Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-11 / 59. szám
A közelgő választások arra is figyelmeztetnek, hogy lassan befejezi munkáját a jelenlegi kormány. Itt az ideje tehát, hogy mérlegre tegyük a koalíciós pártok ígéreteit és eredményeit. Tizenöt, közérdeklődésre számot tanó témát választottunk ki az 1994-ben megfogalmazott kormányprogramból, s ezen témákról készítettünk összeállítást, amelyek mindegyike négy egységből áll. Az egyik az adott témát meghatározó, kormányprogramból vett idézet; a másik az ehhez csatlakozó, a szerkesztőség által készített magyarázó, énelmező, elemző anyag - ami alkalmanként állhat szakértői véleményből, a témához kapcsolódó statisztikai, informatív adatok megjelenítéséből, vagy a kettő kombinációjából. A harmadik és a negyedik egység elkészítését a politikai élet szereplőire bíztuk: valamennyi téma kommentálására felkénünk egy-egy kormányoldali és ellenzéki pántot — a megadott terjedelmen belül teljes egészében rájuk bízva a megközelítés, az elemzés, az értékelés módját. A számvetésen, mérlegkészítésen túl az Észak,-Magyarország feladatának tanja azt is, hogy a maga. lehetőségei szerint segítse olvasóit abban, hogy minél alaposabb információk birtokában dönthessenek a szavazófülkében: kire szeretnék bízni az ország sorsának alakítását a következő négy esztendőben. KORMÁNYMÉRLEG Mai témánk: energiaszektor - privatizáció, ár, kompenzáció Jók a magyar energiaszektor esélyei az európai piacon Nincs ok a stratégiai ágazatnak tekintett energia- szektor privatizációja és fejlődése miatt aggódni - állítja Hans-Joachim Jung, az Emász Rt. igazgatósági elnöke, aki szerint Magyarországnak jó esélyei vannak az EU-csatlakozással együtt az unió energiahálózatába is bekapcsolódni - a műszaki feltételek már most is megfelelőek. • Németországban túlnyomó részt német tulajdonban van az energiaszektor, de az utóbbi két év során külföldi vállalatok is betelepültek - amerikaiak, angolok és franciák. Ez a tendencia a jövőben felerősödhet. Jelenleg az egyes nyugat-európai államokban elsősorban a hazai cégek vannak többségben, de léteznek nemzetközi vegyes vállalatok is. □ S milyen irányban terjeszkedtek a németek? • Az RWE Energie két éve jött Magyarországra, s ma az Émász Rt., az Elmü Rt. és a Mátrai Erőmű Rt. többségi tulajdonosa, korábban pedig már Csehországban is jelen voltunk. Más német befektetők Európán kívüli területek, így például Délkelet-Azsia felé fordultak. □ Az energiaszektor privatizációja kapcsán sokszor hangoztatott érv volt Magyarországon: az állam egy stratégiai ágazatot ad ki a kezéből. • Néhány évvel ezelőtt Németországban még létezett telefon-, illetve postamonopólium. Annak felszámolásakor hasonlóan érveltek a privatizáció ellenzői. Az energia is olyan áru, mint a többi, mindegy tehát, hogy azt ki állítja elő, a fontos csupán az, hogy annak minősége megfelelő, előállításának ára pedig kedvező legyen - ezek a versenyképesség feltételei. □ Magyarországon az energiaárak megállapítása a Magyar Energiahivatal és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium kompetenciájába tartozik. Miként történik ez Németországban, illetve Európában? • Németországban a szövetségi tartományok gazdasági minisztériumai állapítják meg az árakat, de ez országonként változó. Angliában az energiaszektor szinte teljes terjedelmében privatizált, de az árak megállapításába az állam ott is beleszól. □ Milyen tendenciák várhatók az európai energiapiacon a közeljövőben? • A globalizáció folyamatának, illetve a piac liberalizálásának lehetünk tanúi. □ Az ezt biztosító törvények mikor lépnek hatályba? ® Kidolgozásuk jelenleg is folyamatban van, németországi érvénybe léptetésük pedig várhatóan áprilisban történik meg. Az elképzelések szerint minden energiaszolgáltató cég, minden más - tehát nem csak a saját területén lévő nagyfogyasztónak - adhat el áramot. Ma még Magyarországhoz hasonlóan Németországban is körülhatárolt piacokkal rendelkeznek az áramszolgáltatók, ez - a törvény életbe lépésével - megszűnik. A vállalatok jelenleg a versenyben elfoglalandó pozícióik kialakításán munkálkodnak. Ez azonban - a korábbiaktól eltérően - nem kis térségekben történik majd, hanem a nemzetközi piacon. □ A magyar áramárak még elmaradnak az európaitól. Milyen hatása lesz a piac liberalizálásának ezek magyarországi alakulására? • Az EU-tagállamokban a verseny következtében csökkenni fognak az energiaárak, a magyarországiakat a költségek fedezése miatt még emelni kell. Arra kell azonban ügyelnünk, hogy a magyarországiak ne haladják meg a jövőbeni piaci versenyben kialakuló - csökkenő - európaiakat. Ha Magyarország csatlakozik az unióhoz, akkor erre az országra is érvényesek lesznek a liberalizált energiapiac feltételei és körülményei. Előállhat az a helyzet, hogy például egy osztrák cég ajánlatot tehet borsodi nagyvállalatoknak, akik mérlegelhetik, melyik ajánlat előnyösebb számukra. □ Az árak tekintetében tehát még van tennivaló, de mi a helyzet a magyar áramszolgáltatók műszaki felkészültségével? • Az EU-tagállamokat összekötő UCPTE-hálózathoz kapcsolódó államoknak ugyanazon műszaki elvárásoknak kell megfelelniük. Ezeknek Magyar- ország már eleget tett, a csatlakozásnak tehát ilyen jellegű akadálya nincs. Bizonyos kapcsolódási pontok pedig már vannak is Magyarország és a UCPTE-hálózat között. Kiemelés a kormányprogramból Az energiaszektorban az állami támogatás szintje a gazdaság általános helyzete és az energiatakarékosság kényszere miatt nem növelhető. Az elengedhetetlen rekonstrukciók és a privatizációs piacképesség érdekében ezért megkerülhetetlen a lakossági vezetékes energiaszolgáltatás (villany, gáz, távfűtés) árának az előző kormány által már korábban bejelentett jelentős mértékű emelése. Ezt az alkalmazkodás lehetővé tétele érdekében fokozatosan, a szociálisan rászorulók részére kompenzálva kell végrehajtani. Az energiaszektorban az ármeghatározás, a hatósági engedélyezés és a fogyasztóvédelem feladatát a piac felügyeletére alkalmas, önálló energiahivatal látja el. Ez mind a termelőktől, mind a fogyasztói érdekképviseleti szervezetektől független intézmény, amely ■munkáját ezen szervezetekkel folyamatosan konzultálva végzi. A villamos energia lakossági ára Magyarországon, Ft/kWh (1997-1998) Nappali III. tömb (3600 kWh/év felett) 11 Nappali II. tömb (600 és 3600 kWh/év között) í f Nappali I. tömb (600 kWh/év alatt) D Éjszakai I. tömb (2400 kWh/év alatt) f orrai Magyar Közlöny MTI \ A villamos energia háztartási fogyasztói ára néhány európai országban 1996-ban, USA-dollárban számítva USD/kWh Ország USD/kWh Ország Belgium Cseh Közt. (Dánia Finnország Franciaország Németország 0.191 Magyarország 0.039 Norvégia 0.215 Lengyelország 0,109 Spanyolország 0.164 Svédország 0.180 Svájc Forrás: Magyar Energia Hivatal Tompa Sándor Magyar Szocialista Párt, a 4. sz. választókerület országgyűlési képviselője A gazdaság privatizációjának előrehaladása magával hozza, hogy az energiaárak állami támogatását csökkenteni kell. A piacgazdaság viszonyai között burkolt állami támogatásként fogható fel, ha az energiaárakban költségvetési támogatás is jelen van. Persze a lakossági energiaárak esetében a szociális, társadalmi feszültségek elkerülése érdekében fokozatosan lehet csökkenteni a támogatás mértékét, ill. a rászorulók részére kompenzáció szükséges. Piacgazdasági viszonyok között az állam az energiaárak tekintetében szabályozó, árhatósági funkciót lát el. Ennek kialakulását, törvényi szabályozását az 1996. évi energiaszektort érintő privatizáció is felgyorsította, a parlament a szektort érintő új törvényeket alkotott, illetve meglévőket módosított a mögöttünk lévő ciklusban. A magánkézbe került energiatermelő és -szolgáltató cégek a piacon kell, hogy megéljenek, és saját jövőjük érdekében a pénzpiacon megszerezhető forrásokból fejlesztenek. A figyelem középpontjába a költségek, a hatékonyság és a versenyképesség kerül. Ez történik nálunk is. De az energiaipar privatizációjának más hozadékai is vannak: az értékesítésből befolyó árbevételt az államadósság csökkentésére fordítottuk. Ezzel a gazdaság stabilizációjához járultunk hozzá, másrészt az új tulajdonosok fejlesztéseket is vállaltak. Ez utóbbi eredményeként például térségünkben a Mátrai Erőmű Rt. Bükkábrány- ban tervezett új lignitbázisú erőműve az évszázad beruházásának nevezhető, de nagyon komoly műszaki-technológiai fejlesztéseket indított el az Emász Rt. is. Az Európai Unión belül sem tisztázott és viták folynak az állam-energiaszektor viszonyáról, az állam szabályozó szerepének mértékéről, eszközeiről. Ezek ismeretében itthon szintén tisztázni kell az alaperőművek és a gerinchálózatok sorsát: ma az a megoldás körvonalazódik, hogy a Paksi Atomerőmű és az MVM Rt. továbbra is tartós, többségi állami tulajdonú társaság marad. A lakossági energiaárakat illetően szólni kell arról, hogy az előző kormányok halogató taktikája következtében a Horn- kormányra maradt az árrendezések gyorsabb ütemű végrehajtása. A kormány végig olyan megoldásokat keresett, ahol a rászorulók részére az energia- számlák kiegészítésével lehet támogatást biztosítani. Ebből a célból jött létre a szolgáltatók, az önkormányzati szövetségek és fogyasztói érdekképviseletek kezdeményezésére az „Energia Alapítvány a Szociálisan Rászorultakért”. A kormány 1 milliárd forinttal járult ehhez hozzá. Működése eredményeként 1997. őszétől a villanyáramszámlákon 380 ezer fogyasztó kap 1700-12 000 forint közötti kompenzációt. Hasonló elveken, 1998. elejére elindul a gáz- számla-kompenzálás is: erre eddig több mint félmillió fogyasztó jelentkezett be. Emiatt a kormány 200 millió forinttal növelte a támogatást, így az erre felosztható keret 1 Mrd 250 M Ft lesz. Ugyanakkor éppen a piaci viszonyok formálódása, az állam szabályozó szerepének előtérbe kerülése miatt jött létre a Magyar Energia Hivatal. De a piaci energiaárak, a szolgáltatásokkal kapcsolatos fokozottabb fogyasztói elvárások is sürgették a fogyasztóvédelemről szóló törvény megalkotását, melyet 1997. végén fogadott el a parlament. Zambó Péter Magyar Demokrata Néppárt, parlamenti képviselőjelölt a 2. sz. választókerületben Az Országgyűlés által 1993 áprilisában elfogadott energiapolitikai dokumentum, az ehhez kapcsolódó, ugyancsak 1993-ban elfogadott bányatörvény, a ’94-ben elfogadott, a gázszolgáltatásról és a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvények megalapoztak egy hosszú távon is életképes, biztonságos, gazdaságos és környezeti szempontokat is figyelembe vevő energiapolitikát. Ezek a döntések természetesen önmagukban kevesek lettek volna az energiatermelésben - szállításban - és szolgáltatásban dolgozó több tízezer ember szó szoros értelemben vett folyamatos munkája nélkül. Az, hogy a magyar energiapolitikai irányokat és célkitűzéseket reálisnak tartjuk, nem jelenti azt, hogy a jelen kormányzati időszak minden, az energia- szektort érintő döntésével egyetértünk. Elcsépelt kijelentés, de az erőteljes társadalmi változások kezdetén a magyar energia- termelő egységek jelentős része elhasználódott és korszerűtlen volt. 1990-ben az összeomlás szélén táncoló államháztartásban nem volt pénz az elengedhetetlen rekonstrukciókhoz és a bővítéshez, ezért szükségessé vált a „magántőke”, a külső források bevonása. A Néppárt éppen ezért nem is a privatizáció tényét, hanem a módját és a sebességét vitatja. Elmaradtak a hatásvizsgálatok, és nem szerencsések a privatizációs szerződésekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaink. A távhőszolgáltatás területén azon kívül, hogy az önkormányzatok hatáskörébe került az ármegállapítás joga és kötelezettsége, lényeges változás nem történt, sőt a helyzet ezen a területen már-már válságos, és a probléma megoldását nem lehet kizárólag az energiaszolgáltatókra és az érintett lakosságra bízni. Éppen ezért a Néppárt javasolja a családi háztartások konszolidációját, ami szerint a felhalmozódott adósságok kezelésében az adósok, a szolgáltatók, az önkormányzat és a költségvetés együttes és összehangolt fellépése szükséges, azaz többszereplős, de központilag támogatott program kell. 1997-től Magyarországon olyan árak érvényesülnek, melyek az összes költséget fedezik, valamint egy meghatározott nyereséget is biztosítanak. Az MDNP szerint a gazdálkodás jó tervezhetősége érdekében az árképzésnek középtávon előre láthatónak kell lennie, azaz az árakat árképletekbe foglalt szabályozási mechanizmus szerint kell megállapítani. Az 1994. második felében létrehozott Magyar Energia Hivatal által készített javaslatoknak tekintettel kell lenniük az energetikai társaságok érdekeire, a magyar ipar és mezőgazdaság versenyképességére és a lakosság tűrő- és fizetőképességére. A döntés természetesen továbbra is a kormány kezében marad. A Néppárt szükségesnek tartja, hogy az ármegállapítás során a kormány az iparpolitikai és a szociálpolitikai céloknak megfelelően differenciáljon. Ennek keretében pl. a nagyfogyasztóknak megállapított ár kisebb lehet, és ezért javulhatnak például a távhőszolgáltatók pozíciói, és ennek következtében enyhülhetnek a lakosok terhei. Az időben egyenletesebb fogyasztói igénybevételt is árpreferenciákkal lehet segíteni. Ugyancsak a Magyar Energia Hivatal feladata kell legyen az energetikai társaságok indokolt költségeinek szigorú vizsgálata, hogy a társaságok természetes profit érdekei ne hozzák reménytelen helyzetbe az energiafogyasztó magyar állampolgárokat.
