Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-19 / 296. szám
ma MaoyakokszAo Mm 1997. Dickmbir 19.. Whtik mm® .Cl TÖRTÉNETEK Hideg Bujdos Attila Előre kiabál az utas a villamosvezetőnek.- Tessék már ráadni a fűtést. Most a hideget fújja... Es tényleg: ebben az amúgy is dermesztő estében fagyos fuvallat nyaldossa az ember lábát.- Nem jó a fűtés - jön a válasz a vezetőfülkéből. - Ha fázni tetszik, szálljon le... Ez persze nem feltétlenül volna a legjobb megoldás. Az utasnak ott sem lenne melege, ráadásul caplathatna úti céljáig. Alighanem mindez végigfut az ő agyán is, mert felmordul. -Minek vesznek ilyen villamosokat, ha egyszer képtelenek fűteni... Az én adóforintjaimat is ilyen vacakokra költik... A hangját lassan elnyomja a villamoszai, és a sziszegő hang: dől a hideg a légbefúvóból... ÉSZREVETTÜK - SZÓVÁ TESSZÜK A városlakók keveslik, amit a megyeszékhely önkormányzata a zöldterületek ápolására költ. A városháza szerint fontosabb célokra sem futja. Részben talán emiatt is követi a helyhatóság azt a gyakorlatot, hogy csak arra áldoz, amire okvetlenül kell. Ha valamit eladnak, majd csak rendbe hozza az új tulajdonos. Kérője akadt a Bajcsy-Zsilinszky út és a Király utca sarkán álló jófekvésű, beépítetlen teleknek is. A város itt is a már vázolt gyakorlatot követte, követi: nem „stafírozza ki" a menyasszonyt. Ennél a hasonlatnál maradva: a hozományról viszont gondoskodtak. A majdani vevő jelentős mennyiségű betontörmelékhez is hozzájut. Vélhetően aligha teszi a ládafiába... Fotó: Vajda J. Nyugdíjasok ünnepe A héten tartották a diósgyőri nyugdíjasklubok és a Bartók Béla Művelődési Ház közös rendezvényét, a nyugdíjasok karácsonyi ünnepét. A rendezvényen készült felvételünk. Fotó: Farkas Maya „Tartassák fenn a legjobb Major Béláné már hatvan évvel ezelőtt is a deszkatemplomra Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Ezen deszkatemplom tartassák fenn, s ha megégne is, építtessék fel - rendelkezett Bató István a múlt század végén. Rózsika, Major Béláné ennek szellemében már másodszor cselekszik. Hatvan évvel ezelőtt részt vett az újraépítéshez szükséges adománygyűjtésben, most pedig maga is adakozik. S reméli, nagyon reméli, hogy ott lehet az újabb templomszentelésen. Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben című munkája első kötetében így ír a templom történetéről: „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leende- nek... ha megégne is az, az alapjából, deszkából és fából építtessék fel” - olvasható Bató István és neje 1882-ben készült végrendeletében. A 18. század eleji fatemplom, s annak folyamatos felújítására hagyott jelentős pénzösszeg az oka annak, hogy a deszkatemplom éppúgy fogalommá vált Miskolcon, mint e témakörben a „kakas” templom, vagy a „veres” templom. Miskolc jegyzőkönyve 1698-ból őrzi azt az adatot, amely szerint „ebben az esztendőben zsindelyez- ték meg a külső temetőben lévő isteni szolgálatra emelt helyet”. A 17. század végén Miskolc új városának, a Nova Civitasnak a temetője helyezkedett el itt, s a temetőben már meg nem ismerhető alaprajzú és formájú templom volt. Ennek a helyére 1724-ben építették fel azt a templomot, amely az első deszkatemplom volt. Építésére és költségeinek fedezésére az avasi templomban toborzott híveket Tarczali Sámuel prédikátor. Miskolci molnárok és ácsok a nyá- rádi erdőből vágták ki az építkezéshez szükséges fát, s onnan sze- kerezték a helyszínre. Közben a kézművesek elkészítették azt a kőalapzatot, amelyre rárakták az alapgerendákat, majd összerová- solták a deszkafalat. Az építkezést májusban kezdték el, s szeptemberben már itt volt az istentisztelet. A deszkatemplom tetejére mesterremek bádoggombok kerültek, s az avatásra elkészültek a „halotti koporsó mellé való székek” is. Több mint két évszázad alatt a templom gerendázata elérett, de lebontani nem akarták. Bató végrendelete is a megtartást, a folya- -matos felújítást „írta elő”, „rendelte Major Béláné: Ez vagyok én, akinek a szalagot fújja a ruháján a szél. A kép a deszkatemplom harangjainak érkezésekor készült. el”, s átokkal sújtotta azokat, akik a templomot lebontják. Kompromisszumos döntés született: a templomot le kell bontani, de hasonlóan gerendákból szükséges megépíteni az újat. 1937 szeptemberében kezdtek a bontáshoz, s nagyon sok történeti nevezetességű muzeális emlék került napvilágra. így az Úrasztal alatt két évszázados fejfát találtak, amelyeken akkor még olvasható volt a beleégetett szöveg. Ezek mellett múzeumba került az a felirat is, amely dokumentálja az 1724-es építési évszámot. A bontáskor a templom zsindelyeit ereklyeként a miskolciak széthordták. Az új deszkatemplomot 1938. szeptember 19-én szentelték fel. A betonalapzatból felfelé szélesedő oldalfalak barnára pácolt, fényes, fekvő gerendákból épültek. A sarokrészeket faragott motívumok díszítik. A templom tetőzetét a felszenteléskor zöldre festett zsindely fedte, amelyből karcsú zöld torony emelkedett ki, mellette még négy kisebb szellőzőtornyot helyeztek el az építők. A toronyban az „Ödön” és a „Sándor” harang található. A harangokkal egy időben két nagy püspöknek, Tüdős Istvánnak és Révész Kálmánnak is sírkövet avattak. Harang a szekéren Mint Kádár Pétertől, a tetemvári református gyülekezet lelkipásztorától megtudtuk, az Ödön harang a Juhász család, a Sándor harang a Nánik család adománya volt. Közülük a „Sándort” elvitték a háborúban. Az „Ödön” ettől szerencsésen megmenekült, de a közelmúltban történt gyújtogatás hevében megrepedt. Az új deszkatemplomot 1938. szeptember 19-én szentelték fel- A harangok a Gömöri pályaudvarra érkeztek, különvonattal - meséli Rózsika, a most nyolcvanöt esztendős Major Béláné, aki egyike volt annak a hat leánynak, akiket a Turul Egylet tagjai közül választottak ki, hogy díszes, magyaros ruhában, pártában végigkísérjék a városon a nemzetiszín szalagokkal feldíszített lovasszekéren utazó harangokat.- Ez vagyok én, akinek a szalagot fújja a ruháján a szél - mutatja az egyik képen Rózsika. - Volt, aki meg is jegyezte, milyen nagy tisztesség, hogy mindenki bennünket figyel. Előszedi azt a dokumentumot is, amely felhatalmazta az adomány- gyűjtésre. Mint mondja, ez a tisztesség is csak keveseknek jutott ki. Három évig tartott a gyűjtés. Mikor a templom kész volt, a harangra, mikor azt is felszentelték, az orgonára. karban” gyűjtött- Számomra mindez természetes volt. Tagja voltam a Református Leányegyletnek is, aztán beléptem a Nőszövetségbe, majd presbiter lettem, később, hogy már nem bírta az egészségem, tiszteletbeli presbiter lett belőlem... Más világ volt, természetes, hogy mindannyian kivettük a részünket a deszkatemplom körüli munkálatokból, a leányegylet tagjai takarítottak, sepertük nap mint nap a forgácsot. Úgy emlékszem, három itteni mester is részt vett a faragásban, de dolgoztak rajta erdélyi fafaragók is. Több elemet pedig, mint például a Mózes székét, már kifaragva hozták Erdélyből. A szentelésen részt vevők neveit kérdem. Rózsika sorolja: „doktor Enyedi, aztán Szilágyi tiszteletes, Novotny, ha jól tudom, meg Farkas püspök úr”... Szeretné pontosítani a címeket, neveket, de nem megy. „Már any- nyi püspök volt életemben!” - sóhajt fel.- 1939-ben férjhez mentem. A belvárosi református templomban volt az esküvőnk, s aztán is mindig odajártunk. Az uram építész volt, és vagy tíz évig az egyetem főgondnoka. Sajnos négy esztendeje meghalt, s akkortól - minthogy a tetemvári temetőben nyugszik - a deszkatemplomba jártam vasárnaponként. Kilencre már a temetőben voltam, tízre pedig átértem a templomba az istentiszteletre. Égig érő kérdések A napra, aminek hajnalán odalett a kedves templom, teljesen pontosan emlékszik.- Nem szoktam délelőtt tévézni, akkor, csütörtök reggel mégis bekapcsoltam a készüléket. Öt percre rá bemondják a hírt: leégett a deszkatemplom. Teljesen rosszul lettem... Ami engem is meglepett, szombaton már hívott az egyik unokám, aki Svájcban él, hogy hallja, mi történt a templommal, s hogy kell-e, lehet-e adakozni. Nem élek valami nagy szegénységben, se valami gazdagon, de én is adok tízezer forintot.- Tetszett látni a maradványokat? - kérdezem.- Igen, szombaton az uram sírjához mentem. Szörnyű volt. S az a sok ember! Felért egy búcsújárással. Ott találkoztam egy asz- szonnyal, Juliskával, aki könnyek között panaszolta nekem: „hatvanhat éves vagyok, mióta az eszem tudom, ebbe a templomba jártam”.. El se bírta hinni, ami történt... Én se nagyon. Vajon felépül? Vajon láthatom még? Oroszlánok akarnak lenni a hölgyek Papp Tímea Miskolc (ÉM) - A Lions Klubba tartozó emberek önként vállalkoztak arra, hogy munkájuk elvégzése mellett feláldozzák idejüket és energiájukat a közvetlen, és tágabb környezetük közösségeinek humanitárius szolgálatára. Miskolcon hat éve létezik ilyen klub, ám tagjai kizárólag férfiak. A klub szellemét azonban a nők is szeretnék képviselni a városban. Elsősorban a nehéz helyzetű gyerekeken és időseken szeretnének segíteni. Az első magyar Lions Klub finn kapcsolatok révén jött létre a nyolcvanas évek végén. A fáma szerint a szervezet akkori finn kormányzója országunkban tartózkodott kíséretével, ám miután eltévedtek a fővárosban, egy hazánkbeli- hez fordultak segítségért az utcán. A kormányzó azt akarta megtudni, hol van a legközelebbi szálloda, ahol végre kipihenhetnék fáradalmaikat. Meglepődve tapasztalta, hogy a család - a hotelok, és magyarázkodás helyett - vendég- szerető módon a saját házát kínálta fel a bajba jutottaknak. Emiatt gondolta úgy, hogy az itteni jószándékú embereket is összefoghatná egy magyar- országi Lions (jelentése: oroszlánok) klub. Azóta már harminckét ilyen szervezet alakult országszerte - tudtuk meg özvegy Kot- tek Pálnétól, a női Lions Klub egyik alapítótagjától, aki a „fiúknál” már tiszteletbeli tag.- A miskolci Lions még csak hatéves, és már nem kis megbecsülést vívott ki magának. Az viszont hiányossága, hogy nők nem vállalhatnak részt a felaManyákné Móré Ibolya dataikból. Pedig mi is erőt érzünk a szolgálatvállaláshoz - hangsúlyozta Ma- nyákné Móré Ibolya, a most alakuló női Lions Klub elnöke. A klubalapítás ötlete is akkor fogalmazódott meg, amikor a miskolci csoport sikereiről olvasott a mostani elnöknő. Mint mondta, megérintette a tagok odaadása, áldozatvállalása. Már évek óta szeretett volna egy, a nőket összefogó klubot alapítani, s úgy gondolta: ha lehet, csatlakoznak a Lionshoz.- Eddig is szerveztem már különböző eseményeket. Idén februárban egy úgynevezett házi díjat adtam át egy olyan hölgynek, akinek az életútja, munkája példaértékű lehet mások számára. Azt terveztem, hogy jövőre szervezek egy jótékonysági estet, és ha lehet, akkor annak a bevételével a Lions Klub céljait segítem. Úgy néz ki, ennek nem lesz különösebb akadálya. Ha minden jól megy, a jövő év első hónapjaiban már megtarthatjuk az alakuló estünket, az úgynevezett Charter Night-ot. Ez nagyon fontos esemény, az eddigi tradíciók szerint számos protokolláris szabályt kell majd betartani. Az a huszonhárom hölgy - többek között vállalkozó, pedagógus, orvos, politikus - aki eddig csatlakozott az új klubhoz, azonban addig is szeretett volna mások segítségére lenni. A tagok saját háztartásukból, környezetükből ruhaadományokat gyűjtöttek, és felajánlották a város családsegítő szolgálatának. Mintegy hatvan zsáknyi ruhanemű, könyv, játék gyűlt össze. A család- segítő szolgálatnak huszonöt családdal van közvetlen, állandó kapcsolata. Ezekre a helyekre kerülnek majd az adományok. A későbbiekben persze nem csak önerőből szeretnének enyhíteni a rászorulók gondjain. Mint minden Lions Klubnak, nekik is az a céljuk, hogy megmozgassák a környezetüket, és felhasználják kapcsolataikat, összeköttetésüket a gyermekek, a tehetséges fiatalok, a beteg, a társadalom segítségére szoruló emberek támogatáshoz.
