Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-09 / 7. szám

Észak*MaoyaroiszAo t*ÉÉ*- ­............“ .................. ........... - '■ -v------- •••“' “*'* " 4 •«•• * ‘ .......... ! 998. IanuAr 9.. PÉNTtK MISKOLCI TÖRTÉNETEK Angyalok helyett Szalóczi Katalin Kedden, vízkeresztkor hivatalosan lebontottuk a karácsonyfákat. Sokan addig sem vártak vele, hisz' az utcára kerülő maradványok tanúsága sze­rint kevés fa bírta ki január hatodikáig, lecsupa- szodtak azok maguktól is. Már jóval előbb elvesz­tették legfőbb éküket, a tűleveleket. Egy karácsony körüli történet azonban, miként a szőnyegben, parkettarésben, függönyben megbú­vó tűlevelek, még sokáig fel-felidézi bennem az idei adventét. Az esti órákban hazafelé tartottam, s azon tűnőd­tem, vajon jól érzékelem-e, hogy a korábbi évekhez képest több ablakot díszítettek fel, tettek ünnepivé a lakótelepi betonházlakók. Volt, aki a legegyszerűbb megoldást választotta: műhóval fújt krikszkrakszokat az üvegre, némi önámítás mellett bebiztosítva a csa­ládnak a havas karácsonyt. Láttam jó néhány boltban kapható öntapadós matricát, mely a csupa szögletes keretbe varázsolt íves-romantikus kisebb ablakot, ab­lakocskákat. Csak elvétve fedeztem fel saját kezű „alkotásokat", papírból kinyírt fenyőformát, hókristá­lyokat. Több ablakban csüngött adventi koszorú, lát­hatóan az sem házilagos, s még az ünnep utolsó he­tében is gyújtatlanul díszlettek rajtuk a gyertyák. Alig­hanem jobbára a cicoma kedvéért vásárolták tulajdo­nosaik, nem pedig a lelki felkészülés, az ünnepi ráké- szülés motiválta őket - merengtem. De az is megfor­dult nyomban a fejemben: ne legyek rosszindulatú, felnőtt egy generáció, lassan a második is, amely in­kább csak hallott, azt is keveset az évszázados kará­csonyi hagyományokról, nem ismeri a Bibliát. A ka­rácsony elsődlegesen az ajándékvásárlással kötődik össze a tudatában, esetleg - jobbik esetben - korlát­lan eszem-iszommal. És lám, mintha kezdenék érez­ni, hogy valami hangulatváltásra is szükség van az ünnephez, amelynek egyik kelléke a lakáskirakat, az ablak. De nem is baj, ez egy kicsit mindenkinek szól, minden járókelőnek, a szomszédoknak, nekem is. Lám, én is - aki amúgy még nyakig munkában - már mióta a karácsonyon elmélkedem. És lám, milyen bájos amott az a két karnisról lelógva röpködő bum­fordi vattaangyalka ott, a másodikon... S ■ Es ekkor jött a váltás. Két autó csattant közvetlen közelemben. Egy Trabant és egy valamilyen nyu­gati. Az angyalok megtették, ami tőlük telt: a két vezető ugyanis sértetlenül pattant ki a megroncso- lódott autókból. Hogy aztán a következő pillanat­ban már szedjék is lefelé egymásról a keresztvi­zet. A szememet sem kellett erőltetnem hozzá: angyalok helyett csak úgy röpködtek a „lószer­számok" a levegőben... CIVIL HÍREK • Nagyothallók ünnepsége. Évbúcsúztató, újév- köszöntő ünnepséget tartott avasi központjában a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége me­gyei szervezetének elnöksége. Az 1997-es esztendő eredményeit Pázmándi János, megyei titkár vázol­ta. Méltatta az elmúlt évben a szövetségi-, a sport­élet terén, illetve az egyéb területeken elért borsodi sikereket, de szólt az újesztendőben előreláthatóan adódó nehézségekről is. Ezek között első helyen említette a támogatások várható csökkenését. Az is gondokat okozhat, hogy a sportsikereket eddig egy- re-másra halmozó siket és nagyothalló sportolók­nak ezentúl önálló sportkör keretében kell működ­niük. Ám kérdés, hogy honnan lesz ehhez pénzük. • PÓTSZIL VESZTEREK NYUGDÍJASOKNAK. Az Avas Nyugdíjas Egyesület nagyszabású pótszilvesztert rendez január 9-én délután 5 órától a Palóczy utcai Központi Leánykollégiumban. A talpalávalót a Signál zenekar szolgáltatja. A meghívó szerint „belépni: 250 forinttal és felhőtlen jókedvvel lehet, s ez utóbbit kötelező megőrizni a bál végeztéig.” Büfé: bolti árakon a helyszínen. Pótszilveszterre várja a nyugdíjasokat a Diósgyőri Kohász Nyugdíjasklub is. Január 16-án délután 6- kor kezdődik bátyus jellegű pótszilveszterük a Bartók Béla Művelődési Ház nagytermében. Úri, polgári, vagy szegényes passzió? A Kühne-emlékpad az Avas lábánál. „Bejárta" a várost, míg helyére talált. Fotó: Farkas Maya Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Mi a turista­ság? Ugyanezzel a mondattal indította tanulmányát Karlaki Lajos, aki sok egyéb mellett a turizmus ügyét is szívén visel­te. Halála előtt jó néhány anyagot bízott egyik turista­társára, aki úgy érezte, lega­lább egy részét jó lenne köz­kinccsé tenni. Mi a turistaság? Karlaki Lajos (1942-1995), aki miskolci középis­kolai tanár, emellett az MVSC tu­ristája, lelkes túravezetője volt, a választ a lexikonokban, könyvek­ben (is) kereste. Az egyik készen kapott megközelítés szerint a tu­ristaság rendszerint tervszerű gyaloglással egybekötött testi és lelki felüdülést szolgáló szórako­zás. Művelői szervezeteket, szövet­ségeket alkotnak. Karlaki Lajos hozzátette (1990-ben): „ma, agyon­gépesített világunkban, elrontott környezetünkben turistának neve­zik azokat is, akiket egy évben egyszer feltesznek az autóbuszra, vonatra, és elviszik valamilyen tá­volabbi helyre, ahol jól vendégül látják őket, s visszatérve boldogan mondják: jót túráztunk. Ezért van aztán, hogy az igazi turisták ma­napság természetjárónak vagy ter­mészetbarátnak nevezik magukat. A háborúskodás évtizedek óta tart az igazi „bakancsos” turisták és a reklámokban turistáknak neve­zett nagypénzű és nagyhangú sznobok között.” A tanulmányból megtudjuk: a 19. század közepére kedvelt szóra­kozássá vált a természetjárás, szá­mos kisebb-nagyobb csoport ala­kult az ország különböző területe­in, jobbára egy-egy lelkes turista köré szerveződve. Hazánkban a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) volt az első állandó csoport - budapesti szakosztályának elnö­ke nem kisebb személyiség lett, mint Eötvös Loránd, a világhírű fi­zikus. A szakosztály felbomlása után 1891-ben alakult meg a Ma­gyar Turista Egyesület (MTE), melynek közgyűlése szintén Eöt­vös Lorándot választotta elnökül. Eötvös - aki a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke és kultusz- miniszter is volt - az Alpok több csúcsának első megmászója. Vándorpad Az MTE egyik osztályaként ala­kult meg a Borsodi Bükk Egylet (1928-tól Miskolci Bükk Osztály) 1894-ben. A szervezésben úttörő szerepet játszott Kühne Adolf biz­tosítóintézeti hivatalnok, akiről halála után turistautat neveztek el. Egylete 1916-ban emlékpadot állított az Avason a tiszteletére, a kilátó közelében. A pihenő több­szöri megrongálása, meggyalázá- sa, és többszöri felújítása után 1993 decemberében áthelyezték a Miskolci Vadasparkba, majd ta­valy - a Vadaspark igazgatója, Molnár Attila információi szerint a Kühne-utódok kérésére, egyben az ó legnagyobb sajnálatára - visszahelyezték az Avasra, de im­máron a templom közelébe. A Bükk turistakalauza című kiad­ványból azt is megtudhatjuk, hogy a Kühne családban nem egyedül Adolf volt a természetjárás meg­szállottja: öccsét, Andort - aki só­gornője volt Kaffka Margit írónő­nek - a természetjárás másik nagy öregjeként említi _ a Rakaczky-Repei szerzőpáros. Ér­demei elismeréséül róla is útsza­kaszt neveztek el az MVSC turis­tái. Fia, Kühne Pál középiskolai tanár - aid a pedagógus turisták lelkes szervezője volt - ugyancsak nincs már az élők sorában. Bárók és polgárok A helyi turistaság ügyének sike­rült megnyerni báró Vay Elemért is (kétszer töltötte be a megyei fő­ispáni státust), aid mint vadász­ember támogatta a turistákat. Az alakulásnál Szűcs Sándor mér­nök, Weidlich Pál, az ismert (és ezeken az oldalakon is bemuta­tott) kereskedő, valamint Pfliegler Imre, a neves orvos (róla is meg­emlékeztünk a közelmúltban) fej­tett ki hatalmas szervező munkát. Az alakulás évében 151 tagot számláltak. A létszám az első vi­lágháborúban alaposan megcsap­pant, de 1933-34-ben már félez­ren alkották a Miskolci Bükki Osztályt (MBO). Tiltott szenvedély Karlaki tanár úr feljegyzései sze­rint komoly veszélyt jelentett idő­közben az egyesület működésére, hogy 1927-ben a vadászbérlők mi­att elzárták előlük a Bükk há­romnegyed részét, s csak néhány turistautat hagytak meg, sőt, a Hámori-tó vizén lévő hat turista­csónak használatát is megtiltot­ták. A tilalmak feloldására csak 1935-ben született törvény. Az MBO szép eredményeket ért el, főként a létesítmények te­rén: az első turistaházat, melyet még 1893-ban építettek Szentlé­leken, a 30-as évek közepén kibő­vítettek. A másik fontos épít­mény a Dolka-tetői Zsófia-torony volt. Az osztály egyletté alakulá­sakor - első ténykedéseként - Szűcs Sándor mérnök tervezésé­vel megépítette az Avason a tu­ristaszállót, amelyhez a telket és a szükséges faanyagot a város adta. A turistaotthon három ki­sebb és két nagyobb teremből állt. 1928 és 1938 között hálóven­dégforgalomként 12 400 személyt jegyeztek. A ház a háború alatt teljesen elpusztult. Egy „bakancsos” A feljegyzés közreadója, Jágerné Lőcsei Valéria szintén nem csu­pán könyvekből és leírásokból is­meri a turizmust. Miskolcon szü­letett, hatvannégy esztendővel ezelőtt.- Nem mondhatom, hogy pol­gári család lettünk volna, hiszen csak anyai ágon _ mondhatnám magam annak. Édesapánk fő­mozdonyvezető volt. Mind a négy gyerek továbbtanult, és csaknem teljes tandíjmenteséget élvez­tünk, de ehhez kitűnőnek kellett lennünk. Ugyan ki mert volna nem tanulni? A tanulás, az új megismerése iránti vágy - mondhatni - véré­vé vált. Valéria később kereske­delmi-számviteli vonalon képez­te magát. Huszonegy éven át volt az ÉMÁSZ dolgozója, emel­lett megszerezte az idegenveze­tői képesítést is, amihez egyebek mellett németül is meg kellett tanulnia. Időközben tagja lett az MVSC túraszakosztályának, egészen a bronzérmes túraveze­tésig és az ezüstjelvényes túrázó címig vitte. De - hangsúlyozza - nála sokkal régebbi, gyakorlot­tabb túrázók is vannak. Arról nem is szólva, hogy ő időközben átváltott a futásra, amit ver­senyszerűen és szenvedélyesen űz. Annak örül, hogy míg koráb­ban megmosolyogták az embe­rek a „bakancsos” turistákat, manapság már - minthogy a fia­talok divatba hozták ezt a vise­letét - nem számítanak „látvá­nyosságnak”.- Tévesen gondolkodik, aki azt tartja, hogy a mai fiatalnak ne legyen másra gondja, csak az is­kolai tanulmányaira. Ha nem is­merik meg a múltat, a helyet, a környezetet, ahol élnek, hogyan is válhatnának lokálpatriótává? Hogyan is érezhetnék magukat otthon bárhol e hazában, e Föl­dön? Minél több élményt, tapasz­talatot kell, kellene szerezniük a fiataloknak, amihez például a turizmus igen sokban hozzájá­rulhat. Két pilléren az ifjú városszépítők Miskolc (ÉM - PTA) - If­júsági tagozat alakítá­sára készül a Miskolci Városszépítő Egyesület, azzal a céllal, hogy összefogja a város fiatal lokálpatriótáit. Első­ként két miskolci kö­zépiskola jelentkezett soraikba. A január 15-i alakuló ülést követően bemutatkozásként isko­latörténeti, nuyd fotóki- állítást szerveznek a fi­atalok a Kós-házban. A Diósgyőri Gimnázium (a volt Kilián) évek óta kap­csolatban áll a Miskolci Városszépítő Egyesülettel a szervezet diósgyőri tago­zata révén - tudtuk meg Péter Barnabástól, az in­tézmény igazgatójától. Azt a lokálpatriotizmust, ame­lyet eddig a felnőttek vál­laltak fel, ezentúl a diós­győri fiatalok is képviselik. Mint arról lapunk már beszámolt, fennállásának 80 éves évfordulója alkal­mából kiállítást rendezett az iskola. Bemutatták a fennmaradt dokumentu­mok alapján az iskola tör­ténetét, kiállították a gim­náziumból elszármazott tanárok, diákok művészeti és tudományos munkáit. Az ifjú városszépítők el­ső kezdeményezéseként mindezt újra megtekinthe­ti a nagyközönség január végén a Kós-házban. Szintén kiállítással mu­tatkozik majd be néhány hónapon belül az ifjúsági tagozat másik pillére, a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola. A fotóki­állításra erdélyi témájú képekkel készülnek.- Erdély szorosan kap­csolódik az iskola életéhez. A székelyudvarhelyi test­vériskolánkhoz minden évben elutazunk, hogy a diákok megismerjék az ot­tani világot, kultúrát — magyarázta Székely And­rás igazgató. - Az építé­szeti hagyományokra, is­kolánk névadója, Kós Ká­roly emlékének megőrzé­Látogatók a Diósgyó'ri Gimnázium tavaly október közepén nyílt iskolatörténeti kiállításán. A tárlatnak hamarosan a Kós-ház ad majd otthont. Fotó: Végh Csaba sére nagy hangsúly fekte­tünk - és nem csak az ünnepek alkalmával. Kö­telességünknek tartottuk azt is - miután lehetőség nyílt rá -, hogy csatlakoz­zunk a városszépítőkhöz. Fontos, hogy a fiatalok­ban erősödjön a lakóhe­lyük iránti tisztelet, kötő­dés. Tulajdonképpen min­den iskola erre törekszik a maga eszközeivel. A mi feladatunk sem lesz más, mint eddig, de az intéz­mények közötti összefo­gás ezen a téren kicsit meglazult. A városszépítő egyesület kezdeményezé­se szerintem pótolja majd ezt a hiányt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom