Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-14 / 266. szám

1997, Novkmbir- I#». Pímtik t$ZAK-M«SYARQRSZA<» Elhunyt Szabó Sándor Budapest (MTI) - Életének 83. évében elhunyt Szabó Sándor kétszeres Kossuth-díjas, kiváló mű­vész. Az ország vezető színészegyéniségét hosszan tartó, súlyos betegség után november 12-én érte a halál. A művészt a Vígszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Szabó Sándor 1937-ben végezte el a Színművé­szeti Akadémiát, ezt követően a Nemzeti Színház, majd a Vígszínház, a Művész Színház és a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja volt 1956-ban az Egyesült Államokba távozott, két évtized múl­tán hazatelepült. Előbb a Pécsi Nemzeti Színház­ban lépett fel, majd ismét a Vígszínház követke­zett. 1984-től nyugdíjba vonulásáig a Madách Szín­ház tagjaként szerepelt a színpadon. Szabó Sándor számos filmben játszott. Hazatérése után a többek között a Herkulesfürdői emlék, a Fekete gyémán­tok, A névtelen vár, a Különös házasság, Á gólyák mindig visszatérnek című filmben láthattuk. Nyílt nap Miskolc (ÉM) - A Kós Károly Építőipari Szakkö­zépiskola (Miskolc, Latabár u. 1.) a nyolcadikos ta­nulóknak november 17-én, 18-án, 19-én és decem­ber 11-én rendez nyílt napot. Az érdeklődő diákok délelőtt 10 órától tekinthetik meg a szakközépisko­lát. A szülőket a november 17-én, hétfőn délután fél 5-kor kezdődő tájékoztató előadásra váiják. Félúton — képekkel Miskolc (ÉM) - „Ezen a kiállításon az utóbbi évek olajfestményeivel mutatkozom be, illetve egy na­gyobb lélekzetú didaktikai sorozat néhány darab­jával” - írja Ihász Zsuzsa, a miskolci Avasi Gimná­zium rajztanára a Félúton című kiállítás megnyi­tójára invitáló meghívóban. A miskolci Mini Galé­riában (Kossuth u. 11.) november 17-én, hétfőn dél­után 4 órakor Dobrik István művészettörténész nyitja meg a miskolci születésű művésztanár kiál­lítását. A megnyitó műsorában közreműködik Ba­logh Csilla színművész és az Avasi Kamarakórus. Márton-nap Miskolc (ÉM) - A Márton-napi hagyományokat elevenítik fel a felsőhámori Waldorf-iskola tanulói november 15-én, szombaton délelőtt 10 órától. Gyertyamártással, csuhébaba-készítéssel foglal­kozhatnak a gyerekek. A vásárosok kínálatából pedig fajátékokat, kéregedényeket, kerámiákat vá­sárolhatnak az érdeklődők. Lesz téli sarok is, ahol síeszközöket lehet vcnni-cserélni. Délután 2 óra az osztályok adnak bemutatkozó műsort, majd szür­kületkor lámpás felvonulást rendeznek a faluban. Nyugdíj as-találkozó Ziliz (ÉM) - Nyugdíjas-találkozót rendeznek ma délután 4 órától a zilizi kultűrházban. A rendezvé­nyen fellépnek a helyi óvodások és iskolások, illet­ve itt tartják meg a szokásos istentiszteletet is. Időutazás a Szfinx-tévével Az Antigoné című musical tragedy egyben - a Miskolci Nemzeti Színházban Fiup Gabriella Miskolc (ÉM) - A Théba városát sanyargató szfinx minden utast megölt, aki nem tudott felelni talá­lós kérdéseire. A Miskolci Nemzeti Színházban rendezett játékszíni Antigoné-előadás előtt - leg­alábbis a beavatónak szánt alkalmakkor - a Szfinx-tévé műsorajánlatának végén is elhangzik egy kérdés, és a fenyegetés: aki nem tudja a vá­laszt, azt megeszi a szörny. Amit pedig a közönség figyelmébe ajánl a szfinx, az nem más, mint az Oidipusz-átok végső beteljesülésének története, az Antigoné. A megelevenedő csodalény - Máhr Ági segítségével - beavatja nézőit a történetbe. El­mondja, miféle átok sújtja Oidipusz gyermekeit, elmagyarázza, miként lett a szomorú sorsú - aka­ratán és tudtán kívül apagyilkos és vérfertőző - király halála után egy komplexus névadója. De azt mintha elfelejtette volna, hogy ő tulajdonképpen már régen fogatlan oroszlán, sőt, már nem is léte­zik, hiszen éppen Oidipusz volt az, aki tudta kér­désére a választ - és ezzel el is pusztította őt! A Müller Péter Sziámi ál­tal Amfiteat-Room névre keresztelt, szobaszínház- nyi Játékszínben kialakí­tott amfiteátrumban a Szfinx-téve műsorával kez­dődik a beavató színházi előadás. A díszlettervező Dávid Attila hasonló teret alkotott, mint amilyet a te­levíziós állókép mutat. Tragikus kettős A műfaji meghatározás szerint ez az előadás „musical tragedy egyben”. „Egyben” - mert szünet nélkül, valamivel több mint egy óra alatt zajlik le a cselekmény. „Musical tragedy egyben” - mert visszatérve a gyökerekhez, a kar énekel, és még köze­lebb menve a színjátszás eredetéhez - ahogy szokás volt a dionüszoszi ünnepsé­geken -, táncolnak is a kó­risták. Á zenés-táncos ha­gyomány a görög dráma bölcsőjében született, vi­szont a megvalósítás na­gyon is mai. (A zene Hor­gas Ádám szerzeménye.) Mondhatnánk, musical lett a drámából. De nem, a tragédia tragédia maradt. Az eredeti Szophoklész- szöveget mondják-élik a szereplők, átélt-átélhetó dráma elevenedik meg a szemünk láttára. Bár a musical és a „tragedy” egy­sége vitatható. A kórus harsányabb megjelenése, a zene ereje, a tánc látványossága el­nyomja a dialógusokat. Ze­ke Edit - megtartva a szül­és anyagharmóniát - sárga árnyalatú, bizarr ruhákat adott a kar tagjaira, ugyan­csak túlhangsúlyozottak a sminkek is. Éz persze utal­hat az egykori álarcokra is, ahogy a nőknek és férfiak­nak egyaránt felszerelt far­kak is a kecskeként ábrá­zolt egykori szatíraszok fa­rokmaradványai lehetnek. Viszont a Kozma Attila ál­tal koreografált - egyéb­ként rendkívül kifejező táncokban - nagyon erősek az erotikus elemek. Persze, a Dionüszosz-ünnepektőí nem volt idegen ez a felfoko­zott testiség, ezentúl a kar­dalban, a „kecskeénekben” is megfogalmazódik Erosz dicsőítése. De ha a dráma egészével vetjük össze, ak­kor azért ez túlzásnak tű­nik - a történetben nincs ilyen jelentős szerepe az erotikának A Szophoklész-dráma ta­lán leggyakrabban idézett mondata: „Sok van, mi cso­dálatos,/ De az embernél nincs semmi csodálato­sabb”. Minden iskolában tanítják, minden diák meg­tanulja, hogy Szophoklész már az egyéniség felé for­dult. Ráirányította a kö­zönség figyelmét arra a sok csodára, döbbenetes tulaj­Előtérben a karvezető (Kulcsár Imre), hátul Kreón (Földi László) Fotó: Dobos Klára donságra, ami mind meg­fér egy emberben. Az Anti­goné című dráma eseté­ben természetesen a cím­szereplő nagyságára, em­beri tartására, és persze az igazi tragikus hős, Kre­ón megrendülésére, esen- dőségének felismerésére gondolunk. Viszont ebben az előadásban ez a mon­dat nem a következőkben színre lépő szereplőket ve­zeti be, hanem visszautal az előző jelenetre. Egy­más karjából, egymás bu­ja öleléséből bontakoznak ki a táncosok, amikor azt mondja a férfi mellől föl­emelkedő nő: „Sok van, mi csodálatos...” Thália papsága Nagy merészség ókori drá­mát színre vinni. Elszok­tunk már a nehéz szöve­gektől. Nem nagyon emle­getjük a görög isteneket. Hogy mégis magával ra­gadja a közönséget az elő­adás, hogy ne akadjunk meg a szövegértelmezés­nél, szükség van arra, hogy a színészi játék pon­tos és kifejező legyen. Az eredeti művet jelentős mértékben megrövidítet­ték, de ettől még a dráma teljes maradt. A kevesebb megszólási lehetőség csök­kentette ugyan a belső tör­ténések, a jellemfejlódés bemutatásának lehetősé­geit, viszont intenzívebb lett az előadás. Szophoklész eleve kész helyzettel indít. Antigoné elhatározta: a király pa­rancsa ellenére is eltemeti testvérét. Döntése mellett mindvégig kitart. Ettől a szereptől nem várhatunk tehát különösebb meglepe­téseket. Pásztor Edina Án- tigonéja sem inog meg, de pontosan érzékelteti: tisz­tában van döntésének sú­lyával, hol makacsul, hol elszántan, hol kihívó dac­cal vállalja tettét, majd vé­gül a halált. Láng Zsuzsa Iszménéjéről - talán fiatal­sága miatt - kevesebbet tudunk, arca sem mindig árulkodik érzéseiről. Nem így Kuna Károly műit Hai- món: sistereg körülötte a levegő, az izmainak rándu­lásaival is ellentmond, lá­zad. Bevet minden eszközt, hogy megingassa apját. Különös jelenség Ma­tus György Teiresziásza. Előbb mint szerencsétlen vak jelenik meg, varázsos révülete után a mindent tudó bölcs nyugalmával távozik. A legnagyobb feladat Kreóné, hiszen a hatalmas uralkodónak el kell jutnia a felismerésig: „Semmibbé lettem a semminél”. Földi László ráadásul meg is ne­hezíti, mondhatnánk úgy is, megterheli saját szere­pét. Az önmaga igazában megingathatatlan, az iste­nek akaratából lett király hatalmasságát még félel­metesebbé teszi egy-egy gonosz mosollyal, cinikus szemvillanással, ragado­zóktól tanult gesztussal. Ehhez képest számít iga­zán nehéz döntésnek a sa­ját ítéletének megváltozta­tása, és ezzel együtt meg­rendítő a tragédiája. A végére maradt a sem­mit meg nem könnyítő, legfeljebb a könnyektől megszabadító tanulság. A kórustól egy kicsit mindig elkülönülő, mégis hozzájuk tartozó, groteszk megjele­nése ellenére is bölcsessé­get sugárzó karvezető (Kulcsár Imre) mondja ki: „Gőggel teli ajkon a nagy szavak / Nagy romlásra ve­zetnek -IS józanná nem tesz csak a vénség.” Ötödikes nyilatkozatok a szerelemről Tegnap forgatták, és a Cimbora következő adásában már a Herman Ottó Gimnázium diákjai is szerepelnek Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Tetszik nekem a megjelenésed, a hu­morod. Igaz, hogy szemüveges vagy, de ez illik barna szemedhez...” - válaszolta Noémi Dani levelére, aki­nek viszont többek között az tetszik a kislányban, hogy „nem felvágós.” Noémi és Dani tízévesek. Elsős koruk óta egymás mellett ülnek az iskolapadban - je­lenleg a miskolci Herman Ottó Gimnázium ötödikes tanulóiként. Az órákon mindig leeüenőrzik egymás megoldásait, s ha nem egyezik, megvitatják, kié a eossz~ Ha valaki többet szeretne megtudni kapcsola­tukról, nézze meg a Cimbora november 25-i adását! 7 Jó húsz éve rendszeresen jelentek meg „kamaszver­seim” és novelláim a Kincs­keresőben. Érdiné Szabó Márta, a Cimbora szerkesz­tője megkeresett, megkér­dezte, felhasználhatná-e ezeket műsorában. Azóta többször szerepeltem Cim­bora-adásokban - mesél a múltról Csorba Piroska, a Herman Ottó Gimnázium magyartanára, aki idén nyáron tizennyolc diákjá­val együtt részt vett a bala­toni Cimbora-táborban. - A gyerekek ott nagyon ügye­sek, kreatívak voltak. Ezért gondolhatott arra Podhorá­nyi Zsolt rendező, hogy töb­bek között őket szerepeltes­se a következő adásban. A felhívás egy hónappal ezelőtt az iskolarádióban hangzott el: akinek van szerelmeslevéllel kapcsola­tos sztorija vagy jó szerel­meslevele, keresse meg a tanárnőt... A tegnapi for­gatáson a riporterek arról faggatták a kiválasztotta­kat, miért írnak levelet, ha mellettük ül a címzett, mit ünak, hogyan juttat­ják el szerelmükhöz...- Először úgy volt, hogy én megyek néhány gye­rekkel Pestre és ott vesz­szük fel a műsort - mond­ja a tanárnő. - De aztán úgy gondoltuk - amit az iskola vezetése is helye­selt -, így élethúbb. És olyan szép az iskolánk, hogy bátran mertem hív­ni őket... *- Nem is olyan régen félte­ni kellett a Cimborát a megszűnéstől...- Szerencsére ez igazán komolyan nem merült fel - mondja Podhorányi Zsolt rendezd. - De tény, hogy minden kulturális műsor­nak van félnivalója, vezető­ségtől függetlenül. Egysze­rűen azért, mert nagyon kevés a pénz. Valóságos hősi feladat elkészíteni egy kulturális műsort A színé­szeknek és az alkotóknak egyaránt nagyon kevés ho­norárium jut. És a média- törvény is nehéz helyzetbe hozza ezt a területet.- A lényeg, hogy él, dol­gozik a Cimbora. Most pél­dául Miskolcon a szerel­meslevelekről beszélget­nek a gyerekekkel...- Mindenképpen olyan témát akartam választani, ami érdekli a gyerekeket. A szerelem pedig minden­kit érdekel. A kérdés: ho­gyan kapcsolódik a szere­lem és az írásbeli kultúra. Ezért gondoltam arra, hogy olyan műsort készí­tünk, melyben részint az irodalmi szerelmeslevele­ket, részint a gyerekek le­veleit mutatjuk meg. A műsor titkos célja, hogy feltérképezzük: ha a fiata­lok nagyon szépen szeret­nének valamit leírni, szé­pen szeretnének írásban megnyilatkozni, akkor va­jon megállj ák-e a he­lyüket.- És megállják?- Még csak a forgatás elején vágjunk, de nagy örömmel tapasztalom, hogy a vészmadarak állítá­saival ellentétben - misze­rint a komputer- és video­technika teljesen letarolja az írásbeli kultúrát - olyan gyerekekkel találkozunk és forgatunk, akik igen jó íráskézséggel rendelkez­nek, és kiválóan, talpra­esetten oldjak meg ezt a feladatot.- De azért ők válogatott gyerekek, nem a nagy át­lagot képviselik...- Igen. De az irodalom akár tetszik, akár nem, mindig is a kevesek kivált­sága volt. Ez nem korunk sajátossága. Homérosz is a királyok udvarában mond­ta el az eposzait... A televí­zióban nekünk az a dol­gunk, hogy megpróbáljuk vonzóvá tenni az úodalmat azok számára is, akiket egyébként nem érdekel Forgatás a tanteremben A szerző felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom