Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-26 / 276. szám

1997. 'Newwm 29.t Szikba KULTÚRA Í$XAK-Ma«YARQRSZA« íT Emlékezés Béres Ferencre Budapest (ÉM) - Béres Ferenc 75. születésnapja alkalmából szervez emlékműsort a Borsod-Abaúj- Zemplén Megye Budapesti Baráti Köre Budapes­ten november 29-én, szombaton délután 3 órakor a Gutenberg Művelődési Otthonban (VIII. kér., Köl­csey u. 2.). Az emlékműsort Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő állította össze, a dalművészre pe­dig Lengyelfy Miklós emlékezik. Gitárművészek, zongoraművészek, operaénekesek mellett cimba­lom- és klarinétművész is fellép az esten. A ren­dezvényre ingyenes a belépés. Énekverseny Miskolc (ÉM) - Megyei énekversenyt hirdet a miskolci Ady Endre Művelődési Ház tehetségkuta­tó szándékkal azoknak a fiataloknak, akik kedvet éreznek az énekléshez, és vállalják a szakmai zsű­ri előtti megmérettetést. Népdal, opera-műdal és operett-musical,kategóriában jelentkezhetnek a 16-25 évesek. A műsoridő maximum öt perc. A ver­seny kétfordulós. Az elődöntőt december 21-én dél­előtt 9-től, a döntőt ’98. március 14-én tartják. A győztesek fellépnek május 10-én, Miskolc város ünnepének gálaműsorában a Miskolci Nemzeti Színházban. Zongorát és egyéb technikai feltétele­ket biztosítanak a szervezők, hangszeres kísérőről azonban mindenkinek magának kell gondoskod­nia. Operett-musical kategóriában fél play back előadásmód megengedett. Bővebb információ a 46/379-640-es telefonszámon kérhető. Jelentkezési határidő december 15. Grafikus tanulmányok Grafikák és festmények címmel nyílt kiállítás Szemán Orsolya, a miskolci Eötvös József Szakmunkásképző és Szakközépiskola végzős tanulója munkaiból tegnap délután a József At­tila Könyvtárban Fotó: Farkas Maya Kiss József-napok Mezőcsát (ÉM) - Kiss Józsefre, a századforduló lapszerkesztő-költőjére emlékeznek a nevét viselő mezőcsáti középiskolában november 27. és 29. kö­zött. A programban többek között szavalóverseny szerepel, amelyet az iskola magyar-történelem szakos munkaközössége a környék 5-8. osztályos tanulóinak szervezett. A szavalóverseny mellett lesz Kossuth-vetélkedó, IQ-verseny, országismere­ti vetélkedő az idegennyelvi munkaközösség szer­vezésében, valamint ikebanakészítő és iskolajel- vény-tervező verseny, sakkszimultán, asztalite­nisz-bajnokság. A rendezvénysorozat megnyitóját csütörtökön délelőtt 9 órától tartják az iskola bejáratánál elhe­lyezett Kiss József-emlékkőnél. A Gimi Galériában ezen a napon délután fél 3-kor nyílik Barna György festőművész-tanár tárlata. A hagyományos iskolabált november 28-án, pénteken rendezik meg a Kiss József Közösségi Házban. Ugyanitt lesz szombaton a tízéves fennállását ünneplő Szín­taktus Diákszínpad jubileumi találkozója. Hirdetés A tékozló fiú „eltékozolt” felesége A Színházi Páholyok Társaságának bemutatója a miskolci Kamaraszínházban Családi körben (Dóczy Péter, Mádi Szabó Gábor, Bregyán Péter, Varga Zoltán és Nagy-Kálózy Eszter) Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Kinek-kinek gyerekkorától, az otthontól való elszakadás körülményei­től s későbbi sorsának alaku­lásától függ, milyen érzelme­ket vált ki belőle a kifejezés: hazatérés. A visszatalálást je­lenti-e valamilyen boldog álla­pothoz, netán a szembesülést a múlt számonkérésével. Egy biztos: a drámairodalomban sosem konfliktusmentes a csa­ládi otthonba való megtérés. Békés összeölelkezés még csak-csak kijár a hazatérőnek, igazi megnyugvás alig-alig... Harold Pinter Hazatérés című drá­mája sem kínál békés családi élet­képeket vagy harmonikus lezárást, annak ellenére, hogy a befejezés­ben helyreáll a családban a „régi rend” - egy erkölcsét, emberségét vesztett világ degenerált rendje. Az angol drámaíró története egy életkörülményeit tekintve talán kispolgári, szellemiségét nézve lumpenszinten élő családról szól, ahol az egykori mészáros - erejét egyre inkább veszítve, de továbbra is foglalkozásához illő kegyetlen­séggel - uralkodik csonka család­ján: két fián, a strici Lennyn és az ökölvívással próbálkozó Joey-on, valamint agglegény öccsén. Éuró­pai nyaralása során váratlanul idelátogat haza feleségével a har­madik fiú, akinek egészen Ameri­káig, s a filozófiaprofesszorságig si­került kitörnie a londoni munkás- kerületből. Ahogyan testvére, majd apja fogadja a vendéget, abból ki­déiül, nincs már sok közük egy­máshoz, nem tudnak mit kezdeni a tékozló fiúval. Annál nagyobb sike­re van a feleségnek, aki magától értetődő természetességgel adja oda magát a többi férfinak - a haj­dani aktmodell boldogan veti le a professzornésággal járó kötelme­ket, és süllyed vissza abba a mo­csokba, ahonnan valamikor indult. Az anya halálával keletkezett űrt betöltve veszi át a család felett az uralmat, míg félje a megrendülés legcsekélyebb jele nélkül indul vissza Amerikába. Ezt az egymást minduntalan megalázó, állativá aljasodott kö­zösséget Pinter sajátosan eredeti módon - realizmus és abszurd ha­tárán egyensúlyozva ábrázolja: úgy indul a darab, akár egy 0’ Neill- vagy Tennessee Williams- dráma, a családi pszichoanalízisre készülő néző aztán idővel egy ab­szurd tragikomédia kellős köze­pén találja magát. A játék egy-egy pillanatában akár a naturalista családi drámák paródiájának is. érezhetnénk a művet, de Pinter különös írói világa mélyebb ennél. Nem véletlen, hogy a műítészek Oidipusz, Lear király vagy' éppen Orpheusz történetének motívu­mait fedezték fel a drámában. A motívumok sorát még lehetne bő­víteni, de a látottak végső értel­mezését Pinter a nézőre hagyja. Itt az egyértelmű, banális monda­tok mögé is be kell kukkantani, mert a leghétköznapibb gesztuso­kat is valami ijesztő talány itatja át. S ha az író pontosan időzített mondatait, utalásait össze is tud­juk rakni, egy-egy történés, egy- egy részlet megmagyarázható lesz is, a mindennek a mélyén rejlő okokat, az igazi válaszokat a mi­értekre nem igen találhatjuk meg. Árkosi Árpád rendező - aki ko­rábban Debrecenben már szín­padra állította a drámát - már az első percekben is kerüli a natura­lista szöszmötölést, lépésről lépés­re erősíti fel az abszurd színeket, hogy végül szenvtelen humorral tegye a néző számára nézhetővé és elviselhetővé a kegyetlen játé­kot. Kiválóan segíti a rendezőt a díszlettervező Juhász Katalin, aló tökéletesen adja vissza a pintért stílust: kopottas bútorokból polgá­ri kamaradráma visszafogottan realista szobabelsőjét alakította ki, ám a szürkés-fekete már­ványerezetű falakkal - amelyekre a múlt alakjainak kifakult fény­képeit kopírozták - az egész teret „átemeli” a családi magánmito- szok bizonytalan, titkokba burko­lózó világába. A színészi alakítások talán ép­pen ezzel, a hétköznapiságtól való elmozdulással maradnak adósak Játékukon jobban érződik a rea­lista iskola, elsősorban a figurák meghatározó karakterjegyeit hangsúlyozzák: Mádi Szabó Gá­bor családfője nagypapás mo­sollyal nyugtázza, hogy' szavaival ugyanúgy vág. mint mészárosként a késével. Joeyként Varga Zoltán az erőtől duzzadó butaság, Max, a nagybácsi szerepében Körtvé- ly'essy Zsolt a tutyimutyi tisztes­ség szánnivalóan komikus színeit hozza. Nagy-Kálózy Eszter hűvös eleganciával vezeti vissza a felesé­get egykori romlott önmagához. A stricit alakító Bregyán Péter játé­kában a legélesebbek a váltások:1 a sunyiságot, szadizmust helyen-. ként mindent megrontó őrületté nagyítja fel. A hazatérő fiú szere­pével viszont kevésbé tud mit kez­deni Dóczy Péter: nem derül ki, v hogyan viszonyul a férfi felesége hűtlenségéhez. A szellemi fölé­nyét fitogtató, de a családi erő­szak ellen fellépni képtelen értel­miségi tehetetlenségét éppúgy' nem érzékelteti, mint az élete páija áruba bocsátásának tervébe kedélyesen bekapcsolódó férj per­verzitását. Két holtpont után három csúcspont Póti Tamás és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A Nép­szerű Zenei Estek kon­certsorozat első előadá­sán Enescu I. román rapszódiáját, Hidas Fri­gyes II. trombitaverse­nyét (közreműködött Póti Tamás trombita­művész) és Rimszkij- Korszakov Seherezádé szvitjét (hegedűszóló: Gál Károly) adta elő a Kovács László vezé­nyelte Miskolci Szimfo­nikus Zenekar hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. Nem mentség, de nem könnyű egy zeneanyagá­ban is igencsak megterhe­lő, ráadásul sokbuszozásos turné után „beesni” a szín­házba, hogy a hazai bérlet­sorozatának is eleget te­gyen a zenekar. Különösen nem könnyű, ha a szín­padra lépők kissé hiányos nézőtérrel találják magu­kat szemben. A hallgatót azonban ez - joggal - nem érdekli, ezért kicsit meglepődhetett az egyszer nemrégiben már műsorra tűzött Enescu I. (A-dúr) rapszódiájának fel- csendülésekor. A fafűvósok kezdése rendkívül szépen, árnyaltan kidolgozva indí­totta a művet, a rezesek többszöri késésére azonban nem találtatott magyará­zat. Mindezt megtetézve néha szinte eklektikusán „cseppfolyósodott” a hang­zás. Már-már kezdett az apátiába süllyedni az elő­adás, amikor Enescu len­dülete hirtelen felébresz­tette a zenészeket, és in­nentől kezdve 180 fokot fordult a hangulat. Fan­tasztikusan ültek a hegedű­sök glissando után „bal- kánosan” elpattintott hang­jai, remekmívűek voltak a csúszós-húzós trillák, és a rezesek is formába lendül­tek, így méltán tapsoltatott vissza háromszor a zene­kar, ami nyitódarab eseté­ben meglehetősen ritka. A folytatásban könnyű dolguk volt a zenészeknek, hiszen Hidas Frigyes II. trombitaversenyében első­sorban a szólistát dolgoz­tatja meg. Póti Tamás di­cséretére legyen mondva, egyenletesen jó teljesít­ménnyel rukkolt elő. A hangszíne végig tiszta és világos maradt, magabiz­tosan oldotta meg a legel- képesztóbbnek tűnő ritmi­kai csavarásokat. Rimszkij-Korszakov ízig- vérig orosz Seherezádéja el­ső két tételében ismét a fá­radtság látszott eluralkodni a zenekaron. Szó sem volt egymásra maszatolt hang­zásokról, csak éppen a „mikor leszünk már túl raj- ta”-hangulat próbált teret nyerni a zenészek között. Erről a három szólista, Gál Károly (hegedű), Miklós-Di- enes András (brácsa) és Iván Klára (gordonka) azonban nem volt hajlandó tudomást venni. A három szólamvezető optimizmusa Kovács László egy pillanat­nyi kihagyást nem engedő és állandóan ösztönző di­rigálásával egyetemben azonban megtette a hatá­sát, így a közönség sokszo­rosan dübörgő vastapssal köszönthette ismét Miskol­con a város zenekarát. Évbúcsúztatás Szerencs (ÉM) - Vidám szilveszteri mulatságot ren­dez az idén is a Rákóczi-vár színháztermében a szeren­csi Városi Kulturális Köz­pont. Az elmúlt évek hagyo­mányaihoz hasonlóan egész éjjel élőzenével, vacsorával, sztármúsorral, tombolával váiják azon vendegeket, akik velük szeretnék bú­csúztatni az óévet. A rész­vételi szándékot kérik mi­nél előbb jelezni a 47/362- 121-es telefonszámon. Erdélyi tárlat Szerencs (ÉM) - Erdélyi képzőművészek alkotásaiból látható kiállítás Szerencsen, a Rákóczi-vár Kisgalériájá- ban december 10-ig. A jelen­leg Miskolcon élő Jakab György és Soós László csont- és fafaragásokat, a maros­vásárhelyi Soó Emma pedig akvarelleket állított ki. Ha gépjármű-felelősségbiztosítás, akkor Még 1000 Ft a kedvezmény új ügyfeleinknek, ha ügyfélszolgálati irodáinkban vagy a vidéki postákon személygépkocsi gépjármű-felelősségbiztosítást kötnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom