Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-19 / 270. szám
>97. November 19., Szerda KULTÚRA Észak-MaoyarorsxAo 7 Amte {/ka! AmteVka! Néhány éve a komáméi magyar színház előadásában láttam a Hegedűs a háztetőn című musicalt. Sosem felejtettem el azt az estét. Az ügyeletes tűzoltót ingyen üdítővel itatta a büfében a színházi titkár, csak hogy az be ne zárassa a termet. Az erkélyről fürtökben lógtak, a zsöllyében egy helyre két ember jutott. Élelmes jegyüzérek hamis belépőket árultak felárral a délelőtti piacon. A nézőtéren a magyarok közt szlovákok is ültek. A zenés darabok élvezetéhez nem szükséges a nyelv ismerete. A történet lényegét előbb-utóbb megérti az ember. Ami meg igazán fontos: az úgyis a zene, a tánc, a látvány, a dalok. Meg különben is. Mit kéne érteni ezen? Nem miről un k szól a mese! Nem szlovákokról, és nem magyarokról. Ezt mindenki tudja. A Hegedűs a háztetőn, az valami nagyon zsidó dolog... Nos, valahogy így kezdődött az este. Ültek a szlovákok a magyarok közt a. nézőtéren, hallgatták a fülbemászó, fájdalmasan édes dallamokat, figyelték a zsidó házasságszerző asszony bugyuta praktikáit, mulattak a tejesember átlátszó, nyomorúságosán magamentő okoskodásán, kedvtelve nézték a mulatságos kaftánokat, pajeszeket, . szakállakat, sábeszdekliket, és valami kellemes, langyos, édes és csak egy icipicit aljas és csak egy piri- nyót romlott érzés kovácsolta együvé őket ott a nézőtér biztonságos sötétjében: lehet, hogy szlovákok vagyunk, lehet, hogy magyarok, de nem vagyunk zsidók - hála a jó Istennek! Aztán egyszer csak valami megváltozott a nézőtéren. Nagyon nagy lett a csönd. Akkor történt, amikor az orosz csendőr megkérdi Tevjét: mennyi időbe telik, míg mindenét eladja, és elhúz a faluból a bánatos francba. Érdekes módon, még a magyarul nem tudó nézők is megértették a kérdést. Néhány évtizede ugyanis Komáromban pontosan ugyanaz játszódott le, mint a színdarabbeli Anatevkában, csak éppen nem zsidók és oroszok, hanem szlovákok és magyarok közt. Erre mindenki emlékezett. Vagy azért, mert ezerszer hallotta a történteket a szüleitől, rokonaitól, vagy azért, mert ő maga is részese volt a hajdanigyalázatnak. „-Anatevka,Anatevka, éhező, vétkezőAnatevka... széthulló házam és hazánk..." És a nézőtéren ott ültek, dermedten, a hajdani kitelepítők és az azóta visszazarándokolt kitelepítettek, és mindenki látta magamagát és a másikat, látta húszkilós batyuval elmenni és látta maradni, megalázni és megalázhatni... És akkor, ott, Komáméban, azon az estén, egy színházteremnyi ember egyszerre élte meg, mit is jelent - mondjuk - zsidónak lenni. Horváth Péter A csillagok állása szerint siker lesz Találkozás Horváth Péter rendezővel a Hegedűs a háztetőn bemutatója előtt Horváth Péter rendező, valamint Seres Ildikó (GoSde) és Szegedi Dezső (Tevje) a Hegedűs a háztetőn című musical próbáján. Ma este már a nyilvános főpróbát láthatja a közönség, holnap az Egyetemi bérlet tulajdonosait várják a színházba, pénteken pedig premier lesz. Fotó: Strassburger Alexandra Filtp Gabriella Miskolc (ÉM) - Se nem a divathullám, se nem a politikai széljárás sodorta a Miskolci Nemzeti Színház színpadára a Hegedűs a háztetőn című musicalt. Horváth Péter rendező szerint a klasszikus műveket mindig játszani kell. Persze, a csillagállásnak is szerepe lehet abban, hogy a pénteki premier sikeres lesz. □ A Színházi Estékben is beszámol arról az élményről, amelyet a komárnói magyar színházban élt át a Hegedűs a háztetőn egyik előadásán. Várható-e itt is hasonló íratás? © Katartikus hatása van a színdarabnak, és az előadásnak is az lesz, mivel nagyon jól szolgálja az előadás a színdarabot. Ez a színpadi mú a zenés darabok királynője. Ha nem is a legjobb, de az első három-négy között van, az biztos. Olyan emberi történet, ami mindenkire vonatkozik. □ De mégis másképpen hat ez a darab a kisebbségben élők körében... ® Az a komárnói este egy különleges alkalom volt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor édesanyám játszotta 1956 októberében Szent Johannát. Egy pillanatban a közönség felállt, és azt mondta: Johanna, állj közénk! Nem lehetett befejezni az előadást. Szent Johanna - azóta is, azelőtt is - mindig ugyanazt jelenti. Csak akkor volt egy olyan speciális találkozása a történelmi drámának és a helyzetnek, ami különlegessé tette azt az előadást, azt az estét. De ha nincs ilyen különleges alkalom - hála Istennek! - akkor a primer, egyszerű, ugyanakkor fantasztikusan megindító történet érinti meg a közönséget. □ Persze, lehetne ez a mostani is különleges alkalom, hiszen nem régen történt Horn és Meciar győri találkozója. Ennek kapcsán szokták emlegetni ismét a lakosságcseréket, a kitelepítéseket. A szülőföld elhagyásának kényszere jelen van ebben a színpadi műben is. Ez a párhuzam már nem befolyásolta a rendezőt? 9 Engem nem érdekel a politika. Egyáltalán. A legtávolabbi halvány szándékom sincs erre reagálni. □ Mintha most ismét reneszánszát élné ez a darab. Persze, más színpadi művek esetében is megfigyelhető, hogy hirtelen divatosak lesznek, és szinte minden színházban azt játsszák. ® Ez egy klasszikus musical. Olyan, mint egy-egy Shakespeare-mű, vagy az Ember tragédiája. Ebben a műfajban ez igazi érték. Tudunk legalább száz olyan darabot mondani, de ha nem erőltetjük meg magunkat, akkor tudunk vagy negyvenet, amelyeket folyton játszanak a színházak. Nem hiszem, hogy divathullám lenne, ha van egy sikeres előadás. Például a következő munkám Székesfehérváron lesz, ott rendezem majd a Dés Laci-féle Dzsungel könyvét. Az két éven belül a hatodik vagy a hetedik bemutató lesz. Mondhatjuk persze, hogy divathullám, de azt is, hogy fantasztikusan jó darab született. És ez végigfut az országon, ahol vannak hozzá szereplők, ahol van hozzá társulat, ott be is mutatják. □ De a Hegedűs a háztetőn mm új darab. Hosszú csend volt, leginkább csak a kívánságműsorokban hallhattuk, amint Bessenyei Ferenc énekli: Ha én gazdag lennék... Aztán az idén műsorra tűzte a televízió a filmváltozatot, nyáron játszották itt Miskolcon is a nagyváradiak, ön a komárnói bemutatóról ír... 9 Az már vagy két éve volt, de Pécsett most mutatták be vagy három hete... De valahogy úgy van ez, hogy elmondja a színházigazgató, mit szeretne, aztán a rendező is. Megnézik, hogy mihez vannak megfelelő színészek, kivitelezhető-e az előadás. Nincs ebben se politika, se divat, semmiféle sanda szándék. Olyan ez, mint a megfelelő csillagállás: ott van a Rák mögött a Merkúr, és nekem mint Bikának ez a legkedvezőbb helyzet. De félre a tréfával! Ezen a bemutatón most valóban egy egészen tüneményes pillanat tanúi lehetünk. Mert egy nagy színész születik, vagy fogalmazzunk úgy: egy igazán nagy művész mutatkozik meg ebben az előadásban: Szegedi Dezső. Szegedi Dezső, akinek beláthatatlan - ilyen középnormális polgár számára beláthatatlan - emberi nagyságai vannak, és ugyancsak nehezen belátható a művészi ereje. □ Dolgoztak már korábban is együtt! 9 Igen, kisebb szerepet játszott a Svejkben. □ Akkor nem. mutatkozott meg ez a nagyság? ® A színészt a szerep csinálja meg. Persze, fordítva is előfordul. Egy jelentős színész kis szerepből is jelentősei tud alkotni. De ez ritkábban adatik meg. Dezsőt jól ismerem, de hogy milyen kiváló művész, azt csak most tudhattam meg. És ha én ebben valamit is tudtam neki segíteni - és persze tudtam, nem vagyok én olyan álszerény -, akkor nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattunk. Szinvavölgyi (vér)nászutasok Szolnokon Érzésekről, érzelmekről, értelmezésről és az értékelhetetlen értékelésről az országos néptáncfesztivál után Dobos Klára Szolnok, Miskolc (ÉM) - Amíg a produkciókat figyeljük, elfogadjuk, hogy a táncművészet valódi ünnepnapjait jelentik az 1964 óta kétévente megrendezett szolnoki néptáncfesztiválok. Ám ezenkívül inkább csak az ünneprontásra találunk példákat... Mert hogy értékelje a húsz „vendégegyüttes”, hogy az elmúlt hétvégén megrendezett fesztiválon két hazainak jutott csak plusz próbaidő, a többiek fél perc túllépésért is hiába könyörögtek?! Miért lehetett, hogy bár a technikai igényeket előre bejelentették, mégis csak a hazai együttest sikerült rendesen bemikrofonozni?! Miért, hogy az egyik zsűritag csak a bemutató második részére érkezett meg, és így nem látta például a Szinvavölgyi Tánc- együttes Cigány vémász című produkcióját sem?! Ahogy a néző ••• A menyasszony kétségbeesetten szalad hol az egyik, hol a másik férfihez. Egyaránt védené vőlegényét és volt szeretőjét, aki megszöktette a lakodalomból. Csattognak a botok, zuhognak az ütések -, de végül a kés dönt. „Egy Kicsi késsel, két és három óra közt, mint megíratott, egy éjjel két szerelemre való férfi meggyilkolta egymást” - szólnak Federico Garcia Lorca Vérnász című drámájának utolsó sorai. A Szinvavölgyi együttes tagjai a tánc nyelvén szenvedték el a tragédiát. A három ember „haláltánca” az előadás egyik legszebb jelenete... Nem kevésbé az, mikor a feszültség nem mozdulatsorokban, hanem egy- egy mozdulatban kristályosodik ki. Az első jelenetben például az anya fia utáni intésébe sűrűsödik a dráma. Ugyanilyen szépen éreztetik a nézőkkel, hogy a lakodalomba szívesen látott vagy nem szívesen látott vendég érkezik. (Hiába, több táncszínházi előadáson „edzett” néptáncosokról van szó.) A jelzésrendszer kidolgozott, jól értelmezhető. A történetet ismerő átlagnézőnek nem okoz nagy fejtörést az sem, mikor két, a többiektől eltérően öltöztetett alak jelenik meg: a Hold és a Halál. „Vérszomjas” összefogásukat mutatja, ahogy az őket megszemélyesítő szereplők kikeringőznek a színről. A tradíció és a szürreális vonal nem oltja ki, nem zavaija egymást. Szépen élnek együtt a színpadon -, a történetet erősítve... Bizonyára vannak dramaturgiai hibák, aki keresi, meg is találja azokat. Hiszen nem háromórás táncdrámáról, csak negyedórás „szüzséről” van szó, aminek középpontjában a cigány néptánchagyományok megmutatása áll, ez dúsíttatott föl a lorcai történettel... ahogy a koreográfusok...- Nem gondoljuk mi, hogy biztosan ez a világ legjobb előadása - mondja De- marcsek György, aki feleségével, De- marcsek Zsuzsával közösen készítette a koreográfiát. Az ötletük, hogy a Vérnászt csak táncban kellene elmondani, onnan ered, amikor az Új Színházban Novák Eszter rendezéséhez ők tanították a táncokat. Jóna István, a Szinvavölgyi művészeti vezetője pedig azt kérte tőlük, tanítsanak a miskolciaknak cigány anyagot. Hogy Lorca drámáját át lehetne helyezni magyarországi cigány környezetbe, az már a próbák során fogalmazódott.- Több hektoliter izzadságot jelentett mindannyiunk számára a munka- mesélték a koreográfusok. - Nekünk ez az első ilyen próbálkozásunk. Eddig mi is azt csináltuk, mint általában a többiek, hogy megtanultunk valamilyen táncanyagot, és abból különböző formációkat alakítottunk ki. De úgy éreztük, a Szinvavölgyi Táncegyüttes tánctudása és hozzáállása megengedi azt, hogy ne csak „autentikusan” gondolkozzunk, hanem valami pluszt is belevigyünk.- A gyerekek nagyon szépen táncoltak. Az külön is értékelendő, hogy úgy csinálták meg a koreográfiát, hogy nem is hallották, mire táncolnak. Mert az ország egyik technikailag legjobban felszerelt színházában - bár az igényeket előre bejelentettük, és azok nem voltak túl nagyok - bizony nem kaptuk meg, amit kértünk... - szól a panasz. - De így is felvették a versenyt a többiekkel. ... és ahogy a zsűri látta A verseny első napján még úgy volt, nem is lesz szakmai értékelés. Aztán a nagy' felzúdulás hatására - mégis úgy gondolta a zsűri (Vásárhelyi László koreográfus, Lengyel Boldizsár dramaturg, újságíró, Varga Zoltán koreográfus, Kővágó Zsuzsa tánckritikus és Tari Lujza népzenekutató), hogy kiül a szakma elé. A bevezetőben azt mondták el, hogy sajnálatosan nincs a koreográfusoknak képzési lehetőségük, és ez sok produkción megmutatkozott. Vagyis - amint a zsűri elnöke, Vásárhelyi László szépen megfogalmazta - nem nagyon sikerült az autentikus folklórt megőrizve verset írniuk az alkotóknak. A zsűri több esetben is vitába keveredett (volna, ha lett volna idő) az alkotókkal. Az ugyanis fel sem merült bennük, hogy az ó - kétségtelenül nagy - általános tudásuknál egy-egy konkrét témában lehetnek a szerzőknek mélyebb ismereteik... A Szinvavölgyi együttes produkciója teljesen egyedi színt képviselt. Talán ezért „feledkeztek meg” az értékelésnél a táncosokról a döntnökök. Azt elismerték, hogy végtelen gazdagságú a bemutatott cigány zenei és táncfolklór. A darab azonban szerintük zsúfolt és túlkomplikált. Vásárhelyi Lászlótól az hangzott el, hogy a női hang „magyar” volt. (Mellesleg a palóc dalokat se „palócul” énekelték az előadók, ahogy erre a zsűri leginkább segítő szándékú tagja, Tari Lujza felhívta a figyelmet.) A zsűri elnöke kérte, mesélje el neki valaki, miről is szól az előadás... Kővágó Zsuzsa pedig arról beszélt, ha mélyebben ismerjük Lor- cát, tudjuk, hogy nála a Halál és a Hold soha nem jelenik meg a maga valóságában. Utóbbihoz egy apró megjegyzés: hacsak nem a fordító csempészte be, akkor az alapműben szövege van Holdnak és Halálnak egyaránt... A Cigány vérnász című előadást legközelebb szombaton mutatja be a Szinvavölgyi Táncegyüttes a sátoraljaújhelyi II. Kelet-magyarországi Néptáncantológián A szerző felvétele
