Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-04 / 53. szám

ILlTfTff •Magyarország v- ' - *w SPORT 1908. Március 4.. Surra ASZTALITENISZ. Miskolci Városi asztalitenisz TOP 12, városi sportcsarnok: I. osztály: 1. Tósa Ist­ván (MEAFC), 2. Túsz Renáta (Mályi), 3. Varga Jenő (RAMSZESZ), 4. Menyhárt Csaba (MEAFC), 5. Balogh István (RAMSZESZ), 6. Abonyi László (Volán), 7. Melegh György (MEAFC), 8. Enyedi Ti­bor (Mályi), 9. Szarvas Dezső (Sajtó), 10. Tamás László (Sajtó), 11. Holdi László (MEAFC), 12. Kal­ló Béla (Volán). 11. osztály: 1. Kriston Béla (Mályi), 2. Radnai Gábor (Sajóbábony), 3. Thodory Csaba (Kós K), 4. Galgóczi Zoltán (Diósgyőr), 5. Bálint Tamás (Sajóbábony), 6. Teráz Csaba (MRSZKl), 7. Wermeser Tímea (Mályi), 8. Csonka Csaba Sajóbá­bony, 9. Filepkó József (MRSZKl), 10. Piti Péter (MRSZKl), 11. Bolló Gjoila (Diósgyőr), 12. Varsá­nyi Gábor (MRSZKl). Lillafüred Kupa: Fiú egyéni: 1. Nagy Gábor (Pattantyús), 2. Kurucz Lénárd (Vilmány), 3. Tóth Norbert (Fráter Gimnázium) és Szakái Zoltán (Vilmány). Fiú páros: 1. Nagy Gábor- Vályi Róbert (Pattantyús), 2. Garics Gábor - Gá- lyász Henrik (Könyves Kálmán), 3. Tóth Norbert ­■ Izsó Gábor (Fráter Gimnázium, Könyves Kálmán)’ és Teteiják László - Korcsmáros Szilárd (Pattan­tyús). LÁBTENISZ. Öregfiúk országos páros versenye, Tiszaújváros: 1. Néveri Endre - Gál Endre (Vác, Balassagyarmat), 2. Brunner Dezső.-Török István (Szeged), 3. Koop Dezső - Hajdú József (Fót), 4. Borbély Frigyes - Ignác Kálmán (Bogács, Szol­nok). Legsportszerűbb játékos: Hejszman Géza (Ti­szaújváros). Legnépszerűbb csapat: Gulyás Sándor- Pósfay István (Kaposvár). SAKK. Farsang kupa, Miskolc: 1. Kiss Pál (Sáros­patak) 8, 2. Ács Gábor (Miskolci Sakk SC) 7, 3. Barva Attila (Edelényi VSE) 7, 4. Varga Péter (Miskolci Sakk SC) 6,5, 5. Zabiák Norbert (Kazinc­barcika) 6,5, 6. Zabiák József (Kazincbarcika) 6 pont. SÚLYEMELÉS. Szlovák Nagydíj. Nemzetközi ser­dülő súlyemelő verseny, Kassa: 48 kg: 1. Koncz Lin­da (KVSE-Indigó Bt.) 87,5 kg (37,5; 50). 53 kg: 1. Nagy Nikoletta (Ózdi Súlyemelő és Fitness Club) 102,5 kg (42,5; 60). , TEREMLABDARÚGÁS. Babik Sándor öregfiúk emléktorna, Encs: 1. Abaújszántó, 2. Novajidrány, 3. Alsóvadász, 4. Kassa, 5. Encs VSC, 6. Gönc. Legjobb kapus: Varga József (Novajidrány). Leg­jobb mezőnyjátékos: Feledi László (Abaújszántó). Gólkirály: Ladislav Vrábel (Kassa). A torna legidő­sebb játékosa: Mikó Endre (Alsóvadász, 52 év). VII. Péteri Kupa, sajószentpéteri városi sportköz­pont: Kisherceg - Tiizép Trans 6-9, Kuplung - Ta­lán SC 8-0, Tüzép Trans - Kuplung 7-6, Kisherceg- Talán SÓ 15-1, Kuplung - Kisherceg 2-6, Tüzép Trans - Talán SC 12-0, Reál Margit - RIÓO 5-6, Trombózis - Csupasz P. 4-4, Reál Margit - Csu­pasz P. 3-5, RICO - Trombózis 9-4, Reál Margit - Trombózis 4-1, RICO - Csupasz P. 3-4, Selyemréti Strandfürdő - Kertváros 1-13, TRAFFIK JAM - HOLT IDŐ 7-7, Kertváros - TRAFFIK JAM 5-6, HOLT IDŐ - Selyemréti Strandfürdő 4-3, Selyem­réti Strandfürdő - TRAFFIK JAM 7-4, HOLT IDŐ -Kertváros 3-11. ÚSZÁS. Miskolc városi úszóbajnoksága, diósgyőri sportuszoda: 1988-89: Lányok: 50 m gyors: 1. Fa­zekas Anita (Encs) 0:38,6. 50 m mell: 1. Fazekas Anita (Encs) 0:49,5.1986-87: Lányok: 50 m hát: 1. Menner Nóra (Miskolci Vízmű) 0:37,9. 50-m pillan­gó: 1. Báthory Csenge (Miskolci Vízmű) 0:36,4. 100 m mell: 1. Sarvajcz Kinga (Miskolci Vízmű) 1:36,9. 100 m vegyes: 1. Sarvajcz Kinga (Miskolci Vízmű) 1:27,9. 800 m gyors: 1. Novák Szandra (Miskolci Vízmű) 10:41,9. Fiúk: 50 m gyors: 1. Szabó Zoltán (Miskolci Vízmű) 0:35,0. 50 m mell: 1. Márton Ádám (Mezőkövesd) 0:43,7. 1984-85: Fiúk: 50 m hát: 1. Köteles Péter (Encs) 0:36,3. 50 m pillangó: 1. Köteles Péter (Encs) 0:39,3.100 m mell: 1. Kaáli Péter (Miskolci Vízmű) 1:22,4. 100 m vegyes: 1. Kaáli Péter (Miskolci Vízmű) 1:20,0.1500 m gyors: 1. Mélypataki Máté (Miskolci Vízmű) 19:22,1. 1982-83: Lányok: 50 m hát: 1. Sándor Anita (Encs) 0:38,5.100 m mell: 1. Hokker Vivien (Miskolci Víz­mű) 1:30,6. 100 m vegyes: 1. Sándor Anita (Encs) 1:21,1.1980-81: Férfiak: 50 m hát: 1. Szendrei Ba­lázs (Miskolci Vízmű) 0:29,7. 100 m mell: 1. Istók Balázs (Encs) 1:14,3. 100 m vegyes: 1. Szendrei Balázs (Miskolci Vízmű) 1:06,4. Felnőtt: Férfiak: 1500 m gyors: 1. Kerékjártó Tamás (Miskolci Víz­mű) 16:38,0. Nők: 800 m gyors: 1. Rittenbacher Viktória (Miskolci Vízmű) 9:51,8. Schumacher óvatos lesz? Melbourne (MTI) - A brit Johnny Herbert véle­ménye szerint a Forma-l-es autós gyorsasági vi­lágbajnokság ausztráliai idénynyitóján a korábbi­nál óvatosabban fog versenyezni a kétszeres világ­első német Michael Schumacher. Herbert az 1998- as versengés első versenyének helyszínére érkezett, ahol az AP-nek adott nyilatkozatot. - Az elmúlt esztendő végén történt események nagyon rosszul jöttek Michaelnek. Azt hiszem, hogy ez a szurkolóira is érvényes. Ez az év érdekes lesz Schumacher és a Ferrari számára, ugyanis nagy nyomás nehezedik rájuk - mondta a Johnny Herbert. A német autó- versenyző a tavalyi világbajnokság utolsó verse­nyén szándékosan ütközött a kanadai Jacques Villeneuve-vel, hogy megőrizze a pontversenyben addig megszerzett minimális előnyét. A hatodik hely is sikernek számít Dudás András, a KVSE röplabdaedzője a bajnokság alapszakaszáról és félelmeiről Felvételünk a bajnokság alapszakaszának utolsó fordulójában, február 22-én játszott Kazincbarcikai VSE - Nyíregyháza (2:3) találkozón készült. A rájátszásban a négy közé jutásért szintén a nyírségiek­kel játszik majd a KVSE. Fotó: Farkas Maya Bánhegyi Gábor Kazincbarcika (ÉM) - A férfi röplabda extraliga alapszaka­szának a végén a hatodik he­lyet foglalta el a Kazincbarci­kai VSE. Ez a tavalyihoz ké­pest mindenképpen előkelőbb helyezés, hiszen a társaság az 1996/97-es szezonban osztályo- zót játszott a bentmaradásért, míg az idén egy kicsit páholy­ból szemlélheti a„lentiek” küz­delmét. Dudás Ándrással, a KVSE edzőjével eredetileg er­ről a szezonról szerettünk vol­na szót váltani, de a beszélge­tés egy idő után elkanyarodott. □ Hasonlóan indult a szereplés az alapszakaszban a tavalyihoz. • Á gárda kerete látszólag meg­erősödött, hiszen az idénynek úgy indultunk neki, hogy csak egy tá­vozónk volt a két érkezővel szem­ben. Természetesen úgy, hogy ha nem számítom ide Berzy esetét, aki még a tavalyi szezon vége előtt távozott tőlünk. Két centert sikerült igazolnunk, de ahhoz idő kellett, hogy ez a két játékos be is illeszkedjen a csapatba. Ennek el­lenére jöttek a vereségek, de mindegyik úgy, hogy a legna­gyobb nevű ellenfeleinkkel is par­tiban tudtunk lenni. Grózer idény közbeni leigazolásával pedig lát­ványosan javult a csapat eredmé­nyességi mutatója, bár bosszantó hibák miatt ezután sem sikerült minden meccset megnyernünk. A cél azonban nem is az volt, hanem az, hogy „csont” nélkül bentma­radjunk. Ez sikerült, és a körül­ményekhez képest már ezt is ha­talmas eredménynek tartom. □ A szokásos pénzhiányt kell érte­ni a körülményekhez képest kifeje­zés alatti • Természetesen. Addig, amíg partiban tudtunk lenni a Szeged­del és a Kaposvárral, akik egy év­ben több mint százmillió forinttal gazdálkodnak, amíg egy szinten voltunk az esetek többségében a Dunaferrel, akik negyvenmillióból élnek egy esztendőben, amíg meg­verjük a Kecskemétet, amely kö­zel harmincmillió forintból „éldegél”, és utoljára, de nem utol­sósorban, amíg az idény közben amatőr státusra visszavedlett Va­sastól jobbak vagyunk, akik még így is kétszer annyiból - azaz húszmillióból - élnek mint mi, igenis van okunk a büszkeségre. □ Ezek szerint - mindenféle hatal­mas matematikai képzettség nél­kül - a KVSE évente tízmillió fo­rintból gazdálkodik. • Már évek óta, és annak is örül­nünk kell, hogy ennyi legalább ju­tott. Ebből a pénzből pedig nem lehet színtiszta profi csapatot üzemeltetni. Nekünk is csak öt olyan játékosunk van, aki kizáró­lag a röplabdából él, heten mun­ka vagy tanulás mellett vállalják az élsportolást. Volt olyan he­tünk, hogy csak kétszer edzett együtt a teljes keret, és ennek még örültem is. Félprofiként pe­dig ez a hatodik hely már nagyon szépen cseng. □ Ennyi pénzből igazán igazolni sem nagyon lehet. • És nem is érdemes. A múltkori­ban számba vettük azokat a játé­kosokat az országban, akiket ér­demes lenne leigazolni. A Szeged, a Kaposvár és a Dunaferr ebből a szempontból kiesik, mert ott olyan pénzekért mozdulnának a játékosok, amilyenről mi még ál­modni sem nagyon merünk. A Kecskemét szintén ez a kategória, azzal a különbséggel, hogy onnan legfeljebb egy-két embert lehetne számba venni, de az ő megszerzé­sükhöz is iszonyatos pénz kellene. A Vasasból és a Csepelből pedig csak olyan röplabdázókat tud­nánk megvenni, akikért nem ér­demes pénzt kiadni. □ Maradna akkor az utánpótlás. • Ha lenne. Mi- egy kicsit kivált­ságos helyzetben vagyunk, mert Barcikán még mozgolódik is egy kicsit ez a vonal, ifiben például jobbak vagyunk a Szegednél, ahol abszolút nem is figyelnek erre a vonalra. És éppen ez a legfőbb baj! Magyarországon ma senkinek sem érdeke, hogy a röplabda utánpótlásbázisába pénzt öljön. Ha lenne egy kis anyagi juttatás, akkor edzők is lennének. Jelen pillanatban senki sem érdekelt abban, hogy ennek a sportágnak tehetséges gyerekeket fedezzen fel, olyanokat, akik készek meg­szenvedni ezért a sportért. Ilyen szempontból egyszerűbb dolga van a kosárlabdának, a focinak és a kézilabdának, mert összeáll ti- zenegynehány srác, közéjük dob­nak egy kosárlabdát vagy a focit, a többi pedig már csak a gyerkő­cökön múlik. Előbb utóbb valaki eltalálja a labdát, teszik-veszik, rohangálnak, rúgnak egy gólt, dobnak egy kosarat és már siker­élményük van. Természetesen egyik labdás sport sem csak ebből áll, de a technikai és taktikai kép­zés zömmel menet közben zajlik. A röplabdával más a helyzet. Leg­alább egy év kell ahhoz, hogy a röplabdával ismerkedő gyerek él­vezni is kezdje a játékot. Ha most lemennék egy iskola tornatermé­be, magam köré hívnék minden­kit, dobálni kezdeném nekik a labdát azzal a kikötéssel, hogy tessék engem eltalálni, nyugodtan állhatnék három méterrel odébb, biztos, hogy egy srác húsz kísér­letből legfeljebb egyszer találna el, akkor is csak véletlenül. Az már valószínűbb, hogy ebből a húsz kí­sérletből tizenöt alkalommal még a labdát sem találná el. Arról nem is beszélve, hogy ha abszolút kez­dőként valaki egy órán keresztül csak az alapvonalról szerválgat- na, nyugodtan tehetnék olyan fo­gadalmat, hogy ha ötször átüti a hálón, azonnal lelövöm magam, mert ennyiszer még véletlenül sem sikerülne. Mert a röplabda tanult sportág. Először kőkemé­nyen el kell sajátítani az alapo­kat, és utána egyre könnyebbé vá­lik a játék. Ehhez azonban iszo­nyatosan sok gyakorlás kell, mi­közben csak az marad meg ebben a sportban, aki képes elviselni a kezdeti kudarcokat. Alihoz pedig, hogy valaki átsegítse a gyereke­ket ezen az időszakon, hogy meg­győzze őket a röplabda szépségei­ről, hogy van értelme a rengeteg gürcölésnek, ehhez fanatikus edzők kellenek. Fanatikusok, de nem olyanok, akik egy „köszönöm szépen”-ért dolgoznak. Amíg ez nincs, addig az utánpótlás is gyenge lesz. Még addig kellene tenni valamit, amíg azt nem vesz- szük észre, kihalt a röplabda Ma­gyarországon. A „vének” lovagoltak a gokarton Pezsgős locsol kodással zárult a West Kupa 5. fedett pályás stadionviadal Nyíregyháza (KM) - Pezsgőfür­dővel zárult a West Kupa 5. fe­dett pályás stadion gokartver­seny a bujtosi csarnokban. Ahogy a Forma-l-es versenye­ken megszoktuk, a győztesek azonnal kibontották az aján­dékba kapott pezsgőket és nyakon locsolták az ered­ményhirdetés protokollvendé- geit, közöttük Varga Imre fő­szervezőt. Trabanton szállni élvezet, énekel­te a közönség a versenyre meghí­vott Sipos F. Tamással, bár a szakmabeliek tudják, ezek a go­kartok fürgébbek mint az említett kétüteműek. Az első napon a fiataloknál As- senbrenner Tibor rajt-cél győzel­met aratott, mögötte viszont igencsak nagy tülekedést látha­tott a mintegy 600 főnyi közön­ség. Veégh és Maczó gokartja ugyanis három körrel a leintés előtt összakaszkodott, emiatt le­állt mindkét motor. A segítők vi­szont villámgyorsan beugráltak a szalmabálákkal körberakott pá­lyára és betolták a két gépet. Bár Maczó végig ott nyomakodott Veégh mögött, nem tudta beérni ellenfelét. A második napon szintén As- senbrenner vezetett, de a célegye­nes utáni kanyarban kicsúszott, s mire feleszmélt, Veégh és Maczó elhúzott mellette. A felnőtteknél hárman vívtak kemény csatát a győzelemért: Oláh Csaba, ifj. Oláh Gyárfás és Szász II. László. Gyárfás első napi diadala után (nagy füstfelhő köze­pette) helyben forgatta meg a gé­pet. Bár a verseny második nap­ján is eljátszotta ugyanezt szurko­lói nagy örömére, de a zárónapon Oláh Csaba vihette haza a kupát. Az öregfiúk viadalára a gokar­tok teljesítményét visszafogták, így az indulók amolyan lovagló testtartással, saját maguk próbál­ták gyorsabb tempóra ösztökélni járművüket. Végül a győzelmet Túrán Frigyes szerezte meg Elek és a miskolci Vojcsik „Golyó” előtt. A Szerencsekerékből ismert Gaj­dos Tamás utolsóként érkezett. Rajthoz állt még Rolf Schmidt, a Vredestein európai vezetője, aki az előfutamból nem jutott tovább. Győztesek, 1. nap: NA: As- senbrenner Tibor (Pénzes KC), FC-NC: Varga Szilárd (Szász MSE), KA: Assenbrenner, ICA: ifi. Oláh Gyárfás (Zengő MSE). 2. nap: KÁ: Veégh Viktor (Pénzes KC), ICA: Oláh Csaba (Király), JA: Assenbrenner, FC: Varga Szi­lárd (Szász MSE), NA: Kollár Pé­ter (Király). Old boys: 1. Túrán Frigyes, 2. Elek István, 3. Vojcsik Ferenc. Közlekedési dugó gokartos módra Fotó: Balázs Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom