Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-06 / 55. szám

A közelgő választások arra is figyelmeztetnek, hogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány.

Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pártok ígéreteit és eredményeit.

Tizenöt, közérdeklődésre számot tanó témát választottunk ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramból vett idézet;

a másik az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, értelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakénői véleménybőd, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából.

A harmadik és a negyedik egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma kommentálására felkénünk egy-egy kormányoldali és ellenzéki pártot - q megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az énékelés módját.

A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak-Magyarország feladatának tartja azt is, hogy a maga lehetőségei szerint segítse olvasóit abban, hogy minél alaposabb információk birtokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben.

KORMANYMERLEG

Kiemelés

a kormányprogramból

A kormány a cigányság helyzetének alakulásában egyaránt fontosnak tartja az etnikai önazonosság fejlődését és a foglalkoztatási és szociális problémák kezelését. Belpolitikai szempontból a társadalomba való beilleszkedés problémái következtében a cigányság nem csupán egyike a kisebbségelmek, hanem sajátos figyelmet érdemlő népcsoport. A kormány fontos feladatának tekinti a magyarországi cigányság helyzete romlásának megállítását, további társadalmi lecsúszásának megakadályozását. A cigány kisebbségi állampolgárt elsősorban hátrányos szociális, illetve munkaerő-piaci helyzete miatt kívánja támogatásban részesíteni. Az anyagi és Szellemi erőforrások korlátozottsága következtében a kormány a lehetséges áttörési pontokra és területekre a cigányság oktatásának javítására, a cigány értelmiségi réteg megerősödésére és ki- szélesítésére összpontosítja a figyelmet.

A cigányság helyzetéin vonatkozóan a kormány - megfelelő tényfeltárás után - a probléma összefüggéseit figyelembe vevő, komplex megközelítést alkalmazó válságkezelő programot dolgoz tó.

Mai témánk: a cigányság helyzete

„Ha semmi sincs, az mindenképp rossz”

I A CIGÁNYSÁG TÁRSADALMI MUTATÓIT manapság - a f I rendőrséghez, önkormányzatokhoz, egyéb szervekhez ha- | I sonlóan - a Központi Statisztikai Hivatal sem tartja nyilván. |

I Legutóbb az 1990-es népszámláláskor foglalkoztak az etni- |

1 kai összetétel kérdésével: akkor Borsod-Abaúj-Zemplén me- 1 gyében 2166-an vallották magukat cigány anyanyelvűnek, | és 31 882-en cigány nemzetiségűnek (az adatfelvétel beval- | lásos alapon készült). 1993-ban a KSH országos körű repre- | zentatív felmérést készített, amelyben 27 ezer háztartás vizs- J gálatának eredményét szorozták fel: a környezet véleménye 1 alapján sorolták a családokat cigány, átmeneti és nem ci- I I gány életvitelű kategóriákba. A következőkre jutottak: 394 I ezer főt találtak „cigány életvitelűnek". Megyénkben ugyan- | ez az adat 54 ezer 600 fő, ami az akkori 739 ezres lakosság | 7,4 százalékát jelentette (majdnem kétszerese a bevallott- 1 nak). Ugyancsak országos szinten megállapították:

| „cigány „nem cigány

ÉLETVITELŰ" ÉLETVITELŰ" f

j érettségizettek aránya 1.3% 45%

I munkanélküliek aránya 36% 11%

I szellemi foglalkozású

az aktív keresők arányában 17% 33%

I élettársi kapcsolat

I a párok arányában 12,6% 4,3%

A Kemény-Havas-Kepesi-fé- le 1993-94-es szociológiai kutatás szerint az összlakosság 4,5-5 százalékát kitevő magyarországi cigányság helyzetéről Szuhay Péter etnográfussal, a Néprajzi Múzeum munkatársával beszélgettünk, aki a Roma Múzeumot előkészítő munkacsoport programfelelőse.

□ Hogyan kezelendő a .roma kisebbség az általános kisebbségi problémán belüli • A hazai tudományosságban és a mindennapi véleményekben a romákat többen alapvetően egy marginalizálódott társadalmi csoportként látják. Én úgy vélem, a rendkívül tagolt (anyanyelvi, megélhetési, életforma-csoportokra tagolódó) cigányság egyfelől valóban jellemezhető a szegénységkultúrával, másfelől azonban egy etni- kus alapú kultúra hordozóit láthatjuk bennük. Sokkal inkább rászorulnak így a kiemelt figyelemre, mint a többi hazai kisebbség, amelyek alapvetően csak kulturális indentitásuk- ban különböznek a többségtől, hiszen társadalmi rétegződésük azonos a többségivel. Már maga

a cigány megnevezés is negatívan minősít - így volt ez a ’60- as években is, amikor a beilleszkedett és nem beilleszkedett fogalompárral dolgoztak -, akik társadalmilag leszakadtak, azokat illetik a cigány szóval, míg a beilleszkedettekre azt szokás mondani: „olyan rendes, hogy már nem is cigány”.

□ A statisztikákból úgy tűnik, a romák inkább magyarként igyekeznek definiálni, magukat.

• Ha valaki beilleszkedik közéjük, s valódi, őszinte beszédet hall, akkor az ellenkezőjét tapasztalhatja annak, amit a többség tagjai előtt mondanak. A belső beszédben ugyanis azt mondják: romák vagy cigányok vagyunk. Inkább emberjogi reflexből vallják magukat magyarnak, főleg ha félelmeik diktálják így. Folyton azt dörgölik ugyanis az orruk alá, hogy „te cigány”, amiből csak hátrányuk származhat. Hogy változott-e e téren valami az elmúlt években? Nemigen lehet tudni, az embernek legfeljebb benyomásai lehetnek: nem minden konfliktusból lesz ugyanis hír. Sátoraljaújhelyi ügy, székesfehérvári ügy: ilyenek vannak, voltak és lesznek is. Mindegyik ugyanarról szólt:

a fizikai kirekesztésről. Más cigányok közreműködésével a „rossz”, a „nem komform” cigányokat próbálták kirakni, eltávolítani a faluból, de úgy előadva, hogy „nem azért, mert cigányok”, de valójában kulturális és szociális másságuk miatt.

□ Milyen a kép, ha a kormányzati politika felől nézzük?

© A kormányprogram kijelentései számomra mindaddig üres beszédnek tűnnek, amíg a programok mögé nem rendelnek forrásokat. A kormányzati munka különböző területein (vízlépcső, rendőrségfejlesztés) „repkednek” a tíz- meg négyszázmilliárd forintok, amiket az emberek helyzetbe hozására, a feltételek megteremtésére kellene fordítani. Ezen a téren nem látom az előrelépést. A szocialista vezetés legnagyobb bűne szerintem az, hogy csak a Lungo Dromot, és az arra épülő Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot veszi partnernek, holott számos más szervezet is létezik, de azok „szélsőségesként” vannak elkönyvelve. A romákkal szolidáris értelmiségiek éppenséggel az utóbbiakat tekintik olyan civil szervezeteknek, amelyek valós törekvéseket képviselnek.

□ Közvetlen összefüggés van a romapolitizálás és a „nagypolitika” között?

ö Valamilyen értelemben természetesen van összefüggés, de nem ilyen direkt módon. A Lungo Drom ’94 előtt az MDF- hez volt lojális, utána már az MSZP-hez. A Phralipe korábban az SZDSZ-hez állt közel, míg a Roma Parlament mind jobban a pártoktól való függetlenségét hangsúlyozza. A politikai pártok megpróbálnak rátelepedni a romaszervezetekre, amelyek viszont nem olyan egyértelműen kötődnek a pártokhoz, mint azok hozzájuk. Az egyes romacsoportok célja rendszerint az elfogadottság, a siker, ezért nagyobb a pártok közötti mobilitásuk. Vannak pártok - az MSZP és az MDF -, amelyek a „csendes”, a kormányzatot elfogadó cigány politikusokat szeretik. A másik vonalat, az emberjogi következetességet az SZDSZ képviseli. Más pártnak pedig nem is nagyon van cigánypolitikája.

□ Körülírható az, hogy milyen politikai környezet kedvezne a cigányságnak?

• Ha a mait veszem alapul, amikor is a miniszterelnök úgy nyilatkozik: „mi, a kormány mindent megteszünk, ók meg semmit”, abból kitűnik, nem érti, nem érzi a lényeget. A jelenleginél nagyobb mértékben a cigányság kezébe kellene adni a kezdeményezést, a részéükről megnyilvánuló, eltérő technikákat egyaránt a kormányzattal diskurzusban lévő szintre kellene emelni: jelenhessen meg minden vélemény. Szélesítem az önkormányzati politizálást, ütköztetni az elveket, nem pedig „hivatalos” „nemhivatalos” megkülönböztetés szerint bánni velük. A kiút: több pénz, lehetőség biztosítása a munkahelyteremtésre, oktatásra, kollégiumi hálózat kiépítésére, a tanulás motivációjára, de a legfontosabb, hogy az országos kisebbségi önkormányzatban helyet kapjanak a 49,5 százalékos támogatottságú, radikálisnak ítélt szervezetek is. Mert lehet vitatkozni azon, mi a jó és mi a rossz, de az, hogyha semmi sem történik, az semmiképp sem jó.

Korinthus Katalin Magyar Szocialista Párt, a 3. sz. választókerület parlamenti képviselője

A magyarországi cigányság helyzetének javítására a kormányprogram általános - minden kisebbségre vonatkozó - és speciális célokat fogalmazott meg. Ezek a következők voltak:- valamennyi magyarországi kisebbség jogainak, nyelvi oktatási kulturális autonómiájának biztosítása,- a kisebbségi önszerveződések jogi, politikai feltételeinek megteremtése, anyagi helyzetük stabilizálása,- a kisebbségek jogaival foglalkozó nemzetközi rendszerekhez való csatlakozás, az itthoni intézményrendszer megerősítése, a kisebbséggel kapcsolatos kutatások, nemzetközi kapcsolatok támogatása,- a kisebbségi létből fakadó

hátrányok mérséklése, szociális helyzet javítása, főként a cigányság körében.

A célokból eddig az alábbiakat sikerült megvalósítani:

1. A parlament az önkormányzati és a választójogi törvény módosításával lehetővé tette a nemzetiségi helyi és országos önkormányzatok megválasztását. A választásokra 1118 M Ft-ot adott. A létrejött önkormányzatok jogait, feladatait, működési költségeit az önkormányzati törvény módosításával biztosította.

2. A parlament ratifikálta az Európai Tanács Nemzeti és Etnikai kisebbségek védelméről szóló Keretegyezményt és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Megválasztotta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek országgyűlési biztosát.

3. A kisebbségi célú pénzek hatékonyabb felhasználására a Parlament létrehozta a Kisebbségi Közalapítványt, normatív finanszírozással, pályáztatással támogatja az önszerveződéseket, a kulturális, oktatási, nyelvi autonómiát.

4. Az autonómiát tovább erősíti az önkormányzati törvény módosítása, a szakmai anyagok, tudományos kutatások támogatása, a kisebbségi nyelvű tömegkommunikáció erősítése, s a normatív pénzügyi támogatás.

5. A kisebbségi ügyek intézményes támogatására a kormány megerősítette a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, a parlament létrehozta a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Alapot.

6. A cigányság helyzetének javítására a kormány tárcaközi koordinálással válságkezelő programot készített, amelynek megvalósítását politikai, szakmai egyeztetések után megkezdte. A program elsősorban a hátrányos szociális és munkaerőpiaci helyzeten kíván segíteni. Ehhez legfontosabb áttörési pontnak az oktatást, és a cigány értelmiségi réteg megerősítését tartja. Ennek érdekében:- megemelt normatív támogatást kapnak a cigány oktatási programot felvállaló intézmények, illetve önkormányzatok,- anyagilag is támogatja a művelődési kormányzat a cigány oktatási és kulturális intézményeket, a cigány tehetség- gondozó a programokat, s kollégiumok létrehozását,- a szakképzésbe való bevonásukat kiemelten támogatja a minisztérium,- a gyermeknevelési támogatás és a családsegítő szolgálat megerősítése a cigánygyermekek folyamatos segítségét teszi lehetővé,- a családok anyagi és morális helyzetének javítását, közmunkák finanszírozásával is segíti az állam.

E rövid beszámolóban felsoroltak csak első lépései egy hosszú útnak. A kisebbségi lét biztonsága, egyben a többségi lét számára is biztonságot jelent. E biztonság továbbépítéséhez szükség van mindannyiunk együttműködésére.

Steinerné Vasvári Éva,

Fidesz - Magyar Polgári Párt, a 12. sz. választókerület parlamenti képviselőjelöltje

A félmilliós lélekszámot meghaladó hazai cigányság társadalmi helyzete jelentősen eltér az össztársadalométól. A korábbi évek kutatási adatai tényszerűen bizonyították, hogy a cigány családok jelentős része rossz szociális körülmények között él, alacsony társadalmi státusú, szegény. A piacgazdaságra való átállás, a veszteséges munkahelyek felszámolása, egyebek mellett a munkanélküliség ugrásszerű növekedésével járt együtt. Ez elsősorban az alacsony iskolai végzettségű, szakképzetlen munkaerőt érintette. Mivel a cigányok túlreprezentáltán vannak jelen e csoportokban, az átalakulás vesztesei közötti arányuk igen magas. A társadalmi-gazdasági átalakulás szinte egyik napról a másikra tette működésképtelenné a korábban jól bevált életstratégiákat. Eközben a leghátrányosabb helyzetből induló társadalmi csoportok (így a cigányság jelentős része) a stratégiaváltás egyetlen feltételével sem rendelkeztek.

A hazai cigányság elszigetelődése, leszakadása legalább annyi hátránnyal jár a cigány kisebbség, mint a társadalom többsége számára. Mára látható, hogy hová vezet az a politika, amely a cigányság problémáját szimpla szociális kérdéssé degradálja. Annak ellenére, hogy a kormány elképzelései között szerepelt egy komplex oktatási - foglalkoztatási - szociális program kidolgozása, az elmúlt években egyetlen olyan társadalompolitikai intézkedés sem történt e téren, amely a romák társadalmi beilleszkedését hatékonyan segítette volna. Az, a segélyezésre építő szegénypolitika, amelyet a kormány szociálpolitika címén folytat (az univerzális támogatási rendszerek leépítése, családi pótlék - gyes jövedelemszinthez való kötése), látszólag a tradicionálisan több gyermeket vállaló roma családoknak kedvez. Ez azonban csupán a látszat, ugyanis ez a támogatási rendszer társadalompolitikai szempontból igen veszélyes folyamatokat indukált. Egyrészt gyengítette - az amúgy sem túl erős - társadalmi szolidaritást, a végletekig fokozta az előítéleteket, másrészt

olyan szegénységi csapdába kényszerítette a cigány családok jelentős részét, amelyből nem nagyon van visszaút.

Világosan kell tehát látni, hogy egy polgári társadalomban a cigányság gondjait megoldani, de hosszú távon még enyhíteni sem lehet pusztán segélyezéssel. A társadalmi beilleszkedés elsődleges színtere az iskola és a munkahely. Épp ezért a romák helyzetének javítását szolgáló program stratégiai elemeinek az oktatást és a munkaerő- piaci pozíciójukat hatékonyan javító eszközök bevezetését tartjuk. A közoktatást alkalmassá kell tenni arra, hogy a cigány tanulók is elsajátítsák a felemelkedésükhöz szükséges ismereteket. Minden lehetséges eszközzel támogatni kell a cigány fiatalok továbbtanulását a közép, illetve a felsőoktatásban. Munkahelyteremtő és képzési programok beindításával kell társadalmi integrációjukat segíteni. Abban kell támogatni őket, hogy a kultúrájukat, identitásukat megőrizve társadalmunk tisztes polgárai lehessenek.