Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-29 / 227. szám
Észak-Magyarország SZÓLÁSTÉR 1997. Szeptember 29., Hétfő a Az Észak-Magyarország szólástér rovata Itthon sem vagyunk már itthon! Az új típusú beutalóval nyaraltam Hévízen, remek volt az ellátás és a szálloda. Hévíz városa a sajátosságainak megfelelően igyekszik szórakozási lehetőségeket biztosítani az oda látogatóknak. Helyet kap a zene minden területe, (tér-, beat-, szalonzene, opera, operett) ez utóbbival kapcsolatos keserű szájízem. Operett-varázs címmel nyáron körbejárják a balatoni jelentősebb üdülőhelyeket, Hévízen is van előadás, nem is kevés belépti díjért. Néhány üdülőtársam áldozott volna mégis, de jegyet magyarok nem vehettek! Hogy is van ez? Nem elég, hogy az évente közvetített inter Operettgálán 96 százalékban németül éneklik a magyar zeneszerzők magyar dalait, most még a magyar tenger partján a magyar már néző sem lehet? Már itthon sem vagyunk itthon, és még Európában sem vagyunk! Hol vagyunk? Mikor mi magunk sem őrizzük meg, és ápoljuk egyedülálló, egyetlen és nekünk a legszebb, legféltettebb kincsünket, a nyelvünket! És állítólag a forint konvertibilis is! Lehet, hogy csak nyugaton? Somossy Katalin Megemlékezés Kenderesen A Doni Bajtársi Szövetség Miskolci Szervezete minden évben küldöttséggel képviselteti magát vitéz Nagybányai Horthy Miklós kenderesi temetésének évfordulóján. Mint ismeretes, Magyarország kormányzójának és feleségének hamvait 4 évvel ezelőtt szeptember elején helyezték örök nyugalomba. Az idei megemlékezésen kilencen képviseltük a miskolciakat. Az ünnepségen Baranyi Mihály, Kenderes polgármestere felelevenítette Horthy Miklós alakját, méltatta életútját. Az eseménynek még egy miskolci vonatkozása van. Az I. világháború hőseinek tiszteletére a kormányzó annak idején egy emlékmű létesítését kezdeményezte egy nagy park közepén. Ezt tavaly róla nevezték el, de felújításra szorul. Egy nyugdíjas miskolci volt erdészeti dolgozó, Nátafalussy Lajos vállalta, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Erdőfelügyelőség segítségével csemetéket biztosítanak a kenderesi Horthy Miklós Parkba. a Doni Bajtársi Szövetség miskolci szervezete nevében Szabó Gyula A kirekesztett „kirekesztők” A családok a gyereknevelésből; a munkanélküliek a munkából; a közalkalmazottak közül a nem „szakértők” az inflációt követni ígért béremelésből; az oktatás, egészségügy, honvédelem a fejlesztésből; a diákok és szülők a tanulás esélyegyenlőségéből; a naponta leértékelt forintú állampolgár még a külföldi büfékből is; elcsatolt magyaljaink zöme a magyar nemzetből; az angolul nem tudók a privatizációs szerződések megismeréséből; a (80) 30 éven belül elhalálozók az olajgate titkaiból; a tisztességes állampolgárok a becsületes megélhetésből; az adócsalók a milliárdos pénzbírságokból; a maffiózók a börtönből... A fentiek szótárában nem szerepel a „kirekeszt” szó, ami érthető is, hisz’ hét éve egyik mai kormánypártunk révén „szabadalmi védettséget” élvez, amely ennek kötőszókénti hangoztatásával bizonyára sokat tesz a gyűlölet ellen. Csak legyen is eredménye! Dobos Zsolt Miskolc ÜGYFÉL- ÉS JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Szerkesztőségünk ügyfélszolgálata minden héten szerdánként délelőtt 9-12 óráig áll olvasóink rendelkezésére a Sajtóház II. emeletén a 221-es szobában. Jogsegélyszolgálatunk ma, hétfőn, délután 4-6 óráig a Sajtóház II. eméletén a 212-es szobában áll olvasóink rendelkezésére. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Az idősek 1997. évi világnapjára Az ENSZ 1991. évi határozata minden év október elsejét az idősek világnapjává nyilvánította. Lehet és szükséges is ekkor az idősek számára szívet melegítő, meghitt, műsoros ünnepségeket rendezni. Fel kell azonban ezt a napot arra is használni, hogy az idősek helyzetét, körülményeik javításának lehetőségeit elemezzük. A társadalombiztosítási törvény az időskorúak helyzetét nem kizárólagosan határozza meg. Halaszthatatlanul szükség van arra, hogy a kormányzat hozzon olyan gazdasági intézkedéseket, amelyek visszaállítják és megtartják a nyugdíjak reálértékét. Fel kell vetni azt az igényt is, hogy a nyugdíjak eddigi reálértékvesztéséből származó káraikat a nyugdíjasok részére térítsék meg. A nyugdíjasok aktív korukban azért kaptak az európai megérdemeltnél kevesebb fizetést, hogy a különbözetból az állam beruházzon. Most, amikor az így növelt állami vagyont a privatizáció során értékesítették, erkölcsileg is jogos a befolyt pénzekből azoknak valamilyen részeltetése, akiknek munkájából és béreik terhére az létesült. Az alacsonyabb bérek után ugyanis alacsonyabb nyugdíjakat állapítottak meg. El kell vetni azt az uralkodó felfogást, miszerint nyugdíjazás után az idősek dolga a vegetálás. Az idősek is alkalmasak valamilyen fokú munkára. Számukra a „kötelező” helyett a „szabadon választott” munkalehetőségeket nyitva kell hagyni. Hiszen a társadalom legelsz§- gényedettebb rétegének zöme a nyugdíjasokból tevődik ki és nyugdíjkiegészítő jövedelemre égetően szükségük van. Az időskorúak társadalmi besorolása sem fogadható el. Sem az állami, sem az önkormányzati, sem más intézményes szinten nincs jogosultsággal rendelkező, minden egyes nyugdíjas által választott, deklaráltan nyugdíjas, személyi képviseletük. A mintegy hárommillió, szavazati joggal rendelkező nyugdíjast nem lehet csak tanácsadói minőségben képviselni. A kérdés gazdaságilag is sokrétű. Nem csak a társadalom általános teherbírását javító tevékenységre van szükség. Számításba kell venni a nyugdíjasok, időskorúak teherbírását is, mégpedig nem az ország népességére vonatkoztatott átlagos, hanem a kifejezetten rájuk érvényes sajátos elemzések alapján. Mindenképpen célszerű lenne az ország különböző nyugdíjasszervezeteinek összefogása, a közös érdekű fellépés miatt. A szükség és a megoldási lehetőségek köréből visszatérve az Idősek Napja alkalmából kívánunk mindenkinek jó egészséget, elviselhetőbb, boldogabb, ho.sszú életet, erőhöz mért hasznos tevékenységet, hiszen a magas életkorban a kicsinek látszó munka is nagy teljesítménynek számít. A Nyugdíjasok B.-A.-Z. megyei és Miskolc városi Érdekegyeztető fóruma nevében: Petrasovszky István elnök Sok év után ébredezünk A díszszakasz dobbanásait rémisztő volt hallgatni. Az elítéltet bevezették a négyszögbe, ott térdre ereszkedett, bekötötték a szemét. Aztán megtörtént. Egy zászlós - a háború utolsó hetében - úgy döntött, nem akar sem „hősi halott” lenni, sem hadifogoly. Dezertált, elfogták, ez lett a vége. Pár nap múlva - egy hajnalon - kiderült, az alakulat a front mögé került. Le kellett tenni a fegyvert. Egy német katona a magyarok közé keveredett. A szovjet katona intett neki, hogy induljon el. Elindult. A géppisztolyok ropogtak ' és a „kamerád” a sopronszécsé- nyi búzamezők alatt jeltelen sírba került. Nem volt kivételes eset. 1942 februárjában Sepp Dietrich hadosztályparancsnok utasítást adott arra, hogy három napig minden elfogott szovjet katonát lőjenek agyon, mert a GPU hét német katonát agyonlőtt. Négyezer fogoly került így tömegsírba. Öltek francia, angol, amerikai hadifoglyokat is. 1944. június 10-én Oradur egész lakosságát kiirtották. Magyar katonáink százezer számra kerültek fogságba, \ és közülük az életben maradottak (esetleg évek múlva) hazatérhettek. Sok év után, most érkezett el az ideje annak, hogy - a még élők - megalakíthatták a „Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségét”. Nem pártfiiggő szervezet ez, nem is volna ez helyes cél, mert nekik az emberiesség hirdetése a feladatuk, felvilágosítani a háborút nem ismerő nemzedékeket, korosztályokat, hogy a háború célja az emberölés. Ez pedig a legnagyobb bűn. Sajnos az emberiség jelentős hányada ezt még nem ismerte fel, folyik az emberölés, terrorizmus, polgárháború. Még sok helyen nincs ébredés. Soviniszta polgármesterek, miniszterek akarnak ostoba világrendet, képességük nem az értelmet, csak az erőszakot ismeri. Az értelmes világnak ezt kell legyőzni, nem fegyverekkel, hanem szellemiséggel. Ennek van igazi értékrendteremtő történelmi hatása. A Bajtársi Szövetség ezt ismerte fel, ők már felébredtek. Tegyenek minél többet a béke, az emberiesség gondolatának népszerűsítéséért. Reméljük egyszer - a veszélyes zónákban is - fogadóra talál e nagyszerű gondolat. Csapó András Miskolc Életkedvünket préselik ki A magyar politika teljes kiszolgálója a statisztika. Evvel tökéletesen lehet takarózni,, ez mindent befed, megma- gya(RÁZ). Egyetlen aprócska hibája, bibije van mindössze. Nem igaz! Élő példája a munkanélküliek kimutatása. A regisztráltaké!, akik idővel „kihullanak” a nyilvántartásból, nem rontva tovább az elvárásnak megfelelő eredményeket. Vagyis - amiről nem tudunk, az nincs. Nem kell vele foglalkozni. Munkahely nincs, az erre hivatott közvetítők mégis sok esetben úgy bánnak az elhelyezkedni vágyókkal, mintha azok bűnözők volnának. Illetve, bocsánat, néha előfordulhat munkalehetőség, hiszen vállalkozók szoktak keresni munkaerőket. Természetesen tisztességes ajánlatokkal, mármint olyanokkal, amilyenek ők maguk. Minimális (éh)bé- rért magas iskolai végzettséggel, látástól mikulásig csinálni mindent, amit a tiszteletre (NEM) méltó ajánlatadó „kér”. Kötött munkaidő, szabadság, táppénz csak a rabszolga álmában jelenik meg (ott is elvétve), a hivatalos bejelentéssel karöltve. Sőt, néha még „természetbeni szolgáltatást” is igényelnek a közhiedelemben jóerkölcsű, becsületes, családszerető hajcsárok. Miközben az aljasul történő kiszipolyozás mellett folyamatosan adócsalók. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, hiszen csak becsületes vállalkozók léteznek. (Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek igen, az kössön hozzá gyorsan nyakkendőt is!) Vajon miért nem nézik meg, hogy kinek miből lettek milliói, milliárdjai? Sokuknak korábban még hivatalos munkahelyük“’sem volt. A másik véglet pedig, amelyik kihasználva lehetőségeit, átmentette (Istenem, hogy én milyen szépen tudok fogalmazni!) az állami vagyont sajátjába, és azóta folyamatosan szüretel. Szőlő helyett a mi erőnket, életkedvünket és lelkünket préseli ki mustnak. Miközben állandóan azon sírnak, mekkora áldozatot hoznak a hazáért, dacára annak, hogy súlyos terhek (APEH, tb...) nehezednek rájuk. (Bár rájuk nehezedne!) így tehát a mérleg egyik serpenyőjében a kilátástalanság, elszegényedés, elkeseredés, míg a másikban az égtelen Kánaán. És akkor képesek a rádióban világgá röpíteni azt a hírt, hogy azért vagyunk szívbetegek, mert AGYONesszük, -isszuk, -cigarettázzuk magunkat. Akkor nem azért a stresszért, amit a rendszerváltás ürügyén nekünk teremtettek? Á, nem. A „Jólét” az, aminek megisszuk a levét. Na, azzal aztán tényleg tele vagyunk, olyannyira, hogy akár belehalni is képesek vagyunk. Azért én mégsem irigylem ezeket a jég hátán is megélőket”, mert lassan közelegnek a választások, és ha erőskezű kormány kerülne az ország élére, egy karakán miniszterelnökkel, akkor aztán minden előfordulhat(na). Kletz László Miskolc OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tör möríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írá-. sok e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében véleményükhöz adják teljes nevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragaszkodjanak nevük elhagyásához vagy rövidítéséhez. Önkényes ellenőrzés Az MVK Rt. járművén utaztam szeptember 17-én 8.30-kor a villamoson, érvényes villamosbérlettel. A Búza térnél egy hölgy felszállt a villamosra, és kérte a menetjegyet. Felmutattam a bérletet, kivette a kezemből és azt mondta, ezt így nem tudja elfogadni, és a bérletet nem volt hajlandó visszaadni. 1,5 éve utazom nyugdíjas bérletszelvénnyel, amit többször ellenőriztek ez idő alatt a T. cég ellenőrei. Az ellenőrző észrevétele az volt, hogy a bérletszelvény fényképes alaptokján volt egy pecsét össz- vonalas jelzéssel, mivel néha ilyen szelvényt is szoktam váltani. T. ellen- őmó azt nyilatkozta, hogy akik 1,5 éven keresztül ellenőrizték, kezdő ellenőrök voltak. Mivel ő nem „kezdő”, ezt így nem tudja elfogadni. Kérte a személyigazolványomat, amit nem voltam hajlandó odaadni, mert a bérletszelvény, illetve a bérlet érvényes- volt. Ezután csatlakozott hozzá egy szintén „tapasztalt” ellenőrnő és a határozott felszólításomra sem adták vissza a bérletet, azt önkényesen elvették. Ilyen zaklatás és irri- táció során felmerül a kérdés, milyen szolgáltatást nyújt az MVK Rt., amelyet közpénzekből is finanszíroznak. Emődi Csaba Miskolc, Szinyei Merse út 11. Ellenőrzés a miskolci villamoson Fotó: Farkas Maya Bűnesetek és statisztika Augusztus 27-én hallottuk a TV 1 adásából (Híradó), hogy a honi bűnözés a tavalyihoz viszonyítva ugyancsak megnövekedett. A statisztikai hivatal szerint: vidéken 46 százalékkal, míg a fővárosban 70 százalékkal emelkedett. Már majdnem kezdtem volna szörnyűlködni a hivatalos, de mégiscsak megdöbbentő tényálláson, amikor a fővárosi főkapitány (Berta Attila dandártábornok) mindezt megcáfolta és valahogy eképpen nyilatkozott:- Egyértelműen hibás az adatszolgáltatás, mert nem a bűnözés növekedett, hanem a statisztikai kimutatást végezték rosszul. Mégpedig azért, mert napjainkban jegyzőkönyvbe foglalják még a legkisebb bűneseteket is- Még mielőtt a kettőjük igazán eltöprengtem volna, már úgy értve, hogy melyikük állításában kételkedjem, nyomban eszembe jutott az egyik jó barátom esete, akitől nem régen ellopták a kerékpárját, és amikor jelented te a rendőrségen, ott azt mondták neki, hogy ilyen piti üggyel nem foglalkoznak, máskor jobban vigyázzon rá! ...Aztán az anyósom is eszembe jutott, akitől meg éjjel a belakatolt tyúkólból lopták el a tyúkját. Ő nem jelentette, mert tudta, hogy hiábavalóságot tenne... Hirtelen Szabó bácsira is gondoltam, akinek a kertjéből ásták ki vagy két zsákra való burgonyát, meg a sárgarépáját is jól megdézsmálták... Végül a jó memóriám a tavalyi telet is felidézte, mert megint tisztán láttam a Sajó-parton meg a vasút mentén letarolt élőfák csonkjait és én tudom, hogy még mások is tudnának hasonló bűneseteket felsorolni. Olyan sok „kis” eseteket, amelyek nem szerepelnek az Országos Statisztikai Hivatalnál. Mérlegelve a fent említetteket, elgondolkodtatónak tartom, hogy vajon a rendőrséget, vagy a statisztikából kimaradtakat kellene-e anyagilag támogatni? Vagy mind a kettőt? Szőllősilmre Herbolva
