Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-10 / 288. szám

□ Jelet hagyott a megjelölt Kondor Béláról - negyedszázad múltán Gyarmati Béla Miskolc (ÉM) - Gálaműsorral emlékeznek Kondor Bélára, kép- és versteremtő művészre halálának 25. évfordulóján egy országos vers­mondóverseny győztesei. A Pestszentlőrinci Kondor Béla Közösségi Ház, a Magyar Vers­mondók Egyesülete és a Miskolci Galéria által meghirdetett verseny legjobbjai december 14- én, vasárnap délelőtt 11 órától lépnek fel a Petró-házban. (Miskolc, Hunyadi u. 2.) Holtában kezdtem ismerkedni Kondor Bélával. Elég­gé bizarr dolog. Fényképfelvételek készültek arról, miként jelentek meg teteme fölött (ahogyan majd mindannyiunk fölött megjelennek) azok a fáradt, arcú kopott emberek, akiknek jó adag rumot kell inniuk, hogy ne reszkessen a kezük. Ót is elvitték... NINCSEN MŰVÉSZET MAGA ÉS NEM PUSZ­TULÁS A HÁLÁL. Akkor még nem ismertem eze­ket a Kondor-sorokat. Nem ismerem a költőt. Nem tudtam, hogy - miként Nagy László írja - „köl­tő és festő egy”. Nem tudtam, hogy a „maradó szerkezet” (kép, vers) komponálásának mestere, megszállottja. Tudtam, amit olvastam róla, hogy rokontalanul magányos csillag, isteni tehetség. De hát a szavak sokszor szegénynek bizonyulnak. Legalábbis a leírt, a kicsit hivatalosan méltató szavak. Lenkey Zoli (akinek műtermében kést dobál­tunk, verset olvasunk és pálinkát ittunk) máskép­pen mesélt róla. Tőle tudom, hogy az angyal és az ördög - soha meg nem szűnő - örök viadala kötöt­te le figyelmét. Aztán néztem a képeit. A nagyratörő tiszták - akik megtöretnek, megöltenek -, Ikarosz, Hamlet, Dózsa, s más „pártütő angyalok” médiumává sze­gődött. Ez volt a sorsa. Az erkölcsi hitelesség hir­detésére született. Ehhez kapott, erőt, invenciót, varázslatos teremtő készséget - ez tette egyedülál­lóvá és legyőzhetetlenné. Többrétegű, többértelmű művei talán még nincsenek is igazán megfejtve... Ehhez sok hivatalos minősítést el kell felejte­nünk. NE OLVASSUNK A MŰVEKRŐL - OL­VASSUK AZOKAT, ILLETVE PRÓBÁLJUK MEG LÁTVA LÁTNI! Mert a remekművek beszél­nek hozzánk, mutatják magukat; MEGSZÓLAL­TATHATÓK ÉS LÁTHATÓVÁ VÁLNAK, ha vesszük a fáradtságot, ha nem vagyunk süketek és vakok... Idézet önéletrajzából: „Főképp könyvek illuszt- fálásából élek, olykor vállalok megrendeléseket különböző templomokból.” Fölsejlik, hogy nem volt éppen könnyű sorsa. Ne áltassuk magunkat: a művészeket mindig az adott kurzus hivatalnokai (vagy szenilissé vált pikto­rok, irodalmárok satöbbi) minősítik - sajnos. En­nélfogva keveseknek van szerencséje, mert - ritka kivételtől eltekintve - csak tehetség képes felis­merni a tehetséget. Kondor Bélát festőművészként nem akarták fel- és elismerni. A költőt ugyancsak fenntartással fogadták. A grafikus előtt azonban - kénytelen kelletlen - meg kellett hajolniuk. S eb­ben nagy szerepe van Miskolcnak. Elsősorban Fe- ledy Gyula munkálkodásának köszönhetően, az itt nyújtott technikai lehetőségek, s a megteremtett alkotói légkör a várost a „grafika Mekkájává” emelte. Otthonra lelt Miskolcon Kondor Béla is - mint oly sokan mások - s közöttünk van most is. És nemcsak állandó kiállításával... Most megszólalnak a versei! Az adventi várako­zásban hallgatván ezeket, meggyőződhetünk róla, hogy Kondor nem hagyta abba az igazmondást - noha 25 esztendővel ezelőtt „visszatért a semmi­ségbe, ahol minden megvan”. Tanári tárlat a Földesben Bihari Zoltán művésztanár - a miskolci Kos­suth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakkö­zépiskola rajztanára, megyei, városi rajz szak- tanácsadó - olajképeit bemutató tárlat nyílt tegnap a Földes Ferenc Gimnázium földszinti folyosóján. A kiállított tájképek, csendéletek, C ortrék - a tervek szerint - a téli szünetig lát- atók. Fotó: Vajda János A „kritikus” Miskolci Téli Tárlat Beszélgetés Dobrik István galériaigazgatóval a szombaton nyíló kiállításról Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Két Miskolci Téli Tárlat között általában két év telik el. A mostani „rendbontás” - hiszen utoljára három éve rendezte meg a Miskolci Galéria a régió kép­zőművészeti találkozóját - a galéria régi épületének meg­szűnéséből ered. December 13-án, szombaton délelőtt 11 órakor már az intézmény új épületében, a Rákóczi-házban lesz a megnyitó. • Kíváncsian vártuk, hogy ez a sokszínű anyag hogyan is fest majd az új helyen. Megítélésem szerint szépen - mondja Dobrik István, a Miskolci Galéria igazga­tója. - Az elején nagyon elkesered­tünk, mert elég vegyes színvonalú­ak voltak a beküldött munkák. Régebben valamiféle kvalitásbeli megbízhatóságot is jelentett, hogy kötve volt bizonyos tagsághoz a részvétel. Abból a rendszerből fa­kadóan persze voltak, akik nem juthattak be a Téli Tárlatra. A szabadbeadásban viszont az a ki­hívás rejlik, hogy ide most bárki elhozhatja alkotását. Sokan küld­tek munkákat olyanok is, akik fel­tehetően nem ismerik a képzőmű­vészeti élet trendjét, és túlértékel­ték önmagukat. így igen sokszínű és értékben nagyon széles skálán mozgó anyag került a zsűri elé. □ Benne van új tehetségek felfede­zésének az esélye... 9 Való igaz. □ Most sikerült valakit felfedezni? 9 Ilyen nagy felfedezett most nincs, de van olyan fiatal, akivel már találkoztunk például a Zemp­léni Nyári Tárlaton, ahol díjat ka­pott, és díjat kap itt is. Szerepel­nek fiatalok, frissítik azt a meg­szokott anyagot, ami megjelenik a Téli Tárlatokon általában résztve­vő művészek ecsetje alól. Amiért fontos ez a tárlat, hogy végül is itt a régióban, tehát Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, Nógrád megyé­ben élő művészek bemutatkozási fóruma, szinte antológiája az itt élő művészetnek. □ Sokszor beszélt a mai társada­lomra jellemző értékválságról, amit jelez talán az ide beérkezett alkotások „vegyessége” is. A kevés­bé jó munkákat kizsűrizték, az ér­A Miskolci Téli Tárlatra 119 alkotó 331 művet küldött be, ebből 77 alkotó 119 munkáját láthatja majd a közönség. Kis képünkön Dobrik István. Fotó: Dobos Klára Hangulatos kis anyagnak tartom, ami itt összejött. És biztos vagyok benne, hogy két év múlva, ha híre megy, akkor a régióban élő fotó­sok talán fontosabbnak tartják majd, mint a seregszemléjüket, amit én szervezetileg fáradtnak érzek... □ Az iparművészeti anyag is összeállt? ® Litwin József iparművész na­gyon sokat tett azért, hogy a Téli Tárlat sikerüljön, nagyon sok szponzorra, díjalapítóra talált. A régi Miskolci Téli Tárlatokon csak egy-két textiles, ötvös jelent meg, hiszen az iparművészek számára kevésbé volt kecsegtető a kiállítá­son való bemutatkozás lehetősége. Három évvel éppen Litwin József­fel próbáltuk megszervezni azt, hogy azok az iparművészek, akik itt élnek, akik környezetünk ala­kítói, szerepeljenek a Téli Tárla­ton. Sajnos, nem jött el mindenki. És most is úgy érzem, nagyobb volt a lelkesedés, mint a megjele­nés. Biztos, hogy a közönség izgal­mas kis anyagot láthat majd a Mini Galériában, de az is biztos, hogy sokkal több van az iparmű­vészetiben, amit esetleg egy tárla­ton meg lehetne mutatni. tékesek maradtak. Így egyfajta ér­tékadó szerepe is lehet az ilyen tár­latoknak?! 9 Már szinte közhelyszerű, de en­gem nagyon aggaszt az az érték­válság, ami az országban - és Miskolcon is - van ezen a terüle­ten. Rengeteg olyan művel talál­kozhatunk a boltokban, piacon, árveréseken, amelyek megcsúfol­ják a képzőművészetet. Ez azért nyomaszt, mert tudom, és fontos­nak érzem, hogy egy szabad tár­sadalomban bárki bármit csinál­hat. De veszélyesnek tartom az igénytelen, szakmai szempontból kifogásolható alkotások tömeges­ségét. Ügy gondolom, a Miskolci Galériának egyik nagyon fontos feladata lehet egyfajta etalon fel­mutatása. Megítélésünk szerint, akik ezen a területen valamelyest hozzáértő szakemberekként dol­gozunk, a kvalitás itt keresendő. A galériának ezekkel a tárlatok­kal eligazító, mértékadó, kritikusi szerepe van... □ Lehet már tudni a díjazottakat? 9 A díjzsűri csütörtökön lesz. De a zsűrit eleve kértük, hogy tegyen javaslatot a díjazásra, és ezt ez­előtt egy hónappal meg is tette. A véglegesítés, elfogadás lesz csütör­tökön, akkor egyeztetünk a díjfel­ajánlókkal. □ Ok általában elfogadják a szak­mai véleményt? • Szerencsére még nem találkoz­tam olyannal, hogy valamelyik díjfelajánló azt mondta volna, nem fogadja el a zsűri ajánlatát. Nagyon korrekt díjfelajánlóink vannak. Bár olyan már volt, hogy valaki azt mondta, ő díjat akar adni X.Y.-nak. Tájékoztattuk, hogy ezen a tárlaton ez nem így működik. Ha valaki fontos neki, szponzorálja. □ A képző- és iparművészeti anyag mellett most először fotó­kat is vártak... 9 Igazán nagy felhozatal nem volt, de ez feltételezhetően éppen abból adódott, hogy első alkalom­mal hirdettük meg. Hiszen a fotó­nak megvannak a saját sereg­szemléi, például az Észak-ma­gyarországi Fotóművészeti Szem­le, ami nemrég volt Sárospata­kon. Mivel fontosnak tartjuk a fo­tót, úgy gondoltuk, kihasználjuk a nagyobb tér adta lehetőséget. Ismét a rezesek „vágták ki a rezet” Sylvia Kowalczuk, Kovács Imre és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Donizetti Don Pasquale nyitánya, Mozart C-dúr versenymű fuvolára és hárfára című opusza - közreműködött Sylvia Kowalczuk (hárfa) és Kovács Imre (fuvola) - Saint-Saens G-dúr hang­versenydarabja - Sylvia Kowalczuk közreműködé­sével -, valamint Richard Strauss Till Eulenspie­gel vidám csínyei című műve hangzott el a Miskol­ci Nemzeti Színházban hétfőn este a Kovács Lász­ló vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar elő­adásában a Népszerű Zenei Estek koncertsorozat keretében. Ha nem lett volna műsor­füzet és plakát, méltán le­hetett volna egy kis közvé­lemény-kutatást végezni a nyitódarab elhangzása után, vajon ki volt a zene­szerző: Donizetti, Rossini vagy Verdi. Szinte biztos, mindhárom zeneszerzőre érkeztek volna voksok, bár a jellemző stílusjegyeket, formai megoldásokat és a dallamvilágot figyelembe véve talán Verdire a legke­vesebb. De nem volt ha, hanem Donizetti volt fer­geteges vidámsággal, sod­ró lendülettel, ami magá­ban hordta a veszélyt, ha ilyen hamar bemelegedik a zenekar, ellövetik a pus­kapor. De itt sem volt ha, mert nem lövetett el. Mozart jött, látott és ismét meghó­dította a koncertlátogatót. A Mester ismét tanúbi­zonyságot tett arról, hogy nemcsak zseniális kompo­nista, de tökéletesen isme­ri minden hangszer sajá­tosságait is. Ez alól a fuvo­la és a hárfa sem volt kivé­tel, és Mozart gondosko­dott arról, a szólistákkal kihasználtassa a hangsze­rükben rejlő lehetőségeket - adott esetben a véglete­ket egy kicsit kijjebb tolva. Ennek Kovács Imre esett áldozatul, akinek a játékát a gyakori fekvésváltások időnként megsínylették. Fuvolája a mélyebb hang­fekvésekben átfújós, ese­tenként „reszelésen” leve­gős és száraz volt, a leg­magasabb hangtartomá­nyokban pedig hamiskás. A művész hétfői játéka nem emiatt tartozott a kö­zepesen megfelelt kategó­riába, hanem azért, mert mellette a hárfás Sylvia Kowalczuk egyenletesen csillogott. A művész ka­rakteres, határozott egyé­nisége játékába is beköltö­zött, hihetetlenül finom di­namikai érzékkel, a legap­róbb részletekig kidolgo­zott, „műbiztos” előadással uralta a darabot. Ez egy kicsit ki is fá­raszthatta, mert a szünet utáni újbóli fellépése in­kább a felejthető kategóri­ába tartozott. A csillogás megtompult, a precíz elő­adás néhol elmosódott, a hárfa hangja nem egyszer „elfátyolosodott”, tompává vált. Richard Strauss azon­ban kizökkentette ebből a melankóliából a zenekart. A zenészek szinte tomboló jókedvvel pajkoskodtak a főhőssel egyetemben, akik közül - a hangversenykró­nikák rendszeres olvasói­nak talán már „unalmas” lehet az utóbbi időben - is­mételten a fúvósszekció (különösen a rezesek) tag­jai nyújtottak lenyűgöző teljesítményt. Cigánygyerekek seregszemlén Miskolc (ÉM) - Tehetséges ci­gánygyermekek megyei kulturá­lis seregszemléjét rendezi meg a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz­művelődési Intézet (PKI) december 13-án, szombaton délelőtt fél 10-tól az Ady Endre Művelődési Házban (Miskolc, Árpád u. 4.). Az esemé­nyen 21 település 27 általános isko­lájából mintegy 300 tanuló mutat­kozik be. A gyermekek a helyi általános is­kolákban selejtezőkön vettek részt, így jutottak a döntőbe. A szombati versenyen ének, zene, tánc, vers- és prózamondó kategóriákban indul­nak egyénileg és csoportosan. Sok kistelepülésen élő gyermek számára ez a seregszemle nemcsak fellépési lehetőséget jelent, de azt is, hogy vá­rosba utazhatnak - mondta Bá- nyiczki Lászlóné, a PKI tanácsosa. Iskolák a templomért Miskolc (ÉM - Hl) - A felgyúj­tott deszkatemplom újjáépítését segítené a Diósgyőr-Vasgyári Szakmunkásképző és Szakközép- iskola tantestülete és diáksága Iskola a templomért elnevezésű akciójával. Január végétől műsor­sorozatot kezdenek, a bevételt a tetemvári műemléképület felújí­tására fordítanák. Az iskola szín­háztermében tartandó előadásso­rozatban lesz irodalmi összeállí­tás, koncert,önvédelmi bemutató. A szervezők levélben értesítik majd az iskolákat. Hozzávetőleg nyolc-tíz műsort terveznek, a be­lépődíj 50-100 forint között lesz - számolt be terveikről Németh László, az iskola igazgatója. Mint mondta, tanárok és diákok lelke­sen készülnek a város műemléké­nek újjászületését segítő akcióra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom