Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

11 ÉM-Hítvési _______________________ RIPORT ■ TÓRTÉN1LIM______________________ 1998. MAitcius 7., Szombat □ A megegyezés gáti a Kornya István Sokan vagyunk vagy kevesen? - kérdezgetik egymástól az emberek a József nádor téren, aztán a Parlament előtt a Duna Kör és a Duna Charta budapesti tüntetésén. Leginkább per­sze azt, hogy elegen vannak-e, elegen ahhoz, hogy a kormány meghallja a Dunáért aggódók szavát. Hosszú ideje ez az első olyan ügy, amelyben az ellenzék mellett - egészen a szél­sőjobbig - a koalíció kisebbik pártja, az SZDSZ is azonos álláspontot képviselt.- Van önnek felesleges hatszázmilliója? - kérdezge­ti a tömegben saját készítésű transzparenssel jár­káló festőművész a tüntetőket. - Ha van, szavazzon az MSZP-re! Együtt A Duna Kör és a Duna Charta által megfogalma­zott, több tucatnyi politikai és társadalmi szervezet által támogatott tízpontos petícióban azt követelik a tüntetők: a kormány semmilyen döntést ne hozzon a választások előtt, a nemzet érdekeit figyelmen kí­vül hagyó kormánytisztviselőket váltsák le, ne költ­senek milliárdokat erre a beruházásra, amikor mil­liók küzdenek megélhetési gondokkal. „Vesszen Horn!” - hangzik itt-ott a tömegből.- Egyszerűen nem értik: az, hogy én nem értem, az nem jelenti azt, hogy ne lenne véleményem, vagy ne le­hetne véleménye annak, aki nem szakember - magya­rázza egy középkorú férfi a mellette vonuló tüntetőknek.- Ki a fene érthet mindahhoz, amire itt szükség van? - szól közbe egy fiatalabb. - Ha úgy vesszük, valóban politikai döntésről van szó, hiszen valaki­nek mégiscsak döntenie kell.- De nem így! - vágják rá egyszerre többen is. A menetben feltűnik a fideszes Pokomi Zoltán és Deutsch Tamás, itt van Lezsák Sándor MDF-elnök is. Az egyik utca sarkán ott beszélget Molnár Péter, az aznap küldöttgyűlését tartó SZDSZ országgyű­lési képviselője. Azt mondják, itt vannak a pofoszo- sok is, később MIÉP-es zászlót is látni. Együtt van­nak azok, akik nem szoktak együtt lenni. Ez már a kampány, mondogatják sókan, nem csupán ügybuz­galom. Az ügy azonban most van, aki ki akar állni, annak mosfkéll ezt megtennie j vélik mások.- Én nem szeretem a környezetvédőket, mert fo­Ezrek tüntettek a múlt hétvégén a Dunáért - a kormány politikája ellen Szombati szlogen: Azért vagyunk a világon, hogy valahol gátat építsünk benne!? Fotó: MTI gyasztásellenesek, én pedig szeretek fogyasztani, de nem minden áron - érvel egy fiatal lány, aki kisgye­rekét viszi a hátán. - Módot lehet találni arra is, hogy a mértéktelenségnek gátat szabjunk - és egy­szerre elneveti magát -, látod, itt is egy gát. Van ahol meg erre van szükség. De a Dunát meg kell vé­deni! Hát ezért vagyok itt. Gátlástalanul „Ha jól hallottam én a hírt, nem árkot ásnak itt, de sírt!” - idézi a tüntetők egyik táblája Goethe Mephistóját, s rímel ez a szónokok szavaira, akik szerint elképesztő, hogy a kormány - a keretszerző­dés-tervezet aláírásával - figyelmen kívül hagyta a hágai bíróság ítéletéinek Magyarországra “nézve kedvező döntését, miszerint nem köteleztek ben­nünket újabb gátak építésére. S így félő, hogy a víz­lépcsőrendszert mégis eredeti formájában építenék fel - a tiltakozások ellenére.- Ideje újra és végre kimondani, hogy ez a ha­zánk - kimondani, amíg lehet. A haza az hely, amelybe a természet - sokan úgy mondanák, az Is­ten, de hát a kettő ugyanaz! - az embert belehelyez­te, s amelyen kívül számunkra nincsen élet - adja meg a tüntetés érzelmi alaphangját a Duna körös Karátson Gábor. Aztán Lányi András író lép a mikrofonhoz, majd Vargha János szól a tüntetőkhöz...- Azok tárgyaltak a vízlépcsőről, akik kavicsbá­nyászati utótájnak tekintik a Dunakanyart - mond­ja Vargha János. - Nem veszik figyelembe a hágai 'döntés azon pontjait, amelyekből világosan kiolvas­ható: az energetikai, vízgazdálkodási és egyéb ....Én dolgozni akan.k 'Elegendő h arc, bogra múltat be kell vallani. A Dunának moly múlt. jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai." József Attila: : A Dunánál. Jött azután Hős-Nagymaros. így aztán elúszott a Duna is. Kedves Attila. Duna nincs már. Hol vagyunk már attól, ' ■ bogy din nyehéj: a szar úszik, durva ipari szenny. A Te Dunád már nincs. Petri György: A Dunánál szempontokkal - legalábbis - egyenrangúan kell kezelni a környezetvédelmi szempontokat... Parttalanul- A demokrácia nincs veszélyben, ellenben egyre szélesebb szakadék van a politikacsinálók és a kö­zös ügyek iránt érdeklődő emberek között - jegyzi meg Szilágyi Ákos esztéta, aki az imént még a tün­tetők képviselőjeként vitte a petíciót a Parlament­be. - Azért is fontos ez a tüntetés, mert egy konkrét, minden magyar embert érintő kérdésben hallattuk a hangunkat. A Borsodban működő Holocén Természetvédelmi Egyesület a Zöld Akcióval, valamint az Ökológiai Intézettel egyetemben támogatta a Duna-mozgal- mak tüntetését.- Egy döntés - legyen akár politikai, akár szak­mai - káros környezeti hatását generációk kényte­lenek majd elviselni - érvel Förster Gyula miskolci orvos, a Holocén vizsgálóbizottsági elnöke. -Kérde­zem én: a rövid távú, pillanatnyi érdekek miatt, és a közvetlen haszonért kockáztathatok-e valamit?! Az ökológiai gondolkodás szerint egy ilyen beruhá­zás esetében az aktuális, pillanatnyi döntésekben is felmérem, hogy milyen kockázatokat vállalhatok - hosszú távon. Ezeknek a mértékét évtizedekre előre sok esetben csak becsülni lehet, de ha aggályok me­rülnek fel, akkor a döntés felelőssége óriási. A kér­dést tehát úgy is fel lehet tenni: szabad-e bárkinek úgy döntenie, hogy azért nem vonható felelősségre, hiszen a környezeti kár - például az ivóvíztartalé­kok szennyezése, a Szigetköz vízellátásának elégte­lensége - részben csak évtizedek múlva lesz érzé­kelhető. Hol lesznek már akkor a mai politikusok! Csütörtökön bejelentették: a kormány csak a részle­tes hatástanulmányok elkészülte után, ez év utolsó napjáig dönt a szlovákokkal tervezett keretmegálla­podás aláírásáról. Az ellenzék és az SZDSZ ezt örömmel vette tudomásul, a Duna-mozgalmak azonban továbbra is aggályaiknak adnak hango,t. ha rád kerül a sor... /Petőfi/ 1848 márciusának elején re­ményt adó események történtek hazánkban. A párizsi forra­dalom hírére végre mozgásba lendült az addig megbéklyózott magyar poli­tikai élet. A külföldről érkező kedvező hírek lendületet adhattak az esemé­nyeknek. A köztársaság Franciaor­szágban (február 25.), az össznémet parlament összehívásának terve Né­metországban (február 26.), a polgári szabadságjogok kiterjesztése Pie- montban (március 4.), Toscanában (február 17.), Nápolyban (február 10.) megadták a segítséget. Pozsonyban a Pestről március 5-én oda induló Irányi Dániel megegyezett Kossuthtal, hogy - az országgyűlési ellenzék munkáját támogatandó - pe­tíciót állítanak össze, s ennek segítsé­gével nyomást gyakorolnak a diétára. Ezen megállapodásnak lesz majd kö­vetkezménye a március 11-ére elké­szült 12 pont (Irinyi József műve). Persze szervezkedik a kormány­párt is. Apponyi február végén ja­vaslatot tett az országgyűlés felosz­latására, de már elkésett. A Hely­tartótanácstag Széchenyi István március 4-i naplóbejegyzése szerint teljhatalmú királyi biztos akart len­ni, hogy a rettegett forradalomnak elejét vegye a legszükségesebb refor­mok soron kívüli bevezetésével'. En­nek érdekében tárgyal március 7-én és 9-én István főherceggel, valamint Apponyi György udvari kancellárral és a centralista Eötvös Józseffel. A kormány kész arra, hogy katonai erővel lépjen fel. Felmerült a politikai csoportok be­tiltásának gondolata is. Az eseménye­ket azonban Széchenyi nagy tekinté­lye sem tudja megállítani. A kor­mányzat nem meri vállalni a kocká­zatot, hogy a rosszul sikerülő fellépés még nagyobb politikai zűrzavart okozzon. Az udvar a főrendi ház sza­vazatára bízná a döntést, a főrendek pedig menekülnek attól. A pesti Ellenzéki Kör radikális cso­portja azért küldte Irányi Dánielt Po­zsonyba, mert elégedetlen volt Kos­suth felirati javaslatával. Hiányolták ugyanis a kossuthi előterjesztésből a sajtószabadság, az évenkénti or­szággyűlés, az esküdtszék, a nemzeti bank, a nemzetőrség, az önálló hadse­reg megteremtésének szándékát. Kossuth pedig tömegtámogatást várt a pesti radikálisoktól. A petíció meg­szövegezését Irinyi József vállalta az ellenzékiek március 9-i bankettjén. „Egész alkotmányunkat kívánjuk ezúttal tisztába hozatni” - írja a már­cius 11-ére elkészült 12 pont beveze­tőjében Irinyi. A Pilvax kávéházat gyülekezési he­lyül használó ifjúság a petíció terjesz­tésére a március 19-i, József-napi vá­sárt tartotta legalkalmasabbnak. A liberális pesti csoport (Csány László, Klauzál Gábor, Nyári Pál) szerette volna ellenőrzés alatt tartani az ese­ményeket, ezért azt javasolták, hogy a 12 pontot Batthyány Lajoshoz, az Ellenzéki Kör elnökéhez továbbítva küldjék szét az országba, hogy minél többen aláírhassák, előbb azonban az ellenzék Pestre összehívott országos UUlUl gyűlésével fogadtassák el a pontokat. Ä csalódott márciusi fiatalok történel­mi segítséget kaptak a március 13-án Bécsben kitört forradalomtól, amely­nek hatása alatt meg is gyorsíthatták az eseményeket. A bécsi megmozdulás megbuktatta Metternich Kelemen herceg kormá­nyát, és ez elszalaszthatatlan alkal­mat jelentett. A Pilvax-körben márci­us 14-én este véglegesítették a 12 pontot (ekkor fogadták el a politikai foglyok szabadon bocsátásáról szóló követelést), majd a másnapi tömeg- tüntetésről is döntöttek. Március 15-én reggel a már jól is­mert események kezdődtek el Pes­ten. A márciusi fiatalok pontjait a két nappal korábban elkészült Pető- fi-verssel (Nemzeti dal) együtt vala­mennyi iskolázott ember ma is kí­vülről fújja. Mint ahogyan az évfor­duló napján évről évre feltűzzük a forradalmi jelvényt, a kokárdát. A pesti orvosegyetem hallgatói, a poli­technikum diákjai a jogászok és az utca népe útvonalán - legalább gon­dolatban - mindnyájan végigmen­tünk már. Tudjuk, mi történt a Pil­vax kávéházban, a Länderer nyom­dában, a városi tanácsnál, Táncsics börtönénél. A bécsi és pesti forrada­lom eseményei jó muníciót adtak a pozsonyi diétának, s most már raj­tuk a sor... (Folytatjuk) A sorozat szerkesztője: Gulyás József Az országgyűlés alsótáblájának ülésterme Pozsonyban, ahol a forra­dalom kitörését követő néhány hét leforgása alatt alapvető fontos­ságú törvények egész sora születik meg (fametszet) Múltidéző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző cikksoroza­tunkhoz kapcsolódóan minden héten három kérdést is felteszünk olvasóinknak. Azok között, akik helyesen válaszolnak, és a megoldást - a lap alján közölt rejt­vényszelvénnyel együtt - a megjelenést követő hét csütörtökjéig eljuttatják szer­kesztőségünkbe, hetenként három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf.:351. ELŐZŐ HETI REJTVÉNYÜNK MEGFEJTÉSE: A Nemzeti Múzeumot Pollack Mihály tervezte; Lajos Fülöp, a polgárkirály korábbi polgári foglalko­zása szerint tanár, illetve bankár volt, a nápolyi király 1848 januáijában II. Ferdinand volt. ELŐZŐ HETI NYERTESEINK: Bényi Erika, Novajidrány; Kónya Beáta, Miskolc; Tóth István, Miskolc. A nyereményeket postán kapják meg. 1. Mely magyarországi területekre nem terjedt ki a Helytartótanács hatásköre? 2. Mikortól töltötte be az államkancellári tisztséget Metternich herceg? 3- Ki jósolta meg a 20 éves Andrássy Gyuláról, hogy ő lesz a jövő külügyminisztere?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom