Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-08 / 209. szám
4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZZ" LEVELEZÉS, SZÓLÁSTÉR 1 ........... 1997« SZEPTEMBER 8., HÉTFŐ V asárnapi csalódottság _ Szólástér Profi megalázó helyzet a Profiban Kedvelt bevásárlóhelyem volt a Duna Füszért boltja, a Profi a mai napig. Pénteken délelőtt 15-én szokás szerint hétvégi nagy bevásárlást végeztem. A pénztárnál az árut kifizettem. Kifelé indultam a kocsival a pénztártól, hogy elpakoljak. Mielőtt ez megtörtént volna, megszólított egy rendész „Ur”, hogy szúrópróba, ne pakoljak addig semmit. Ez meg is történt, mindenki szeme láttára, köztük ismerősök is. Minden rendben volt., Ezután én már nem pakoltam el a kifizetett árut, hanem visszasztomóztattam. A pénzemet rendben visszakaptam, de azt a szégyent, megalázást nem tudják se elnézéssel, se bocsánatkéréssel kárpótolni, amit ott átéltem. Még a feleségemet sem engedem többet az „olcsó profiba” vásárolni, ha nem tudják a módját megtalálni, hogy miként füleljék le az igazi tolvajokat. G. T. Miskolc * A Profi Magyarország Rt. területi vezetőjétől olvasónk panaszára az alábbi választ kaptuk: Üzleteinkben a SECURICOR Hungária Kft. emberei látják el a biztonságiőri teendőket. A nem kívánatos vásárlói magatartás visszatartása mellett a pénztárban dolgozó kollégáink kontrollálása is a feladataik közé tartozik. A napi munkájuk során többször ellenőrizniük kell, hogy a pénztárgépbe beütött tételek megegyeznek-e a bevásárló kocsiban lévő termékekkel, a kasszától távozás után. Teszik ezt azért, hogy egyik fél kárára se történjen tévedés. Természetesen az őrnek tájékoztatnia kell a vásárlót, hogy a pénztáros munkáját szeretné ellenőrizni, illetve meg kell kérdeznie a vásárlót, hogy hozzájárul-e ehhez. Ezt az üzleteinkben nap mint nap én is megteszem, amit a vásárlók szinte kivétel nélkül megértenek és elfogadnak. A bolti személyzet tájékoztatása alapján úgy ítélem meg, hogy a feladat ellátása során a biztonsági őr nem kellő udvariassággal és körültekintéssel járt el, ezért érezhette a vásárló sértőnek és megalázónak a helyzetet. A hasonló esetek elkerülése érdekében a bolti személyzetet utasítottam a vevőcentrikus munkavégzésre és vásárlónktól ezúton is elnézést kérünk az okozott kellemetlenségért. Megjegyzem, ha közvetlenül az üzletvezetőhöz fordul a Tisztelt Vásárló, talán rögtön tisztázódott volna a félreértés, az érintettek azonnal elnézést kérhettek volna tőle. Tóth Zoltán területi vezető Száműzött közszolgálati Közbiztonsági vagy etnikai kérdés-e a sátoraljaújhelyi ügy? Már a szentmise után megfogadtam, hogy valahol szóvá teszem a múlt vasárnapi csalódottságomat. Mert vártam, nagyon vártam az augusztus 24-i vasárnapi istentiszteletet. Persze, hogy a (Kossuth) rádióban, mivel idős és rokkant ember vagyok, már a templomban azt nem tehetem meg. Elvégeztem hát a teendőimet magam körül és (mint máskor), a rádiót beállítva vártam a Szent Igét. Ezúttal - mint megtudtam - Debrecenből a református nagytemplomból közvetítették (volna) ám az adásba többször is heleszólt a „technika”. Mert legalább háromszor semmit sem hallottunk, de amikor egyenes adásban is voltunk, úgy kattogott az adás, mintha vonaton ültem volna. Persze, hogy volt már ilyen máskor is, különösen a vallásos közvetítések során. Hogy mi az okozója, nem tudni. Bár a szomszédom, aki sokkal jártasabb az efféle dolgok megítélésében olyanokat mondott, hogy az ehhez hasonló, a vallásos embereket meggyalázó istentelenségekről még a Kádár rendszerben sem hallott. Sőt! Még azt is mondta, hogy ő - a szomszédom - biztosra veszi, ha egy Fradi mécsesét, ha egy rockfesztiválról közvetítettek volna a rádióban, kutya baja se lett volna a közvetítésnek. Biztosan jobban rákészülnek. Nem kívánom én, hogy a tévé közvetítsen vasárnaponként istentiszteletet, (bár azt is megtehetné a sok, fiatalságot félrevezető műsor helyett), de akkor legalább a rádió tegye meg értünk azt, amit a műsor ajánlatában megígért nekünk. Mert ez a legutóbbi adás egyenlő volt a (sem)misével. Az ilyen misét hallgatva az ember, - az Istent hívő ember - inkább elkárhozik, mint üdvözül. írásom a közszolgálati csatornák (MTV2, Duna) védelmében, és a kábeltelevíziós furcsaságok tárgyában született. Oka, hogy mindkét csatorna hiányoságaikkal is a szívünkhöz nőtt, a Duna TV pedig emellett még a magyar kultúra terjesztője, a magyar nyelv egyik fenntartója a szomszéd országok hárommilliós magyar lakossága számára. Jelenleg stabil helye van olyan műholdon, amelyről több ezer kilométerről kitűnő minőségben fogható arab és egyéb más adások szólnak hozzánk, így a mi műsorunk is eljut ilyen távolságokra, bár igazi célországpink a szomszédban vannak. És még sehonnan sem érkezett panasz a vétel minőségére. Mégis decembertől „költöztetik” egy másik holdra. Maga a hold „forgató” esetén gond nélkül - egyébként kisebb átalakítással - még csak utolérhető lenne, de ott - csak azért is? - olyan frekvenciasávon fog üzemelni, amit a régi beltérik nem tudnak behozni. Tessék tehát ezen is pár ezer (tízezer) forintért változtatni. Négy változatban tanácsot is kapunk hozzá, (persze nem hiszem, hogy mindenki értené), én azonban szívesebben várnám a választ a miértre. Az MTV2 még nincs műholdon. A kiárusított két földi frekvencia miatt oda kell „száműzni”. Természetesen a Dunával megegyezően szintén „odajut”, hogy a magyarországi meglévő műholdvevőkkel nem érhető el. A Magyar Hírlap augusztus 8-i száma „Minimum húszezerért fogható a TV2” címen tájékoztat erről. A cikken belül ugyan 50-80 ezer forint is szerepel, de kábeltévé esetén - mondja az írás - a költségek megoszlásával „olcsó” is lehet. Egy nappal később szintén a Magyar Hírlap hozza főcímben: „Két és félmillióan élnek a létminimum alatt”. (A szakszervezetek szerint többen). Gondolják, hogy ezek a szerencsétlen emberek a nyakukat kitörve fognak tízezreket kidobálni, hogy utánarohanjanak kedvenc adóiknak? No de baj ez? Ugyan! Nincs pénzed,, minek neked közszolgálat?! így logikus, a húszezres kezdetű cikk konklúziója: „az mindenesetre valószínű, hogy műholdra költözése után a közszolgálati csatorna nézettsége töredékére csökken”. Augusztus elején a Miskolci Kábeltévé Kft. eltüntette (nem a legújabb) de Dubait és Marokkót műholddal szuper minőségben vevő készülékemről az MSAT és a Miskolci Városi tévé műsorát. Hiába, lakásomhoz Dubai elég közel, Miskolc viszont kutya messze van. A két magyart fizet, egyet kap jegyében viszont megjelent a TV3. Na és néhány olyan német adás, amit műholdon sokszorosan jobb minőségben amúgy is venni tudok. De azt nem tudom, hogy a józan ész nem azt diktálná-e, hogy mivel egy modem (új) készülékkel amúgy is vehető minden frekvencia, miért ne lehetne az összes magyar programot a régi sávokra csoportosítani, és természetesen a még odaférő német programokat. Ha ugyanezt csinálják majd a két új földi sugárzású adóval is, mint most, akkor majd szintén csak „gratulálni” fogok. Új tévét egyelőre nem veszek. Esetleg majd összespórolom a kábeltévé díjának lemondásából... Egy helyinek tekinthető ügy a vártnál nagyobb közfigyelmet kapott a sajtó jóvoltából is, bár ez nem minden tekintetben pozitív irányba segítette az ügyet. A tény közismert és az akkor is tény, ha különféle szereplők másként értelmezik vagy magyarázzák. Egy önkormányzat megelégelte néhány család, csoport elfogadhatatlan magatartását és a lakosság nagy többségének érdekében megelőző intézkedéseket akart tenni, a közbiztonságot szerette volna javítani. Ebből etnikai ügy lett, ami sajnálatos és éppen azt nem segíti elő, amire irányult. A magam részéről méltatlannak és a közbiztonság amúgy is súlyos helyzetének romlását eredményező lépésnek tekintem a sátoraljaújhelyi önkormányzat, illetve polgármester ellen indított kampányt. Mint polgármester személyesen, de a nyilatkozó sorstársaim is, etnikai hovatartozástól függetlenül szigorúbb eljárást és következetesebb bűnmegelőzési munkát várok a beilleszkedni nem akaró személyek ellen, akik az egyes településeken igen sok gondot okoznak, a többség nyugalmát zavarják, érdekeiket sértik, sőt biztonságukat veszélyeztetik. Sokszor és sokan (a lakosság nagy többsége!) a közbiztonság javítását kéri, követeli az önkormányzatoktól és elege van a társadalom egészének abból, hogy idős embereknek félelemérzetben kelljen élni, és ne merjenek még feljelentést tenni sem akkor, amikor tulajdonukban vagy sokszor testi épségükben is sérelmet szenvednek. A lakosok széles tábora rendet kíván és nem további erkölcsi, jogi, fellazítást, bátorítást. Nem engedhető meg, hogy a joggal való visszaélést, köztörvényes bűnözést, fiatalkorúak, sőt fiatalkorú családtagok bűnözésére való rábírását, az ebből eredő haszonszerzést etnikai kérdésként kezeljenek és ilyen címen a rendet akaró ön- kormányzatok ellen hangulatot keltsenek. Tapasztalatom szerint az etnikumhoz tartozók többsége is elítéli - ott is - az ilyen magatartást és tisztában van azzal, hogy ez mindannyiunknak árt és etnikai hovatartozástól függetlenül senki sem akar azonosulni az ilyen magatartást tanúsító személyekkel, csoportokkal, pedig ilyenek egyre gyakrabban és egyre több helyen egyre nagyobb gondot okoznak. Akik ezt nem értik, vagy szándékosan félreértik, fogadják az ilyen családokat, csoportokat saját lakókörnyezetükbe, szomszédjukba - akár a Rózsadombra is - és azután nyilatkozzanak tapasztalataikról. A konkrét döntésbe nem avatkozva, nem engedhetjük meg, hogy az önkormányzatokat így is terhelő közbiztonsággal kapcsolatos feszültségek tovább éleződjenek. A bűnöző elemeket mindenütt meg kell fékezni, ehhez szigorú intézkedéseket kell tenni függetlenül attól, hogy az elkövetők etnikumhoz tartozók vagy sem. Nem engedhető meg a bűnözés semmilyen, de már közveszélyt is jelentő formája, és ezt vélt alkotmányos jogokkal sem szabad elősegíteni a tisztességes és jogkövető állampolgárok kárára. Ez a szemlélet súlyos társadalmi konfliktusokhoz, morális társadalmi fellazuláshoz vezethet, és a lakosság elvárja, hogy az állam őket is megvédje, ne csak a bűnöző elemek jogait hangsúlyozza - akár ombuds- mani minőségben is -, sőt illő lenne megkövetni a megsértet- teket. A közrend védelme, annak erősítése széles társadalmi közügy és sokkal szélesebb érdekű, mint a bűnözők jogainak túlhangsúlyozása, amely etnikai ügyként kezelve a súlyos gondokról a figyelmet elterelni. A törvényt tisztelő, becsületesen élő állampolgárok életét és vagyonbiztonságát kellene minden erővel és eszközzel, így a jog eszközével is garantálni, nem az elkövetők túlzott jogvédelméről filozofálni. Tartsuk tiszteletben mindaddig az emberi jogokat - minden emberét, az etnikumhoz tartozókét is -, amíg arra érdemesen viselkednek, de a megbotránkozó magatartást tanúsító, az állampolgárok, a helyi közösségek érdekét sértő, sőt felháborító eseteket nem hagyhatjuk szó nélkül, azt semmilyen indokkal nem védhetjük. A társadalmi-, erkölcsi normák fellazulása, az elszegényedés, a szociális bűnözés súlyos gond és elsősorban az önkormányzatoknál jelentkezik, így a megoldásban is támogatni illene, mert félő, hogy a gondok kezelhetetlenné válnak. Ehhez nem elég a sikerpropaganda. Nagy Gyula Szuhakálló Szentmise a Mindszenti templomban Fotó: Farkas Maya Emberi méltósággal... Isten kegyelméből hosszú életem során olyan meghatóan humánus intézménnyel még nem találkoztam, mint mikor a közelmúltban feleségemmel együtt meglátogattuk a Semmelweis Kórház Hospice osztályán ápolt régi ismerősünket. Mikor megtudtuk, hogy súlyos, gyógyíthatatlan rákos betegként a kórház Hospice részlegén ápolják, emberi kötelességünknek éreztük, hogy életének végső szakaszában meglátogassuk. Mikor a Semmelweis Kórház területére léptünk, csak hosszas kérdezősködés után találtunk rá a részlegre egészen hátul, távol az egyéb gyógyító pavilonoktól. Az épületbe lépve a szó szoros értelmében alig hittünk a szemünknek, mert úgy éreztük, mintha egy minden kényelemmel berendezett, előkelő szanatórium halijában lennénk, mely virágdíszesen, süppedő fotelokkal és díszítő elemekkel biztosította az ott ápoltak magasszintű gondozását. Az ott dolgozó ápolónők szolgálatkész, halk, figyelmes magatartása is hozzájárul ahhoz, hogy a gondozottak - a gyógyíthatatlan- ság tudatával halálra készülő betegek - hátralévő ideje, a lehetőség határain belül fájdalommentes legyen. Ennek érdekében a szokásosnál nagyobb adagban is kapnak - kívánságuk szerint fájdalomcsillapítókat. Mindezeket a meglátogatott hölgyismerősünk mondta el, azzal a megjegyzéssel, hogy innen „emberi méltósággal” - belenyugodva Isten akaratába - mehetnek át a „túlsó partra”. Ennek a nagyon humánus intézménynek természetesen orvosi szolgáltatás biztosítja a szükséges egészségügyi ellátását. A lelki gondozást pedig Gecse Attila a Csabai kapui református gyülekezet lelkipásztora látja el, istentiszteletet tart részökre és úrvacsorában részesíti őket. Vallásra való megkülönböztetés nélkül - ad lelki vigaszt a Hospice részlegen gondozott súlyos, főleg gyógyíthatatlan, daganatos betegeknek. Több esetben előfordul, hogy más vallású ápolt végső akarata, illefőleg kérése az, hogy Gecse Attila református lelkész végezze a temetési, kegyeleti szertartást, a beteg bekövetkezendő halála esetén. Ennek ő minden esetben eleget is tesz, sőt ha igénylik - betegek részére - háznál is oszt úrvacsorát. Mint megtudtam, Gecse Attila már teológus korában rendszeresen foglalkozott a leukémiás gyerekek lelki gondozásával a debreceni klinikán és nemcsak Magyarországon, hanem külföldön (Grazban) is volt lelkigondozó-képzésen. Budapesten pedig valláspatológiai továbbképzésen fejleszti lelkigondozói képességeit. Felesége orvos, aki hasonlóan igen humánus életfelfogású, és jó hátteret biztosít félje fáradságot nem ismerő lelkigondozó nemes munkájához. Horvát Dezső Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját, tükrözik. . A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi leheiőségéinket figyelembe vé- , vé ecetenként kénytelenek vagvünk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételüj á jogrendét, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében véleményükhöz adják teljes hevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragaszkodjanak nevük elhagyásához vagy rövidítéséhez. Dobos Zsolt Miskolc Szilágyi Adolf polgármester, Edelény Művelt nép vagyunk? Régi szabály; minden parancs annyit ér, amennyi végrehajtható belőle. Ez a törvényekkel szabályozott kötelezettségekre is érvényes, mint például az általános tankötelezettségre. Csak az állandó, folyamatos mellébeszélés meg propaganda helyett biztosítani kellene a végrehajtás feltételeit és gyakorolni a következetes számonkérést. Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy egy sor negatívum, ami ebben az országban évtizedek óta történik, végül is ennek a törvénynek a túl elnéző végrehajtására vezethető vissza. Túl azon, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint is közel egymillió a kvázi analfabéták száma, a folyamatos reformok ellenére az oktatás hatékonysága is megkérdőjelezhető. Szakmunkásvizsgán arra a kérdésre; milyen könyvet olvasott utoljára - az egyébként 8 altalánost végzett - húsz vizsgázó közül egyik sem válaszolt. Építőipari szakközépiskolában az egyik érettségiző a Benotto nevű olasz mérnökről elnevezett cölöpverőről annyit tudott, hogy az a Ben Húr öccse. Egy másik vizsgázó szerint Rákóczi a szocializmusért harcolt, és belefúlt a Rados-tóba. Történtek mindezek abban az időben, amikor derék kultúrfelelőseink háromnegyed téglával verték a mellüket és büszkén tudatták; az analfabetizmus a múlté, és mi vagyunk az egyik legműveltebb nép a világon. A lényegen mit sem változtat az, ha a durva ferdítések helyett óvatosan írjuk és járjuk körül a témát, mint az a bizonyos macska a forró kását. Mert az oktatási programok kudarcáról, a hátrányos helyzetű gyerekek sikertelenségéről, a családi motiváció hiányáról cikkezünk. Miközben ugyan úgy széttárjuk a kaijainkat, mint olyan természeti katasztrófák idején, amikor november közepén - állítólag túl hamar - beköszöntött a tél, és a kukoricakombájnok elakadtak a hófúvásban. Úgy látszik az ilyen és hasonló váratlan helyzetekből kifogyhatatlanok vagyunk. De ha nincs, akkor kreálunk magunknak néhányat. Kiss József Miskolc
