtóhoz és nem hozzám. Ha hozzám fordul a szülő, nincs ügy, hiszen segítettem volna. Az, hogy már megint ellentmondásba ütközünk, nem is olyan lényeges, hiszen a jegyzőnek nem kell a szülő kérésére várnia, hanem cselekednie kell akkor is, ha tudomására jut: a településen egy tanköteles gyermek nem jár iskolába, erősíti meg Lukacs László főtanácsos. Márpedig a lakosokat a polgármestert hivatalban nyilvántartják, tehát bizonyára nem volt a jegyző számára sem titok Makai Márta létezése és helyzete.- Azt kell mondjam, hogy négy éve elsikkadt ez az ügy. Most pedig homlokegyenest ellentétes vélemények hangzanak el, és - tudomásom szerint nincsenek dokumentumok, amelyek a felek igazát bizonyítanák. De mégegyszer mondom, ha a szülő hozzám fordul, segítek. Fürdővíz, gyermeki jogok „A fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is” - Zákány György ezzel a kifejezéssel jellemezte a helyzetet. Nem tudni, ő pontosan hogy értette, de Cser- jési Mária, a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet igazgatóhelyettese, a pedagógiai szakszolgálat vezetője értelmezése mindenképpen figyelemre méltó.- Ebben az ügyben nem is az a legfontosabb, hogy ki, mikor és miért hibázott, mulasztott el vagy értett félre dolgokat, hanem az, hogy ezután mi lesz. Hiszen egy gyermekről van szó, akinek lassan eltelnek azok az évei, amikor a leghatékonyabban fejleszthető. Ezért minél gyorsabban lel kell merni a kislány állapotát. Mozgássérült gyermek esetében a vizsgálatot az Országos Mozgásvizsgáló Szakértői Bizottság végzi. Ott megállapítják, milyen fokú a mozgássérültség, és szakvéleményt adnak, mely intézményt, iskolát javasolják. Ha kiderül, a gyermek értelmi képességei is sérültek, a megyei pedagógiai szakszolgálathoz, tehát hozzánk küldik vizsgálatra. A szülőnek azonban, aki esetleg tart attól, hogy kiderülhet, gyermeke nemcsak mozgássérült, nem szabad a vizsgálati eredményektől félnie, mert a törvény előírja, hogy minden gyermeknek joga van közoktatáshoz és különleges gondozáshoz. Es az ezekhez való hozzájutáshoz elsősorban lakóhelyén, vagy az ahhoz legközelebb eső helyen van joga hozzájutni. Ez a rendelkezés a hozzá kapcsolódó nor- matívarendszerrel sarkallja az önkormányzatokat, hogy megteremtsék a különleges gondozás feltételeit a településeken. Jól vagy rosszul szeretni- Ha kapnak is támogatást az önkormányzatok a különleges gondozást igénylő gyerekek fejlesztéséhez, nem biztos, hogy minden településen optimális feltételek teremthetők minden sérült gyermek számára - folytatia a pedaeóeiai szakszoleálat vezetóAz iskoláskorú Mártikát szeretettel veszik körül az óvodások is Fotó: Végh Csaba je. - A sérültségi fok lehet olyan, hogy egy országos beiskolázású intézményben fejleszthető csak hatékonyan. A szülők azonban megijednek attól, hogy el kell szakadniuk a gyermeküktől. Pedig a bentlakásos intézményekből hétvégére nyugodtan hazavihe- tik a kicsiket, az utazást téríti a társadalombiztosítás. Jelenleg egyébként tíz szülővel viaskodunk, magyarázzuk nekik: nem az a gyermekek érdeke, hogy otthon tartsák őket, hanem az, hogy szakemberek foglalkozzanak velük. Meg kell a szülőkkel értetnünk, hogy ha szeretik a gyermekeiket, meg kell adniuk nekik az esélyt a fejlődésre, és a teljesebb életre... A göncruszkai kislány esetében pedig csak akkor tud bárki bármit tenni, ha szakvélemény születik. Ha az édesanya levélben hozzánk fordul, elintézzük, hogy soron kívül végezzék el a mozgásvizsgálatot. Arra az újságírói felvetésre, hogy Mártikanak esetleg egy speciális intézményben nagyobb esélyei lennének a fejlődésre, mint a göncruszkai iskolában, az édesanya csak mosolyog.-Nem adnám oda senkinek, hiszen mihez is kezdene nélkülem?
