Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-05 / 3. szám

1998. Január S.f Hétfő C Mindnyájan megvakultunk? Anyám. megvakultam - sikoltott föl kolléganőm, amikor egy színes újságban azt olvasta, hogy me­gyénkben szerkezetátalakítási program keretében új munkahelyek alakultak - nem látom ezen lehe­tőségeket, csak az én szememben lehet hiba. Siet­ve megnyugtattam, nem ővele van gond, hanem a nyilatkozóval. Eltompult egy kissé a memóriája, és elfelejtette, hogy anno ő is elítélte a kohászat „éliörpítését". most meg életmód- és lakhelyváltoz­tatásra biztat bennünket. Mondja az, akit mi vá­lasztottunk meg képviselőnknek. Talán itt lenne az ideje figyelmeztetni, hogy' minket, és nem a kor­mányt kellene képviselnie, pláne akkor, amikor szinte nyakunkon vannak a választások. Hátha nekünk jobb a memóriánk?!! Kletz László, Miskolc Halálbüntetés - vissza? Olvastam a közelmúltban, hogy' Tóth Tamás sár- szentmihál.yi polgármester (akinek 25 éves fiát börtönből szabadult gyilkosok gyilkolták meg), százezer aláírást gyújtott, hogy mint nép akaratá­ból, állítsák vissza a halálos ítéletet, melyet nem a nép szüntetett meg. Érthetetlen, hogy a szakértők szerint a halálbüntetés visszaállításának nincs esélye! Hát amikor nem a nép akaratával meg­szüntették. annak volt esélye? Csak egy' pár esetet említek meg, amelyekről a tévéből és az újságokból értesültünk. 1. Taxist öl­tek - két 14 éves fiatal lány. 2. Anyagyilkos Lovas- 'beíénvben - a 19 éves fia. 3. Rablás fényes nappal Miskolcon, egy üzletben. 4. Fulókércs és Szebenye- puszta közötti úton egy 46 éves gyalogost támadott ■meg két rabló és rabolt ki. 5. Fegyveres támadás ért két taxist. 6. Hajdúböszörményi rokkantnyug­díjast ölt meg és rabolt ki 620 forintért két gyilkos, de a rendőrség ezeket is elfogta. Nem elég igazolás, ha rövid idő alatt ennyi min­den történt?! Ezeket nem kitaláltam, olvastam új­ságokból és láttam a tévében. Sajnos sok a bűnö­zés. gyakori a vétlen emberek zaklatása. ■Emlékszem ifjabb éveimre, amikor bizonyos bir­tokos körök a börtönőrök számát sokallta és elgon­dolásuk szerint ezt csökkenteni javasolta volna. Igen, ez nem mostanában volt, hanem 1945 előtti években. Igen, az említett években kötelező - sőt - főtantárgy volt minden iskolában a hittan tanítás és talán ez is befolyásolta az erkölcsös, törvényt fé­lő és tisztelő életformát, de semmi esetre sem volt káros. Nem lenne okosabb és hatásosabb ezt a régi nevelési formát visszahozni, mint újabb börtönö­ket építeni drága pénzen? Nem egyedül vagyok, aki ígyr gondolja. Egyetértek Tóth Tamás nagyon helyes és okos elgondolásával: népszavazásnak kellene dönteni ebben a kérdésben. Petneliázi. István, Tiszaujváros Csend és kiáll B351. II. János Pál pápa hagyományos karácsonyi Urbi et Orbi (a város­nak és a világnakI szóló karácso­nyi üzenetéből idézek: „Ezen a na­pon sokkal ijesztőbb az új szegé­nyek csendje”. ,,... ezen a napon sokkal erősebb és határozottabb azoknak az etnikai és politikai erőszakot szenvedő népeknek a hangja, amelyek szabadságért és egyetértésért kiáltanak.” Végtele­nül szomorú, de tökéletes látlelete <a városnak) és a mai világnak. Igen, a világnak - úgy általá­ban de még inkább kelet-euró­pai régiónknak. Nekünk, magya­roknak a Kárpát medencében a „csendből” és „kiáltásból” is bőven kijut. A hazai általános elszegé­nyedés - minden sikerpropaganda ellenére - még a média szűrőjén is átmegy.. Mert mit szóljunk ahhoz, ha a HÉT (MTV1) műsora két he­te éhező gyerekek tízezreinek (nem amerikaiak) problémájával foglalkozik, és ugyancsak a köz- szolgálati műsorból tudom kará­csony óta, hogy csak Miskolcon 5000 hajléktalan él? A Népsza­badság december 23-án főcímben újságolja, hogy „tartós növekedés­re számít a PM”. Szerencsére. „Főbb életszínvonal-mutatók” „Ezen a napon sokkal ijesztőbb az új szegények csendje" - szólt II- János Pál pápa karácsonyi üzenete Fotó: AP címmel KSH adat­összeállítást is mel­lékel hozzá. Az ada­tok ugyan év/év alakúak, de a szor- zási művelet isme­retében mindenki kiszámíthatja pél­dául, hogy 1994- hez (kormányvál­tás) képest az egy főre jutó reálbér ma már csak annak 86,8 százaléka, de fél éve és majd jö­vőre „olyan jelentő­sen nő”, hogy már a négy évvel ezelőtti érték 88,9 százalé­kát is eléri 1998. december 31-én. (Ha!!!) És ez csak az átlag. Ráadásul csak azokra vonat­kozik, akiknek van munkájuk. Az újszegénység csendje (mert ez zömében az!) a manipuláltság- bol, az értetlenségből és a még meglévő, mérhetetlenül vak biza­lomból származik. A hárommilliós magyar kisebb­ség nincs csendben, hallatja hang­ját. Hűséget hirdet országa iránt, támogatásért könyörög államunk felelős vezetőinél és az európai in­tézmények belátására apellál leg­természetesebb jogának: önazo­nosságának védelmére. Lényegé­ben mindhárom helyen elvész ki­áltásának hangereje. Csak remélni lehet, hogy miha­marabb - az igazság fényénél - az ujszegénység csendjét felváltja a kiáltás, a kisebbség kiáltása pedig nem fullad néma csendbe, hanem mindkettő értő fülekre, jó szán­déktól irányított cselekvő, tiszta kezekre talál. Aki magát ember­nek tartja, csak ebben hihet Dobos Zsolt Miskolc Sok a szemét a temetőben Úgy szeretnék már egy­szer valami jót írni a „Szólástér” rovat hasábja­in. Sajnos most is pana­szos hangon tudok meg­szólalni. Mivel nagy család vagyunk, halottaink szá­ma is sok. A mindszenti, Szentpéteri kapui és a vasgyári temetőben nyug­szanak. Ha megyünk sze- retteinkhez egy pár szál virággal - gondoljuk - a temetőben nyugalom és békés megnyugvás vesz körül bennünket. Sajnos ez nem így van. 1997 október utolsó he­tében a vasgyári temető­ben az anyósom, apósom sírját mentünk rendbe tenni. Azon a részen, ahol ők nyugszanak, szemét­hegy fogadott bennünket, 3-4 sir hosszúságban. A sírhoz csak úgy tudtunk odamenni, hogy odébb la­pátoltuk a szemetet kb. 50-60 cm-re. Mikor a sírt rendbe tettük, megkeres­tem az irodán a temető­gondnokot. Közöltem ész­revételeimet, mire ő azt válaszolta, már hordják a szemetet, a kocsi naponta többször fordul. Halottak napjára a szemét el lesz hordva. Állt az iroda bejáratánál két munkásruhás fiatal­ember - gondolom - ottani dolgozók. Mikor a mon­dandómat befejeztem, ki­nyilvánítottam felháboro­dásomat elcsukló hangon - gúnyosan kinevettek Távozva még megjegyez­tem: hát ezen van mit ne­vetni? Közben elérkezett a halottak napja. Monda­nom sem kell, nem lett a szemét elhordva, de most már legalább hat sír hosszúságában tornyosult majdnem emberi magas­ságban. Elgondolhatják, nút éreztünk gyertyagyúj­táskor. Hozzátartozóink tisztességgel, becsülettel megöregedve nyugszanak a szemétdomb mellett. Azóta eltelt egy hónap, december elején írom c so­rokat. A helyzet változat­lan. A szemét még most sincs elhordva. A mai na­pon kint jártam a vasgyári temetőben. A szemét már 10 sírhely hosszúságban lepi el az egész utat halot­taink körül. A temető néni csak a lebetonozott íöútból áll. Onnan elviszik a sze­metet a mellékutakon nagy kupacokban áll a szemét. Tudomásom sze­rint az egész temető rend­ben- és tisztántartása az illetékesek kötelessége. Tudom, hogy a temetőbe járó emberek nagyon hibá- sok ezért, mert nem a kije­lölt szemétlerakó helyre teszik a szemetet. De en­gedtessék meg, a gondnok és a többi dolgozó gondo­lom én (naivan) azért van­nak, hogy tisztaságot és rendet teremtsenek és tartsanak a munkahelyü­kön. Jelen esetben a teme­tőben. Ha a feladatot nem tudják ellátni, akkor a fe­letteseik intézkedjenek. Tűrhetetlen állapot, hogy minden alkalommal úgy menjünk szeretteink sírjá­hoz, hogy megint mennyi szemét vár bennünket. Nem lehetne valamilyen megoldást találni, hogy mindenki megelégedett le­gyen? Mágori Józsefné Miskolc . ____________________ N egyvenöt éve történt A történet, amit leírok, itt és közel fél évszázaddal ezelőtt zajlott le. Távveze­ték épült a diósgyőri kohá­szat és a Csanyik völgyi Kripton gyár között. M-cső távvezeték volt a becsüle­tes neve. Központi kiemelt nagyberuházásként in­dult, nagy felhajtással es csinnadrattával kísérve. Szocialista munkaverseny, feszített határidők, fel­ajánlások, kerül amibe ke­rül... Végre felvirradt az átadás-átvétel napja. Ahol is kiderült, sem a vezeték egyik végén nem tudták, milyen célt szolgál az egész, sem a másikon, hogy rajta keresztül mit és miért akarnak küldeni ne­Továbbra is várjuk olvasóink közügyekről szóló véle­ményét, észrevételeit. A rovatba beküldött leveleket terje­delmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kényte­lenek vágyónk szerkeszteni, tömöríteni - minden esetben ügyelve az eredeti mondanivaló megtartására. A szemé­lyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normá­kat sértő írások természetesen e helyütt sem jelenhetnek meg. Nem tudjuk közölni azokat a leveleket sem, amelyek 8 nyelvhelyességi okokból oly mérvű beavatkozási 'nének, ami gyakorlatilag az eredeti szöveg átírását né. Nem foglalkozunk a névtelenlevelekkel, aláírás­ként pedig a teljes név helyett monogramot csak akkor használunk, ha ez a szerző védelmében valóban indokolt. A Szólástér rovatban megjelenő fások nem feltétlenül tük­rözik a szerkesztőség álláspontját. Mit mondott Nyikifor Nyikiforovics? Uj év, új tervek, új vágyak, új álmok. Foglakozzunk most azzal: milyennek szeretnénk látni az új évben a mi „mindennapi kenyerünket” - szellemi táplálékunkat azaz: a napi Sajtót! Mert miénk - olvasóke - az Eszak-Ma- gyarország - minden erényével, hibá­jával együtt. Hogy milyennek szeretnénk látni az új évben a lapunkat? Ebben az infor­mációáramlással dúsított keserves életben egyik olvasó sem tapsikol örö­mében, mikor konstatálja: megszokott újságjának a fele - vagy több mint fele már megint nem hírekkel, hanem hirdetésekkel van telespékelve! Ilyen­kor a jámbor előfizető elgondolkozik: itt vannak ezek a reklámújságok, pél­dául: Miskolci Piacz, Szuperinfb, stb., no meg a boltok, üzletek „röplapjai”, ingyen vesztegetik őket, mégsem fizet rá a kiadójuk! Milyen jólesne az ár­emelkedésekkel agyonvágott pénztár­cánknak, ha az .Arra Illetékesek” egy­szer elhatároznák: mivel az újságjuk fele (vagy több mint fele) hirdetés, és azokat már egyszer úgyis kifizették, ezután fele áron adjak a lapot. Ne áb­rándozzunk! „Infláció az élet megron- tója, mely fancsalul, feslett zsebekbe néz.” (Vörösmarty után, szabadon.) No, de váltsunk témát. Gondunkat, bánatunkat a „Szólástér” rovatnak szoktuk elsírni. Hát igen: itt is megje­lennek olyan olvasói levelek, melyek tartalmától még a hátunkon is feláll a szőr, mint a macskának, és a zsebünk­ben kinyílik a bugylibicska! Mert: a ré­gebbi lapok között bogarászva, ez a mondat ragadta meg lanyhuló figyel­memet: „A szellemileg gyengébbek, (sic) „népirtásáról szónokolnak!” Hát, hogy is van ez?! 1982-ben hazánk lé- lekszáma: 10 713 000 volt. Jelenleg: 10 144 000, azaz 569 ezerrel - több mint félmillióval - kevesebb! De ez még mind semmi! „2020-ig az ország népes­sége valószínűleg 9 millió alá csökken” (Észak-Magyarország, 1995. március 23.) 38 év alatt: egymillió-hétszázezer a veszteségünk, több mint kétszer annyi, mint a II. világháborúban! (800 ezer élet.) Akkor hát: ki a „szellemileg gyengébb”, Az olvasói levél, vagy' az új­ság írója?! (Isten bocsássa meg a vét­kem: én az újságírók pártján vagyok!) De akad itt más is. Nemrégiben egy olyan olvasói levél borzolta idegeinket, melynek tévedéseit még az Észak-Ma­gyarország szerkesztősége is megso­kallta, és azon melegében helyesbítet­te is! (De ha a levélben foglaltak az igazsággal szöges ellentétben állnak: minek kellett közölni?!) Szóval: a Ked­ves Olvasó ezt írta: (november 17.) „Maroknyi, izgága, gyűlölettől elva­kult, botcsinálta politikus”... ellenzi a „földtörvényt”, továbbá: „Az Európai Unió nem fogad el olyan törvényt, amely ellenkezik a már társult orszá­gok törvényeivel!” A szerkesztőség vá­lasza: az Európai Unió országaiban is rendkívül szigorú szabályok határoz­zák meg a külföldiek termőföldvásár­lását! Aztán a „korlátozáspártiak” is csak az Európai Unió-tagság elnyeré­séig „korlátoznának”. De folytatnám: „Az aláírók csak népszavazást követel­hetnek, de az abban szereplő kérdése­ket nem fogalmazhatják meg.” A szer­kesztőség válasza: csakis akkor indul­hat népszavazási kezdeményezés, ha abban konkrét kérdések szerepelnek. Aztán: „A ’földtörvény’ ellen tiltako­zók, kétszázezer aláírással, saját aka­ratukat akaiják a polgárokra rákény­szeríteni!” A szerkesztőség válasza: a Választási Törvény jogszabályait min­den polgárnak tiszteletben kell tarta­ni. A szerkesztőség okos érveléssel bi­zonyítja: más a privatizáció, és megint más a földtulajdon kérdése! Erről a vitáról - akaratlanul is - az alábbi tréfás történet jut eszünkbe: A „Pravda” egyszer ezt írta: Nyikifor Nyikiforovics az alábbi örvendetes hírt közölte velünk: tovaris Szereei Szeree­jevics Leningrádban a lottón egy gép­kocsit nyert! Ezt az állítást a szerkesz­tőség így korrigálta: nem tovaris,^ ha­nem grazsdanyin. Nem Szergej Szer- gejevics, hanem Iván Ivánovics. Nem Leningrádban, hanem Moszkvában. Nem a lottón, hanem a Vörös Téren. Nem gépkocsit, hanem kerékpárt. Nem nyert, hanem lopott, de a többi állítás a valóságnak megfelel. Az új évben az lenne a legfőbb vá­gyunk: a Nyikifor Nyikiíőrovicsok írja­nak ezután is csak a „Pravdának”! A „Mi Lapunkkal” (nem „írástudók”, csak „íráskedvelők”) majd csak elbol­dogulunk mi is! Ügye, ebben egyetértünk! Csomók Jenő, Miskolc Nem egészen értünk egyet - ami persze egyáltalán nem baj. Például: nem tar­tom szerencsésnek a Nyikiforovics-pél- dát. Azért, mert abban tényekről van szó, amelyekről adott esetben valóban el lehet dönteni, hogy igazak-e, vagy sem. Más a helyzet a véleményekkel - amelyek kapcsán nincs értelme az „igaz” vagy a „hamis” minősítésnek. Az egyik vélemény ilyen, a másik olyan, még az sem baj, ha az egyik vagy a másik olvastán kinek-ki.nek feláll a szóra hátán. A Szólástér rovat felada­ta, funkciója, éppen ez: helyet, nyilvá­nosságot adni minél többféle vélemény­nek - ha a közlés nem sért alkotmá­nyos jogokat, nem ütközik törvényekbe.. Persze, előfordul, (amint az idézett esetben is történt), hogy a vélemény ki­fejtésébe olyan tények, állítások is bele­keverednek, amelyek (tényszerűen) nem felelnek meg a valóságnak. Ilyenkor al­kalmazzuk azt a módszert, hogy ezekre felhívjuk az olvasók (és persze a levél­író) figyelmét, de ettől még tiszteletben tartjuk a véleményét. Aligha értene egyet például Cs. J. az­zal, ha fenti levelének nem adtunk vol­na helyet. Pedig ha irányelvként fogad­nánk el, amit irt - „ha a levélben fog­laltak az igazsággal szöges ellentétben állnak: minek kellett közölni” akkor bizony ezt kellett, volna tennünk. Nem hiszem,, hogy bárki tudna mutatni olyan Eszak-Magyarországot, amely­ben a hirdetések aránya eléri, az oldal­felület 50 százalékai,! Hosszabb idő­szak átlagát tekintve még a felület 25 százalékát sem teszik ki a hirdetések. Következésképpen: Cs. J. állítása tény­szerűen nem igaz- de azért tiszteletben tartjuk a véleményét: soknak tartja a hirdetést, jobban szeretné, ha még több lenne az in formáció, az olvasnivaló. Ebben viszont tökéletesen egyetér­tünk. Göröntbölyi László kik. Többen hallani vélték Hamlet szavait: „Vannak még titkok égen és földön ó Horatio!” Azóta sok víz lefolyt a Szinván, de soha nem derült ki, hogy az egész kalandos, fantom­vállalkozás kiknek az agyából pattant ki, egyál­talán mit és melyik irány­ban akartak szállítani raj­ta. Utána évekig csúfította a környezetet, majd az egeszet lebontották. De aki nem hiszi, nyu­godtan utána járhat. Nyomvonalán a betontöm­bök jó része ma is hirdeti egy letűnt, ellentmondá­sokkal terhes korszak em­lékét. Kiss József Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom