Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13 / 291. szám
o A tudás eladása, de nem a tudomány feladása Filip Gabriella A piacgazdasági viszonyok között az egyetem egyfajta sajátos vállalkozás. Itt a főtermék nem lehet más, mint a tudás. Ezt kell jól eladni, mégpedig úgy, hogy közben meg kell őrizni, meg kell erősíteni a tudományosságot. Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem új rektora nem azért mond először gazdaságot, mert előbbre valónak tartaná a tudománynál, hanem mert nem lehet egyszerre két szót kimondani. És mert rosszul fizetett, napi gondokkal küszködő, önbecsülésüket vesztett emberektől nem várható csoda. Egy hónapnyi rektorságtól sem lehet még különösebb csodákat várni, de Besenyei Lajos ígéri: egy év múlva már érzékelhetőek lesznek a változások. □ Hányféle névjegy- kártyát kellene készíttetnie ahhoz, hogy m inden funkciója más lapon szerepeljen? 0 Ha csak a legfontosabb funkciókat veszem, akkor talán hét-nyolc különböző névjegykártyám lenne. De ezek a funkciNem az a jó rektor, aki reggel 8-tól délután 4-ig benn ül a szobájában. ók - ha különbözőek is - egymásból következnek, szorosan összefüggenek. Például itt az egyetemen a Számviteli, Statisztikai Tanszéket vezetem, és az Országos Statisztikai Tanács elnöke vagyok. Ez a testület véleményezi a kormány elé kerülő, a magyar gazdaságra, társadalomra vonatkozó ösz- szes adatgyűjtést, megfigyelést. De ehhez kapcsolódik az is, hogy tagja vagyok a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának, valamint a Statisztikai Szemle szerkesztő bizottságának. A másik nagy területem a jövőkutatás. Ezzel függ össze, hogy alelnöke vagyok az MTA Jövőkutatási Bizottságának, és a kutatási területem alapvetően az üzleti előrejelzés, tervezés, prognosztika. Ebből is következik, hogy elnöke vagyok az SZVT, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság prognosztikai szakosztályának... □ Véletlen, hogy a felsorolást nem a rektorsággal kezdte?! 0 A rektori munkát alapvető feladatomnak tekintem, ez tölti ki igazán a mindennapjaimat. A rektorság számomra több, mint egy funkció a sok közül. □ A sok funkció közül nem mond le semmiről a rektorság miatt? 0 Egy hónapja vagyok rektor, ez nagyon rövid idő. Még nem tudom, miként alakul a munkám, az időbeosztásom. De ezek az egyéb funkciók nem különösebben időrabló feladatok. És látni kell, ezek révén benne vagyok egy olyan vérkeringésben, amely az egyetem jövője szempontjából is hasznos lehet. Minden fontos szervezet, intézmény Budapesten van. A vidéki egyetemi lét legnagyobb negatívuma a távolság, a kapcsolattartás nehézkessége. Szívem szerint a vidéki egyetemek költségvetését felemelném 20 százalékkal. Mert ennyivel többe kerül az életünk. Egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy ez egy ilyen „vízfejű” ország. Ahhoz, hogy részt vehessünk a tudományos életben, hogy hozzájussunk a legfontosabb információkhoz, hogy eljárjunk az akadémiai rendezvényekre, hogy a különböző tudományos testületek előtt a mi egyetemünk értékei és érdekei megjelenjenek, jelen kell lennünk a fővárosban is. Bizonyos értelemben a Miskolci Egyetem rektora nem akkor jó, ha a rektori szobában ül reggel 8-tól délután 4 óráig. □ A tanításról sem mondott le? • Sőt! Nagyon szeretek tanítani, alapvetően oktató vagyok. De már csak azért sem szeretnék elszakadni a napi gyakorlattól, mert a rektorság múlandó állapot. Négy évre választottak. Ha az oktatásból és a kutatásból kiesnék, akkor én nagyon rossz rektor lennék, mert abban a percben elkezdenék ragaszkodni a rektori funkcióhoz. Isten óvjon mindenkit attól, hogy valaki azért ragaszkodjék egy funkcióhoz, mert az az egyetlen mentőkötele. □ Szerencsére önnek nem ez az egyetlen lehetősége. A gazdasági szakemberek egyébként is kelendőek... Talán éppen a Gazdaságtudományi Karon a legnehezebb benntartani oktatóként a fiatalokat. 0 Nagy a konjunktúra. De ez az elszívó hatás egyre jobban érződik a műszaki területen is. Ahogy a gazdaság fejlődik, úgy jelentkezik más területeken is a szakemberigény. Ma még valóban a mi karunkra a legjellemzőbb ez a probléma. A frissen végzett hallgatóink a versenyszférában 80-100 ezer forintos kezdőfizetést kapnak. Ez össze sem vethető az egyetemi bérekkel... Beszélgetés Besenyei Lajossal, a piacgazdasági viszonyok közé került Miskolci Egyetem rektorával □ Önt nem vonzotta a gazdaság? 0 Amikor én a pályámat kezdtem, ez a kontraszt nem volt ennyire élés. Ámbár engem mindig érdekelt a gyakorlat, számos szakértői munkában vettem részt. Egyébként az a véleményem: köz- gazdasági módszertant, statisztikát, számvitelt, prognosztikát nem lehet úgy tanítani, hogy az embernek nincs meg az állandó gyakorlati kapcsolata. Aztán van még itt egy érdekesség. Akik évtizedek óta egyetemi oktatók, megszeretik ezt a munkát, sajátjuknak érzik az egyetemet, felelősséget éreznek a jövőért. Igaz, itt kevés a pénz, itt érezhető a kontraszelekció, de akik maradnak, azok között azért nagyon sok az elhivatott kolléga. Valaki mesélte nekem a következő történetet. Angliában az erdészek fizetése nagyon kevés volt. Egyszer a királynő felkereste őket, és látta, milyen nehezen élnek. Azonnal intézkedtek: jelentősen meg kell emelni a béreket! És akkor az erdészek tiltakoztak: „Felhígul a szakmai közeg. Eddig azok voltak itt, akiket a hivatástudat tartott a pályán, most majd mindenféle karriervadászok tódulnak ide...” No, ez a veszély nem fenyeget bennünket. Nem jönnek ide karriervadászok, de akik itt vannak, azok igyekeznek szíwel-lélekkel dolgozni. □ Csupa nehézség! Szerény anyagiak. Ráadásul a vidékiség nyomorúsága. Mi. hozta mégis ide a fővárosból? 0 Korábban is oktattam Miskolcon, a pesti egyetemnek volt itt kihelyezett tagozata. Aztán alapító tag lettem a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán. Először ez volt a másodállásom, de hamarosan döntenem kellett, mert úgy éreztem, nem lenne becsületes, ha csak „mellékesen” dolgoznék itt. □ Dönthetett volna a főváros mellett is... 0 Itt valami újat kezdhettünk. A gazdaságban is nagyobb kihívást jelent egy zöldmezős beruházás! Tanszékeket szerveztünk, a ’90-es évek szemléletének megfelelően dolgozhattuk ki a tantárgyakat, mi formálhattuk meg az egész kar arculatát. És ami még nekem nagyon tetszett: az a tudományok tágassága. Korábban közgazdászok között éltem, ezért különös szellemi nyitást jelentett számomra, ha egy-egy problémáról meghallgathattam a kohász, a bányász vagy a gépész kollégák véleményét. Üj szempontokat ismerhettem meg, kitágult a világ. Számomra a Miskolci Egyetem egyik értéke éppen ez a sokszínűség. Látom, mennyi nagyszerű szakember, tudós elme gyűlt itt össze. És látom azt is, hogy milyen méltatlan helyzetben vagyunk a fővárosi szakemberekhez képest. □ Egyre többet hallunk arról, hogy fellendülőben a gazdaság. Mikor lesz ez érzékelhető a mindennapokban? Mikor jut el ez a hullám az oktatásig, a Miskolci Egyetemig? 0 A nemzetgazdaság makromutatói egyértelműen növekedést mutatnak. A nagy nemzetközi értékelő központok ugyancsak egyre előbbre hozzák Magyarországot a különböző - gazdasági fejlettség, stabilitás, hitelképesség szempontjából összeállított - listákon. Hogy' mindez mikor éri el a mikroszférát, azt nehéz lenne pontosan megmondani. De azt látni kell, vannak olyan térségei az országnak, ahol már érzékelhető ez a fellendülés. Vagy nézzük csak a mi régiónkat! Azt hiszem, Tiszaujvarosnak sincs oka panaszra. De ebben a bányászatra, kohászatra épült régióban több időre van szükség a változásokIsten óvjon mindenkit attól, hogy valaki azért ragaszkodjék egy funkcióhoz, mert az az egyetlen mentőkötele. hoz. Mindez nemcsak pénzkérdés, hanem szemléletváltozás is. Borzasztó, hogy kialakulnak ilyen frázisok: sötét borsod. A DKSK-Borsod- Chem női kosarasai játszottak a Fradival, és a Fradi-szurkolok fogalmazták meg ezt a szöveget: „Kezdetben vala a sötétség, és Borsodban meg is maradt...” □ Nagyon szíven ütötte... 0 Nagyon. De az is, amikor azt olvastam évekkel ezelőtt az együk újságban: Válság régió válság egyeteme. Ha valakire ráütik a pecsétet, borzasztó nehéz szabadulni tőle. Ráadásul olyan ez. mint az inflációs várakozás. Ha valaki azt mondja, nagy' infláció lesz. akkor mindenki elkezd úgy gondolkodni, úgy cselekedni, mintha tényleg az lenne, aztán persze be is következik. Nagyon bánt, amikor ilyen szövegeket hallok, hogy ott a keleti végeken minden lerobbant... Borzasztó lekezelő módon intézik el időnként ezt a térséget. Ezen változtatnunk kell. És persze a gazdasági fellendülésnek is érződnie kell ebben a térségben. Sőt, azt mutatja a gazdaságtörténet is, hogy a legmélyebb régióknál indul meg a legnagyobb fejlődés, mert itt kell valami gyökeresen újat csinálni. Bízom benne, hogy ez következik be. És bizonyos jelei már érzékelhetőek is ennek a változásnak. □ Az egyetem számára - bár költségvetési intézmény-fontos ez a változás... • Mindenképpen. Az egyetem és a megye, a város nem választható el egymástól. Nem lehet erős, nemzetközi hírű egyetem egy lerobbant régióban, és viszont. A város gazdasági, közigazgatási vezetőivel nagyon jó az egyetem kapcsolata. Magam is szorgalmazom, hogy minél erősebb legyen ez az összefogás. Nem engedhetjük meg, hogy' lerabolják ezt a megyét. Ha egy' eegnek tudományos háttérre, szakértői támogatásra van szüksége, akkor azt megkaphatja a mi egyetemünkön is. Komoly szellemi, tudományos. bázis alakult ki ebben az intézményben. Nem kell mindenért Pestre rohannunk, □ Milyen változások várhatók a Miskolci Egyetemen? 0 Először is szeretném megőrizni azokat az értékeket, melyek az évtizedek során megteremtődtek. A jövőnk szempontjából fontosnak tartom, hogy bevonjuk a tőkét az egyetem infrastruktúrájának fejlesztésébe. Be kell hozni a külső pénzeszközöket. □ Hogyan? • Itt él körülbelül 10 ezer ember. Egy ekkora magyar városban vajon nem működne-e hái-om- négy' étterem nagyon gazdaságoson. Ha versenyhelyzet van, akkor a hallgatók a verseny végén kedvező áron és széles minőségi kínálatból választhatnak. Nyilvánvalóan olyan szerződést kötünk, hogy a haszon egy része visszakerüljön az egyetemre. A szolgáltatás terén óriási lehetőségek vannak. Biztosra veszem, hogy' egy uszodának vagy szállodának sikere lehetne. Nálunk óriási a vendégforgalom. De itt van vagy 3-4 ezer diákunk kollégium nélkül. Korszerű kis diakho- telek épülhetnének... Ezek a beruházások ugrásszerűen javíthatnák az infrastrukturális helyzetet. Persze, állami egyetem vagyunk, az állam egy bizonyos szinten finanszíroz is, de ez egy visszafogott finanszírozás. Én azt mondom, az egyetem a piacgazdaságban egyfajta versenyszférába került. Az egyetem is egy sajátos vállalkozás. □ De - Gárdonyi után szabadon - a vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében van... 0 Nagyon jó analógia. Egyet is értek ezzel. Es amikor a gazdasági ügyekről beszélek, akkor sem feledkezem meg arról, hogy mi elsősorban tudományos intézmény vagyunk. De nagyon fontos feladatnak tartom, hogy rendbe hozzuk megtépázott méltóságunkat, megerősítsük tekintélyünket. Az alulfizetett, kellően meg nem becsült embereknek az önbecsülésük sem olyan, mint lenni kellene. Az egyetem vezetése szeretné helyreállítani ezt az önbecsülést. Ezért dolgozom. De a kollégáim is. Hiszen a rektorság nem egyszemélyes show. Bízom, bízunk abban, hogy az egyetem piacképességének növelésével a jövedelmekben is érzékelhető lesz a változás, hiszen ezeket a bevételeket visszaforgatjuk az oktatásba. Nekünk a főtermékünk a tudás, azt kell megbecsülnünk, azt kell tudnunk eladni. De ez nem jelent kiárusítást, nem jelenti a tudományosság feladását. Csakis a tudás hozhat sikereket, de a nyugodt kutatómunkához, az elmélyült szakmai munkához meg kell teremteni a megfelelő gazdasági hátteret Főtermékünk a tudás, ezt kell megbecsülnünk, ezt kell eladnunk.
