Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
1998» JanwA» a»v PImiik ltIAK*M AITAIOISZAO : a VnSmiml □ TELEVÍZIÓ Fújhatjuk a papírtrombitát Filip Gabriella Lujza is megpróbálta rávenni Jenőt, hogy szilveszter éjszakáján menjenek le az utcára, és fújják ők is a papírtrombitát, engedjék el magukat egy kicsit, bolondozzanak kedvükre. De Jenő pizsamában, házikabátban ült kedvenc foteljében, és eszébe sem volt kimozdulni otthonról. Azt bizonygatta élete párjának, hogy a hasonló korú felnőttek, pláne az értelmiségiek nem bohóckodnak ilyenkor sem. A fél ország a tévé előtt ül ezen az éjszakán. Valószínű, a 22 óra 40-től sugárzott kabaré előtt Jenő is látta a Híradót, melyben beszámoltak arról, hogy nem olyan kelendőek már az újévi malacok, mint voltak hajdanán. Egyre kevesebben szilvesztereznek vendéglátóhelyeken, így a szakácsok sem sok kurtafarkút locsolgatnak a tepsikben, de a tombolák fődíjának sem nagyon veszik és viszik a szerencsét hozó állatot. Szóval, aki otthon maradt, az nézhette a tévét. Ez volt az első sokcsatornás szilveszter, így a kínálat igazán bőségesnek mondható - legalább olyan volt ezen a napon is, mint a kereskedelmi csatornák beindulása óta mindennap. Persze, egyszerre csak egy műsort nézhetünk. Mondjuk: a közszolgálati televízió egyes adását. Verseny ide, verseny oda: még mindig ez a legnyilvánvalóbb választás. Még mindig ez a leghozzáférhetóbb, legtöbbek számára elérhető adás. Vacsora után az ember - mint Jenő - elhelyezkedhetett kedvenc foteljében, és ha véletlenül megérintette az óévbúcsúztató, újévkezdő hangulat, akkor tényleg örvendezhetett. Nem mintha Mr. Bean nem tett volna meg mindent azért, hogy megnevettesse a közönséget! A tőle megszokott formát hozta! A Verseny a javából is kellemes vígjáték. De talán mégis túlzás, hogy ezen az estén egy kétrészes film viszi el a főmúsoridő jelentős részét. Az angol burleszkfilmben a '93-as esztendő utolsó éjszakáját ünnepelték a szereplők. így az igazi Mr. Bean-rajongók számára nem hatott már újdonságként ez a produkció. A Verseny a javából pedig még Tony Curtis ifjúságának idején, 1965- ben készült. Tehát ez sem okozhatott olyan meglepetést, mintha mondjuk egy óvatlan pillanatban a fülünkbe trombitálnak. Ha valaki képes volt az amerikai vígjáték kedvéért két óra negyven percet a tévé előtt ülni, az igazán megérdemelte azt a kis kabarét, melyben ismét éltre keltek olyan a klasszikusnak számító figurák is, mint az idézett Lujza és Jenő. Persze, fanyalogtunk akkor is, amikor mindenáron jópofáskodni akartak a tévében, amikor országos bulikat szerveztek, amikor úgy dobálták a konfettit, hogy csak kapkodtuk a fejünket, amikor a pezsgővel együtt kiloccsant a tévéből az erőltetett humor. Nem biztos, hogy ezen az éjszakán mindenkinek és mindenáron viccelődnie kell. De az sem biztos, hogy akkor szórakozunk jól, ha ülünk a fotelunkban, és azt várjuk, hogy mások szórakoztassanak. Nekünk is kell azért valamit tennünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy megérintsen bennünket egy-egy nap, egy-egy ünnep, egy-egy évforduló jelentősége. Igaza lehet Lujzának: nekünk kell fújnunk a papírtrombitát, ha papírtrombitálni akarunk. Ha meg „csak” szilveszterezni, szóval legalább egyszer egy évben felhőtlenül szórakozni, akkor kapcsoljuk ki a tévét - mert egyébként ez az este, ez az éjszaka is ugyanolyan lesz, mint a többi. A legújabb Új Holnap Miskolc (ÉM) - Megjelent az Új Holnap irodalmi, művészeti, társadalmi folyóirat legújabb száma. Á kiadványban 16 szerzőtől olvashatunk verseket, novellákat, tanulmányokat, fordításokat és egyéb szövegeket. Gyulai Éva írásából megismerhetjük a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár történetét, tevékenységét. Ferenczi László a Herzl-iroda- lom néhány kérdéséhez fűz megjegyzéseket. Porkoláb Tibor Lévay Józsefről ír, Kuczka Péter Szabó Lőrincre emlékezik. Szabó Zita Dante, Eliot és Kosztolányi műveit az „utónlévőség” tekintetében szemléli. Martin Iringó Kemény István: A néma H című művéről ad szövegkísérlet-szerű elemzést. USIS-továbbképzés Miskolc (ÉM) - Angoltanárok számára szervez intenzív foglalkozást az USIS és a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet január 15-én és 16-án. A kurzus témája rövid történetek adaptációja, színpadra állítása, illetve az ebben rejlő készségfejlesztő nyelvtanítási módszerek elsajátítása. A foglalkozásokat Elliot Swift, az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola munkatársa vezeti. Jelentkezni a következő címeken lehet: Elliot Swift, Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Angol Tanszék 3300 Eger, Egészségház u. 4. Telefon: (36) 317-502. Bárczy Klára, Miskolci Egyetem Angol Tanszék. Telefon: (46) 346-201. Listavezető a tűzzománc és a kerámia A szakértők szerint nem divat a képzőművészeti alkotásokat ajándékozni Az iparművészeli tárgyak a legkelendőbbek Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - Hl) - Ma- gyai’országon a műtárgy nem, vagy csak igen szűk keretek között funkcionál ajándéktárgyként. Sokkal több pulóver, mint grafika rejtőzött a karácsonyfák alatt, pedig az áruk hasonló. Alti festményt, szobrot vesz, legtöbbször saját magát lepi meg vele. Ám az iparművészeti alkotások, kerámiák, textilek, lámpák, ékszerek forgalma ünnepek előtt jócskán megemelkedett- derül ki a megkérdezett üzletek vezetőinek beszámolóiból. A miskolci Missionart Galéria Kft. boltjában kortárs művészek alkotásait kínálják. Érdeklődésünkre, vajon karácsony előtt meg- növekedett-e a forgalmuk, Kishonthy Zsolt művészet- történész, az üzlet társtulajdonosa elmondta, profiljuk független az évszakoktól, ünnepektől. Az eladott műalkotások 99 százalékát - a kétezer forintos rézkarctól a több százezer forintért kínált festményig- nem ajándékba, hanem saját maguknak veszik az emberek.- Ma Magyarországon a műtárgy nem funkcionál ajándékként. Elszoktak az emberek tőle. Esetleg egy kolléga nyugdíjazásakor, vagy a főnök köszöntésére vesznek valamit. De legtöbbször saját maguknak.- És mi alapján választanak?- Alapvetően azt választják, ami megtetszik nekik. Sajnos, a közönség átlagízlése borzasztó. A giccsek és az értéktelen képek mindig kelendőbbek. A piacon kínált alkotások 70 százaléka szemét, 20 százalékuk jó, és körülbelül 5-10 százalék, ami igazán értékes. Ezek azok a művek, amelyeket az át- lagvásáríó nem sokra tart.- Talán mert nem érti őket.- Valóban ez az oka. Egy képzőművészeti alkotáshoz való viszonyunkat meghatározza az előképzettség, amelyet, főleg a kortárs művek tekintetében, nem igazán kapunk meg. Amíg már az óvodában találkozunk kortárs irodalommal, versekkel, koi-társ kiállítást a legtöbben akkor látnak először, amikor a tanár érettségi előtt elviszi őket egy tárlatra. Ha elviszi. Az emberek nem szoknak hozzá, hogy például egy pöttyös kép is lehet műalkotás. De annál jobban értékelik a vásárlók az iparmúvé- szetet, véli Halmai Gabriella, a miskolci Képcsarnok Rt. Szónyi István-termének üzletvezetője. Bár, mint mondja, ők is foglalkoznak képzőművészettel, náluk az iparművészet a „húzóágazat”. Kerámia, bőr, textilek, ékszerek. E termékek forgalma tartja el a boltot.- A festményvásárló kevés. Aki mégis vesz, magának veszi. De ez érthető is. Egy festmény annyira egyénre szabott. Nem mindég}', milyen érzéseket kelt, milyen hangulatot áraszt, hiszen egy életen át nézi majd az ember. Ezért a vásárlók sokáig gondolkodnak rajta, melyik képet vásárolják meg. Van úgy. hogy többször bejönnek, ha pedig már megvan a kiválasztott, esetleg behívják a családot is, hogy megtudják, nekik is tetszik-e. A meglátni és megszeretni itt épp’ olyan ritka, mint az emberek között, de azért ilyen is akad.- Mi a helyzet a grafikákkal?- Régen a rézkarc, a grafika napi cikk volt. Ma inkább ajándék valamilyen különleges alkalomra. Szerény, mutatós, árban is jó. De igazán sok ajándék az iparművészeti alkotások közül kerül ki. Régen egész búcsújárás folyt. Nem okozott gondot egy-egy lámpa, szőnyeg megvásárlása. Ma jobban meggondolják az emberek. És ritkán vesznek saját használatra. Sajnos, a rendszerváltás után a megállapodott értelmiségi középosztály, amelynek ízlésvilágát tükrözik ezek az alkotások, elszegényedett. Akinek pedig lenne rá pénze, más az ízlése.- Az idei karácsonykor mely alkotások voltak a legnépszerűbbek?- A tűzzománc és a kerámia. Általában a vásárlók megmondták a keretösszeget, ezért pedig valami nagyot, mutatósat kerestek. Sajnos, a magyar átlagszemlélet ilyen: a kis ajándék nem is igazi ajándék. A Palotaszállóról Miskolc (ÉM) - A lillafüredi Palotaszálló történetét bemutató kiállítás Miskolcon a Kós-házban (Görgey A. u. 32.) január 20-ig munkanapokon délután 1 és 5 óra között várja a látogatókat. Minden hétfőn és kedden tárlat- vezetést tartanak. A belépés díjtalan. Budapest (ÉM) - Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány Cédrus címmel indít havonta megjelenő folyóiratot. Az első - próba - számban arról számolnak be a szerkesztők, hogy nemcsak szaklapot szeretnének készíteni, hanem újságot, amely a környezeti nevelést, az ökológiai kultúrát, az ökológia határterületeit is érintő témákat mutat majd be művészeti szemlélet szerint. Erre utal a lap címe is, valamint azt is felidézi - a címlapot illusztráló Zarándoklat a cédrushoz című Csontváry-festmény segít ebben -, hogy az emberek csak együtt tudják megoldani a tágabb és szúkebb környezetük problémáit.,. A környezeti nevelés célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel elősegítése, hogy fenntartsuk és javítsuk az emberi élet minőségét. Tágabb vonatkozásban a környezeti nevelés a globális bioszféra megőrzését és fenntartását célozza” - határozza meg a fogalmat Havas Péter a Cédrusban megjelent tanulmányában. Jelenlet a Waldorf-iskolában Miskolc (ÉM) - Mától vasárnapig a Felsőhámori Waldorf Iskolában tartja téli műhelyét a Jelenlét Szabadművészeti Iskola. A szabadiskolát működtető alapítvány neve meghatározza az alapítók és fenntartók szándékát is: a teljesség felé - művészetek az emberért. „Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.” Ezt a Weöres Sándor-idézetet választották a tevékenységüket meghatározó mottóként az iskolaalapítók. Az előkészítő munkák után 1995 nyarán nyitottak meg „kapujukat” egy táborral a Vas megyei Csöngőn, Weöres Sándor szülőfalujában. Kapunyitás volt ez valóban, hiszen a résztvevők a különböző művészeti órákon a „kapuk” témával foglalkoztak egy héten át. Tűzből, fából, hangból, ágból, papírból, földből, ölelésből készültek a kapuk. A táborozás után '95 októberében Budapesten a Marczibányi téri általános iskolától bérelt teremben nyílt meg a művészeti iskola - 18 résztvevővel, heti 12 órában. A tanítványok között voltak Waldorf-iskolai és hagyományos iskolai tanárok, kismama, számítógép-programozó, munkanélküli... Ez a sokszínűség is azt bizonyítja, hogy az iskola célja nem annyira a művészetek professzionális művelése, hanem sokkal inkább a belső munka, a belső kapuk felnyitása, új képességek fejlesztése a művészeti tevékenységen keresztül. ,A művészeti foglalkozásokon keresztül a teljes ember formálására akarunk lehetőséget teremteni - fogalmazták meg a szervezők. - A drama, a festészet, a zene együttműködése olyan helyzetet teremt tanár és diák számára egyaránt, melyben valamiképpen a folytonos ’kezdés’ állapotában vagyunk, mindig új figyelmet kell kifejlesztenünk a megszokott, régi helyett.” A ma kezdődő háromnapos rendezvényen Bognár János, Gajdos András, Hegedűs Miklós tart drámai, zenei és képzőművészeti műhelyfoglalkozásokat felnőttek számára a Felsőhámori Waldorf Iskolában. Énekművész és művészetbarátok Miskolc, Budapest (ÉM) - Az 1996 nyarán elhunyt énekművészre. Béres Fe- rencre emlékeztek 1997. november 29-én a budapesti Gutenberg Művelődési Házban - olvasható a Művészet és Barátai című folyóirat január-februári számában. Az írásból megtudható, kik kapták a magyar népzene ápolásában végzett munkájukért a Béres Ferenc arckepével díszített emlekplakettet. Az ünnepségről szóló beszámoló mellett Béres Ferenc munkásságáról, életútjá- ról is olvashatunk a Művészetbarátok Egyesületének legújabb lapszámában. „Ha a háború utáni évtizedek kulturális életét vizsgálja majd a magyar művelődéstörténet egy kései kutatója, Béres Ferenc nevével lépten-nyomon találkozik. Mert Béres Ferenc otthagyta névjegyét a zeneművészetben, a képzőművészetben, még az irodalomban is. Szól hozzá költemény, méltatták előadóművészi eredményeit, népművelői megszállottságát, a már-már elfeledett magyar dalkincs fáradhatatlan újrafelfedezójét. Béres Ferenc meghatározó személyisége volt - hadd mondjam így- - a magyar értelmiségi létnek” - fogalmaz Béres Ferenc pályaképe című írásában Len- gyelfi Miklós.
