Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)
1998-02-27 / 49. szám
"§ ÉsZAK*MAGYAKOR$ZáG ITT-HON 1998. FkbruAr 27., Péntik □ Puffasztott Halmos Ildikó A barátokat az idegbaj kerülgeti, amikor eljön a hétvége, és kitalálom, menjünk a Vadasparkba. Mert ilyen mánia is van. Átlagosan tízből kétszer be is adják a derekukat. Ezt az arányt úgy lehet számomra kedvezőbbé tenni, ha az ajánlat nem csak így hangzik: menjünk a Vadasparkba. Indokolni is kell. Menjünk, szagoljuk meg a nyestkutyákat, nézzük meg, tényleg köp-e a láma, vagy teszteljük, az ana- konda megmozdult-e az utóbbi hónapban. Az indokok ásza egy ideig a kengurupár volt. Olyan kedvesen fogadták a látogatót, mintha előzőleg odacsörögtek volna az otthonábaés ők hívták volna ketrecükhöz a vendéget. Úgy tűnt, egyáltalán nem feszélyezte őket a bámulászás. A múlt idő indokolt. Azok a kenguruk ugyanis, amelyek most láthatók, már nem azok a kenguruk. Újak. A régi pár meghalt. A néhány hétig üresen álló ketrecen elhelyezett tábla híradása szerint az egyiket fejbe dobta valaki, a másikat pedig halálra etették. A fejbe dobás oka, ki tudja, mi lehetett. Csak remélhető, hogy nem gyilkossági szándékkal állították röppályára azt a valamit, amely végül az állat koponyáján landolt. Azonban - nem hivatalos felmérés szerint - szerencsére nem jellemző, hogy a látogatók lépten-nyomon fejbe hajítsák a „látványosságokat". Az viszont bevett szokás, hogy különféle nas- sokkal tömjék az állatseregletet. Kínálnak ropit, kekszet, puffasztott kukoricakukacokat, vattacukrot!!), és minden egyebet, ami éppen akad. A hülyék, mármint az állatok, meg be is falnak mindent, a csokis süteménytől a parizeres zsömléig, még azok is, amelyiknek a ketrecén egyértelműen jelzik: csak növényi eredetű táplálékot fogyaszt. A fenét: De érthető is, a felirat a rács külső felén van, így nem olvashatták. Az a felirat meg, hogy az állatok esetleg belehalhatnak, sőt, bele is haltak a nassok mértéktelen fogyasztásába, bizonyára a ketrecek belső oldalán van feltüntetve, mert kívül már sehol nem találkoztam vele. A ketrecbe viszont új kenguruk kerültek. Bár ugyanolyan fajták, mint az előző páros, ez első ránézésre nem látszik a pofájukba tömött nyolcvan kiló „kukitól". Hajrá. Talán ők tovább bírják majd, mint az elődeik. Egy régi megyeháza mai meglepetései Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Ma már alighanem elképednének a megyei közgyűlés képviselői, ha a következő ülés meghívójában helyszínül valamely szabad ég alatti területet jelölnék meg számukra. Pedig volt idő - erre utal az oklevelek keltezésében előforduló „helység közelében” kifejezés amikor ez bevált gyakorlat volt. A vármegyeház-építés az ezt szorgalmazó, 1723. évi pozsonyi országgyűlésen született törvénnyel vette kezdetét országszerte. Borsodban Miskolcra esett a megye választása, azon belül is az akkor Mészár vagy Mészárszék utcának (ma Városház térnek) nevezett rész három egymás mellett fekvő telkére (amelyhez később továbbiakat is megvásároltak). Ezek közül különösen kettő volt jelentős: a tulajdonképpeni megyeháza a gyűlésteremmel és a levéltárral, valamint a börtön. Amilyen hamar elkészült (1725- től 1727-ig), olyan rövid idő alatt használhatatlan lett: „olyan nedves a levelesház, hogy békák ku- ruttyolnak benne” - áll a vizsgálati jelentésben. Ráadásul a megyeháza szűkösnek is bizonyult: nem tudott - miként másutt - ingyenes szállást biztosítani tisztviselőinek magában az épületben, és külső szállást is csak nehezen és drágán - az évi tisztségviselői fizetés feléért, harmadáért - találtak. Közmunkából középület Több mint tíz évig tartó procedúrát követően Losonczi József vármegyei mérnök tervét fogadták el, mely a régi épület teljes lebontását, s egy háromszintes építését mondta ki. Az építkezés 1806-tól vette kezdetét. Losonczy feladata volt a kiviteli részlettervek és a költségvetés elkészítése, az építkezés irányítása is. Tervei szerint a szakaszos építkezést úgy ütemezték, hogy az építési munka szüneteltetése idején - azaz télen - a vármegye természetbeni adóját jelentő közmunka igénybevételével annyi építőanyagot gyűjtenek össze, amit egy idényben be lehet építeni. Minthogy azonban közmunkából tartották fenn és építették az utakat, hidakat, töltéseket is, árvíz vagy áradásveszély esetén a közmunkaerőt elvonták az építkezéstől. Ráadásul, mivel a közmunkára rendelt segédmunkások jórészt földművesek voltak, nemigen értettek az építkezéshez. De a segédmunkára fogott rabokkal sem volt könnyebb a helyzet. Hivatalos kótyavetye Az elhúzódó szakaszos építkezés nem tette lehetővé, hogy egyetlen vállalkozót bízzanak meg a teljes építéssel, hiszen az idő előrehaladtával jelentős ár- és bérmódosulásokkal kellett számolni. A szerződések egyes munkafajtákra, egyetlen idényre versenytárgyalásokon - akkori szóval élve kótyavetye - útján születtek. Az elkészült főfalakon belül szobánként készült az épület, szinte forintonként rakták össze a szükséges fedezetet. így a székház elkészültének nincs is végső dátuma. Mindenesetre annyi ismert: az utolsó épületrészt, az utcára néző díszerkélyt 1835-ben kezdték el építeni, s ekkor már valameny- nyi közhivatal az épületben volt. Ami viszont még akkor is hiányzott: a gyűlésterem. Falócás megyegyűlés Ekkor még a nagyterem berendezése: 6, zöld posztóval leterített asztal, 100 bőrös karosszék, a hallgatóságnak 12 keményfa lóca, a kabátoknak egy fogas, világításra 10 réz gyertyatartó. Fokozatosan csinosították ugyan, s 1840- ben már bált, műkedvelő előadásokat, hangversenyt is rendeztek itt, alapvető változásra csak a három év múlva pusztító tűzeset vette rá a megyét, hogy kölcsön felvételével újjáépítsék a teljes tetőzetet, az akusztika javítására egy karzatot emeljenek, Hild József korábbi tanácsa alapján. Régi falak nyomkeresője A megyei önkormányzat ellátó szervezetének vezetője, Szilágyi László 14 évvel ezelőtt került a megyeházára, ebből három évig főmérnökként dolgozott, többek között az önkormányzat közműveivel, asztalos, lakatos munkálataival foglalkozó részleg munkáját irányította.- Mi az, amit büszkén mutatnak be a látogatóknak? - kérdem, miközben szemügyre vesszük a terepet.- A dísztermet. A Raksányi De- zső-féle álfreskókkal. Lentről ugyan nem látszik, de ezek voltaképp vászonra készültek, amiket ragasztással rögzítettek. Szép a két fehér Zsolnay-kályha is, amelyekbe ugyan villanyfűtést szereltek, de még aligha használtak. Az újdonságok közül pedig azt a számítógépes szavazórendszert mutatnám be, amely nélkül a közgyűlés olykor talán végére sem érne egy nap alatt a napirendi pontoknak. Szilágyi László tovább kalauzol az elnöki szárny folyosójára, ahol a régi vármegyék domborított rézcímerei láthatók, tűzzománccal díszítve.- Gondolnák, hogy ezek közmunkában készültek? - szegezi nekünk a kérdést. - Köböl Gábor készítette, a Városház téri bejárat fölötti oroszlánfejjel egyetemben - mondja, s már visz is tovább az idén megújult előcsarnokba.- Itt minden szép: a festés, a soproni strapabíró szőnyeg, amely még a lépcsőfokokon sem kopik ki, ha betartjuk a gyártó előírását: a takarítónk minden héten három centiméterrel odébb-odébb húzza a végeken.- Mindez miből?- A tavalyi privatizációs bevétel lehetővé tette, hogy tíz milliót megszavazzon felújításra a közgyűlés. De ez ritkaságnak számít. Általában igencsak pénzszűkében vagyunk, s nagyon meg kell gondolni, hogy mi az, amire feltétlenül költeni kell. A spóroláshoz létszámleépítéssel is igyekeztünk hozzájárulni, néhány év alatt 130ról 90 körülire csökkent az ellátólétszám. A legközelebbi halaszthatatlan feladataink egyike a munkaügyi központ elektromos hálózatának korszerűsítése, hiszen újabban naponta jeleznek áramhiányt; a másik a már huszonhét éves acélgázvezetékek kibélelése.- Mit takarna el legszívesebben a látogatók szeme elől? - hagyom a végére.- A tanácsteremben repedések keletkeztek a Szász-kerámiafalon. Valószínűleg a nagy áthidalás következtében fellépő feszültség okán. Ugyanott a plafonon és a padlón is repedésnyomok jelzik, hogy valamikor hiba csúszott a tervekbe, vagy a kivitelezésbe. De nem örülök, ha valaki körülnéz nálunk, az ellátó folyosóján, az volt legrégebben festve. Amiatt pedig egyenesen fáj a szívem, hogy mindig akadnak emberek, akik kihasználják, hogy a megyeháza mindenki előtt nyitva áll, s időről időre egy-egy tükörrel, csappal, kilinccsel távoznak. Még egy dolog furdalja az oldalamat:- Vajon talált-e már régi korok kincsére e falak között?- Az én fantáziámat is felcsigázta az épület története: a hajdani bálok, a különleges pecsétnyomók, a főbejáratot teljes fegyverzetben őrző hajdúk, egyebek. Be is jártam a padlás minden zegzugát. De hiába. Azért persze meglepetésekkel szolgált már az épület, mint tavaly, amikor a pincében egy utólagos befalazás kibontásakor egy börtönajtóra leltünk. Vagy például a vízvezeték felújításánál kiderült: nem a fal olyan vastag, mint gondoltuk: a közönséges válaszfallal egy valóságos Ids szobát rekesztettek el. (Cikkünk megírásában Serestté Szegőfi Anna - Tóth Péter: Borsod megye székháza című munkájára támaszkodtunk.) Az egyik fehér Zsolnay-kályha A közös (nem jó) szokás ürügyén Megalakult a Magyarországi Füstölgők Társaságának miskolci páholya Miskolc (ÉM - KI) - A tavaly novemberben megalakult Füstölgők Társaságának Budapest, Pécs és Veszprém után Miskolcon is páholya szerveződött, amelynek alakuló ülése e héten volt a Színész Múzeumban. Az új tagok úgy tervezik, hogy szó szerint és átvitt értelmében egyaránt kedvükre füstölöghetnek. Orvos és költő, művészettörténész és önkormányzati dolgozó, ápoló és bábszínházas, bíró és újságíró találkozott kedden a miskolci Színész Múzeumban a Füstölgők Társaságának helyi páholyalapításán. Fodor Péter országos elnök a társaság céljai közül kiemelte: soraikba várják a dohányzók mellett a füstölgőkkel szimpatizálókat is, hiszen az alapítók között is vannak nemdohányzók. S hogy ők hogyan bírják a füstöt? A kulturált dohányzáshoz hozzátartozik: megkérdezzük, rágyújthatunk-e, és tiszteletben tartjuk, ha a válasz elutasító. Az elnök beszámolt társadalmi tevékenységükről is: Jancsó Miklós filmrendezővel, a társaság tiszteletbeli elnökével levelet írtak a parlamenti képviselőknek, amelyben kifejtették, tudatában vannak, hogy a dohányosok a magyar társadalom kisebbségét - mintegy egy- harmadát - alkotják, ám ez a szokás mégis elvitathatatlan része a hétköznapoknak.- Olyan jogszabályt kell tehát alkotni, amely képes összeegyeztetni dohányzók és nemdohányzók érdekeit, ez teheti a törvényt életszerűvé és betarthatóvá. Dusza Éva népművelőt az elnökkel tartott régi ismeretség és természetesen a közös szokás ösztönözte a miskolci páholy alapítására.- Már ötletek is megfogalmazódtak programokról, vendégek meghívásáról. Hogy a társaság alapszabályának és céljának mi is eleget tegyünk - és a tréfa kedvéért - elképzelhető, hogy tagjaink egy két napra felhagynak a füstölgéssel, amikor például családi kirándulásokon gyerekek is velünk lesznek. Az új páholy új tagjait - régi bagósok szinte valamennyien - leginkább az izgatja, hogy jogaik csorbát szenvednek, megkülönböztetésük hátrányos lesz.- A dohányosok elleni fellépés egy hecckampány - mondja Ceglédy László háziorvos. - Kétségkívül nem jó, hogy dohányzunk. Azonban másodrangú állampolgárrá válni emiatt, ugyancsak nem jó. A káros mellékhatások is - amelyek mértékét ma igencsak eltúlozzák - kiküszöbölhetők. Egy bizonyos időn túl nem vagyok hajlandó figyelemmel lenni - például vendéglátóm - tilalmára. Betegeim tudják, erős dohányos vagyok, mégis megfogadják, ha azt tanácsolom, hogy ezért vagy azért tegyék le a cigarettát - átmenetileg vagy akár végleg. A bábszínházas Kiss Marianna a cigarettázás ellenére természetbarátnak tartja magát, jáija a Bük köt, sziklát mászik.- Amikor végig megyek a Búza téren, alig tudok az autók kipufogógázától levegőt kapni, de ugyanígy van ez Miskolc egész belvárosában. Jobban károsítja a szervezetemet a légszennyeződés, mint a dohányzás. Hogy a kettő együtt még inkább? Hogy rágyújtok-e vagy sem, azt magamnak kell eldöntenem.- Naphosszat nem gyújtok rá - vallja be Vaszil Tiborné, a József Attila úti Általános Iskola igazgatója mert az ember jó példával kell hogy elől jáijon. - Az iskola közelében pedig számtalan bolt van, ahol a szünetekben is megvehetik a diákok a cigit. Nehéz volt ugyan, de elértem, az iskola területén már nem dohányoznak a gyerekek, sokan pedig azt mondják közülük, hogy ez az egész már nem is sikk. A miskolci páholy terve tehát nem ment füstbe, vagyis mégis csak, hiszen az alakuló rendezvényen vágni lehetett a füstöt, de ez az ottlévőket nem zavarta, hiszen egy közös vonásuk biztosan van: a füstölgés. Az új páholy tagjai szinte valamennyien cigarettáznak Fotó: B.T. „Itt minden szép" - a megújult előcsarnok Fotó: Bujdos Tibor
