Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-31 / 26. szám

1998. JanuAk 31., Szombat Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter a kistelepülések kulturális esélyeiről A nemrégiben elfogadott kulturális szaktörvény nem könyvtárfenntartást, hanem ellátási kötelezettséget ír elő az önkormányzatok számára. Ahol eddig nem volt- vagy éppen mostanában adták el -, ezután sem nagyon lesz művelődési ház, mivel a tömény is csak a közösségi szintetek biztosításáról beszél. Ezek a kötelezettségek kissé bizonytalannak tűnnek. De Magvar Bálint művelődési és közoktatási miniszter szerint az intézményfenntartás önmagában semmit nem segítene a közművelődésen. Az informatika fejlődésével pedig a legkisebb településre is rövidesen eljut az internet, és a néhány kötetes falusi„ muzeális ’’ gyűjtemény helyett bármelyik. nagy könyvtár állományából választhat az olvasó. Ezredvég a világvégen - és a világháló végén Filip Gabriella □ A kistelepüléseken, különö­sen azokon a helyeken, ahol eddig is csak egy-két lezárt szekrényben tartották a „könyvtárat", a törvény sem sokat segít. Némi cinizmus­sal mondhatjuk azt: az ellá­tási kötelezettségnek így is megfelelnek, igaz, nem mű­ködik a könyvtár, de a tör­vény szerint nem is kötelező a fenntartás... • Jelenleg mintegy 3600 ön­kormányzati fenntartású közkönyvtár működik Ma­gyarországon, és ehhez jön­nek még az iskolai könyvtá­rak. Azt hiszem, ez nagyjá­ból lefedi a települések nagy­részét. A kulturális szaktör­vény által nyújtott normatí­va - ami a jelenlegi elosztás­hoz képest lefelé, a kisebb települések felé tolja el a súlypontot - némileg segít abban, hogy a kistelepülések intézményei ne tűnjenek el. Ráadásul az iskolai könyvtá­ri normatíva - ami 2200 fo­rint tanulónként - idén elő­ször kötött, tehát csak könyvtári célra lehet fel­használni. Viszont ha nincs az iskolának könyvtára, megállapodást köthet a köz­ségi könyvtárral, hogy amennyiben ellát iskolai könyvtári funkciókat, akkor ez a normatíva jár neki. Ez nagyon nagy könnyebbség, mert sok kistelepülésen ed­dig alig maradt pénz könyv­beszerzésre, ugyanakkor ez a normatíva még egy vi­szonylag kislétszámú iskola esetében is számottevő ösz- szeg lehet. J Ahol iskola van. ott lennie kell könyvtárnak isi! • A vidéki könyvtárak las­san múzeumokká kezdenek válni, mert kicsi a beszerzési keret. De soha nem leszünk olyan gazdagok, hogy egy kistelepülésen egymástól öt­ven méterre lévő két intéz­ményben is megvegyék ugyanazokat a lexikonokat. A különböző művelődési in­tézményeknek együtt kell átgondolniuk, hogyan látják el a könyvtári funkciókat. Ez azért is fontos, mert megkez­dődött az iskolák intemethá- lózatra történő rákapcsolá­sa. Ezzel párhuzamosan el­kezdődik az idén a könyvtári rendszer informatikai meg­újítása. Ez újfajta lehetősé­geket teremt a kistelepülé­sek számára is. Az elektroni­kus hálózat segítségével bár­melyik könyvtár állományá­ban lehet keresni. Ezzel a fejlesztéssel elérhető, hogy a „muzeális” könyvtár néhány kötete helyett teljes válasz­tékot kapjon az olvasó. □ Virtuálisan... • Bármelyik könyvtár állo­mányba bárhonnan hozzáfér­hető lesz. Persze, a könyv­tárközi kölcsönzés tetemes postaköltséggel jár majd, de adott esetben még mindig ol­csóbb lehet, mint fenntarta­ni egy önálló, szegényes kí- nálatú intézményt. □ Az úgynevezett bibliabu­szok helybe vihetnék a könyvtárat, az olvasók kézbe vehetnék a könyveket! • A bibliobuszok egy koráb­bi, az informatikai korszak előtti időszak eszközei. Ahol működött ez a rendszer, a polgárnak a buszon kellett válogatnia, mert más infor­mációja nem volt arról, hogy egyáltalán milyen könyvek közül választhat. Ha most az elektronikus kapcsolatok révén hozzáférhetek a vá­lasztékhoz, és otthon eldönt- hetem, mi is kell nekem, ak­kor nem kell busszal utaz­tatnom a - település lehető­ségeihez képest nagy, de mégis szűkös - könyvtári vá­lasztékot. □ De ahol nincs művelődési ház, nines iskola, nincs könyvtár... • Ahol nincs művelődési ház, nincs iskola, nincs könyvtár, ott a jelenlegihez képest rosszabb már nem le­het a helyzet. Viszont meg­indult - és ha nem is nagy sebességgel, de teljed - az úgynevezett teleház-prog- ram. Ezek a teleházak egy- egy ilyen kistelepülésen in­formációs központok lehet­nek. De ha teleház sincs, ak­kor is meg lehet találni azo­kat a helyeket, azokat az in­tézményeket, ahová telepít­hetőek ezek az információs végpontok, melyekre aztán rákapcsolódhat a könyvtári kölcsönzés is. □ A kulturális törvény előké­szítése során sokszor felvető­dött, mi lesz a művelődési házakkal, ha a közművelődé­si feladat ellátásához nem feltétlenül ház kell, hanem csak színtér... • Az önkormányzati törvény csak közösségi színteret is­mer. Ez azt jelenti, hogy minden közművelődési in­tézmény közösségi színtér, de nem minden közösségi színtér közművelődési intéz­mény is egyben. □ A kulturális törvény végül is mindkét fogalmat hasz­nálja. Egyelőre ez a „közösségi színtér” meglehe­tősen bizonytalan tartalmú fogalomnak tűnik. Éppen emiatt nem kell-e attól tarta­nunk, hogy semmivé lesz az is, ami. korábban létezett? • A törvény városi szinten kötelezőnek tartja a közmű­velődési intézmény fenntar­tását, az alatt nem. Ugyan­akkor ma Magyarországon több mint 2000 művelődési ház van, döntő részük önkor­mányzati, és van néhány szakszervezeti, amelyek kü­lön támogatást kapnak a költségvetéstől. Azt hiszem, a művelődési házak nagy tö­megét nem fenyegeti ve­szély. Egy jól működő műve­lődési ház fontos és létező igényt elégít ki, ráadásul szociális funkciója is van, hi­szen olcsó szolgáltatásaival egy nagyon széles társadal­mi csoport számára ez az egyetlen elérhető közösségi tér. A szakszervezet minden­áron szerette volna megőriz­ni a művelődési intézménye­ket, illetve garanciát kértek arra, hogy nem szűnnek meg intézmények. Én azt hi­szem, hogy a közművelődés számara igazi garanciát egy­részt a pénzügyi támogatás, másrészt a közösség ereje je­lent. Nem az intézmény fenntartása, az épület üze­meltetése a fontos, hanem a tartalmi munka finanszíro­zása. Jó néhány helyen le­hetséges a közös üzemelte­tés, fenntartás. Meg kell ke­resni a kultűra finanszírozá­sának hatékony formáit és módjait. Az hiszem, az jelen­tős helyi alku tárgya, hogy a kulturálódás színtereinek milyen intézményi formát találunk. De arra a kérdés­re, hogy a művelődési házat lehet-e a könyvtanai párosí­tani vagy az iskolával, senki sem tud általánosan kötele­ző érvényű választ adni. A nyelv-minden... Beszélgetés Hargitai Péterrel, József Attila és Füst Milán Floridában élő műfordítójával - gyökerekről, mítoszokról, varázsról... Tarapcsak Ilona □ Nyugaton élő magyartól mindig megkérdezzük: mikor, hogyan hagyta el az országot ? • Egyszer egy szép napon, 1956. november 23-án beültünk egy1 teherau­tóba, előbb elmentünk Győrig, aztán pedig átsétáltunk Ausztriába. Fel­lőttek néhány Sztálin-gyertyát, de sikerült átvergődnünk a határon. Ausztriában ízleltem meg először a narancsot és a csokoládét, □ Az Egyesült Államokban él, költő és műfordító. József Attila verseit. Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét fordította angolra. Hogyan sikerült megőriznie az anyanyelvet olyan tökéletesen, hogy most magyar irodalmat fordít angolra ? • Az anyanyelv megőrzése nem volt könnyű feladat, mert elég korán, ki­lencéves koromban kerültem el Magyarországról. Előbb Clevelandbe mentünk, de onnan rövidesen Floridába kerültem, ahol kevés magyar szót lehet hallani. Bújtam a könyveket: József Attilával kezdtem, majd Szerb Antallal, aztán Bodor Ádám műveivel folytatom a nyelvőrzést. □ Milyen József Attila és Szerb Antal fogadtatása az Amerikai Egyesült Államokban? • Nagyon komoly az érdeklődés József Attila iránt. -Jelenleg négy egye­temen használják a József Attila-fordításokat tartalmazó szöveggyűj­teményt. A diákok és kritikusok zseniálisnak tartják ezeket a verseket, amelyek olyan modem képekre épülnek, mint mozdony, vasút, gyár. A Mama-versek őszinte hangvétele, hraisága is új motívumnak számít. Ez a képekben, szimbólumokban gazdag, szenvedélyes, lírai hangvételű köl­tészet hiányzik az angolszáz lírából. □ Elismerték-e valamiképpen, hogy a magyar irodalmat népszerűsíti az Egyesült Államokban? • Füst Milán-díjas lettem 1994-ben, az Egyesült Államokban pedig az amerikai akadémiától a műfordítói fődíjat kaptam meg. Igazából persze nekem az jelent örömet, hogy alkalmam volt bemutatni József Attila zsenijét, akit addig egyáltalán nem ismertek Amerikában. □ Itthon barackpálinkát iszik, gondolom Amerikában az amerikai élet- formát követi. Hogyan éli meg ezt a kettőséget? • Itthon próbálók úgy élni, mint a magyarok, pálinkával kezdem a na­pot, a cigarettára is itt szoktam ra. Amikor visszaérkezem Floridába, be­veszek egy olyan orvosságot, amelytől nem kívánom az alkoholt és a ni­kotint. Otthon futok, teniszezem, kocogok, hisz ez felel meg az egészsé­ges életmód követelményeinek. Persze, ez eleg unalmas, mert ki akarna százhúsz évig élni?! □ Egy műfordító a nyelven keresztül tudja megmutatni magát a világ­nak. Ez különösen izgalmas feladat lehet, ha valaki magyarra, vagy ma­gvarból fordít, hiszen a mi nyelvünket rajtunk, nyelvhordozókon kívül senki sem ismeri igazán. Munkája során találkozott-e olyan nyelvi nehéz­ségekkel, amelyekkel nehezen birkózott meg? • A tükörfordítást abszurdumnak tartom, a szabad fordítás lin e va­gyok. Ilyen szavakat, mint „cincogás” vagy „babkalacs”, amelyek már majdnem mágikusak, nagyon nehéz átültetni angolra. Néha hetekig ke­resek egy szót ahhoz, hogy az amerikai olvasóhoz eljuttassam ugyanazt a varázst, amit a magyar szó hordoz. Némely kifejezés varázsa negyven év távolból is éppúgy visszajön - szagokkal, illatokkal, színekkel - az emlékezetembe, mint ahogy Proust regényében a teába mártott süte­mény íze hozta vissza az évtizedes emlékeket. így utazik a gondolat idő­ben és nyelvben. □ De azért aira is van lehetősége, hogy ne csak emlékezetkent őrizze ma­gyarságát... • Az elmúlt évben a József Attila Tudományegyetemen Olasz Sándor es Szigeti Lajos Sándor előadásait hallgattam, hogy felfrissüljek a kortars magyar irodalomban. Itt találtam rá Bodor Adám „Sinistra Körzet’ -ere. Ugyanitt tanítottam is angol mondatszerkesztést és fogalmazást. Sok barátot szereztem Szegeden írók, diákok, egyetemi tanárok és irodalom- történészek között. Sokat jártunk színházba. Amerikában a kult úra na­gyon drága, ott kevesebb színházi előadást nézek meg. Amikor itthon va­gyok évente két-három hónapot, mindig feltöltödöm. □A gyerekei magyand vagy angolul olvassák József Attilát? • Angolul. Szeretnem nekik is megmutatni gyökereimet, mítoszomat, múltamat, kultúrámat A családom tagjai élvezik is a munkámat, hiszen ez egy űj világot nyit meg nekik. Kapu vagyok, amelyen keresztül egy új és régi, érdekes, fantasztikus világ nyúlik meg nekik. Kapu vagyok, ame­lyen keresztül egy űj és régi, érdekes, fantasztikus világba léphetnek be. Olyan ez, mint a zsidó kultúra:‘nem kell héberül beszélni ahhoz, hogy a kultúrát és a hagyományt megtartsák - különböző nyelvekre lefordítva is érthető és befogadható. □ Mit jelent a saját mítosz? • Pár évvel ezelőtt történt, hogy betegség-szimptómák, szívdobogás je­lentkezett nálam. Nem tudtam emlékezni a gyerekkoromra. A felesé­gem, aki hipnoterápiával foglalkozik meghipnotizált. Ekkor jöttek vissza a gyermekkorom emlékei: a káposztaszag a teherautóban, amelyeken Pestről Ausztriába mentünk. Képek is visszajöttek a gyermekkoromból, s még régebbről is: Attila csapatában éreztem magam, erős voltam. Eb­ből az élményből született az Attila-könyvem, az Egy' barbar esti meséje. A mesében egy Teller Ede-féle magyar zseni az űrből szemléli a világot. Az Álmos- és Csodaszarvas-mítoszt építettem be a mai amerikai világba. Ez a világ varazsosan, sámánisztikusan működik. Az élmény és az írás közben érzett erő gyógyított meg. Valami csodálatos adneralin lehet a véremben, vagy a magyar génben... A Yale Egyetem meg is hívott, hogy tartsak előadást arról: hogyan tudja meggyógyítani magát az iro. Úgy gondolom, mivel megtartottam magamban a magyar ősgyökeret, ami tá­volról sem nacionahsztikus, inkább mágikus gyökér, ami legyőzte a ki­sebbségi érzést bennem - meggyógyultam. Megszűntek az aritmiak. □ Mivel magyarázza, hogy meg tudta őrizni ezt az ősmttoszt?! A gének­nek vagy inkább a nyelvünknek köszönhető, hogy sikerült konzerválnia ezt az ősmagyarságot ? • A nyelv - minden... A nyelvben, különösen a szavakban bujkálnák lé­tünk titkai, ősiségünk rejtelmei. Olyan ez, mint a „lehelet"... Hogy lehet­ne ennek a szónak az angol megfelelőjét megtalálni?! □ Magyarul vagy angolul írta az Attüa-könyvet? • Angolul. De készül a magyarországi kiadása az Európa Kiadónál. Re­mélhetőleg a Pesti Szalon talál egy jó műfordítót, aki lefordítja. Vagy' ta­lán nekem kellene lefordítanom...? Úgy tűnik a frankfurti könyvvásárra már nem készül el

Next

/
Oldalképek
Tartalom