Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

A rendszerváltozással \ lehetővé vált az, hogy Magyarországon négy évtizeden át nem taglalt, mert nem \ taglalható kérdések a felszínre kerüljenek.

\ Ilyen többek között a zsidó azonosságtudat j újfajta megélése, reneszánsza.

D TiTPT gábor

Az elmúlt hét esztendőben a zsidóság köreiben megpezsdült az élet: kulturális és érdekvédelmi szervezetek, alapítványok, iskolák, szellemi műhelyek jöttek létre. Kőbányai János író, szociográfus, az 1989-ben indult Múlt és Jövő című zsidó folyóirat főszerkesztője. A 70-es, 80-as években a beatnemzedék és a csövesek krónikása volt, mígnem fölfedezte magában a zsidót.

Hogyan történt ez? ✓Magyarországon a beat és a csövesség marginális kulturális jelenségnek számított, a zsidók pedig kétezer éve a társadalom margóján élnek, és a másságnak, a peremlétnek a megtestesítői. Utólag visszanézve nem volt véletlen, hogy éppen ezekkel a témákkal foglalkoztam. 1982- ben, amikor elegem lett az itteni viszonyokból, világ körüli útra indultam, megfordultam az arab országokban, majd fél évet Izraelben töltöttem. Ott váltam zsidóvá, mert Izraelben a zsidóság olyasmi, amivel egy fiatalember azonosulni tud. Magyarországon minden, ami a zsidósággal volt kapcsolatos, szomorú, homályos, elhagyott, szedett- vedett, nem vonzó benyomást keltett.

£3> Mi volt a célja a Múlt és Jövő elindításával?

✓ Olyan teljesítménnyel akartam jelentkezni, amelyik vonzóvá teszi a zsidóságot a zsidók és a nem zsidók szemében. Ugyanakkor a lapot a világ és a magyar kultúra részének tekintem. Abban, hogy zsidó, benne van a magyar. A zsidó a magyarnál szélesebb fogalom: átfogja az egész zsidó-keresztény kultúrát. Ha azt mondom, keresztény, akkor zsidót is értek rajta, hiszen az annak az alapja... Célzatos és hamis tévedésnek tartom a kommunista rendszer állítását, hogy nem számít, ki honnan jön, s egy uniformis-világban kell feloldódni. Az emberi létezést csak úgy tudom elképzelni, hogy mindenki az, aki. Az, hogy valaki zsidónak születik, nem elhatározás kérdése, ez éppen olyan természetes létezési forma, mint bárki másé.

Ön vallásos?

✓ A zsidó vallás cselekedetvallás. Nálunk azonos a vallás a néppel. Ha betartjuk a Tóra törvényeit, akkor jó zsidók vagyunk. A cselekedetet nem helyettesíti a hit megvallása. Szerintem zsidónak lenni jó. Általános érvénnyel: annak lenni jó, aki vagyok. Számomra azért is jó zsidónak lenni, mert hozzásegít ahhoz, hogy jó íróvá váljak. Ez tehát nekem jót tett; más kérdés az, hogy a társadalmi érvényesülésem szempontjából nem vált előnyömre.

<s> Hogyhogy?

✓ Mint író és folyóirat-szerkesztő megint a helyemre kerültem: a margóra.

®> Pedig az utóbbi években a zsidóság mint téma és élmény jelenléte ugrásszerűen megnövekedett a magyar rádióban, a televízióban, a sajtóban, a könyvkiadásban, a művészeti életben. Vannak olyan hangok, hogy Izraelben nem foglalkoznak annyit ezzel a kérdéssel, mint Magyarországon.

✓ A rendszerváltozással megszűntek a korábbi hazugságok, négy évtized generálszósza után vissza lehet térni az eredeti azonossághoz. Nagyon fontos, hogy az ember - bárhol él - ne fölszívódjon, hanem integrál lódjon a társadalomba, a saját színéből, ízéből adjon, s másoktól átvegyen; de ehhez meg kell tartania önmagát.

Az azonosságkeresés igénye a társadalom magyar részében is él, hiszen a korábbi rendszerben ugyanúgy tabu téma volt a magyarságtudat, mint a zsidó eredet kérdése. Ez

a kettős folyamat néha mintha egymás ellenében hatna, az értelmiséget a népi-urbánus fedőnévvel illetett, kiújult ellentét osztja meg.

✓ Ez tradicionálisan hamis vita. A kettő több, mint egy, a kettős gyö- kerűség gazdagít, s nem az ellentétek forrása. Ugyanakkor a zsidók - pontosabban zsidó mazásúak - egy részének a hátsó nyúltagyá- ba a századelőtől kezdődően olyan éizés fészkelte be magát, hogy igazuk van az antiszemitáknak, valóban nem tiszta, nem szép dolog zsidónak lenni. Ezek a zsidók szerették volna elfelejteni számlázásukat, és olyan ideológiát fejlesztettek ki, amely szerint mindenki egyenlő, csak az általános emberi számít.

Tragikus sors - sors-stratégia - ez, valamitől el akartak távolodni, el is távolodtak, de sehova nem érnek el.

&>.A zsidóság történetében a kiegyezéstől az l. világháborúig terjedő időszak aranykornak tekinthető. Ezt az időszakot az asszimiláció jellemezte, a zsidók beépültek a magyar társadalomba. Mi ma a zsidóság stratégiája? Asszimiláció, integrációvagy elkülönülés?

✓ Erre azért nem lehet pontos választ adni, mert nem folyamatos fejlődésről van szó, a magyar zsidóság nagy részét ugyanis a világtörténelemben páratlan módon legyilkolták. A megmaradónak mind túl- élők, akik véletlenül úsztak meg a halálos ítéletet. A holocaust feldol- gozásáranem adott időt a történelem. Ilyen zavarodott állapotok jellemezték 1989-et, ami ma sem szűnt meg. Az azonosság .visszanyerése a mi nemzedékünk feladata. Én azt, aki magát zsidónak tartja, nagyon élesen elkülönítem a zsidó származásútól.

Magyarország 1990 után rendezte a kapcsolatait Izraellel. A határok megnyíltak, többen kivándoroltak, és a zsidó államban telepedtek le. Melyik az erősebb indíttatás manapság: menni vagy maradni?

✓ A zsidóság a szétszórtságának köszönheti fennmaradását. Fantasztikus csoda, hogy egy nép kétezer éven keresztül központ nélkül fennmaradhatott. Most helyreállt a rend, ismét van természetes központ. Az itt vagy ott vagy-vagy-a hamis kérdés. Központ és diaszpóra, szív és test: egymást elléphetetlenül feltételező fogalmak. Ügy kell a világban szabadon közlekedni, hogy az ember megtartsa önmagát. A Múlt és Jövő nem asszimilációs, hanem integrációs létezési formát képvisel és ajánl. A magyar ásidók nagyobbik része azonban nem így gondolkodik.

©> Hanem hogyan?

✓ Kisebb részük azt vallja, hogy Izraelben a helyünk. Egyen-ketten el is mentek, de a többiek jól elvan- nak a zserbó süteményükkel. Amikor a zsidóságnak meg kellett határoznia magyarországi státusát, voltak, akik nemzetiségi státust próbáltak kicsikarni. En ezt tevőlegesen elleneztem, mert mi államalkotó nép

vagyunk, nem kisebbség. A modem magyar állam kialakításában 1848 után a zsidóság olyan mértékben vett részt, hogy jogot formálhat erre a minősítésre. A magyar zsidók egy része a beolvadást választja. Ez azért szomorú, mert a holocaust megmutatta e felfogás téves voltát.

<b> Lehet-e ezt a tragikus élményt úgy megemészteni, hogy a zsidóság újra megtalálja természetes életfeltételeit, létezési körülményeit Magyarországon? A magyar társadalomban vannak olyan vélemények, miszerint a zsidóságba engesztelhetetlenül, bosszúvágyat szülőén beégetődött ez a tapasztalat.

✓ Akik így beszélnek, azok rosszindulatúan tudatlanok a tárgyat illetően. Van olyan zsidó, aki a holocaust miatt gyűlöli a magyarokat, de az elhagyta az országot. Áki maradt, az a magyar nyelvet, kultúrát és az itteni létezést valamiféle irracionális szerelem okán fontosabbnak tartotta, mint elmenni, és itt vagy ott jól élni.

A holocaust fölerősítette a zsidókban a kettős gyökerűség miatt egyébként is meglévő érzékenységet. Ennek esetenként hisztérikus megnyilvánulásai vannak, az egyedi kritikai megjegyzések hamar kiválthatják az antiszemitizmus vádját.

✓ Ha a zsidókat a holocaustban és azt megelőzően ért traumákat és csapásokat nézem, akkor nincs az az érzékenység, ami ne volna indokolt. Az a baj, hogy Magyarországban még mindig nem ment végbe a katarzis, a nagy kibeszélés. Az a hisztérikus, aki nem biztos önmagában. Az említett vaktában kiosztott „antiszemita” vádakat általában nem a zsidók, hanem a zsidó származásúak osztogatják. Az 1994- es választások ötven évre visszamenő fénycsóvát gyújtottak. Megvilágították, hogy nem a magyar nép irtotta ki a zsidókat, hanem a külföldi segítséggel a hatalmat megkaparintó kisebbség. 1994-ben a tévében, a rádióban, a sajtóban folyó erős antiszemita propaganda ellenére a nyíltan antiszemita párt olyan kevés szavazatot kapott, hogy az már nem is normális.

'

Napjaink építészeié V.

„Ez építészet”

.................................II.IIIMI—.................................................I...................................................lllllllMIIIIWr

„Most már mindenki azt mondja a családban, hogy nekünk van a legszebb házunk. De először nem tetszett. Pedig én, ahogy ezt a házat megláttam, még aludni se tudtam” - mondja a ház megvásárlásának történetét mesélve az új tulajdonos.

BERTA ERZSÉBET

Vélhetően nem tudott aludni az a kritikus se, aki - egy kiállításon látva a házat - „az organikusát és posztmodernet egyaránt félreértő, keletnémet ipari formákat idéző” építészetnek aposztrofálta azt, ami itt, az épület által megjelenik. Habár - kétségkívül - más álmokat látott, mint a fiatalasszony, aki aztán már el se tudta képzelni, hogy a divatos, tiroli mintájú palotát vegyék meg. Akár így, akár úgy, az épület megszólított, és provokált-, nem engedte a kommerszet, és nem engedte az esztétikai sémát sem. Fennakadt, aki különös terébe lépett, és a ház fennakadt a műkritikai sablonok

I hálóján - mert bizonytalanná tette a házhoz fűződő konvencionális elvárásokat.

vezet, amelyik mindenütt hegyes és tompa szögekbe fut, oly puhán áramlik, s a nézőnek mindig új és új építészeti rejtelmeket tár föl? Vagy hogy pl. a különféle építészeti idézetekből nem posztmodem eklektika alakul? Hogy a nappaliban a Gaudí-t idéző, feminin puhaságé oszlop beszélgetni tud a bejárati ajtó Bau- haus-t idéző, konstruktivista ornamentikájával, és a belső lépcső törékeny ívű korlátjával, melyen a különleges fémcsomózás Mackituosh-t juttatja eszünkbe? Az meg kiváltképp talány, hogy ez a szabványnak ellenálló térszervezet hogyan tudja integrálni az előregyártott használati tárgyakat és bútorokat? Igaz, ez már a tulajdonosokat dicséri: hogy ösztönös, az „újgazdag” ízlésre rácáfoló vizuális intelligenciával olyan tárgyakat választottak, melyek követik a tér rejtett - szavakba s főként építészetkritikai sémákba nem is foglalható - szellemi szisztémáját.

Xán még leginkább Le Corbusier- vel, aki amúgy is sorozatunk lé- lekvezetője lett, tudjuk leírni, miről is van itt szó. - „Kőből, fából, cementből építkezünk: házakat, palotákat alkotunk belőlük: ez az építkezés. A leleményes ész munkálkodik. De hirtelen valami szíven üt, valami jólesik, boldog vagyok, és azt mondom: SZÉP. Ez építészet. Ez már művészet.”

ZLavarba ejt, hogy a házon nincs két egyforma alakzat, nincs szimmetria, nincs világos axisrend, a formák ismétléses sorolása. Ám a geometria (vagy a zene?) bonyoS tagadhatatlan: bizonytalanok leszünk mindjárt a méretben.. Kicsi ez a ház vagy nagy? Hisz ketten is betöltjük, s - amint a háziasszony elmondja - ötven vendéget is otthonosan lehet fogadni benne. Mintha a mérhetőn túl létezne egy spirituális lépték, amelyik elasztikusán tágul és szűkül, úgyhogy a tér mindig éppen körülölel. Hasonlóan bizonytalanok leszünk aztán az alaprajzi formában. A belső tér polygonális körvonala ugyanis a télikert üvegfala mentén befoglalódik egy szabálytalan négyszögbe, hogy aztán a terasz és az oldalkert külső terébe átáram- ló belső tér felvegye a szabályos tégla befoglaló formáját. Elbizonytalanodnak az általában élesen elválasztott vertikális szintek határai is. Az alagsori szint - a felülvilágító által - virtuálisan a talajszint fölé kerül, a nappali járószintje pedig mélyebben futónak tetszik, mint a télikerté. A transzparens térhatárolók, a felülvilágító és az üvegfalak, pedig horizontálisan teszik többértelművé a tér formáit és funkcióit: átjárhatóvá teszik a határt exterieur és interieur, natura és architektúra között.

amelyből aztán egy további elforgatás révén jöhetett létre az alagsori felülvilágító formája, hogy együtt mintegy a tető konvexének negatív- jai legyenek. Minden részlet különböző, tört vonalú és aszimmetrikus, együttesük azonban ritmikus kiegyensúlyozottság. S ez is a fő kérdés: hogyan lehetséges, hogy ez a részleteiben dekonstruktív, a legelemibb architekturális értéket, a stabilitást provokáló épület egészében csodálatos harmóniát áraszt? Hogy a szabálytalan belső térszerlultabb ismétléselvei - az elforgatások, eltolások, tükrözések és dimenzióváltások - révén mégis minden formai és szerkezeti elem kapcsolódik egymáshoz: egymásból válik ki, és egymásba hatol. Az épület úgy működik, mint egy zseniális transzformációs rendszer. A bejárati homlokzaton az előtető pl. alighanem a keleti homlokzat emeleti ablakformájának térbe vetítéséből nyerte alakját A télikert üvegfalának alakja az alaprajzi négyszög transzformációjaként fogható fel.