Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-20 / 43. szám

*1 Íszak-MagyarorszAg ITT-HON 1998. Fibruár 20., Péntek MISKOLCI TÖRTÉNET Párhuzam Dobos Klára /\ sör a festéshez kellett. No nem azért, hogy bele­keverve a festékanyagba, szebb legyen a szín vagy tartósabb a munka. A munkások „tartósításához", (minél tartósabb ott-tartásához) volt szükség a Bor­sodira. Került is egy láda az egyik nagykereskedés­ből, mert mégiscsak onnan a legkifizetődőbb. Az üvegeket bontogatva - hiszen folyamatosan kell kí­nálni a kemény munkától fáradó embereket -, egy­szer csak meglepetten kiáltott fel a házigazda: jé, ez üres!... Persze, érthető, nemcsak a festők szomjaz­nak meg. Valaki a dolgozók közül a pakolás, eset­leg a vásárlók közül a várakozás során nem bírt el­lenállni a kísértésnek: kivett egy üveggel a rekesz­ből, jóízűen kiitta a tartalmát, majd visszahelyezte a kupakot az üvegre, az üveget a rekeszbe, és mint aki jól végezte dolgát, távozott... A\ videó ajándékba kellett. A tanulmányait Ame­rikában végző fiatalember bement egy ottani nagyáruházba, végignézte a hosszú polcnyi kíná­latot, meglehetősen el is fáradt, mire a végére ért, aztán kezdte elölről. Fáradtsága meghozta jutal­mát: megtalálta az igazit, amelyik viszonylag ol­csó, de egészen jó. Fizetett, a dobozt hóna alá csapta, és küldetése teljesítésének boldog tudatá­ban távozott. Otthon aztán kibontotta a csomagot, hiszen át kellett pakolnia úgy, hogy kis hazánk fe­lé közeledve kibírja a repülőtéri viszontagságokat. Szinte minden „aprólék" kikerült már a dobozból, amikor a fiatalember nyúlt volna a kameráért. Ám hiába. Azt kifelejtették a csomagból. A kétségbe­esést elhatározás követte: egy élete, egy halála, visszaviszi a boltba. Vagy a szemébe röhögnek - gondolta a magyar valóságban nevelkedve -, vagy komolyan oktatják ki arról, milyen csúnya dolog is másoknak a szemébe hazudni. Fliszen ez egy felbontott áru, majd még ráfogják, hogy ily mó­don akar két kamerát, egy árért... Ehhez képest az eladók elnézést kértek, és adtak egy új, hiánytalan tartalmú dobozt. Lehet, hogy. érdemes volna visszavinni az üres sörösüveget is a miskolci nagykereskedőnek? A tél vége a szezon végi kiárusítás, a leértéke­lés ideje. A kirakatok megtelnek vevőcsábító feliratokkal. Az idén néhány üzletben ilyetén­képpen: „mínusz valahány százalék kedvez­ménnyel". Na már most, na valóban kedvez­ményről van szó, akkor a mínusz teljességgel fölösleges. Sőt, minthogy negatív előjellel a nullánál is kisebb mennyiségeket jelöljük, a mínusz valahány százalék kedvezmény nem más, mint valahány százalékos áremelés. És ez csaknem olyan kevéssé csábító, mint ha már a boltba lépés előtt kiderül: az ott dolgozó ke­reskedőknek legalábbis hiányos a számtani alapismerete. Fotó: Vajda János Negatív divat ÉSZREVETTÜK - SZÓVÁ TETTÜK Kaffka Margit, akinek szűk volt e város Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - „Szeretnék pár esztendőt még tűrhető egész­ségben megérni, a kis fiamat nőni látni, néhány álom- messziségnek vasúton nyomá­ba szaladni...” - írta Kaffka Margit, aki - jóllehet sok szál­lal kötődött Miskolchoz - e vá­rost inkább csak szűk és kény­szerű állomásnak tekintette. Hisz vágyaiban a főváros sze­repelt, ahol aztán le is telepe­dett, és Velence, Prága, Pá­rizs, Róma, ahol ha kis időre is, de sikerült megfordulnia... Kaffka Margit már gyermekkorá­ban is többször vendégeskedett Miskolcon, nagyapja, Kaffka Ig­nác kúriai bíró Zárda utcai házá­ban. E Pece-parti ház, mely a nagypostával szemben lévő téren állott, ma már nem létezik. Bentlakó tanítónő Hosszabb időre, egy esztendőre 1899-ben került Miskolcra, amikor is bentlakó tanítónőként helyezke­dett el az irgalmasrendi apácák miskolci intézetében (a jelenlegi Katolikus Gimnázium helyén). Margit testvére, Kaffka Ibolya - akiről mint Kühne Andor bank- tisztviselő feleségről írtunk egy korábbi számunkban, fia elbeszé­lése alapján - így emlékezett vissza nővérére: „Margit mindig kitűnő tanuló volt, s már gyerek­korában tanújelét adta tehetségé­nek. Anyánk előkelő rokonsága ... támogatásával bejutott a szatmá­ri zárdába, a tanítóképzőbe, in­gyenes helyre. Mint kész tanítónő, a miskolci zárdában kapott beosz­tást. Azt hiszem, ez az idő békés és nyugodt volt számára. Egy ba­rátságos szobában laktak még két tanítónővel a csöndes zárdafalak között. Ki-kilátogatott, hozzánk, nagyszüleimhez, akik élénk házat vittek, de Margitnak nem tetszett az akkor még kisvárosias Miskolc, polgári szokásaival, előítéleteivel.” Aligha csodálható, hogy a mű­vészi ambíciókkal megáldott taní­tónőnek e keretek szűknek bizo­nyultak. „Most megint érzem, mi­lyen rossz itt. A művészi életnek egy lüktetése se juthat el hozzám” - írta Gellért Oszkárnak, a Ma­gyar Géniusz című lap szerkesztő­jének. Elégedetlenségét verseiben is kinyilvánítja, unalmas, pókhá­lós csizmadiavárosnak titulálva Miskolcot. S jóllehet, Szendrei Já­noshoz írt levelében kijelenti: „életrajzom és működésem semmi tekintetben nem tartozik Miskolc­hoz, ahol átmenetileg, rövid ideig és mindennemű társadalmi vagy nyilvános szereplés nélkül éltem”, a kortársak visszaemlékezései ar­ra utalnak, hogy ez azért nem egé­szen volt így. Néhány versét - jól­lehet másodközlésben - megjelen­tette a helyi sajtóban, sőt egy he­lyi, Heten vagyunk (1909) címen kiadott antológiában. Ez utóbbival kapcsolatban egy kritikus így fo­galmazott: „Kaffka Margit versei bátran kimaradhattak volna a könyvből... csodálom erejét, tehetsé­gét, megérzem művészetét, de kár, hogy ennyire modemek e versek.” Egy további részlet Kaffka Ibolya Kaffka Margit (1880-1918) visszaemlékezéséből: „Később is­mét elnyert egy ingyenes helyet a budapesti Erzsébet nőiskolában, ahol elvégezte a (kétéves) polgári tanárnő-képzőt. Mindjárt kineve­zést kapott a miskolci (Dayka Gá­bor utcai) polgári leányiskolába... Nagyszüleinél lakott, és itt ismer­kedett meg első férjével, egy er- dészgyakomokkal. Miskolcon szü­letett meg (1906-ban) fiuk, László. Ezt követően még egy évig laktak itt, akkor urát, akitől később el­vált, Pestre helyezték.” Irodalmi szalon Miközben Kaffka Margit Miskolc­hoz fűződő viszonyáról vallott, alighanem megfeledkezett arról is: egy korabeli plakát tanúsága szerint még egy műkedvelő színi­előadásban is részt vett. Sőt, azután, hogy férjhez ment Frőlich Brúnó erdőmérnökhöz, valóságos irodalmi szalont tartott főim, aho­vá szívesen és gyakran érkeztek pesti látogatók is. Kaffka miskolci éveinek emlé­két (némileg pontatlanul) versein, elbeszélésein túl az úgynevezett Frőlich-házon - a Lévay József Közművelődési Egyesület által el­helyezett - márványtábla is őrzi: „Ebben a házban lakott 1905- 1906-ban Kaffka Margit, a ma­gyar irodalom büszkesége.” A táb­lát 1930. február 27-én leplezték le, Gellért Oszkár, Móricz Zsig- mond, Kosztolányi Dezső, Schöpf- lin Aladár, Török Sophie és Babits Mihály jelenlétében. Ha Kaffka Margit tagadta, hogy életében szerepe lett volna Miskolc közéle­tében, hát halála után (fiával együtt, egy nap különbséggel ra­gadta el az élők sorából a spanyol nátha) tagadhatatlanul nagy ese­mény szereplőjévé vált. Az írók, köl­tők ugyanis előző nap a Zenepalota hangversenytermében rendezett Nyugat-eseten léptek fel. Az est jö­vedelmét a fellépő írók a táblaállí­tás költségeire ajánlották föl. így emeltek a Nyugat segítségével jel­képes emléket Miskolcon - az Ady által - „nagyon-nagy asszony­írónak” titulált Kaffka Margitnak. Nyugdíjas gyerekek A házat most - és már jó ideje - Meszléri Zoltánná lakja. Nyolc­vanhat esztendős, képzettsége szerint tanító, de nem volt állás­ban. Szívesen megosztja velünk, amit a ház történetéről tud.- Az épületet Csilló József épí­tész tervezte és építette, saját csa­ládja számára, erre utal a padló­zatban a C. J. monogram. A Csilló család nyughelyét is felfedeztem, a mindszenti evangélikus temető­ben. Apánk, Balás László huszár­ezredes a Sübert családtól vette meg, 1939-ben. Én 1932-ben vé­geztem a zárdában, de nem kap­tam helyben állást, így Pestre köl­töztem. Ott ismerkedtem meg fér­jemmel, összeházasodtunk, azután jöttek a gyerekek. A kisebbik lá­nyom mozgássérült lett, azt taná­csolták, sokat legyen szabad leve­gőn. Csakhogy akkoriban itt job­bára a pincébe kényszerültünk, ezért fogtuk magunkat és Német­országba települtünk. Egy kis ba­jor faluban húztuk meg magun­kat. 1946-ban költöztünk haza, Miskolcra. A szüleim a kitelepítés­kor megjárták a Hortobágyot, ami megviselte az egészségüket. Őket kellett ápolnom. A féljem a közle­kedési vállalat főmérnöke volt, de már tizenhárom éve meghalt. A lányaim is nyugdíjasok. Olvastam Kaffka Margit néhány írását, ver­sét, de nem mindet. Mindig tervez­tem, ha lesz időm, közelebbről ta­nulmányozom az életét, sóira ve­szek tőle mindent. A sors közbe­szólt, sajnos öregségemre csaknem teljesen elvesztettem a látásomat. De ez ellen nincs mit tenni. (Cikkünk megírásában Porko­láb Tibor: Irodalmi emlékhelyek... című kötetére, valamint Urai (Kühne) István által rendelkezé­sünkre bocsátott dokumentumok voltak segítségünkre.) A Kaffka-emléktáblával jelzett ház a Csabai kapu 25. alatt Fotó: V. J. Serdülőkorban a civil társadalom Edelény (ÉM - PTA) - Magyaror­szágon hosszú évtizedekig nem létezhetett civil társadalom. Tíz évé azonban ez is megváltozott, és mára már egyre nagyobb je­lentőséggel bír ez a politika és a piac közötti harmadik szektor. A változások után az állam egy sor közéleti területről kivonult, a feladatok viszont megmaradtak. Ugyanakkor átértékelődött a polgárság fogalma is - szögezte le Pankucsi Márta. A Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium civil kapcsolatok főigazgatósá­gának vezetőjével Edelényben beszélgettünk, a térségben tett látogatása után. □ Mit jelent ez az átértékelődés? • A hasonló gondokkal küszködő polgárok a múlt rendszerben nem fogtak össze másokkal. Sőt, inkább a „sorstársakat” kikerülve próbáltak boldogulni. Rendszerint egy jobb helyzetű embertől, magasabb „szintről” akartak segítséget, támo­gatást kieszközölni. Ma már talán jobban elfogadott, hogy saját sor­sunkért önmagunk vagyunk felelő­sek, és a problémákat - túlemelked­ve az önös érdekeken - összefogás­sal lehet leginkább megoldani. A ci­vil szervezetek adják ehhez a megfe­lelő formát. Nélkülözhetetlen azon­ban egy olyan információs szolgálta­tó rendszer kiépítése is, amelyhez az egyesületek is segítségért fordul­hatnak. Az információs bázis abban tudna segíteni, hogy ezeket a „harcokat” ne egyedül vívják meg a társaságok. □ Miskolci polgárként nyilván nyo­mon követi a megyeszékhely szerveze­teinek sorsát is. • Sajnos az utóbbi néhány évben nem volt túl közeli kapcsolatom ezekkel a fórumokkal. Amit viszont biztosan tudok: már túl vannak a megszületés kezdeti csetlésein-botlá- sain, és inkább a serdülőkori gondo­kat élik meg. Miskolcon is sokszor /élűiről” jöttek létre az egyesületek, alapítványok, és nem az egyszerű emberek kezdeményezésére. így a támogató gondoskodást is központi­lag váiják, pedig a mostani elvárá­sok szerint a sgját - és a köz - érde­keit képviselve, a fenntartásról is önállóan kell gondoskodni. Az állam feladata pedig az, hogy az ehhez szükséges jogi kereteket biztosítsa. Erről szól a tavaly decemberben meghozott nonprofit törvény is. □ A jogszabály mennyire segít ab­ban, hogy megéljenek az egyesületek ? • A kerettörvény jelentősége egy­részt az, hogy jogi szabályozást ad, másrészt adókedvezménnyel ösztö­nöz a támogatásra. Az ideális az len­ne, ha emellett presztízst jelentene a közhasznú társaságok segítése. A cél a hosszabb távú adományozás - egy éven túl már az adókedvezmények is nagyobbak. □ De a támogatókat továbbra is ugyanúgy meg kell keresni... • Ezen a téren elsősorban a menta­litásnak kellene megváltoznia. Az „egyszázalékos törvény” bevezetése Pankucsi Márta: A nonprofittör- vény jogi keretet ad a civil társasá­gok működéséhez Fotó: Bujdos T. után például gyakorlatilag az tör­tént, hogy megszaporodtak az újsá­gokban az alapítványi hirdetések. Éz egy rossz kényszermegoldás, amelyen változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a szervezetet a tevékeny­ségén keresztül ismerjék meg az em­berek. A kapcsolattartásban nagyon fontos a nyilvánosság, az együttmű­ködés a médiával. A kiemelten köz­hasznú társasággá való alakuláshoz például feltétel évente legalább egy alkalommal a nyilvános szereplés is. CIVIL HÍREK • Bál a Drogambulan­ciáért. Valentin-napi jóté­konysági bált rendezett - az Első Lady Lions Klub, a Palotaszálló, a Miskoíci Likőrgyár, az Antal Flóra Kft. és a Regionális Fej­lesztési Bank támogatásá­val - a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház múlt pén­teken Miskolctapolcán. Az est bevételét a miskolci Drogambulancia javára ajánlották fel a szervezők. Ez alkalomból - immár második alkalommal - átadták az Alexandra-dí- jat, melyet minden évben egy olyan, megyénkben élő és tevékenykedő hölgynek adományozzák, akinek ed­digi életútja - közéleti, társadalmi, művészeti te­vékenysége - példaértékű lehet. Az idei díjazott: Szűcs Erika, a Rákóczi Re­gionális és Fejlesztési Bank vezérigazgatója lett. • Egymás mellett Euró­pában. A Páneurópai Unió miskolci és megyei szervezete rendezvényt tart a Tudomány és Tech­nika Házában ma (pénte­ken) délután 5 órától. A meghívott előadó: Kádár Béla professzor, aki azt fejtegeti: lehetséges-e a bé­kés, monetáris egymás mellett élés Európában. A belépés díjtalan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom