Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-31 / 26. szám
: " : ■ Mflhety Az ember tanul azoktól akiket tisztel és be is építi őket valamennyire a személyiségébe. Aki aztán erősebb, az túl tud lépni, és megtalálja a maga stílusát. II. oldal Inferiw Kitekintő A vidéki könyvtárak lassan múzeumokká válnak, mert kicsi a beszerzési keret. De nem vagyunk olyan gazdagok, bogy kétszer vegyük meg ugyanazt a lexikont III. oldal Széchenyi Zsigmond első afrikai vadász- és gyüjtőútjára 1927-ben Almásy Lászlóval indult. A következő évben Kenyában vadászott. IV oldal Árnyék a havon Fotó: Farkas Maya A hét embere Áron Balázsné, aki a kispadra ült Berecz Csaba Hétfőtől „új” edzője van a DKSK-BorsodChem gárdájának. Az elmúlt évtizedben megyénk legsikeresebb csapatsport- ágává nőtte ki magát a diósgyőri női kosárlabda. A piros- íehérek felvirágzása vitathatatlanul Boros Árpád elnöksége alatt és Király Sándor vezetőedzősége idején kezdődött, azonban a nagy párosból ma már egyik sincs „pozícióban”. Boros elnök úr tavaly májusban önként távozott, inig Király edzőt a hét elején mozdították el állásából. A csapat irányítása, ha úgy tetszik, a karmesteri pálca egy olyan ember kezébe került, aki játékosként, később pedig másodedzőként együtt élt, lélegzett a diósgyőri játékosokkal. A hét eléjén „előléptetett” edző, Áron Balázsné már túl van a premieren: csütörtökön este a Ferencváros ellen győzelemmel debütált a kispadon. Simkó Katalin az általános iskola 7. osztályában került szorosabb kapcsolatba a kosárlabdázással. Akkor még Leninvá- rosban, az iskolai csapatban játszott először tétmérkőzést, majd pár hónap múlva egyesületi szinten, az Olefin SC gárdájában is bemutatkozott. Az alapiskola befejezése előtti nyáron a játék szeretete Tatára vitte, ahol egy kiválasztó táborban gyakorolhatott annak a Szabó Ödönnek a felügyelete mellett, aki 17 évvel később, 1983-ban a BSE felnőtt gárdájával Ronchetti Kupát nyert. „Dönci bácsi a tábor végén azt javasolta, hogy amennyiben komolyan érdekel ez a játék, és eredményeket akarok elérni, jelentkezzem Miskolcon a DVTK-nál, mert ott nagyobb lehetőségeim vannak és gyorsabban fejlődhetek.” Kati megfogadta a tanácsot. Szülei támogatásával - és áldozatvállalásuknak köszönhetően -15 évesen a vasgyári csapatnál „találta magát”, ahol azonnal a felnőtt együtteshez irányították. 1969-től folyamatosan szerepelt a piros-fehér együttesben. Arról sajnos nem vezetett nyilvántartást, hogy összesen hány mérkőzésen lépett pályára. Az biztos, hogy több mint 500 bajnoki találkozón játszott, és az is biztos, hogy pályafutása alatt a válogatottságig is eljutott. „Nagyon sok jó játékos volt abban az időben, s Diósgyőrből ketten, Winter és Medgyesi voltak tagjai a szűk válogatott keretnek. Amikor a bő keret edző- táborozott, akkor engem is meghívtak, de a címeres mezt ’csak’ B-válogatott mérkőzésen ölthettem magamra.” Katalin négy évig az NB lies bajnokságban játszotta a mérkőzéseket a DVTK csapatában, majd az 1973-ban minden fronton változás állt be az életében. A Diósgyőr feljutott az első osztályba, Simkó Katalinból Áron Balázsné lett, s megszületett Áron Krisztián, .A féijemet is a sportnak köszönhetem. Balázs a DVTK férfi kosárlabdacsapatában játszott, a női és férfi együttes egymást váltotta a teremben, így ismerkedtünk meg. Aztán amikor Krisztián megszületett, döntenünk kellett, hogy melyikünk sportoljon tovább, mert a hétvégi mérkőzésekre csak az egyikünk mehetett, a másiknak a gyerek mellett kellett maradnia.” A döntés értelmében női vonalon képviselte magát az Áron család a kosárlabdázásban. Katalin 1990 szeptemberéig szolgálta játékosként a DVTK-t, s 21 éves pályafutása után sem hagyta el szeretett klubját „A Király-éra első évében még én is játszottam a csapatban, de miután ekkor nem sikerült feljutnunk a B-csoportból, úgy éreztem, hogy elfáradtam, és már nem tudnám azt a munkát elvégezni, amit az edző követel. Ekkor Sanyi felajánlotta, hogy dolgozzak mellette segítőként, és vegyem kézbe az utánpótlást.” Az elmúlt hét esztendőben - az időközben önálló egyesületté alakult klubban - több korosztályban indult be az utánpótlásképzés, s jelenleg junior, ifjúsági, kadett. serdülő és mini csapata is van a DKSK-nak. Ez azt jelenti, hogy 11 éves kortól 20 éves korig folyamatos versenyzési lehetőséghez jutnak a fiatal diósgyőri játékosok. Az ifjúsági és kadett együttes az edzőváltásig Áron Balázsnéhoz tartozott, de nagy valószínűséggel ez a jövőben sem változik. „A lányok sírva kértek, hogyne hagyjam el őket, és ezt az évet. csináljuk végig együtt. Azt mondtam nekik, hogy ha rajtam múlik, akkor ez így' lesz, de ebben a kérdésben a döntő szót a klub vezetése mondja ki. Persze, tudom, hogy nekem most elsősorban a felnőtt csapatra kell koncentrálnom, és ez így' is van. Hétfő óta alig alszom, egyfolytában jár az agyam, s csütörtökön este a Fradi elleni mérkőzés után 'beájultam’ az ágyba. Aztán a pénteki ébredést követően ismét zakatolni kezdtek a kis fogaskerekek, és a gondolataimat már a vasárnapi visszavágó köti le. Reménykedem a továbbjutásban, és bízom a játékosokban, akik eddig remek partnernek bizonyultak.” Gyula Buidos Attila H, hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, a szocialisták nyerhetik meg a következő választást. Már most az, hogy szocialisták, meglehetősen tág fogalom. Ki kerül valójában hatalomra az MSZP színeiben? Nem indokolatlan kérdés ez. A nagyobbik kormányzó párt rendezvényeinek forgatagában egyre több olyan arc tűnik tél, amelynek tulajdonosa a- szocialisták elődpártjában is fontos tisztséget viselt. Van, aki ezt aggasztónak tartja: hátha nem is ért végei teljesen <5 múlt („végképp eltörölni, rabszolgahad"). Akik ellensúlyozhatnák a régiek befolyását, a volt reform- kommunisták, istenhozzádot mondtak a politikának, vagy kiszorultak a hatalomból - fordítva ültek be a moziba, azt hitték, ott játsszák a filmet, de a hátuk mögött ment az igazi műsor (volt reformkörösök szíves szóbeli közlése alapján). Vagy ha benne maradtak is a hatalomban, jobb lenne, ha kiszorultak volna belőle (annyira hasonlatossá váltak azokhoz, akik ellen egykor küzdöttek). Azért elgondolkodtató ez, mert a reformisták nélkül a hatalomból (MSZMP) a hatalomba (MSZP) való átmenet idején nehéz lett volna emberarcúvá formálni a szocialista pártot. Az ő képük is kellett hozzá. Hogy mi történt azóta a baloldalon, az egy másik történet, ráadásul ez igazából az ő dolguk, MSZP-s bel- ügy (ki kit győz le, mozgalmi hagyomány, ilyesmi). S az is igaz: bárki nyer is szocialista mezben, úgy is azt teszi, amit a Gyula akar. Gyula az MSZP számára maga a létező, megkerülhetetlen valóság, a jövő letéteményese és záloga. Lámcsak, úgy mondom én is, ahogy egyre gyakrabban hallom: a Gyula. Rááll a szám. Már nem bántja a fülem. Először arra gondoltam, hogy ez valami értelmiségi szóhasználat, afféle bennfentes lesajnálása valakinek („Gyula, agya lágyula"). Ezt a hitemet táplálta, hogy főleg kabarékban emlegették így Gyulát, akinek az eh vei és a szavai sokkal kevésbé voltak összhangban, mint a szavai és az aktuális közönsége elvárásai. Ráadásul Gyula nem is kifejezetten vezértípus. Ha kimondom: Gyula, nem olyasvalaki jelenik meg lelki szemeim előtt, akinek jöttére tökmag jankók dőlnek. Ezzel együtt ma már belátom: tévedtem. A gyulázás nem lekezelés, és nem is szitokszó. Bár még távol vagyunk az ájult csodálattól, de ebben a gyulázásban is egyre több a szinte szeretetteljes elismerés, a szívbéli melegség, az „aha", a gyönyörteljes ráismerés boldogsága: ez az ember nem hímez-hámoz, megmondja egyenesen, amire gondolunk, értünk beszél, nem ellenünk. Ami a szívünkön, az a száján. Már-már a miénk, hús a húsunkból, vér a vérünkből. Ő a Mi Gyulánk. Ebben a nagy gyulázásban rögtön kínálkozik a párhuzam: a félmúltunkban hellyel-közzel egy ország népét forrasztotta egy közösségbe „az öreg" huncut kacsintása, ez a jellegzetes szemcsippantás. A párnás bőrredők rándulása kiben-kiben ugyanazokat a gondolatokat ébresztette: tudja, hogy tudjuk, hogy tudja; az ember nem mondhat akármit, de ha hagynák (naná, hogy nem hagyták)...; még mindig ez a legvidámabb barakk, és így tovább, és így tovább. Nem mondanám persze, hogy helytálló az összevetés. Akkor más idők jártak, a közérzület alapját a vál- toztathatatlanba való belenyugvás adta, a jóllakottság és a tapasztalat: máshol még rosszabb. Más idők voltak. Ma már nem kell azt hinnünk, hogy a politikai rendszer a változtathatatlanságot szavatolja. Elvben működik a váltógazdálkodás (lásd még: „varsói gyors"). És akárki van is hatalmon, nem törhet büntetlenül a jogainkra. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy Gyula szép, vagy Gyula szeretni való - ez érzelmi, illetve ízlésbeli megközelítés. Az embernek magának kell eldöntenie: jó-e neki ez az intim közelség? s En azt mondanám: nem használ a tisztánlátásnak. Mégiscsak kell egy kis távolság a szemlélődő és vizsgálata tárgya között, különben nem számít sem érdem, sem balhit - elvakultan védjük a mieinket, vagy aki a miénknek mutatja magát. Pedig ha minket boldogít, akkor sem a kenyeres pajtásunk: valódi érdemei szerint kellene mérnünk.
