Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-18 / 295. szám

► Észak-Magyarország ITT-HON 1997* Dickmbir 18., Csütörtök VÁROSHÁZI HÍREK Hatmillió kompenzálásra Tiszaújváros (ÉM - CSKA) - A napokban döntött Tiszaújváros önkormányzata a helyi autóbusz- járatok viteldíjemeléséről, ami ja­nuár elsejétől lesz érvényben. E szerint egy teljesértékű vonaljegy 62 forint lesz, az egyvonalas havi bérlet 1210; nyugdíjas és tanuló bérlet 495; az összvonalas havi bérlet pedig 1525 forintba kerül majd. A testület döntése alapján a jövő évi költségvetésből hatmil­lió forintot különítettek el a Borsod Volán mint működtető számára az esetleges veszteségek kompenzálására, és a városatyák amellett is le­tették a voksukat, hogy 1999-ben is ezzel a céggel kívánják megoldani a helyi buszjárat üzemelte­tését. Köszönet a nyugdíjasoknak Fel8Őzsolca (ÉM - CSKA) - A fel- sőzsolcai képviselő-testület kedden tartotta az év utolsó ülését, ahol - a hagyományoknak megfelelően - a város polgármestere köszöntötte azokat a dolgozókat, akik ebben az évben vonultak nyugdíjba a város intézményeiből. A tizenegy búcsú­zó a település címerét ábrázoló em­lékplakettet is átvehette. Az ülé­sen napirenden volt még a szociális ellátás hely­zete, de már a jövő évi munkatervet is megtár­gyalták a városatyák, és döntöttek az ivóvíz és csatornaszolgáltatás januártól érvényben lévő dí­jairól is. Riasztók az intézményeknek Mezőkövesd (ÉM) - A kövesdi városatyák a jövő évi költségveté­si koncepciót is megtárgyalták november végi ülésükön. A kiadá­sok között - az intézményhálózat megfelelő szintű működtetése mefíett - szerepel az is, hogy mint­egy négymillió forintot kívánnak elkülöníteni azokra a rendezvé­nyekre, mellyel Mezőkövesd vá­rossá válásának 25 éves évfordulóját kívánják megünnepelni. Emellett ötmillió forintot irányoz­tak elő arra, hogy a város intézményeit - a soroza­tos betörések elkerülése érdekében - riasztóberen­dezéssel felszereljék. A munkanélküliségről Mezőcsát (ÉM) - A mezőcsáti vá­rosatyák nemrégiben beszámolót hallhattak arról, hogyan alakul a város és körzetének munkaerőpia­ca, a munkanélküliség helyzete. Kovács László kirendeltségvezető­től megtudhatták, a körzetben 22,7 százalékos a munkanélküli­ség, ami jóval meghaladja a me­gyei átlagot, s ezeknek az embe­reknek a háromnegyede két éve tartósan munka- nélküli. Viszont sokat segített a hélyzeten, hogy jó- páran hat hónapos közhasznú munkán vehettek részt. HETI VÁSÁR • Az Orex Kereskedőház Rt. mezőkövesdi üzle­tében egyes aranyárukat tíz százalék kedvezmény­nyel árusítanak, s emellett olcsó, forgóingás órák­kal, asztali, fali és karórákkal várják a vásárlókat. • Mezőkövesden megnyílt a Matyó Mezőgazdasági Szövetkezet új élelmiszer boltja - az Égri út 1. szám alatt -, ahol szolid árakkal, gazdag kenyér és finom-pékáru választékkal várják a vevőket. © Karácsonyi akciót tartanak a mezőkövesdi Spór kisáruházban, ahol minden gyermek és felnőtt kabát 15 százalékkal olcsóbban kapható december 31-ig. A családtól távol szól a vándormuzsika A nóta szerint „szeretni csak egyet lehet", s a hejőpapi muzsikusnak ez a hegedű Egy hegedű és egy gitár: apa és fia otthon, Hejőpapin muzsikál Hejőpapi (ÉM - CSKA) - Né­hány hangos, jókedvű ember emelgeti csak a poharat Hejő­papi egyik presszójában. A hi­deg, füstös levegőjű helyiség­ben nem kívánkozik le az em­berről a kabát, de a zenészek nekivetkőznek a muzsikálás­nak, s az első szóra kikerül a sokat megélt, repedezett tok­ból a hegedű. A hetvenegy éves ülés Dezső már a húrokat pen­geti közel kétszáz éves zene­szerszámán, miközben szavai a régmúltba visznek vissza.- Ez az én hegedűm, s amióta az eszemet tudom, mindig is játszani akartam. Mondhatnám, hogy csa­ládi örökség, hiszen már a szüle­im is zenéltek. Valamikor gyerek­koromban fogtam kezembe a he­gedűt, s azóta le se tettem. Bárho­vá megyek, mindig viszem ma­gammal, akár még a kocsmába is. Én nem tudok nélküle mozdulni. Ezt szoktam meg, hiszen harminc éven át zenéltem az ország külön­böző részein, volt, hogy csak he­tente, havonta jártam haza a csa­ládhoz. Úgy mondják azt, hogy olyan „repülős” zenész voltam. Ze­néltem mindenhol, ahol éppen kellettem, vagy hiányzott valaki, egyik zenekarról a másikra repül­tem. Nyolc gyerekem van, az éhes szájakat etetni kellett. Most már tizenhárom éve nyugdíjas vagyok, mert azért közben volt egy „tisztes” foglalkozásom is, raktá­ros voltam a Volánnál. Most már kevesebbet járok el, de nem tudok sokáig megmaradni egy helyben. A vándorlás, és a zene már benne van a véremben. Ez bizony így van - kontrázik rá Tamás fia, aki negyvenhárom éves, s a nyolc gyerek közül az egyik, aki továbbvitte apja „mes­terségét”. Igaz, ő nem hegedűn, hanem gitáron játszik, ami nem éppen úgy néz ki, mint a nálunk használatos zeneszerszámok. En­nek meg is van a magyarázata.- Ez egy amerikai stílusú gitár - mondja -, egy szakkönyvből rajzol­tam ki, aztán egy asztalos ismerő­sömmel csináltattam meg. Többfé­le fából, jávorból, dióból és fenyőből készült. Én már Pesten élek, ott dolgozom egy sörözőben, ott van a családom is, de azért hetente, ha­vonta hazalátogatok, s akkor együtt játszunk az öreggel - bár­hol, ahol megkérnek rá minket, vagy éppen kedvünk hozza. A két zenész kedve éppen úgy hozza, hogy már húzzák is sorba a magyarnótákat, amitől a kis kocs­ma levegője megtelik melegséggel. A falusiak benyitnak, beköszön­nek, aztán egy pohár és néhány nóta után odébb állnak. A két generációs zenészduó hal­lás után tanulja a nótákat, a kotta számukra nem előírás. Azért nem könnyű a vándorzenész élete - vallják -, hiszen hetekig távol a családtól, hol ennyi, hol annyi pénzért húzni másoknak, az bi­zony fárasztó. Az állandó éjszakai életet is meg kellett szokni, hiszen az emberek általában éjjel, vagy este mulatnak. Persze azért nem csak akkor szól a muzsika, hiszen családi, baráti körben, akár reg­gel, nappal is pengetik a húrokat. Sokfelé hívják őket, és mennek. Hogy miért jó ez az élet? Mert szabadok, hangzik a válasz, és mert mi csak ezt szeretjük. Azt akarom - mondja az apa -> hogy ha meghalok, a síromnál is hegedű szóljon, nálunk, zenész­famíliáknál ez már hagyomány. Hogy mi a nótám, hát a „Szeretni csak egyet lehet”, s ez nekem a hegedű. Az öreg keze szinte önkéntele­nül mozdul, s az elcsendesülő em­berek hallgatják a zenész „sirató’ nótáját. EZT LÁTNI KEU! A templom története tükrözi Daróc múltját Tibolddaróc (ÉM - CSKA) - A falu központjától nem messze emelkedik Tibolddaróc impo­záns római katolikus templo­ma, aminek egyházközsége mintegy ezerkétszáz lelket számlál. Igaz, volt egy olyan időszak is a község történeté­ben, amikor inkább a refor­mátusok voltak többségben.- Tibolddaróc már a honfoglalást követően lakott hely volt - meséli Nagy István plébános -, ezzel kapcsolatos konkrét adat: az 1332-es és ’37-es pápai tizedjegy- zékben már szerepel Daróc. Templomról is írnak, de azt csak feltételezzük, hogy a régi Isten háza ugyanezen a helyen volt. A községről szóló iratok szerint az itt lakók reformátusok lettek, azután az 1688-as tizedjegyzék már úgy ír a faluról, hogy népte- len település. Később - az okmá­nyok tanúsága szerint -, az 732­es években a katolikus fatemp­lom a reformátusokhoz kerül át, mivel a katolikus lakosság sze­génysége miatt nem tudta fenn­tartani azt. Több mint tíz év múl­va állították vissza a plébániát a községben - mint jogi intézményt -, s az Egri Püspökség kezdemé­nyezésére visszakerült a katoli­kusokhoz a templom is, ami a ti­zenhetedik század elejére olyan rossz állapotba került, hogy meg­dűlt, 1715-ben le is bontották. Jó­val később került sor az újjáépí­tésre, s hiába álltak fenn a falak, pénzhiány miatt csak 1826-ban került tető a templomra, s még öt év kellett ahhoz, hogy felszentel­hessék Szent Erzsébet ünnepén. Már azóta is voltak felújítások a templomban - mondja a plébá­nos -, hiszen a hatvanas évek vé­gén a hívek áldoztak a belső fes­tésre is, igaz a Szent Erzsébet ol­tárkép már ötvenháromban elké­szült. Fotó: Cs. Kelemen Andrea FALURÓL FALURA TISZAB ABOLNA „Összecsapnak” a diák­ok és a tanárok - Diák­önkormányzati napot tar­tanak a téli szünet előtti utolsó tanítási napon, pénteken a két település iskolájában. Mint az a programból kiderült, dél­előtt játékos szellemi és sportvetélkedőkre kerül sor, ahol nemcsak a diá­kok, tanárok, hanem a szülők csapata is ringbe szállhat a győzelemért. Délután azonban már egy meghitt fenyőünnep­re hivatalos mindhárom fél - ők is szervezik aminek a végén egy tán­cos iskolabulira is sor ke­rül majd. BÜKKÁBRÁNY Ezer forint az idősek­nek - A bükkábrányi ön- kormányzat mintegy száz­nyolcvannégy hetven év fölötti idős embernek utalt ki ezer forint szociális se­gélyt, amit az érintettek a napokban kapnak meg - tudtuk meg Dudás Sándor polgármestertől, aki hozzá­tette, hogy így szeretnének az idősek gondjain segíteni. BORSODIVÁNKA Átutazó bűnözés - Falu­gyűlést tartottak a napok­ban Borsodivánkán, ahol a község közbiztonsági hely­zete is szóba került. A me­zőkeresztesi őrs parancs­noka, Hornyák Attila fő­hadnagy tartott beszámo­lót a lakosságnak, amiből kiderült, hogy a községben kevesebb a bűncselek­mény, mint a környező te­lepüléseken, s ami van - az adatok szerint -, azok­nak az elkövetői sem a he­lyi lakosság köréből kerül­nek ki, hanem inkább ide­genek közül, magyarul átutazó bűnözés jellemző a településen. BÜKKZSÉRC „Vadászvacsorát” kap­táit az idősek - A hetven év fölötti időseket köszön­tötték Bükkzsércen a na­pokban. Mint az Nagy La- josné polgármester szavai­ból kiderült, idén keveseb­ben vehettek részt az ün­nepségen betegségek mi­att, de az óvodások és is­kolások műsora így is nagy örömet okozott a je­lenlévő mintegy nyolcvan embernek. A polgármester köszöntő szavai után vad­ból főtt vacsorával vendé­gelték meg az időseket, akik a mikuláscsomagon kívül ezer forint segélyt is kaptak. Felújítás után jött a számítógép A geleji általános iskolá­sok szeptemberben fel­újított és kibővített épü­letbe (képünkön) térhet­tek vissza a nyári vaká­ció után, nemrégiben pe­dig négy számítógépet vehettek birtokba - tájé­koztatta lapunkat Kéke- diné Barczi Mária igaz­gatónő. Hamarosan az internetre is rákapcso­lódnak. Mint az az igaz­gatónő szavaiból kide­rült, a napokban vehet­ték át a Nemzeti Tan- könyvkiadó ötvenezer forintos díját is, mivel az egy főre eső tankönyvvá­sárlásban jó helyezést ér­tek el. Hogy mire hasz­nálják fel a nyereményt, arról majd a későbbiek­ben döntenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom