Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)
1998-02-03 / 28. szám
1998. Februar 3., Kedd KULTÚRA Eszak-MagyarorszAg iá TÉKA Hír, irodalom, riadalom Csoóri Sándor: Szállá alá poklokra Nyikes Zita A hír: Csoóri Sándor Szállá alá poklokra című esszékötete 1997-ben látott napvilágot a miskolci Felsőmagyarország Kiadó gondozásában. A történet: Csoóri Sándor írásaiban a szerelem összetartozik a halál és az elmúlás gondolatával. A művészsors kérdése, a nemzet sorsa és a saját nemzedékének története, a megromlottság és a megcsalatottság megjelenik költészetében, esszéiben, filmforgatókönyveiben. Az eszmények és a valóság közötti ellentét feloldatlan marad, és kérdések tevődnek fel: hová tartozunk, meddig érünk és mit érünk, de meddig... A hír és a történet kettősségének elkülönítése fontos és visszatérő eleme a nemrégiben megjelent kötetnek. „Úgy élünk ebben a korban, mintha csak híreink volnának, de végigmondható történeteink nem. Pedig ha nincsenek történetek, akkor valóság sincs” - úja az Aszályos időben című írásában a szerző. A modalmi életre jellemző az, hogy nincs, annak ellenére, hogy irodalom azért akad. De sokkal jelentősebbnek tűnik az újságkultúra, az „egyre erősödő napilapterror”, és „tömeghír van, ömlesztett állapotban”. Az az „űrkabin, ahol rengeteg dolgot megtudhatunk, de már semmit se hallunk és semmit se látunk”, az nem valóság, az csak kiindulás. A valóságértelmezéshez szellemi és lelki hozzájárulásra van szükség, részt kell venni az eseményekben, nem elég csak tudni róla. De ma minden a felszínesség irányába terel. „Győz, aki gyors, aki műkorcsolyázóként a felszínen siklik, s veszít, ki hittérítői eltökéltséggel a mélységet akarja megkívántaim öt-hat percben” - keresi a Hol vannak az írók? kérdésére a választ Csoóri. Hír lehet Csoóri ötlete alapján, hogy Péterváron ekkor és ekkor itt és itt egy férfi megölt egy öregasszonyt, szemtanúsága miatt annak unokahúgát is. A történet pedig Dosztojevszkij Bún és bűnhó- dése, melyben az okok, elvek és emberek kergetik egymást bonyolult térben és időben. Az idő is fontos, és aszályos, „egysíkúvá vasalt”. Többször fogalmazódik meg a kötetben a kilencvenes évek, a politikus évek tapasztalata. „Nincs szé- pítenivalóm az életemben: én öt esztendőt eladtam vacak áron az ördögnek”-jelenti ki rezignáltam ír a világszövetségről, a pokoljárásról, a csíksomlyói búcsúról, idézi Ady verseit, Illyés példáját... Látomásaiban a mindennapi képek szokatlan környezetben alakulnak víziókká. A többágra szakadó eszmecsere, hátizsákban hordott magyarázatok, Hawaii-ról álmodó nejlonszatyros hajléktalanok, rágógumi-olimpiák, a fölöseges tudás megkötözött túszai... Kérdésekkel, felkiáltásokkal szóno- kiasított szövegstruktúrák. Jelenünk irodalmi lenyomatai... „... hajunk a szánkban, szemünk a porfelhőben fuldokló ügetón vagy a rohanó kerekek alatt. És még a velünk rokonszenvező istenek is egy leeresztett futball-labdával rohangálnak összevissza, nem tudják, melyik kapura játszanak” - írja égi-fóldi létünkről Csoóri Sándor. A költő köszöntése Edelény (ÉM) - Kalász László költő 65. születésnapja alkalmából rendeznek ünnepséget február 3-án, kedden délután fél 6-tól az edelényi Városi Könyvtárban. A vendégeket Laki Lukács László, a Művelődési Ház igazgatója köszönti, Kalász László költészetét Cs. Varga István irodalomtörténész méltatja. Buda Adám énekmondó a költő megzenésített verseit adja elő. Az esten mindezek mellett bemutatják Cs. Varga István Költő a Bódva-völgy- ben című könyvét is. Bolacsek-munkák Kazincbarcika (ÉM) - Bolacsek László ötvös, fémműves munkáiból nyílik kiállítás február 5-én, csütörtökön délután 4 órakor Kazincbarcikán a Városi Kiállítóteremben (Egressy tér). A február 25-ig látogatható tárlatot Fügedi Márta néprajz- kutató ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Tanári tárlat Miskolc (ÉM) - Seresné Mezei Zsuzsa művésztanár alkotásaiból nyílik kiállítás február 4-én, szerdán délután 4 órakor a Mini Galériában (Kossuth u. 11.). A tárlatot T. Asztalos Ildikó, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium politikai államtitkára ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Seresné Mezei Zsuzsa felsőfokú tanulmányait Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakán kezdte, majd Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Itt festő-tanári diplomát szerzett. Tíz éve a miskolci Kossuth Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanára. Pedagógiai munkája mellett folyamatosan részt vesz a Rajztanárok Zempléni Alkotókörének foglalkozásain, nyári alkotótáborain. Kis hegesztés - nagy siker Farkas József professzort leginkább a fémszerkezet és a komolyzene foglalkoztatja Az Apáczai Csere János-díjjal kitüntetett professzor Fotó: Vajda János Miskolc (ÉM - Hl) - Majd’ fél évszázada áll a katedrán és folytat kutatásokat Farkas József, a Miskolci Egyetem tanára, a műszaki tudomány doktora. A két évvel ezelőtti nyugdíjazása után tovább dolgozó professzort Magyar Bálint miniszter Apáczai Csere János- díjjal jutalmazta a magyar kultúra napja alkalmából. Farkas József 48 éve oktat és kutat a Miskolci Egyetemen. A fémszerkezetekkel foglalkozik, de mint mondja, nem a magyar, hanem a nemzetközi ipar orientálja. Fő területe a szerkezetek optimális méretezése.- Az optimális méretezés komplex dolog. Magába foglal minden olyan szempontot, amely egy szerkezet működéséhez és fejlesztéséhez szükséges. Ezt persze nem mi találtuk ki, hanem az amerikaiak, de mi valami plusszal járulunk hozzá. Az én specialitásom a hegesztett szerkezetek vizsgálata. A hegesztés nagyon drága dolog, ’85-ben 1 perc hegesztés 1 nyugatnémet márkába került. Ezért az optimális méretezés célja a költségminimumra való törekvés. Tehát az, hogy a szerkezet előállításánál minél kevesebbet kelljen hegeszteni. A másik probléma az, hogy a lehűlt varratok összehúzódnak, a szerkezet vetemedik. így a deformációk mértékét is minimálni kell. A téma szakembereit a Nemzetközi Hegesztési Intézet fogja össze, melynek 40 ország a tagja. Az intézet 16 szekcióban működik, a Miskolci Egyetem a 15., a tervezéssel foglalkozó szekció munkájában vesz részt.- Az intézet bizottsága az évenkénti közgyűlésen vitatja meg az előadott kutatási eredményeket, és ha úgy dönt, a tanulmányok bekerülnek az intézet szaklapjába. A folyóiratban szereplő eredményeket aztán bárki felhasználhatja a gyakorlatban. Nekem 1990-től öt publikációm jelent meg a lapban, már nyomdában van . a hatodik. De a nemzetközi szaklapokban megjelent tanulmányok nemcsak az ipar számára lényegesek. Az oktatásban is használhatók, számos diplomaterv ötletét is adják. Farkas József nagy gonddal gyűjti a szakirodalmat, az uj eredményekről szóló cikkeket. A téma iránt érdeklődő hallgatók, doktoranduszok így azonnal értesülhetnek a legújabb eredményéből.- Bár a kutatott témák nagyrészt olyan területeket érintenek, amelyeket nem alkalmaz a magyar ipar, nem ritka, hogy szakértőnek hívnak. Például a volt Mezőgép-tröszt felső- zsolcai részlegében készült, később meghibásodott silókat rendszeresen vizsgáltam. A tapasztalatokból aztán készült egy tanulmány. 1996-ban Udi- nében előadtam kurzuson, amelyen egy lengyel szakembert éppen ez a téma érdekelt. Farkas professzor 1996- ban ment nyugdíjba, ez azonban szinte fel sem tűnt neki. Nem adta fel sem oktató, sem kutató munkáját, azóta is rendszeresen részt vesz nemzetközi konferenciákon, publikál. Az elmúlt évben tizenegy hallgató kért tőle diplomatémát, az idén heten jelentkeztek. Négy doktorandusz is az ó segítségével kutatja a fémszerkezeteket. Mint mondja, mindig jön valami új kihívás, ami miatt folytatnia kell a munkát. És hogy honnan a tudomány szere- tete?- Eperjesen születtem, Kassán jártam középiskolába. Nagyon jó matematikatanárom volt, neki köszönhetem, hogy nem okozott problémát az egyetem elvégzése. A háború utáni első évfolyamba jártam a Budapesti Műszaki.Egyetemre, hídépítő mérnöki diplomát kaptam. A Miskolci Egyetemet 1949-ben alapították, és ahogy átvettem a diplomám, meghívást kaptam a Mechanikai Tanszékié. Természetesen elfogadtam az ajánlatot. De mindenképpen az acélszerkezetek vonzottak, így ’59-ben átkerültem az Anyagmozgatási és Logisztikai Tanszékié, ahol most is dolgozom. Kidéiül, a műszaki tudományok mellett a klasszikus zenének is nagy szerep jut az életében.- Amikor dolgozni kezdtem az egyetemen, kultúr- bizottsági titkár lettem. Rengeteg hangversenyt szerveztem, amelyeken gyakran magam is zongoráztam. Azóta is megmaradt ez a hobbim, kottákat gyűjtök, zongorázom, az utóbbi időben elektronikus orgonán játszom. Fiatal koromban, amikor egyre- másra szerveztem a koncerteket, az akkori gépészdékán tréfásan azt mondta, zeneiskolát csinálok az egyetemből. Ma pedig csatlakozott a Miskolci Egyetemhez a zeneművészeti főiskola! Megnyílt a Csodamalom Meseládája Mikita Gabor Miskolc (ÉM) Nem a ruha teszi az embert - tartja a mondás, s a miskolci Csodamalom Bábszínház Meseláda című előadása után azt is mondhatjuk: nem a jelmez teszi a bohócot*.• A miskolci meseelóadás két tréfacsinálója nem öltözött színes maskarába, sem fehér Pierrot-kosz- tümbe vagy más hagyományos bohócöltözetbe, ami jelezné színpadi mulattató voltukat. Fekete szerelésükben, színes mellényükkel bárhol megjelenhetnének, anélkül, hogy feltűnést keltenének. Csakhogy a bohóclélek, vagy ha elegánsabban hangzik, a komédiásvér nem ruha kérdése. Alighogy színre lépnek, kiderül a két bábszínésznóről, hogy jókedvű tréfacsiná- lók, akik könnyen meg tudják nevettetni a nagyérdeműt. Kettejük közül Heiszmann Ildikó a fanyarabb, ironikusabb, lezse- rebb, míg Juhász Judit humorában a kedvesség, a báj dominál - jól egészíti ki egymást a két különböző karakter. Ók nyitják ki a keretjátékban, egy kedves pantomimjelenet után az előadás mese- ládáját, amiből három ismert történetet varázsolnak elő: Móra Ferenctöl a Didergő királyt, a Grimm-testvérektól a Piroska és a farkast, valamint Andersentől a Borsószem hercegkisasszonyt. De mivel minden mesemondó és minden komédiás más-más egyéniség, így a jól ismert mesék is egészen másképpen szólnak - anélkül, hogy a történetek megváltoznának: Balogh Géza rendezésében és a két bábos játékában a humor a legfontosabb. Mindhárom történet mesekomédiaként hat - még a Piroska és a farkas félelmetes fordulatain sem kellett nagyon ije- dezni. A játszók személye mellett ez azzal is magyarázható, hogy a produkció egyszerre épít az élő színészi játékra és a különböző bábtechnikák alkalmazására. S a technikák váratlan váltása, a báb mellett a színész mimikája rengeteg humort, poént hordoz magában, számtalan szellemes megoldási lehetőséget kínál - amit itt nem illik lelőni. A történeteket pedig felesleges elmesélni, így inkább azt hangsúlyozhatjuk, hogy a főleg hagyományos illúzió-bábszínházi előadások után ez az intimebb hangulatú, óvodai, iskolai „tájolásra” kitalált előadás markánsan jelzi az igényt: a Kossuth utcai épületben mihamarabb szükség lenne egy stúdiószínpadra (is), hogy helyet kaphassanak a legkülönbözőbb bábos műfajok. Nem valamilyen öncélú kísérletezgetés miatt, hanem a gyerekközönségre gondolva. Az ő színházi-esztétikai nevelésük - meg az újra, szokatlanra vágyó kíváncsiságuk - megkívánja, hogy minél több bábszínházi stílussal, törekvéssel ismerkedhessenek meg. S ez megfelelő játszóhelyeket is követel, hiszen a mostani bemutató számára is némileg nagynak bizonyult a színházterem az Juhász Judit és Heiszmann Ildikó. A Meseláda című előadást legközelebb szerdán délelőtt 10 órától láthatják az érdeklődők . Fotó: Dobos Klára elmúlt vasárnapi premieren. No nem az érdeklődés, hanem a bejátszható- ság szempontjából. Szerencsére úgy tűnt, hogy a gyerekeket így is lekötötte a játék, s a felnőttek is jót nevettek egy-egy nekik szánt poénon. S nem tűnt fel, hogy az előadás végén nem zárták le a keretjátékot. Nyitva maradt a két mesemondó története - ahogy nyitott a stúdió- színpad kérdése is...
