Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-08 / 235. szám
1997, 22322 8., SZKRDA KULTÚRA Ésiak-MagyarorszAg i APROPÓ Gesztus Dobos Klára /\ válásokba többnyire „beletörik" néhány porcelán. De ez csak a kisebb gond. A nagyobb az, hogy sokszor keletkeznek lassan felszívódó „kék foltok" a lélek tájékán is. Szépen elválni nem könnyű. Ez nemcsak két emberre vonatkozik, de akár településekre, intézményekre is. Néha azonban sikerül. Az idei tanévtől új intézettel bővült a Miskolci Egyetem: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozata ugyanis elvált az anyaintézménytől, és a Miskolci Egyetem Zeneművészed Intézeteként működik tovább. A zeneművészeti rektora már a tárgyalások elején is biztosította a miskolciakat, ne aggódjanak, akármi lesz is, a szakmai kapcsolat megmarad közöttük... A Miskolci Nemzeti Színházban hétfőn este koncertet rendeztek, amolyan „ünnepi nyitányaként" az egyetem és az intézet már működő kapcsolatának. A koncerten az intézet szimfonikus zenekara játszott új karmesterük, Ménesi Gergely vezényletével. Mozart d-moll zongoraversenyét pedig Lantos István zongoraművész tolmácsolta. Hogy hol itt a gesztus? Az, hogy amíg a miskolci zenészek a pestiekhez tartoztak, Lantos István volt a zeneművészeti főiskola rektora... Kisgyőri Örökségünk Fajátékok gyerekeknek Fotó: Bujdos Tibor Kisgyőr (ÉM) - Örökségünk címmel látható kiállítás megyénk népművészeinek alkotásaiból a kisgyőri Faluházban. A népművészetnek ősi hagyománya van a településen. Ezt ápolják a nyaranta megrendezett családi kézműves szaktáborok, amelyek keretében készült el a temetőkapu, a gémes- kút, a falu határában felállított térkép, illetve köszöntőtábla, a szabadtéri fajáték és a polgármesteri hivatalt díszítő kisgyőri címer. A mostani - péntekig megtekinthető - tárlaton is főként a kisgyőri faragók által készített tárgyak szerepelnek, de több kazincbarcikai, illetve tállyai népművész is bemutatkozik. A szervező Grúz Attila a tárgyak zsűrizését is kérte a Népi Iparművészeti Tanácstól. Ukrán filmnapok Miskolc (ÉM) - Az ukrán filmművészet alkotásait mutatják be ma, október 8-án és holnap, október 9-én Miskolcon a Kossuth mozi Hevesy termében. Az V. Miskolci Ukrán Filmnapok nyitórendezvénye ma este 7 órakor kezdődik, Mihail Iljenko A hetedik útvonal című filmjét vetítik. A filmnapokat Kormos Vilmos, a miskolci önkormányzat oktatási és közművelődési osztályának vezetője nyitja meg, bevezetőt mond Veress József, a Magyar Filmintézet általános igazgatóhelyettese. Holnap, csütörtökön szintén este 7 órától pedig Villen Novak A hercegnő című filmjét láthatja a közönség. A vetítések után az érdeklődők találkozhatnak a két film rendezőjével. Evangélikus emlékek Miskolc (ÉM) - A miskolci evangélikus tanítóképző alapításának 150. évfordulóját ünnepeljük az idén. Ébből az alkalomból október 25-én megemlékezést tartanak a miskolci evangélikus templomban. Egy kiadvány is készül a jeles évforduló alkalmából a tanítóképző történetéről. Ám a háború alatt szinte minden hivatalos irat megsemmisült. Ezért kérik azokat, akik tárgyi és írott emlékekkel rendelkeznek, juttassák el az Evangélikus Egyházközség címére (Miskolc, Hunyadi u. 8. 3530). A jelentkezni személyesen, vagy telefonon (a 46/346- 807-es számon) lehet munkanapokon déli 12 óráig. Az absztrakt festmények sámánjai Soó Emma festőművész a sorsról, á rj&gyedik dimenzióról, a székelyekről Marosvásárhely (ÉM) - A festővásznon egyszerre él együtt a múlt, jelen és jövő... Egyszer csak a megélt dolgok mögül felszínre tör a jövendő... A brassói születésű Soó Emma festőművésznek az életkor nemcsak tapasztalatot ajándékozott, hanem gyermekkorától meglévő képességét is kifejlesztette. Özvegységre jutott, egyetlen fia külföldön próbál boldogulni, mégsincs soha egyedül. Emberek veszik körül, és festményein különös jegyek rajzolódnak ki... Műveit egy vándortárlat alkalmából korábban Sárospatakon, jelenleg pedig a sátoraljaújhelyi művelődési házban láthatjuk. A művésznőt marosvásárhelyi otthonában kerestük fel, ahol legújabb, nagy kompozíciójú olajfestményeit mutatta be. Soó Emma marosvásárhelyi otthonában Balázs Ildikó □ Az utóbbi időben a légies akvarellről áttért az elvont olajképekre. Az absztrakt forma alkalmasabb az önkifejezésre? • Bárki le tudja rajzolni azt, ami a szeme előtt van - így viszont azt rajzolom le, amit belső látásommal érzékelek. Ránézek egy kukoricatáblára, és átlé- nyegítem egy másik dimenzióba... □ Melyik dimenzióba? • A harmadikban jövünk- megyünk... De ezzel a negyedikkel van összefüggésben az ember sorsa. □ Fontos szerepet tulajdonít a sorsnak? • Elfogadom, s hiszek Kenne. Van valami körülöttem, aminek a tudásához, megértéséhez túl kicsi vagyok. Egyszerű asszonyként élek, mint bárki más, de időnként olyan dolgok történnek velem, melyeket nem is lehet megmagyarázni. Egyszer csak gyorsan haza kell mennem festeni. Felgyűl bennem egy csomó élmény, amit ki kell adnom magamból. Valamiért elkezdek dolgozni: először céltalannak tűnik a munkám, aztán kialakul a mondanivaló, és felszínre jön. □ Mi ihleti meg? • Az elvont témák érdekelnek, nem a konkrét valóság. Ezért festek absztrakt képeket, mert azokon egyszerre látom a múltat, a jelent és a jövőt. □ A jövőbe lát? • Rettenetes elgondolni, de a tavaly elhunyt férjemnek a halotti maszkját évekkel ezelőtt megfestettem egyik képemen. Mindig is terveztem, hogy megfestem a férjem portréját, de a rohanó életben nem került rá sor. 0 ott van egyik képemen, de csak halála után tudatosult bennem a jelenléte, akkor ismertem rá. Úgy nézett ki utoljára, ahogy Vágy című képemen megfestettem. így maradt meg bennem is. □ Minek tulajdonítja ezt a képességét? • Tőlem független erő dolgozik, amikor festek. Ha virágcsokrot rajzolok, emberi fej jelenik meg a virágok között, ha tájképet festek, a fák emberek, a fűzfák törpék. A fenyőerdőben favágó kel életre a fák között, baltával a kezében. Vannak képek, amelyeken jegyek tűnnek fel. □ Utólag értelmezi ezeket a jegyeket? • Utána fedezem fel, nem szándékosan alakítom őket, és olykor megdöbbenek, hogy mi vesz körül, és mennyi mindemül nem tudunk. Ezért állandóan dolgoznom kell, mert ki kell mondanom azt, .ami bennem van. És rengeteg mondanivalóm van az embereknek. □ Az uralkodó, sötét színek mit jelentenek a képeken? © Bolero című képemen a kukoricásból előkúszik a sejtelmes sötétség. A székelyek hisznek a sámánokban - és minduntalan kísért a múlt... Nem is az én egyéni múltam, hanem egész nemzetemé. A múlt, amely nagyon szép és küzdelmes volt, de amelyben több volt az emberség, mint napjainkban. Többet jelentett az ember, az állat, a világ. Közelebb álltunk az istenünkhöz. Édesanyám, aki falusi székely asszony volt, és aki még latinul énekelte az egyházi énekeket, belénk nevelte a hitet. □ Vállalja a sámán ságot? ® Vállalom. Ha nagyon akarok valamit, kérem az Isten segítségét. Csak érzem, hogy rá kell gondolnom és kérnem - és megadatik. Konkrét példát mondok: egy templomot festettem nemrégiben, s a toronyhoz érve szerettem volna megadni a képnek azt a pluszt, amitől azzá válik egy templom, ami. Fohászkodtam: s jött egy felhő, pillanatok alatt beborította a tornyot - nem kellett hát trükkhöz folyamodnom, hogy befejezhessem a képet. Volt egyszer egy étterem, volt egyszer egy kiállítás Filip Gabriella Volt egyszer egy étterem: az ózdi Kék acél. Ma már csak a falakat védi a tető. Az egykori nagyság törmelékeit a sarokba söpörték. A valaha volt fényességből az árnyék látszik, az is csak akkor, ha besüt a nap az üvegte- len ablakokon. A megcsonkított csillárok torzóként őrzik az átmulatott éjszakák emlékét, a nyolc óra munka után járó pihenés könnyű perceit, szerelmeket, barátságokat, táncos mulatságokat. De a táncnak régen vége. A bál szépe eltűnt. Csak az aranyci- pőcskéje ragadt bele az étterem lépcsőjére csurgatott szurokba - Trixi Weis (Olaszország) alkotása. Mert ez a félpár lábbeli nem a meséből maradt itt, hanem azon a kiállításon láthattuk, mely egyetlen délutánt élt meg az ózdi Kék acél étteremben. Volt egyszer egy kiállítás: 1989-ben Kék acél címmel. Annak is csak a kritikáját tudta idézni az ózdi Kék acél étteremben rendezett október 3-i Fekete mosogató című kiállítás megnyitóján a művészettörténész. A tárlatok is mulandók. Különösen az volt az elmúlt pénteken rendezett. Mindössze délután 4-től este 7-ig láthatta a közönség. A meghívó tanúsága szerint harmincöt kiállító mutatkozott be, vagy mondott valamit - válaszolva a helyszín által feltett néma kérdésekre -, de nehéz lett volna összeszámolni, eljöttek-e valamennyien. A táblaképekről persze kiderült, ki az alkotója, az installációk mellett is ott volt a szerző neve. Viszont ki tudná megmondani, kinek az ötletét dicséri a féldecis poharakból, alumíniumtálcákból felállított - múlandó - vodkás torony, vagy része volt-e a kiállításnak az ugyancsak az enyészeté - és vérünkké - lett zsíroske- nyér-kompozíció. Több idő kellet volna ahhoz, hogy kiderítsük, melyek voltak azok a művek, amelyek valóban ebbe a szokatlan kiállítótérbe készültek, melyek voltak azok, amelyek a Kék acél történetét, a Fekete mosogató megtisztító erejét gondolták, gondoltatják tovább. Persze, az is lehet, hogy nem is ide készültek, mégis itt nyertek újabb jelentést. A főszervező Budapest Galéria szerint a dokumentáció a későbbiekben hozzáférhető lesz. így, akik lemaradtak volna a kiállításról, azok is megismerhetik a műveket. Persze, az az élmény nem olyan lesz, mint volt az eredeti. Mint ahogy hiába nyílt meg a Kék acél, ez már más volt, mint a régi. Hogy most sajnálkozzunk-e emiatt? A képzőművészek sem siratták a „kék acél-korszakot". De nem is örvendeztek annak, hogy így kaptak egy különleges kiállítótermet. Csak a maguk módján értelmezték a jelent.