Észak-Magyarország, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-09 / 57. szám

I iii -;, Äp '< Ésxak-MagyarorsiAs Emm Felelősség Görömbölyi László Hl a miniszterelnök közelmúltbeli kijelenté­sének hinni lehet, olyasmiről vitatkoznak ma a képviselők a parlamentben, ami nincs is - ne­vezetesen: a közbiztonságról. Horn Gyula nagy vihart kiváltó kijelentése - miszerint: ami ma Magyarországon van, az nem közbiztonság - a Fenyő-gyilkosság után hangzott el, s talán az ennek nyomán gerjedt közéleti szópárbaj is hozzájárult ahhoz, hogy ma több órán át erről a kérdéskörről mondják el véleményüket a honatyák. Nem könnyű ma Magyarországon okosnak lenni ebben a témakörben - legyen szó akár a miniszterelnökről, akár a belügyminiszterről vagy a rendőrség vezetőiről, akár közrendőrről vagy a biztonságérzet hiányától szenvedő ál­lampolgárról. A jelek azt mutatják ugyanis, hogy túl súlyos a helyzet ahhoz, hogy mondjuk egy parlamenti vitanap tanulságai gyors ered­ményeket hozhatnának. Ha nehezen vesszük is tudomásul, alapvetően igaz az állítás: a diktatúra eszközeit nélkülöző, úgynevezett nyílt társadalmakban számolni kell a bűnözés növekedésével. A módszerek és az eszközök terén folytonos verseny zajlik világ­szerte a bűnözők és a rendőrség között - hol az egyik, hol a másik fél tesz szert némi előnyre. Nálunk talán éppen az a legnagyobb baj, hogy ebben a versenyfutásban mintha egyre jobban lemaradna a hazai rendőrség... Ez pedig - elismerve persze, hogy a bűnüldö­zésnek, a bűnmegelőzésnek számos összete­vője van - elsősorban pénzkérdés. A belügymi­niszter tizenkétmilliárdot kér a rendőrségnek, a kormány alig több mint kettőt lát lehetségesnek - a szakadék akkora, hogy az nem magyaráz­ható a „kicsit többet kérek a kelleténél, hogy megkapjam a szükségeset" elmélettel. Ha valóban arról van szó, hogy a terület első számú felelőse ennyire eltúlozza a kalkulációt, s ilymódon próbál mentséget találni az eredmény­telenségre (vagy legyünk árnyasabbak: a nem ki­elégítő eredményességre), akkor logikus a kér­dés: miért van még mindig a tárca élén, miért azok vezetik a rendőrséget,-akik vezetik? Ha vi- - szont a kormány túlságosan szűkmarkú - akkor a kormánynak kell vállalnia az ezzel járó társa­dalmi felelősséget is. Meglepne, ha a mai parla­menti vita megmutatná: van harmadik eset is. • Kerékpárost gázolt egy ittas, rendszám nélküli MZ-vel közlekedő sajópálfalai motoros teg­nap Sajóvámos belterületén: miután egy kanyar­ban áttért a menetirány szerinti bal oldalra, összeütközött egy szabályosan közlekedő kerékpá­ros hölggyel, áld járműve csomagtartóján gyerme­két szállította. Az ütközés következtében a gyerek lerepült, és nyolc napon túl gyógyuló koponya- és végtagtörést szenvedett - kaptuk az információt a városi rendőrkapitányság ügyeletesétől. Százezreket érő tilos virágok a piacon Védett erdei növényeket sem szedni, sem pedig árulni nem szabad(na) Eger, Miskolc (ÉM - KI) - Vé­dett növények árusítását el­lenőrizték a hétvégén a Bükki Nemzeti Park és a Piacfel­ügyelőség munkatársai a mis­kolci Búza téren. A tilosban járók - többségük nyugdíjas és munkanélküli - azzal érvel­tek az ellenőrzés során, nem tudták, hogy amit árulnak, vé­dett növény...- Magyarország is aláírta a veszé­lyeztetett növény- és állatfajok ke­reskedelmére vonatkozó nemzet­közi egyezményt. Ez a növények esetében annyit jelent, hogy azo­kat a nemzeti parkokon és a táj­védelmi körzeteken kívül is tilos leszedni, árusítani pedig akkor sem szabad, ha saját kertből szár­maznak. Növényőrökkel- Ünnepek előtt - s ilyen a hétvé­gi nőnap is - sokan gyűjtik a vé­dett növényeket, és azokat a pia­cokon árusítják - számol be a ta­pasztalatokról Szíttá Tamás, a Bükki Nemzeti Park élővilágvé­delmi osztályvezetője.- A természetvédelmi őrök rendszeresen ellenőrző körutakat tesznek a Bükki Nemzeti Park­ban - mondja Szitta Tamás. Majd hozzáteszi: a rajtakapottak azzal védekeznek, nem tudták, hogy védett növényt szedtek. Ez azon­ban nem mentő körülmény. A ha­tósági személyként intézkedő ter­mészetvédelmi őrök helyszíni bír­ságként - a természetvédelmi és tájvédelmi területeken, de a pia­cokon egyaránt - maximálisan 2000 forintot szabhatnak ki, en­nek azonban csekély elrettentő ereje van. Amennyiben feljelen­tésre is sor kerül, a bíróság a nö­vény eszmei értékét, valamint a leszedett mennyiséget is figye­lembe véve mérlegeli a büntetés nagyságát. Nőnap bírságokkal- Tudja, hogy amit árul, védett növény - kérdezi a természetvé­delmi őr a hóvirágok mellett a ké- keslilás virágcsokrokra mutatva.- Békaszem, mifelénk így neve­zik - válaszol ijedten a fiatal lány. - Azt nem tudtam, hogy védett, mert mindenfelé nyílik.- A tavaszi csillagvirágnak két­ezer forint az eszmei értéke szá­lanként - mondja a természetvé­delmi őr, a piacfelügyelők pedig felírják a lány nevét, címét és fi­gyelmeztetik: ha legközelebb vé­dett növény árusításán kapják, kétezer forintos helyszíni bírságot kell fizetnie. Egy idős néni azzal védekezik, hogy ó most vette a csillagvirágo­kat reggel egy embertől, akinél volt vagy két kosárnyi belőle. Adatait szintén felírják, és a fi­gyelmeztetés sem marad el: „Ha mégegyszer...” Két férfitól, akik „nagyobb” té­telben kínáltáík a csillagvirágokat, elkobozzák az árut.- A kertemben szedtem - hang­zik egy középkorú nő válasza a „honnan” kérdésre. A természet- védelmi őr pedig mutatja, hogy az ízléses virágkompozíciókban kö­vér daravirágra, apró nősziromra és borsos vaíjúhájra talált.- Ezeknek az eszmei értéke tíz-, öt- és kétezer forint. Akkor sem szabad őket árulnia, ha a kertjé­ből vannak. A kétezer forint bírság fizetésé­hez az asszony kölcsön kér a szomszéd árustól, az ellenőrök pedig elpakoltatják vele a virá­gokat. Szegény kereset Amíg a szemléről a piacfelügyelő­ség épülete felé tartunk, a nemze­ti park munkatársa elmondja, hogy a korai tavaszodás ellenére még kevés védett növény volt a pi­acon, ám az elkövetkezendő he­tekben a leány- és a fehérkökör­csin (eszmei értékük tízezer fo­rint), a sárga virágú téltemetó, a rózsaszínű farkasboroszlán és a pirosló hunyor is feltűnhet.- Általában - mondják a piac- felügyelők - szegények, nyugdíja­sok és munkanélküliek árulják a védett virágokat, s nem a rosszhi­szeműség, inkább a kényszer viszi rá őket, hiszen pár száz forintnál többet nem kereshetnek vele. SAJTÓBÁL. Újságíróbálra hívta a megyei média képviselőit, valamint a társasági élet e formája iránt érdeklődőket a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) szombat estére, a Hotel Ju- nóba. A MÚOSZ az idén először a főváros mellett néhány vidéki városban - így ezen a hétvégén Miskolcon - is megrendezte a sajtóbált, nem tit­koltan a hagyományteremtés szándékával. Az est vendegeit a bál védnökeként Gyárfás Ildikó, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte, majd (kis képünkön) Wisingcr István, a MÚOSZ elnöke hi­vatalosan is megnyitotta a bált, amelyet megtisz­telt jelenlétével Miskolc polgármestere, Kobold Tamás is. Fotó: Farkas Maya Forintmilliókat szereztek A szövetségi ténykedés nem „tűzoltómunka" Izsófalva (ÉM - SZK) - Több éy után tavaly végre sikerült társadalmi elis­mertséget kivívnia a B.-A.-Z. Megyei Tűzoltó Szövetségnek, amely 1994- től sikeres pályázatai ré­vén több mint 20 millió fo­rintos központi támogatást tudott szerezni, s az önkor­mányzatok ehhez körülbe­lül még ugyanennyit tettek hozzá - emelte ki eddigi eredményeiket taglalva a szövetség elnöke, Proczner Vilmos a szombati, Izsófal- ván tartott választmányi ülésen. „A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tűzoltó Szövet­ség 1993-ban alakult, igaz, nem elsőként az ország­ban, de nem is utolsóként. Régóta forgattuk a fejünk­ben: a tűz és az ipari ka­tasztrófa ellen sokkal ha­tásosabban lehet szembe­szállni, ha núndazok, akik ezt elhivatottságuknak ér­zik, összefognak” - tájékoz­tatott az előzményekről Proczner Vilmos, akit a kezdet kezdetén elnökéül választott a szövetség. Je­lenleg a megye 103 önkén­tes egyesületéből 47 tagja a szövetségnek, ezen túl­menően tagja 18 munka­helyi tűzoltóság, valamint a megye összes hivatásos tűzoltósága. A 47 önkéntes egyesületnek - mint az el­nök elmondta - csak a fele van olyan helyzetben, hogy rádiós kapcsolattal azon­nal riasztható, s csupán 5-6-nak van komolyabb ol­tófelszerelése. A tavalyi év egyik sikere az al2 és fél millió forintot érő tűzoltóautó volt, amit a gönczi egyesület kapott a szövetség tavalyi pályáza­ta révén. A másik nagy eredménynek az elnök azt tartja, hogy a tűzoltószö­vetség kivívta társadalmi elismertségét, ami abban is megmutatkozik, hogy a megyei közgyűlés megala­pította a Megye Tűzbizton­ságáért kitüntető díjat (ami évente 3 személynek adható). Az idei feladatok közül a szövetség elnöke az tűzol­tó-utánpótlással való fog­lalkozást emelte ki első­ként. Diák-ifjúsági tűzoltó­táborokkal, versenyekkel szeretnék elérni, hogy mind több fiatal kapjon kedvet ehhez a munkához. A másik előttük álló fel­adatot az önkéntesekkel va­ló kapcsolattartást segítő rádióhálózat fejlesztése je­lenti, amelyhez az idén is minden pályázati lehetősé­get kihasználnak. Az összefogásra nagyobb szük­ség van mint eddig, amit nemcsak a közelmúlt egy­mást érő tűzesetei példáz­nak, de a központi költség- vetési számok is: míg tavaly országosan 400 miihó forint jutott országosan a tűzoltó­szövetségeknek, addig az idén már csak 75 miihó. Ásványbörze, avagy a Földnek biztos, hogy kincsek Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem tizenhatodik nem­zetközi ásványfesztiválja. Háromszáz asztalon a Föld kincsei. A csillogó-villogó dísz- és ékkövekből készült csecsebecsék maguktól érte­tődőn kínálják magukat a Megvételre. De hogy miért válik valaki kőzetek, ásvá­nyok gyűjtőjévé, s hogy mi­féle örömöt jelent a lakás­ban felhalmozott efféle gyűjtemény, az már inkább kíváncsivá tesz. A díszaula egyik kiemelt helyén másutt nem látható érdekessé­gek hívják fel magukra a figyel­met: szobai ásvány-térplaszti- kák, -bútordarabok, szobai szö­kőkút, forgó márványgömbbel. Üveglap alá zárt csiszolt gyé­mántok. Pálinkás László meg se próbálja leplezni, hogy nem örül a kíváncsiskodásomnak. Élő őskövület- Milliók vannak itt kipakolva, nagyon oda kell figyelnem. Az enyém volt az első privát ás­ványbolt az országban, Buda­pesten. Oskövületnek számítok a szakmában. Két diplomám van: egy földrajz tanári és egy drágakő-szakértői. Most már ebből élek.- Ha örököltem volna egy csomó pénzt, és arra kérném, adjon tanácsot, érdemes-e ás­ványba fektetnem? - provo­kálom.- Aligha biztatnám. Az ás­vány annak érték, akinek ez a hobbija, vagy aki nagyon szere­ti a természetet. A drágakő, az persze más. De inkább kérdez­ze ottvazt a férfit: EncsyGyör­gyöt. O egy igazi gyűjtő. És biz­tosjobban ráér. „Igazgyűjtő” A tállyai Encsy György csak szétnézni jött feleségével, tény­leg szívesen elegyedik szóba.- Én 1947-ben kerültem a mádi, mád környéki bányához, ami az unokatestvérem tulajdo­nában volt. Ekkor kezdtem gyűjteni a bányászkodás során előkerült kövületeket: megkö­vesedett növényi, állati része­ket. Volt közöttük 6-7 mázsás is, alig bírtuk elszállítani. Elő­ször csak mintegy 10 kilométe­res körzetből gyűjtöttem, de az­tán kiteijesztettem a gyűjtést a teljes Tokaji-hegységre. Az évek során egy egész Ids múze­umot alakítottam ki, amit gyakran felkeresnek, hiszen en­nek a területnek ilyen kereszt- metszete sehol másutt nem lát­ható. Életem során lett volna lehetőségem, hogy máshonnan is gyűjtsék, hiszen az ország valamennyi érc- és ásványbá­nyáját megjártam, de megma­radtam ennél. Időközben a csi­szolást is kitanultam, s a fiam, aki hosszabb időt töltött Líbiá­ban, egy modem gyémántszer- , számhoz is hozzájuttatott. De egyre kevesebb időt töltök csi­szolással, amit mások most kezdenek felkapni, engem a tényleges gyűjtés jobban vonz. Sajnos az ember fél elárulni, ha egy új lelőhelyre bukkan, mert ha kiteszik a „védett terület” táblát, azzal szinte biztosan csak azt érik el, hogy a hozzá nem értők kapzsiságból elhord­ják, amit csak lehet. Ásványból élet A Ludvig házaspár nem szétnéz­ni jött. Árulnak. Nem hobbiból.- Csaknem 15 ezer példányos gyűjteményem volt. Geológus voltam, Erdélyben. A fél Ma­gyarország hozzám járt át ás­ványért - meséli Ludvig Ele­mér. Néhány éve átjöttünk Ma­gyarországra. Azóta abból élünk, hogy eladjuk, amit 39 esztendő alatt gyűjtöttem. Gon­dolhatja, milyen fájó szívvel.- Melyik a legértékesebb itt, az asztalon?- Nem csak az asztalon, sze­rintem itt, az egész teremben: ez a kalcitképződmény. A ke­reszthegyi bányából (Nagybá­nyáról) való ritkaság. Ezt a mú­zeumnak ajándékoztam, igaz, kaptam érte 45 ezer forintot, de hát ez csak a jelképes értéke.- Megéri pénzt fektetni az ásványba? - firtatom nála is.- Nemigen. És nem is lehet kiszámolni, hogy az ásvány ér­téke hogyan változik idővel. Az erdélyi ásványokkal már tele a világ. Még Amerikában is találkoztam vele. Azonban ma már bezárt az erdélyi bá­nyák 70 százaléka, most pró­bálják őket privatizálni. Hal­lottam, van aki nem is azért akar bányát vásárolni, hogy valódi termelést folytasson, hanem csak azért, hogy jól eladható ásványok után ku­tasson. Átfog(hat)óbb Az ásványfesztivál megnyitója előtt a nyitóbeszédet tartó Ko­vács Ferenc akadémikust, az egyetem bányamérnöki kará­nak dékánját messziről köve­tem, de nem sikerül vásárláson „rajtacsípnem”.- Lehetőségem lett volna rá, hogy ásványgyűjtésre adjam a fejem, de éppen, mert megsejtet­tem, milyen nagy ez a világ, a föld felett is, nem még a föld alatt, reménytelennek tűnt át­fogni egy gyűjteményben. Azt pedig, hogy egy-egy darabot ve­gyek, akár ajándékba, dísztárgy­ként, valamiképpen méltatlan­nak érzem a föld kincséhez. Kü­lönösen, ha arra gondolok, hogy idővel valamelyik fiók mélyére kerülhet. így aztán maradok a hobbimnál: ezer darabos korsó- gyűjteményem gyarapításánál. Börzén a Föld kincsei. Az ásvány leginkább annak érték, aki­nek ez a hobbija. Fotó: Farkas Maya

Next

/
Oldalképek
Tartalom