Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-22 / 298. szám
•Magyarország SZÓLÁSTÉR 1997. Dicimmr 22., Hétfő Szép karácsony lesz! 1982-ben született kislányunk, Orsika. Tíz évig otthon ápoltam-gondoztam, nagy szeretetben, mivel ágyhoz kötött, mert súlyosan mozgásképtelen. Egészségi állapota miatt gyermekotthonban helyeztük el. Egerben találtunk egy olyan intézetet, ahol igazán otthonra leltünk Orsikának. Az otthonban nagyon sok gyermek van, köztük a fekvőbe tegosztáíyon 52 súlyosan fogyatékos, ágyhoz kötött. Évről-évre támogatókat keresünk nekik, hogy szebbé és könnyebbé tegyük az életüket. Sajnos, a kérés többnyire eredménytelen, de szerencsére vannak segítőkész emberek is. Történt velem a minap, hogy betért hozzám a munkahelyemre egy férfi, akivel beszélgetésbe elegyedtem. Megtudtam, hogy <5 a magyar kutyaka- tasztrófa-szervezet alelnöke, de emellett még sok mindennel foglalkozik. Külföldön szerezte diplomáját, hiába kínáltak neki állást, mégis hazavágyott. Bartók Lászlónak hívják. Beszéltem neki arról, hogy karácsony közeledtével támogatókat kerestem a gyermekeknek, de sajnos nem jártam sikerrel. Bartók László erre azt mondta: nem jó helyen tetszik kopogtatni, illedelmesen köszönt és elment. Néhány nap múlva megjelent ismét a munkahelyemen, és azt tanácsolta, íijak egy levelet, mivel sok barátot szerzett külföldön. Azzal biztatott, hogy a gyermekeknek szép és gazdag karácsonyuk lesz. Hihetetlennek tűnt, de megfogadtam a tanácsát. A levelet Bartók úr továbbította a német barátainak, ahol napokon belül 35 falu csatlakozott az adomány gyűjtéséhez. Az volt a kívánsága, hogy kísérjük d Egerbe, mert látni szeretné a gyermekeket. Érzéseit nem mutatta ki, de mégis minden gyermekhez volt egy kedves szava és csodálta a gondozónőket. Látogatásunk után elhatározta, hogy mindent megtesz az adományért. Nap- ról-napra kaptuk a hírt, hogy egyre több adományt gyűjtenek össze. Családja és munkája mellett sokat dolgozott Bartók úr, hogy az ajándékok karácsonyig megérkezzenek. Az adomány ruhákból, játékokból állt, időközben megérkezett Magyarországra, így hamarosan eljuthat a gyermekotthonba is. Ezúton szeretnék Bartók Lászlónak és családjának boldog karácsonyt kívánni a súlyosan sérült gyermekek nevében. Tóth M. Zoltánná Miskolc Tényleg elfogták a hölgyek zaklatok? December 12-én megjelent egy cikk az Észak-Ma- gyarországban, hogy elfogták a magányos hölgyek zaklatóit. Minden elismerésem a köztiszteletben álló rendőröké, lelkiismeretes munkájukért és bátorságukért. De nem erről szeretnék írni. December 12-én 9.30-kor az Eszperantó téren várakoztam a villamosra több utastársammal és három húsz év körüli úrral, ha ugyan viselkedésük után nevezhetem őket úrnak. A villamosmegállóba érkezett egy idős hölgy. A három férfi rögtön rátámadt megjegyzéseivel. A legmagasabb közülük olyan 180 cm magas, hosszúkás arcú volt, szexuális megjegyzésekkel támadta a nénit, a másik kettő pedig vihorászva, mutogatva járt-kelt a néni mögött, akit nagyon megsajnáltam. Úgy gondolom, nem áll jogában senldnek sem másokat sértegetni és a magánéletében turkálni. Nem tudok megnyugodni és lelkileg beletörődni, hogy hogyan történhetett ilyen. Ezek a fiatalok a szüleikkel is így viselkednek? Vagy talán erre tanították őket? Kérem, tegyenek valamit, ha lehet az idősek érdekében, hogy ne történhessen ilyesmi! Kovács Istvánná Miskolc Olvasóinkhoz! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében véleményükhöz adják teljes nevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragaszkodjanak nevük elhalásához vagy rövidítéséhez. A kárpátaljai gyerekek megsegítéséért Alapítványunk legfőbb támogatói Baranyában és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében élnek, kedvükért szeretnék beszámolni arról, mire is költjük pénzüket. A beregszászi internátusbán 315 kisdiák lakik. Számukra Mikulás-ünnepséget rendeztünk. A kisbégányi iskola 30 tanulója dallal, tánccal, szavalattal, apró jelenetekkel szórakoztatta a napok óta a Mikulásvárás izgalmában élő kis bentlakókat. Számukra 100 ezer forintért vásároltunk 400 édességcsomagot. Persze, a kis szereplőket is megajándékoztuk. A megmaradt csomagokkal az Irka című kárpátaljai gyereklap hűséges gyermekmunkatársait jutalmaztuk. Jutott a történelmi vetélkedő első fordulójában a legjobb megfejtőknek is. A beregszászi járás lapjában, a Beregi Hírlapban Ismered-e a magyar történelmet? címmel vetélkedősorozatot indítottunk. S bár kevesen tudják megvenni az újságot, annyira nincs pénzük az embereknek, mégis már az első fordulóban 51 gyerek küldött be megfejtést. Gondolkodom is rajta, hogy érdemes lenne a beregszászi hat magyar iskolának előfizetni az újságot, hogy legalább ott hozzájussanakk. A legszegényebb iskola Beregszászon a 6-os számú. Itt már harmadik éve előfizetünk egy tányér levest 40 tanulónak, akik egyébként étlen-szomjan ülnek egész nap az iskolában. Nos, itt levágtunk egy 150 kilós disznót. Hatvan gyerek ebédelt belőle, 15 szegény családnak csomagot készítettünk, s másnap a hurkából, kolbászból mind a 300 gyerek kóstolót kapott. A héten még lesz ebédre a húsból és egyéb részeiből a disznónak. A rizs, krumpli, káposzta, kenyér és a fűszerek, valamint a sertés összesen 68 ezer forintba került. Most tervezzük, hogy lisztet, cukrot, diót, mákot, lekvárt veszünk, s az anyukák otthon sütnek belőle süteményt, s minden januárban született gyereknek a 6-os iskolában és az internátusbán együtt megünnepeljük a születésnapját. Aki segíteni tud bennünket, az a Szent Adalbert Misszió Alapítvány számlájára küldheti el adományát. Magyar Hitelbank: 10200878-31514279-70690000. Várom kedves leveleiket: Átányi. László tanár Budapest, Etele út 23. Telefon: 06/1-2033201 Több figyelmet és megértést az utazóknak! Tisztelt Polgármester Úr! Engedje meg, hogy felemeljem szavam jómagam és utastársaim nevében. Ahogy a címben is fogalmaztam, több figyelmet a városi közlekedésben és mértéktartást a szolgáltatásból eredő jegyárak árváltozásaiban. Ha Ön vagy Tisztelt képviselőtársai is többször utaznának a Búza téri piac és az Újgyőri főtér 1-es vonalán, akkor rájönnének, hogy néha féllábon, nyomdafestéket nem tűrő, önkormányzatot is szidalmazó, fészkelődő utazásban is részük lehet, ahol jobb belátásra derülnének, hogy talán a saját régiónkban kéne az európai viszonyokat megteremteni. Az állandóan csökkenő infláció szerint, úgy gondolom, hogy a városi közlekedést igénybe vevő utas el fogja dönteni az ilyen kulturált utazás közben, melyek az ötvenes évekre emlékeztetnek, hogy kinek higgyenek, az inflációt csökkentő tényezőket szajkózó kormánynak, vagy a helyi önkormányzatnak, amely saját bevallása szerint 1998-ra közel 600 millió forinttal támogatja saját közlekedési vállalatát, hogy magasabbra srófolja egy újabb áremeléssel az infláció spirálját, ezúttal a közlekedési tarifa módosításában. Gyanús nekem, Tisztelt Polgármester Úr, az ilyen mérvű állami támogatás, mert a gyanútlan olvasó netán azt véli felfedezni, mint a bankrendszerünk pénzügyi támogatásában, hogy a vállalatnál két kézzel szólják a pénzt, és nem a belső tartalékot, netán a jobb szervezést, takarékosságot ösztönző gazdálkodást helyezik előtérbe. Vettem a fáradságot, ami nem kerül pénzbe, hogy ne csak a bírálat, hanem az adófizető állampolgár jobbító szándéka is érvényesülhessen, ezért megkérdeztem egy-két Ies vonalán úton lévő gépkocsivezetőt, akik elmondták, hogy sajnos az időponti szervezés, vagyis az időszámvetés hiányosságaiból torlódnak össze vagy netán 25 percet is késnek az autóbuszok, amiért nem a gépkocsivezetőt szükséges okolni. Feltételezem, hogy a csak megszokásból támogatott vállalat elkölti a pénzét, nem ösztönöz takarékosságra és nem érvényesülhetnek a gazdálkodás törvényszerűségei. A tényszerű megállapítás során előfordulhat olyan is, hogy a kijelölt önkormányzati képviselő, akinek az volna a feladata, hogy figyelje a vállalat működését, gazdálkodását - nem áll a helyzet magaslatán, a nem kevés tiszteletdíjáért. Feltételezem, hogy Ön is tudja, mi zajlik le abban az utasban, akinek a kritikus időszakban szükséges, hogy a piaci bevásárlást megtegye, nem beszélve az idős és beteg, netán terhes asszonyokról. A mérték- tartásról pediglen szeretném hangsúlyozni, hogy mindig hidegzuhanyként éri az állampolgárt, amikor az országos hírközlő szerveken keresztül bejelentik, hogy várhatóan az új év kezdetétől szükség- szerűvé válik 15-20 százalékban a közszolgáltatás díjainak emelése. Hiú ábrándnak tartom, hogy a helyi önkormányzatok ne élnének ilyen és ehhez hasonló pénzszerzés lehetőségeivel, aminek az állampolgár issza meg a levét. Mert ugyan vannak olyan önkormányzatok is ebben az országban, melyek a központi irányelveket, mint lehetőséget is figyelembe veszik a helyi társadalmi közérzet rombolása nélkül, a vállalat ésszerű gazdálkodását figyelembe véve teszik mértéktartó intézkedésüket. Mert ugye, az árváltoztatásokat nemcsak megszokásból illik tenni, hanem a gazdasági, törvény- szerűségek érvényesülése érdekében. A jelenlegi tények is azt bizonyítják, hogy a közlekedési szolgáltatásból eredő morális viszonyok nemigen teszik etikussá a nagymérvű jegyáremelést. , Tisztelt Polgármester Úr! Bízunk az Ön közlekedési színvonalat javító és ármértéktartó bölcs intézkedésében. Utastársaim nevében: Jurecz István Miskolc Mindenkit érhet baleset A megelőzés reményében egy pár, balesetre Jeljogosító”, miskolci helyszínt szeretnék megemlíteni, és ezekre az arra illetékesek figyelmét felhívni. Itt van például a Bár- czay és az Igazság utca kereszteződése. A helyismerettel nem rendelkezők nem is sejthetik - mert semmi jel nem utal rá - hogy a másik utca derékszögben metszi az útvonalukat. Hiszen volt, persze hogy volt itt is „elsőbbségadás kötelező” tábla, jelezve, hogy az Igazság utcán közlekedőket illeti az elsőbbség. De az is igazság, hogy a színesfémgyűjtő „kispajtásoknak” nagyon megtetszett a táblákat tartó alumíniumcső. Az egyik oldalon még látható a cső járdába tört része, míg a másik oldalon jól észlelhető gödör jelzi, hogy ott a rögzítő betontuskóval együtt emelték ki/el a csövet a táblával együtt. Az Achim András és a Nagyszalonta utak kereszteződésében szintén ugyanez a helyzet. De hát, ki mer szólni a színesfém-gyűj- ' tőknek? De van még egy faramu- cibb jelenség is. Itt vannak ezek a fedlapok. Hogy mit fednek ezek a járda szintjébe beépített fedlapok, azt még sejteni sem lehet. De azt igen, hogy nincs gazdájuk. Mert ha lenne, aki felelős a fedlapok épségéért, akkor nem fordulhatna elő, hogy elég tisztességes lyukak díszítsék a járda szintjében fekvő lapok tetejét - különös veszélyt jelentve a női cipő- és csizmasarkaknak. Egy hölgy belelépett a Csaba vezér út 98. sz. ház előtt díszelgő lyukba, és akkorát zuhant, mint annak idején a kárpótlási jegyek árfolyama. De a hejőcsabai gyógyszer- tár buszmegállójában is van egy hatalmas fedlap- hiányosság, sőt, az Italdiszkonttal, helyesebben a Sör-butikkal, illetve Derby borozóval srégen, közvetlenül a forgalomirányító lámpa mellett is szerénykedik egy lyuk a fedlapon. Balesetre csábítva a gyanútlanjárókelőket. De tudok egy hátborzongatóbb esetet is említeni. A Corvin utcában, a Széchenyi utcai kereszteződéshez közel van egy lépcső, melynek a legmagasabb pontja jó félember magasságú. Ez egy rövid, emelt útra visz fel. Természetesen, azaz dehogy is természetesen, sem a lépcső, sem az emelt út mellett védőkorlát nincs. (Tisztelem az eszét, aki így tervezte!) Nos, még a nyáron történt, hogy az emelt úton egy hölgy elmélázva gyönyörködött a „Molett- módi” áruház kirakatában, észre sem véve, hogy az alig totyogó kisfia egyenes „direkciót vett” a közel egyméteres (vagy több) „szakadék” felé. Ha egy fiatal férfi az utolsó pillanatban oda nem ugrik, és el nem kapja a gyereket, tragédia is bekövetkezhetett volna. Kérdem én: e szörnyűséges eset megismétlődése ellen nem lehetne - utólag - erre a valóban balesetveszélyes helyre egy korlátot felszerelni? Csomók Jenő miskolci polgár Tovább füstölgünk Már korábban - nem is egyszer - hallottunk róla, most megint, december 3- án újra arról tudósítottak bennünket, hogy a népjóléti minisztérium szankciót kíván eszközölni a magyar dohányiparral szemben: a gyárak járuljanak hozzá a dohányfüst okozta károk finanszírozásához. Ám a gyárak mégsem állnak kötélnek, arra hivatkozva, hogy ők több jótékonysági intézményt támogatnak, eleget tesznek a követelményeknek. Aztán mondhatnák azt is, hogy a gyártmányukon, meg máshol is olvashatóan hirdetik, hogy: „a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét!” Tehát, aki cigarettát szív, vagy vásárol, tudja azt, hogy miért fizetett. Egyszóval, a dohánygyár senkire nem erőlteti a károsnak vélt, de mégiscsak nagy előszeretettel fogyasztott termékét. Na már most, ha én ennek ellenére mégiscsak megveszem a drága füstölnivalómat, akkor azután már kizárólag csakis rajtam múlik, hogy hol, mikor és miként károsítom magamat és környezetemet. Aztán mi történik olyankor, ha a dohányzók többsége külföldi cigarettát pöfékel? Mert manapság megesik, hogy karto- nostól kínálják a jóval olcsóbbakat, amiért senki sem kívánhatja el, hogy a honi dohányipar vállalja magára a büntetéseket... Tovább is füstölöghetnénk, különösen az olyan mint én is, aki egy eléggé forgalmas út mentén lakom, ahol a sok autó szinte okádja a sötétszínű füstöt. Szerintem - a fent említett eseten felbátorodva - meg kellene büntetni az autógyárakat is. És akkor még jobban is járnánk, mert az még valutát is hozna a konyhára. Kivéve az Ikarust, meg a Rábát... És, ha mindez jól beválna, akkor talán még a benzinkutakat is célba vehetnénk, meg azoknak a jó dohánytermesztőknek az édesanyját is... Végül engem is, aki ugyan nem dohányzóm, de mégiscsak füstölgők... Bodnár Sándor Berente
