Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

1998. JanuAr 21 v Szirda PfTTTM Bwwwa^BaWWaSMHB Íszak-MaoyarorszAr ü KVSE-kupaszerda Kazincbarcika (ÉM - SZN) - A férfiak röplab­da extraligában a Dunaferr a Kazincbarcikai VSE egyik legnehezebb ellenfele. Rendre öt- szettes, kemény meccseket vívnak egymással a csapatok, ráadásul a dunaújvárosiak nem sokat adnak az intelligens, szép játékra meccs közben, így volt ez legutóbb a borsodi helyszínen is. Dudás András, a barcikai mes­ter így látja az esélyeket: □ Ma a négy közé jutáséit játsszák az első mérkő­zést a Dunaferr otthonában. A legutóbbi barcikai meccsen bebizonyosodott, hogy nem elsősorban a játéktudása, miatt nehéz eset a KVSE számára a dunaújvárosi gárda. • Az említett meccsen nem azért kaptunk ki 2-0- ról, mert pszichésen befolyásolt bennünket a duna­újvárosiak viselkedése, hanem mert kevés csereem­berrel egyszerűen elfáradtunk a végére. Most képe­sek vagyunk olyan eredményt produkálni, ami to­vábbra is nyílttá teszi a kupa folytatását. Ez lehet sima vagy szoros győzelem, esetleg szoros vereség, ami elfogadhatatlan, ha nagy arányban kikapunk. □ A három legutolsó vereséget nyilván nem tervez­te, s főleg nem így. A végjátékokban a barcikai csa­pat rendre alulmarad. Miért? • Korábban a fiúk nem szokták meg az éles küz­delmet, az esélyességet, egyszerűen játszottuk, ami az állomány szűkösségéből adódóan telt tő­lünk. Most más a helyzet: sem cserelehetőségben, sem játéktudásban nem vagyunk rosszabbak sen­kinél, a „vérre menő” végjátékot pedig tanulni kell, amire a többieknek előzőleg már volt módjuk, ók jobban elbírják ezt idegekkel. Ausztrál Open Melbourne (MTI) - Az Ausztrál Open nemzetkö­zi teniszviadal második játéknapján elbúcsúzott a további küzdelmektől a horvát Goran Ivanisevic és az osztrák Thomas Muster. A 13. helyen ki­emelt horvát teniszezőt a holland Jan Siemerink győzte le négy játszmában, míg Muster a svéd Jan Apelltől kapott ki. A nőknél a világelső svájci Martina Hingis 53 perc alatt lépett túl a német Wiltrud Probston. Érdekesebb eredmények, férfiak, 1. forduló: Chang (amerikai, 3.) - Carlsen (dán) 6:3, 7:6, 5:7, 6:3. Rusedski (brit, 5.) - Witt (amerikai) 7:6, 6:3, 6:4. Apell (svéd) - Muster (osztrák, 8.) 6:4, 7:6, 7:5. Kuerten (brazil, 12.) - Diaz (spanyol) 6:3, 3:6, 6:3, 6:2. Siemerink (holland) - Ivanisevic (horvát, 13.) 6:2, 7:6,3:6,6:4.JVó7e, 1. forduló: Hingis (svájci, 1.)- Probst (német) 6:1, 6:2. Sánchez-Vicario (spa­nyol, 7.) - Lee (tajvani) 6:0, 6:4. Testűd (francia, 9.) - Garcia (spanyol) 6:3, 6:2. Huber (német, 10.)- Pitkowski (francia) 5:7,6:0,6:0. Avia-Pepsi Hall Ball Miskolc (ÉM) - Ebben az évben immár negyedik alkalommal rendezik meg Miskolcon a kosárlabda Hall Ball fesztivált. Az idei bajnokság - az előzőek­hez hasonlóan - most is négyfordulós, melynek ezúttal a miskolci Herman Ottó Gimnázium torna- csarnoka ad otthont. Az IV. Avia-Pepsi Hall Ball második fordulójának időpontja január 25-e, vasár­nap. Az Avia-Pepsi Hall Ball tornákra a belépés in­gyenes a csapatok számára a nevezési díj fordulón­ként 2500 forint, amely ellenében az újonnan neve­zett csapatok fejenként egy-egy ajándékpólót kap­nak. A mostani fordulóra jelentkezni január 24-én, szombaton 9 és 13 óra között, Miskolcon a Széche­nyi utca 67. szám alatt található D-Center sport­boltban lehet. TEREMLABDARÚGÓ NB I Miskolc (ÉM - PA) - Mindkét megyei csapa­tunk győzelmet aratott a teremlabdarúgó NB I utolsó őszi fordulójában. A DKFC-Borsod Zöldért hazai környezetben, a Berek Rolád- Technika Háza Budapesten gyűjtötte be a bajnoki pontokat. Az eredmények: DKFC-Borsod Zöldért - Rosco SE 11-5 (2-3). DKFC: Pallai - Kerényi, Dulibán, Tóth, Balázs. Csere: Dávid (k), Lippai, Kókai. Edző: Paluska La­jos. Gólszerzők: Kókai (4), Dulibán (2), Balázs (2), Lippai (2), Kerényi. Jók: az egész csapat. PALUSKA Lajos: - Kicsit álmosan kezdtünk, de a második félidőben lerohantuk ellenfelünket, akik ennek nem találták meg az ellenszerét. Külker Kappa - Berek Rolád-Technika Háza 4-8 (2-3). BRTH: Kohl - Balogh, Kovács, Lasztó- czi, Sűrű. Csere: Kundráth, Bárány. Szakvezető: Zupkó Mihály. Gólszerzők: Balogh (3), Lasztóczi (2), Kovács (2), Súrú. Jók: az egész csapat. ZUPKÓ Mihály: - Végig mi irányítottuk a játé­kot, ezt a végeredmény is tükrözi. Ismét bebizo­nyosodott, hogy nem minden a név, és a múltban aratott siker, hanem az adott helyzetben az akarás és a csapategység sokkal többet jelent. A mérkőzé­sen pályára lépett játékosoknak köszönet a telje­sítményükért. Az esélytelenek nyugalmával... Negyven pont hátránnyal kezdi a DKSK a GYSEV-Ringa elleni kupavisszavágót Kalmár-Nagy (fehérben) a decemberi bajnokin csapata egyik erőssége volt Fotó: V.Cs. Miskolc (ÉM - BCS) - A miskolci városi sportcsarnokban ma 17.30-tól ismét kosárlabda-mér­kőzést rendeznek. A női Ron- chetti Kupa nyolcaddöntőjének visszavágóján a DKSK-Borsod- Chem csapata a GYSEV-Ringa együttesét fogadja. A honi kosárlabda-történelemben egyedülálló eseménynek lehetnek szemtanúi azok, akik kilátogatnak az összecsapásra, hiszen ez idáig nem volt arra példa, hogy két ma­gyar csapat egy nemzetközi kupa nyolcaddöntójében egymás ellen harcoljon a továbbjutásért. Azon­ban nem árt tudni, hogy ez a mai mérkőzés csupán formalitás, hi­szen a párharc sorsa már az első mérkőzésen eldőlt, hiszen az egy héttel ezelőtt lejátszott soproni ta­lálkozón a GYSEV-Ringa gárdája 40 (!) pontos előnyt szerzett a mai visszavágóra. Kétségtelen, hogy jelen pillanatban magasan ragyog a soproni vasutasok csillaga de, s mint tudjuk az ország legnyuga­tibb városában van hagyománya a magabiztosságnak, hiszen a tava­lyi évben a Sopronban megrende­zett Magyar Kupa elődöntő előtt kiáltották ki magukat favoritnak - majd a mérkőzésen, a hazai pá­lya előnyeit élvezve kaptak ki négy ponttal a Diósgyőrtől -, míg tavalyelőtt a bajnoki rájátszás so­rán az elődöntőben, kedvezménye­zettként várták magukat a bajno­ki fináléba - aztán mégis a Diós­győr játszhatott az aranyéremért. Van tehát miért „törleszteniük” a húsos-vasutasoknak, és lenne miért törleszteniük a diósgyőri drukkereknek is. Azonban úgy tű­nik, hogy múlt héten szerdán, a Soproni Sportcentrumból kigumi- botozott piros-fehér drukkerek fe­lülemelkednek a bosszúállás „egyszerűségén” és nagyvonalúan megbocsátanak az őket ért igazság­talanságért. Legalábbis erre en­ged következtetni annak a szur­kolói ankétnak a végeredménye, amelyen Tuza László, Miskolc Vá­ros rendőrkapitánya és Király Sándor, a DKSK-BC vezetőedzője beszélgetett el a szurkolók képvi­selőivel.- Hogy volt-e értelme ennek a beszélgetésnek, azt majd csak a mérkőzés után tudjuk meg - mon­dotta Király Sándor. - Azt viszont már most tudom, hogy nem vár­juk kedvező jelekkel a visszavá­gót. Sajnos, három kulcsjátéko­som is sérült, illetve beteg. Közü­lük Kalmár-Nagy játéka tűnik a legvalószínűbbnek, azonban el­képzelhető, hogy Anitics és Fodor sérülése nem jön rendbe a ma délutáni mérkőzésig.- Ha ez így lesz, akkor már a jegyzőkönyv kitöltésénél is gond­jai lehetnek.- Az tény, hogy jelenleg össze­sen 10 olyan játékosom van, aki­ket nevezhetek, de a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség azt nem ír­ja elő, hogy csak egészséges játé­kosok nevei kerülhetnek be a jegyzőkönyvbe. A mai találkozón sok múlik azon, hogy azok, akik eddig kevesebb lehetőséget kap­tak, mire képesek ebben a váratr lan helyzetben. Én mindenesetre bízom abban, hogy Molnár, Berkó, Iványi és Tóth is „összekapja” ma­gát és szoros meccset játszunk a GYSEV-vel.- S mi lesz, ha ez az „össze- kapás” nem sikerült teljesen? Nem fél attól, hogy nagy kikapás lesz a vége?- Nézze... Nincs más lehetőségem, mint bízni a játé­kosaimban és an­nak sem látom ér­telmét, hogy olyan játékosokat küld­jék a pályára, akik nem egészségesek és ezzel kockáztas­sam, hogy esetleg hosszabb időre el­veszítsem őket. Az idei Ronchetti Ku­pa szereplésünk szinte biztosan vé­get ér a mai nap­pal, de bajnokság­ban és a Magyar Kupában még „életben” vagyunk, s erre kell össz­pontosítanunk az erőinket. Ronchetti Kupa, nyol- caddöntő, első mérkő­zései: Fota Porta Gdy­nia (lengyel) - Aix-en- Provence (francia) 60-46, GYSEV-Ringa - DKSK-BorsodChem 99-59, Eligzur Ho- lon (izraeli) - BSE-Esma 69-52, Panathi- naikos (görög) - Tarbes (francia) 61-61, Sandra Las Palmas (spanyol) - Osnab­rück (német) 74-73, Elitzur Ramla (izra­eli) - SAM Mvjava (szlovák) 75-64, Zywi- ec Lódz (lengyel) - Rámát Hasharon (iz­raeli) 75-60, WAIT1 Bordeaux (francia) - Brasüis Medavita Vittuone (olasz) 68-70. A visszavágókat, ma este játsszák. Tornyi Barnabás robbantani szeretne A Diósgyőri FC szakmai igazgatójának „vallomása" az edzőségről, munkájáról Berecz Csaba Miskolc (ÉM) - Tornyi Barna­bás. Frappáns nyilatkozatok, szókimondás, a saját vélemé­nyének minden körülmények között való vállalása, akar- nokság, eredményesség és sportszerű életmód jellemzik leginkább a Diósgyőri FC lab­darúgócsapatának szakmai igazgatóját. De vajon hogyan gondolkodik az edzőségről, szakmájában betöltött szere­péről és milyen ambíciói van­nak az edzői pályán, a Diós­győri FC jelenlegi mesteré­nek? Tornyi Barnabással, mint edzővel beszélgettünk... □ Hol kezdődött az „edzősége”, s elégedett-e pályafutásának eddigi alakulásával? • Minden gyerek álmodik arról, mit csinál majd, ha felnőtt lesz. A legtöbben nem vezérigazgatónak vagy menedzsernek készülnek, hanem egy-egy szakmáról ábrán­doznak. Lehet az tűzoltó vagy va­dakat terelő juhász, vagy éppen­séggel bohóc, artista. A gyermek­kori „pályaválasztást” általában személyes élmény váltja ki. Az én esetemben az edzőség volt az álom. Persze előtte szerettem vol­na, jó és híres futballista lenni. Amikor ténylegesen szakmát kel­lett választanom, nem volt kér­dés, hogy olyan felsőoktatási in­tézményben tanuljak, ahol a test­nevelés az egyik szakom. Máso­dikként a biológiát választottam, hiszen ez a két tantárgy szorosan összefügg. A tanárképző elvégzése után, labdarúgó pályafutásom egy sérülés miatt véget ért, így a ter­veimtől eltérően, idő előtt, már huszonévesen napi 24 órában ké­szülhettem az edzőségre. A kérdés második felére azt tudom elmon­dani, hogy annyiban szerencsés­nek érzem magam, hogy ahol edzősködtem, ott viszonylagosan eredményes voltam, hiszen egy ki­vételtől - a Győri ETO-nál eltöl­tött időszaktól - eltekintve min­den esetben a kitűzött célok fölött teljesítettem csapataimmal. Azon­ban összességében mégsem va­gyok elégedett, hiszen kizárólag Tornyi Barnabás Fotó: V ). olyan helyeken dolgoztam, ahol az egyesületek lehetőségei gátat szabtak a továbblépésnek. □ Ha most kellene pályát válasz­tania, a felhalmozott élmények és tapasztalatok birtokában is az edzőségre adná a fejét, netán má­sik szakma felé orientálódna ? • Ha ugyanezeknek a képessé­geknek a birtokában lennék, ak­kor igen, most is edző szeretnék lenni. Illetve, ha kiskoromban nem szerettem volna meg a labda­rúgást, ha nem lett volna meg az 'átlagos labdaszeretetem, akkor valószínűleg pszichológus lennék. □ Az előzőekben említette, hogy ed­dig csupán olyan helyeken dolgo­zott, ahol behatároltak voltak a le­hetőségek. Milyen közegre vágyik, milyen futball környezetben dol­gozna szívesen? • Olyan közegben dolgoznék a legszívesebben, ahol adott a felté­telrendszer, ahol a klub anyagi helyzete stabil és megfelelő a veze­tői struktúra. Azonban az lenne a jó, ha több ilyen hely lenne az or­szágban, mert akkor ezeket az egyesületeket bele lehetne ültetni egy országosan jól működő, csak a sportról szóló versenyrendszerbe, ahol egyenlő feltételek között mér­hetnék össze erejüket a csapatok. □ Edzőként elégedett-e a mostani státusával? • Jobban szeretnék csak edző len­ni. Az lenne a jó, ha Tornyi Bar­nabás és az edzőség közé egyenlő­ségjelet lehetne tenni. Azonban ez egyelőre nem megoldható, hiszen szervezői és koordinációs feladato­kat is el kell látnom, de hiába vannak ilyen irányú képességeim, az abszolút értelemben vett ambí­cióm hiányzik ehhez. Nekem ma is akkor kezdődik a munka, ami­kor a pálya szélén elindítom a stoppert, és ott végződik amikor bezárom magam mögött az öltöző­ajtót. Ami ezen kívül éri a mai magyar edzőket, az csak szüksé­ges rossz, ami a honi foci jelenkori velejárója. * □ Milyen személyes ambíciói van­nak az edzői pályán ? • Nekem minden edzés és min­den mérkőzés élet-halál kérdés, hiszen a játékosokkal való min­den egyes találkozás és a közön­ség előtti fellépés egy-egy kihívás, melynek során egy-egy részfel­adat elvégzését kell a maximu­mon megoldani. Az én személyes ambícióm az, hogy ha elvárnak tő­lem egy bizonyos teljesítményt, annak a megvalósításához 150 százalékot kell kipréselni. Ha ez sikerül, akkor kevésre vagyok at­tól, amit magamtól elvárok. De természetesen edzőként szeretnék egy nagyot „robbantani”. □ S mi az ami nagyot szólna? • Soroljam? □ Igen! • De csak azért, mert annyira erőszakoskodik... Ha például a Fe­rencváros után az MTK-t is kiver­tük volna a Magyar Kupából és megnyeijük a honi kupasorozatot az robbantás lett volna. Vagy ha a Diósgyőrt az MLSZ engedné in­dulni az Intertotó Kupában és ott sikerülne kiharcolnunk az UEFA Kupás helyezést az is nagyot szól­na. Esetleg magyar edzőként má­ról holnapra lehetnék edző mond­juk egy Bundesliga csapatnál, hogy lemérhessem azt, hogy a kvaiitás-e a döntő egy nemzetkö­zileg elismert bajnokságban. □ Szövetségi kapitányság? • Ezt minden bizonnyal célzottan kérdezi. Maradjunk annyiban, hogy nem foglalkoztat ez a kér­dés. U Az edzők és azon belül az Ön sa­ját anyagi megbecsülésével meny­nyire elégedett? • A közszerepléssel együtt jár, hogy sokan tudni szeretnék, mennyit keresnek a „kirakatban” lévő emberek. Személyemmel kapcsolatban is visszajutottak hozzám szóbeszédek, valós alapot nélkülöző pletykák a fizetésemről. Ezek nem zavarnak különöseb­ben, hiszen megszoktam már, hogy egy edzőnek nincs magánéle­te, s vannak bizonyos dolgok, ami ellen nem lehet bevetni védekező mechanizmust. Én szabad ember­ként választottam szakmát, sza­bad emberként vándoroltam ki Amerikába, szabad emberként jöttem vissza Magyarországra dol­gozni, és szabad emberként druk­kolok minden embertársamnak, hogy a kitűzött céljaikat eléljék és megfelelő anyagi megbecsülés övezze munkájukat. □ Mennyire érzi magát megbe­csültnek a szakmáján belül? • Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogyan a szurkolók és Miskolc városa értékeli a munkámat. Úgy érzem, hogy országos szinten is észrevették azt, hogy valami meg­mozdult a diósgyőri fociban. Ezt jelzi, hogy a megyehatáron túlról is érdeklődnek a csapat szereplése és a munkám iránt. Szakmai kö­rökben a megyén belül is érdek­lődtek a törekvéseim iránt, hiszen amikor másfél évvel ezelőtt ismét munkába álltam Diósgyőrött, a megyei Labdarúgó Szövetség meghívott a szakmai napjára, ahol előadást tartottam. Akkor azzal búcsúzott tőlem a házigaz­da, hogy kíváncsian várják, mit tudok megvalósítani az elképzelé­seimből, mert a szövetség kollekti­ven drukkol a DFC-nek, és visszavárnak, hogy megosszam a tapasztalataimat és beszámoljak arról, mit sikerült elérnem. Meg­hívás azóta sem érkezett, de gon­dolom abban az esetben fel évet sem kellett volna vámom a hívó szóra, ha nem sikerekről kellene beszámolnom. Félreértés ne es­sék: nem dicsekedni szeretnék a megyei edzótestület előtt. Egy le­hetséges megoldást szerettem vol­na felvázolni arról, miként „rak­hatjuk össze” a magyar labdarú­gást úgy, hogy jobb és eredménye­sebb legyen profi, amatőr és után­pótlás szinten egyaránt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom