Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-06 / 233. szám

KULTÚRA - HIRDETÉS 1997. Okyóbi* 6.. HIyfö APROPÓ Újmolüasüa Brackó István Megmondom őszintén, hogy nem „önként és da­lolva" böngésztem újra a hajdani kötelező olvas­mányokat. Bár az ismétlés a tudás anyja, kissé kényszeredetten lapoztam bele a diákéveket idé­ző regényekbe és verseskötetekbe. Legkisebb gyermekem iskolás, s hogy segíteni tudjak, le kel­lett fújnom a port az ősnyomtatványokról. Nem számítottam mintadiáknak, de nem a televízi­ón, és a pittyegős elektromos játékon nőttem föl. Sen­ki sem kényszerített arra, hogy a maiaknál tízszer, hússzor többet olvassak, csak úgy kíváncsiságból. Tíz- , egynéhány évesen ismertem Jókai, Verne, Mikszáth, Móricz jelentősebb műveit, de rákaptam a tananyag­ban nem szereplő, s akkor nem favorizált Somogyvá- ri, Zilahi, Herczeg Ferenc írásaira is. Az első bátorta­lan randevún túl, de még a szakállserkenés előtt Steinbeck, Faulkner, Wells nagyívű regényeivel bir­kóztam. Kedvenc költőm Kassák Lajos és Pablo Ne­ruda volt. Ismertem Dürrenmatt drámáit, s volt mó­dom összevetni Villon vágáns dalainak magyarított változatait Faludy György átköltésével. Az effajta is­mereteknek nem sok hasznát vettem az érettségin, de sokkal gazdagabb lettem. Kívülről fújtam Rejtő Jenő könyveit, s imádtam az akkori vehemens fiatalok (Fe­jes, Moldova, Berha Bulcsu, Gerelyes Endre) első írá­sait: A hazudóst, Az idegen bajnokot, a Harlekin és szerelmesét, az El Bohákent. Olyan, tanáraim által nem ismert vagy el nem ismert költőkért lelkesedtem, mint Ladányi Mihály, Mezei András, Juhász Ferenc. Manapság az a dolgom, hogy újraolvassam az Egri csillagokat, a Szent Péter esernyőjét, a Toldit, a János vitézt, a Helység kalapácsát, s Ray Bra- dury remekét, a Farenheit 451-et. Az újraolvasás izgalmas vállalkozásnak tűnt, hiszen az ismert klasszikusok ismert műveit új élményt adnak. Ahogy Hamlet, Ádám, Góz Jóska és más hősök más és mélyebb értelmezést kínálnak érettebb korban. Kukorica Jancsi, Toldi Miklós és széleste­nyerű Fejenagy is más megvilágításba kerül annyi idő után. Hálás is lehetnék, hogy ez a betűundo- ros kor, az írásbeliség negligálása könyvlapozásra késztetett. Mégis, szomorú vagyok. Ebben a hezi­táló, értékvesztő világban nem lenne haszontalan felnőtt fővel is többet olvasni, vagy éppen újraol­vasni Petőfit, Aranyt, Adyt, a Biblia egyetemes ér­vényű passzusait vagy éppen a Tízparancsolatot Hirdetés A könyv mint képzőművészeti alkotás A szecessziós könyvillusztráció Magyarországon és a Rákóczi-házban Rippl-Rónai József: Sétáló nő Miskolc (ÉM - DK) - A szecessziós tárlatok kellemes nosztalgiával „bújtatják el” a század- (ezred)vég emberét technicizált világa elől. Jó hatással van a szem­lélőre a századforduló művészetének harmó­niája, a természethez való közelítése. Mindez érthetővé, érezhetővé válik a Miskolci Galéria Rákóczi-házában látha­tó A szecessziós könyv­illusztráció Magyaror­szágon (1895-1925) cí­mű kiállításon is.- A magyar sokszorosított grafika 100 éve című soro­zat első kiállítása ez - mondja Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgató­ja. - Amióta múzeummá váltunk, országos gyűjtő­körrel rendelkezünk a sok­szorosított grafika terüle­tén. Akkor, két évvel ez­előtt végig kellett gondol­nunk, hogy túl a kiállítá­sok szervezésén, túl a gra­fikák, műtárgyak feldolgo­zásán mi lehet az a prog­ram, amivel mélyebben foglalkozhatnánk. A Mű­vészeti Tanáccsal egyetér­tésben úgy gondoltuk, megpróbáljuk feldolgozni a magyar sokszorosított grafika utóbbi száz évét. Nem kis vállalkozás, és vi­tákat szülő munka ez. Tisztában vagyok azzal, hogy a szakma nagyon so­kat fog vitatkozni magán az ötleten és a kiállításo­kon is. A sorozat terveink szerint az ezredforduló utáni egy-két évben feje­ződne be. A következő kiállításo­kon és konferenciákon pél­dául a litográfiával, a „rézkarcolók nemzedéké­vel” foglalkoznának, de a legizgalmasabb a művé­szettörténész szerint majd a század második felének feldolgozása lesz. Ott felte­hetően a grafikai műhe­lyekhez kötődően kell majd vizsgálni azt, hogy a ma­gyar sokszorosított grafika hogyan is érte el nemzet­közi rangját. *- Igen változatos az itt kiállított anyag - hallot­tuk Gellér Katalintól, a kiállítás rendezőjétől. - De azt fontos tudni, hogy különböző színvonalú munkák vannak, inkább a jellemző összkép bemu­tatására törekedtem. A nagy művészek mellett, mint a nagybányai iskola vagy a gödöllői művészte­lep vezető mesterei, meg­találjuk azokat a kismes- , tereket, akiket mára szin­te elfelejtettünk, de a kor ízlésvilágát sokkal in­kább befolyásolták, mint gondolnánk.- Mivel lopja be magát az ember szívébe ez a téma?- Egyrészt a szépségé­vel, de ezt nem kell mon­dani azoknak, akik meg­nézik a kiállítást. Más­részt a változatosságával, azzal, hogy látszik: szívü­ket lelkűket beleadták a szerzők ezekbe a munkák­ba. Azzal is talán, hogy egészen másfajta világ tá­rul fel belőle, olyan művé­szeti szemlélet, amiben úgy gondolták el a köny­vet, hogy amikor azt az ol­vasó kézbe fogja, műtár­gyat kap, nem csak olvas­nivalót. Egy műtárgyat, aminek a borítója már jel­zi a tartalmat, az illusztrá­ciók, és minden apró rész­let egységben tükrözi a könyv szellemét.- Szívesen vállalkoztak a művészek könyvborítók tervezésére? Mégsem ezt mondják igazán „magas művészetnek”...- Szívesen és komolyan foglalkoztak ezzel. Látszik a műveken is, hogy ez a korszak a kézműipart újra olyan nagyságrendűnek látta, mint a reneszánsz­ban látták a mesterek. Úgy gondolták, hogy vala­mit jól megcsinálni már önmagában is művészet. Ez azért nagyon fontos, mert ez a felfogás a mo­dern kor, a 20. század felé, az avantgárd teljesen új szemlélete felé is mutat.- Miskolci vonatkozások vannak?- Természetesen. Egy­részt igen sok könyvet köl­csönöztünk a helyi könyv­tárakból. Másrészt pedig Sassy Attila több szállal kötődik Miskolchoz, és pontosan a grafikai könyv- művészeti munkái a legér­tékesebbek közé tar­toznak.- Máshol is megrende­zik a kiállítást?- Vannak tervek. Töb­bek között az Országos Széchényi Könyvtár is ér­deklődik iránta... SZECESSZIÓ - 1890 és 1910 között virágzó művészeti mozgalom, amelynek a legtöbb ország­ban, és minden műfajban, művészeti ágban meg­voltak a képviselői. Országonként a mozgalmak­nak különféle elnevezései ismeretek: Jugendstil, art nouveau, l’arte nouve, liberty stb.). Szakítani akart a historizáló, eklektikus stílusutánzatok­kal, és megpróbált az építészet, a képző- és ipar­művészet minden ágára érvényes stílust terem­teni. A szecesszión belül országonként különböző, sajátos formák jöttek létre, így megkülönböztetik például az angol, a bécsi, darmstadti iskolát. Kö­zös bennük a stilizált növényi ornamentika, a de- korativitás, a keleti hatású vonaljáték felhaszná­lása. Nagy általánosságban két fő irányt szoktak megkülönböztetni, az egyik a növényi ornamen­tikát kedvelő „flórikus” irány, a másik a geomet- rikusabb szemléletű, konstruktívabb törekvés. Öné minden energiánk Az energiaszolgáltatás több mint üzlet. Valódi hivatás, szolgálat. Jól tudjuk ezt a Prímagáznál, hiszen rajtunk múlhat a vasárnapi ebéd, az otthon melege, üze­mek, kisgazdaságok működőképessége. A Prímagáz országszerte megtalálható 3500 cseretelepével, számos új szolgálta­magasabb színvonalon kiszolgálni 6000 t tartályos és több százezer palackos fogyasztóját, mint az ország legmeg­bízhatóbb PB-gáz szolgáltatója. További információért kérjük, hívja a Prímagáz vevőszolgálatát a 23 430-644, tásával egyetlen cél felé törekszik: a leg- vagy a 23 430-552 telefonszámon! PRÍMAGÁZ wmmmmmmmmmmmmmmm PRÍMAGÁZ ENERGIA ®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom