Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-17 / 64. szám

A közelgő választások arra is figyelmeztetnek, bogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány. Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pállok ígéreteit és eredményeit. Tizenöt, közérdeklődésre számot tartó témát választottunk, ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek, mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramból vett idézet; a másik, az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, értelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakértői véleményből, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából. A harmadik és a negyedik egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma kom­mentálására felkértünk egy-egy kormányoldali és ellenzéki pártot - a megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az értékelés módját. A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak-Magyar ország feladatának, tartja azt is, hogy a maga le­hetőségei szerint segítse olvasóit abban, hogy minél alaposabb információk birtokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben. Kiemelés a kormányprogramból A kormány agrárpolitikájának célja, hogy az országban jelen­tős (legalább évi 3 milliárd dollár) exportot megalapozó mező- gazdaság jöjjön létre; a hazai ellátás biztonságos és megfizet­hető legyen; tisztességes és kiszámítható jövedelemhez jussa­nak a gazdálkodók; elterjedjenek a környezetbarát és egészsé­ges termékek előállítását segítő gazdálkodási módszerek. Több mint egymillió magyar család (egyéni gazdálkodók, szövetkezeti tagok és mezőgazdasági, munkavállalók) van rá­utalva arra, hogy mezőgazdasági tevékenységből rendszeres és előre kiszámítható jövedelme legyen. A kormány ezért tá­mogatja a biztonságos földhasználat és az elemi szolgáltatá­sok kialakulását, és elő kívánja segíteni, hogy a termelés megfeleljen a piac, illetve a megrendelők igényeinek. HORMANYMERLEG Mai témánk: agrárgazdaság Egy helybeli topog a megye mezőgazdasága A rendszerváltással együtt radikális változások történ­tek a mezőgazdaságban is. Az utóbbi tíz esztendő ese­ményeiről kérdeztük Pataki Lászlót, a Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség me­gyei elnökét. © A ’80-as évek végén több mint 100 szövetkezet volt megyénk­ben. Még a legkedvezőtlenebb helyeken, Abaújban, Észak-Bor­sodban, a Bodrogközben is mű­ködtek - kezdte Pataki László. - Nagyon válságos időszak kezdő­dött a rendszerváltással, mert az első, kisgazda miniszternek köszönhetően gyorsan 40 milli- árddal csökkentették az ágazat állami támogatását. A mező-, az erdőgazdaság és a vízügyi ága­zat 60 ezer embert foglalkozta­tott megyénkben 1988-89-ben, ma ez a szám 12 ezerre csök­kent. Borsod-Abaúj-Zemplénben nem dobtak utcára olyan töme­get a Digép-ből, az LKM-ből, a bányászatból, mint a mezőgaz­daságból, erdőgazdaságból, víz­ügyi gazdaságból együttesen. A másik lényeges következmény, hogy az összeomlott gazdaságok helyén semmi nem jött létre. Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek világszerte elismerten integrálták a háztáji kisegítő gazdaságokat, megszűntek és új nem lépett a helyükre. Létrejött a gazdajegyzői hálózat, de esz­köz, pénz nélkül nem tudja meg­valósítani mindazt, amit a szö­vetkezetek „meg tudtak lépni”. □ Milyen „mérföldkövek” bizo­nyítják a mezőgazdaság vissza­fejlődéséti • A legmélyebb pont 1993 volt, amikor a rendszerváltás előtti időszak termelési volumenének mindössze a 60-65 százalékát voltunk képesek produkálni. Korábban a világ élvonalába tartoztunk az egy főre jutó gabo­na- és hústermelésben - a fo­gyasztásban is ma pedig a kö­zépmezőnyben sem tudjuk meg­találni a helyünket. A gaboná­ban 30 évet estünk vissza a ter­méshozamokat illetően, állatlét­számban visszamentünk a há­ború előtti szintre. Tavaly rend­kívül jó volt a kukorica mennyisége, gondok voltak vi­szont a búza minőségével és na­gyon gyenge volt az ipari növé­nyek termésátlaga. Tovább csökkent az állatlétszám, a vá­góállat, a sertéshús, a baromfi termelése. O Ez a visszaesés mit jelent az egyes gazdálkodó szervezetek szempontjából? © A megye mezőgazdasági üze­meiben az összes bevétel 1996- ban 19 milliárd 140 millió forint volt, 1997-ben - nem végleges adataink szerint - 19 milliárd 131 millió forint lesz. Helyben- topogás van, mert a ráfordítá­sok tetemesen megnőttek. Ezzel van szinkronban, hogy az adó­zás előtti eredmény 1996-ban 1 milliárd 241 millió forint volt, a tavalyi mindössze 557 millióról szól majd. Az agrárolló óriási mértékben szétnyílt! A rövid le­járatú elkötelezettség, például a társadalombiztosítás vonatko­zásában 1996-ban 229 millió volt, 97-ben ez tovább nőtt 242 millióra. Az APEH-tartozás 1996-ban 79, tavaly 72 millió fo­rint volt, a banki követelés az 1996. évi 1 milliárd 624 millió forintról ’97-ben 3 milliárd 625 millióra nőtt. □ Milyen az ágazat bérszínvo­nala.? 9 1996-ban 32 ezer forint volt a havi átlagkereset megyénkben, ami csak 37-38 ezer forintra nőtt tavaly. Az országos átlagtól legalább 20 százalékos a lema­radás. Másik gond a földkérdés rendezetlensége. A kárpótlás következtében a szövetkezetek, társasvállalkozások csak bérelt földeken tudnak dolgózni. A me­gye összes szántóterületének - ami 280 ezer hektár - 56 száza­léka a kistermelők birtokában van, de a földkijelölés mind a mai napig nincs befejezve. Ettől is szomorúbb, hogy a földkár­pótlás útján földtulajdonhoz ju­tottaknak mindössze 10 száza­léka rendelkezik gazdálkodásra alkalmas nagyságú földterület­tel. Zömük csak 2-3 hektárhoz jutott, ami egy család megélhe­téséhez kevés. Első és legfonto­sabb feladat - a mostani kor­mány ezt ígérete ellenére elmu­lasztotta - hogy a jövőben a földkoncentrációt hajtsuk végre. Ennek hiányában az Európai Unióba besétálni Isten ellen va­ló bűn. smi fMy. A megye állatállományának alakulása 300000 250000­200000 ­150000­100000 50000­Szarvasmarha Sertés Forrás: FM-hivatal T. Asztalos Ildikó Szabad Demokraták Szövetsé­ge, parlamenti képviselőjelölt a 2. sz. választókerületben A kormány agrárprogramjában növekvő agrártermeléssel szá­molt, amelyet elsősorban ex­portpiacokon történő értékesí­tésre szánt. A kormányzati cik­lus három évében az agrárága­zatok (beleértve az erdőgazda­ságot is) exportteljesítménye teljesült. Az 1997. évben: 2,85 Md dollár volt, 1,76 Md dolláros pozitív szaldóval. A kormányprogram olyan ag­rárprogram megvalósítását rög­zítette, mely elősegíti a gazdál­kodók javuló jövedelmezőségét, teljesíti jövedelemigényüket. (1995-ben megháromszorozó­dott a nyereség tömege, a rend­kívül alacsony előző évi bázis­hoz képest, 1996-ban kisebb no­minális nyereségnövekedés rea­lizálódott, ami reálértékben csökkenést jelentett. A növény- termesztés 1997. évi értékesíté­si viszonyai alapján feltételez­hető, hogy a gazdálkodók nye­resége nem növekedett 1997- ben. Az agrárolló tovább nyűt.) Az agrárfoglalkoztatottak jöve- delemszinlje kb. 24 százalékkal alatta maradt az országosnak, a jövedelemolló nem záródott. A program a fentiek kivételével döntő mértékben teljesült. Megkezdődött a gazdálkodók valós jövedelempozíciójáról konkrét adatokat eredményező tesztüzemi rendszer kiállítása, és széleskörű szakmai és érdek- védelmi viták eredményeként megszületett az Agrárprogram és az agrárgazdaság fejlesztésé­ről szóló 1997. évi CXIV. tör­vény. E törvény meghatározza az agrárpolitika középtávú cél­kitűzéseit, az agrárágazat tá­mogatásának színvonalát, a tá­mogatási rendszer elemeit. Elő­írja, hogy a földművelésügyi miniszternek évente be kell számolnia az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövede­lemviszonyairól, az agrárpoliti­kai célok teljesítéséről és a szükséges intézkedésekről. Az agrárprogram hosszabb távon azzal számol, hogy mező- gazdaságból élők jelentős rész­aránya a nemzetgazdaságon be­lül fennmarad, ezért különösen fontos az ágazatban érintett mintegy 1 millió család stabil, kiszámítható gazdasági környe­zetének és jövedelemtermelő le­hetőségeinek megteremtése. Az agrártámogatási rendszer fej­lesztése során az EU konformi- tás mellett ez a kormányzati szándék kap prioritást. Az agrárgazdaság fejlődésé­nek alapvető feltétele a stabil és a szükséges adminisztráció­val követett földtulajdoni és bérleti rendszer kialakulása. Azzal számolunk, hogy a terme­lés jellegéhez igazodó gazdasá­gi- és birtokkoncentráció való­sul meg, amely a szükséges ver­senyképességet biztosítja. A gazdálkodók pénzügyi feltétele­it, a földügyekkel kapcsolatos gondok könnyítését segíti a Jel­zálog és Földhitelintézeti Bank megalakítása is. A termelők és kereskedőket érintően alapvető kérdés a piaci stabilitás biztosítása, amelynek fontos eszköze az EU-konform támogatási és intervenciós rendszer kiépítése is. Az elmúlt időszak ezzel kapcsolatos fel­adatait az FM ARII látta el, 1997. során sikeres gabonain­tervenciót valósított meg. Az in­tervenciós és exportengedélye­zési támogatási feladatok ellá­tására ez évben független Agrár­intervenciós Központ kezdi meg működését. Az FM alapvető kérdésnek tartja az érintett szakmai és ér­dekvédelmi szervezetekkel tör­ténő rendszeres és folyamatos együttműködést, a szakmai kérdésekben az előzetes egyez­tetést. Az elmúlt időszakban a minisztérium és az Agrárkama­ra között egyes területeken fel­adatmegosztásra is sor került, így pl. a falugazdász hálózat kamarai hatáskörben, gazda­jegyzői hálózat néven fejti ki fontos előkészítői szaktanács- adói tevékenységét. Dr. Gyurkó Péter Magyar Demokrata Fórum, országgyűlési képviselőjelölt az 1. sz. választókerületben A magyar mezőgazdaság kérdé­se igen összetett, mert a „táplálékláncon keresztül” min­denkit érint. Ha valamiből kevés terem (akár időjárási vágj' szervezési okok miatt), a társadalom egy része számára szinte megfizet­hetetlen árak alakulnak ki. Ha túltermelés van, értékesítési gondok jelentkeznek, de sajnos a fogyasztónál általában nem jelent számottevő árcsökkenést. A legalapvetőbb élelmiszerek is időnként olyan magas áron kerülnek forgalomba, ami nem magyarázható természetes pi­acgazdasággal, csak szervezet­lenséggel. A jelenséget nem lehet telje­sen megszüntetni, de lényege­sen mérsékelni lehet, ha a Ter­méktanácsok szabályoznak, szervezik a folyamatot. Termé­szetesen ehhez megfelelő szak­emberhálózat, nyilvántartási rendszer, termelési fegyelem szükséges, és a termelő együtt­működése. Ezzel nagy részt adós maradt az elmúlt négy év agrárpolitikája. A kormányváltás idején 1994-ben meg akarták szüntet­ni a falugazdász hálózatot. Át­szervezték csökkentett gazda­jegyző hálózattá. Nagy hiba volt, mert a sok új földtulajdo­nos jelentős része tapasztalat­lan volt a gazdálkodásban, de főként az adminisztrációban, pénzügyi kérdésekben. Ennek a hálózatnak volna szerepe a kis­tételű, de értékes termékek, he­lyi specialitások, biotermékek előállítását szorgalmazni, előse­gíteni. Ez a folyamat is lassab­ban halad előre a kívánatosnál. A szövetkezést kizárólag az egyéni földtulajdon alapján le­het elképzelni (ez Nyugat-Euró- pában is így van). Természete­sen lehet szövetkezni értékesí­tésre, feldolgozásra, beszerzés­re, gépi munkára. A kormány adós maradt egy átfogó erdőtelepítési program beindításával, mert ez nem csak agrár- és környezetvédel­mi kérdés, hanem munkahely- teremtés kérdése is. Ez csak hosszú távú állami támogatás­sal, szervezéssel, felügyelettel lehetséges. Természetesen ez összefügg az igen elterjedt falo­pások kérdésével is. A mezőgazdasági termelés biztonságát rontják az igen el­harapódzó mezei lopások is. Sajnos a helyzet az elmúlt években is tovább romlott. A megélhetési lopások kezelése nemcsak jogi kérdés, hanem a munkahelyteremtésé is. Ebben az államnak a felelőssége a na­gyobb. Természetesen minda­mellett a mezőőri hálózatot erő­síteni kell. A falvak népességmegtartó képességét fokozni kell. Úgy vé­lem, a hűtőipar és konzervipar lehetőségei nincsenek kihasz­nálva. Sokat késett a megfelelő hi­telpolitika kialakítása, sok gaz­dálkodó viszonylag kis összegű hitelhez sem jutott hozzá, a bankokban mégis „százmilliós hiány” alakult ki esetenként. Ez kinek a felelőssége? Az agárjellegű képzést és to­vábbképzést az új gazdák eseté­ben mindenképpen támogatni kell anyagilag is. Egy alapvető tételt nem szabad elfelejtenie sem a jelenlegi, sem a jövendő kormányoknak. A mezőgazda­ságban a termelés a leggondo­sabb munka és befektetés elle­nére is lehet gazdaságtalan, vagy alig jövedelmező, tehát megfele­lő termés esetén a gazdának tartalékot kell tudnia képezni. Számos példa van arra, hogy a termelőknek hosszabb ideig tartoznak a felvásárlók, olykor tönkremennek, vagy szélhámo­sok, és nem fizetnek. Valakinek ebben az esetben is meg kell vé­deni a termelőt. Sajnos az agrárolló az elmúlt években is tovább njalt. Mindent összevetve: az el­múlt négy év alatt a mezőgaz­daság nem fejlődött, nem hasz­nálta ki kellő mértékben a lehe­tőségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom