Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-20 / 220. szám
ÉM-HétvíC! □ Nyikes Zita A lappok a Skandináv-félsziget és a Kóla-félsziget északi területein élnek. Egyetlen népcsoportként szokás emlegetni őket, annak ellenére, hogy óriási területen, szétszórtan laknak, egymástól olyannyira elkülönülő nyelvjárásokat beszélnek, hogy ez megértési nehézségeket is okoz. Összesen megközelítőleg 30 OOO-en vannak. Már Tacitus is említi őket az időszámításunk szerinti I. században, Prokopiosz bizánci érsek pedig a VI. században így ír róluk: „A férfiak és nők a nagy kiterjedésű erdőkben és a közeli hegyekkel borított vidéken mindig vadásznak. Csak az elejtett állatok húsából élnek, és a bőrükből készítik a ruháikat. Nem ismerik a vásznat és a varró eszközöket, ezért vadállati inakkal kötözik össze a bőröket, és így takarják be velük a testüket.” A huszadik századra már megváltoztak ezek a körülmények, bár a természeti adottságok erősen korlátozzák a lehetőségeiket. Manapság is jövedelmi forrás - ősi örökségként - a rénszarvastartás, de berobbant a turizmus is. A prospektusokon kristálytiszta, jéghideg hegyi patakok, zúgók és tavak, kopár hegyek, aligmagas fenyők, sovány nyírek, kúp alakú sátrak, bérelhető házikók, szaunák. Rovaniemit a finnországi Lappföld kapujaként is szokás emlegetni. Harmincnégyezer lakosú nagyváros még-már a Sarkkör előtt, Helsinkitől 834 km-re, északra. Minden negyedik lapp Rovaniemiben intézi a hivatalos ügyeit, a város pedig felkészült, hogy ellássa az ideérkező lappokat: az északi országrész legjobb és legtöbb szolgáltatását kínáló város. A Kemijoki és az Ounasjoki (joki magyarul folyó) kereszteződésénél terül el, és ez a fekvés adja a város tágasságát, szélességét. A folyókon átívelő hidakon állva már érezhető az íves dombokba emelkedő táj. A városról még azt is tudni kell, hogy a második világháború végén visszavonuló német csapatok teljes egészében felégették, így minden új és modern. Ebben a kulturális és köz- igazgatási központban található még az Arkti- kum-múzeum, amely az északi sarkkörön túl élő népeket mutatja be. Ízelítőt ad az életükről képekkel, bejátszott videofelvételekkel, használati eszközeik bemutatásával. A múzeum másik részében pedig a lapp-anyag látható: régi és új rénszarvasszánok, kutyaszánok, kéregedények, kések, kajakok, település-makettek, rénszarvasbőrből készült tarisznyák, táskák, de tejes dobozok vagy csokoládés papírok is. A felső szinten pedig a különböző viseleteik: egyszínű kék, bő, ingszabású posztóból vagy darócból varrt zárt ruha, amely a vállán és a szegélyeken sárgával, pirossal díszített. Ezt derékban Éliás Lönnrot: „Emberek élnek fenn távoli Északon is..." Fehér éjszakák a tunturik között Olyan vidék ez, ahol télen általánosan -20 fok van, de akár -40 fok is lehet. Október végén leesik a hó, másfél méteres, és április végéig megmarad. Hideg van és sötét, hiszen nem kel fel a Nap. Nyáron sincs kánikulai hőség, bár - kivételes nyarakon - a hőmérséklet elérheti a 20-24 fokot. De az a bizonyos éjféli Nap süt! Az ember életritmusa felborul egy kissé, nem érzi, mikor kell lefeküdni, hiszen egész éjszaka világos van. Egy-egy szerencsésebb pillanatban a szeh'debb vagy szelídített rénszarvas is közelebb merészkedik az emberhez. Érik a mocsári hamvas szeder - lakka vagy hilla, ahogy errefelé hívják és szedik -, a fekete áfonya és a piros áfonya is. Magasodnak a hegyek - tunturiknak nevezik őket arrafelé -, elérik és meghaladják az ezerméteres magasságot is. És ez majdnem hogy csoda, ha az ember délről jön, és végigutazta a dimbes-dombos tóvidéket. Jönnek is a turisták, hogy megcsodálják a fehér éjszakákat, megnézzék a népviseletbe öltözött lappokat, vegyenek és egyenek rénszarvashúsból, túrázgassanak nemzeti parkokban, megmásszák a Saana nevű tunturit - ,A lappok szent hegyét” -, elgyalogoljanak vagy elhajózzanak a Hármas határhoz, ahol egy ponton állva egyszerre lehet jelen a kíváncsi utazó Norvégiában, Svédországba és Finnországban... Rovaniemi és a sarkkör- Csak a külföldiek utaznak ilyenkor Lappföldre!- hördül fel egy finn anyanyelvű és német apanyelvű férfi július közepén Közép-Finnország- ban. - Rengeteg ilyenkor ott a szúnyog, sőt még augusztusban is sok. Kora nyáron, kora ősszel vagy kora tavasszal érdemes odautazni. - Kiderül, hogy ők június közepén jártak arra. Rovanie- miben voltak, és Rovaniemi városától 8 km-re lévő Napapiirin. Napapiirinek nevezik az északi sarkkört szimbolizáló központot. „Saját” Télapó - aki ugyan a hagyomány szerint nem is itt él, hanem pár száz kilométerrel keletebbre, a finn-orosz határon emelkedő Korvatunturin - köszönti a Télapó házába benézőket, angolul kérdezi meg, honnan- meddig-mi célból érkezett valaki ide. Naponta öt alkalommal megjelenik egy-egy villanás erejéig: szabad a vásár, mellé lehet állni, lehet fényképez- kedni. (Egyébként nem megengedett, így pedig 50 finn márka az ára.) Megszámlálhatatlan mennyiségű boltban, butikban választhat bárki csecsebecsét, ajándékot az otthoniaknak. Arra a képeslapra pedig, amit a csakis itt megtalálható Télapó Főpostáján ad fel az ember, Télapót ábrázoló pecsétet nyomnak. színes szőtt övvel fogták össze. Ehhez vastag, szűkszárú posztónadrágot vettek, a lábukra puha és meleg harisnyát, felkunkorodó orrú bőrcipőt húztak. A fejfedőjük is egészen sajátos, és tájegységekként változó. Egyes helyeken a nők például fülvédős piros főkötőt hordtak, a Tornio-völgyi férfiak pedig négyágú sapkát, amelynek azt az ágát hajtották be, amelyik irányba a vándorlás útján tartottak. Nyugat-Lappföld Rovaniemitől északnyugatra haladva lehet eljutni „A lappok szent hegyéhez”, a Saanahoz. Közben míg az ember felér végigutazik 300 kilométert. És ez elég szembeötlő: az útszéléról belátni az erdőkbe, rálátni a legelőkön csemegéző rénszarvasokra. Még ma is sokan tartanak rénszarvast egyrészt vontatóállatként, másrészt a húsáért és a prémjéért. Egy-egy rénszarvasfarmon meg lehet nézni az állatokat, hozzájuk lehet érni, megsimogathatók. Nem kevesen tenyésztenek errefelé szánhúzókutyákat is: ha arról van szó, huskyk húzzák végig a téli vidéken a turistákat. A növényzet is változik mind észak felé, mind a tengerszinttől felfelé mérve. Tüskésebb, szálkásabb az összbenyomás. Eltűnnek a lucfenyők, megjelennek az erdei fenyők. Kevesebb a nyír, alacsonyabbak a fák, szinte már tőből ágaznak, göcsörtösek, formátlanok. És ritkábbak. Mint ahogy a települések is ritkulnak. Pár ház csak egy falu, vagy csak a tartomány, falu neve látszik kiírva, mert az egymástól több kilométerre élő szomszédok házai valahol a rengetegben bújnak el. A legkisebb faluban, Iittoban csak egy család lakik. A Kilpisjärvi kirándulóközponttól 4 km-es gyalogút vezet a Saanara. Nehéz eldönteni, hogy miért éppen ezt a hegyet vette körül a lapp misztika. „Csupán” 1023 m-es magasságával elvész a Svédországból, Norvégiából idetűnő 1800 m-es csúcsok között. Ezért talán a formája adhat okot a szentségére. A szilajabb, vadabb formájú, éles hegycsúcsoktól szúrós tunturividéken a Saana más: egyik lejtője lassan emelkedő, lankás, a másik viszont hirtelen esik, és még egy párkányszerű képződmény is mered a hegyoldalon. A hegygerincen a látogatók kisebb-nagyobb kúpalakú kőrakásokat építenek. Hogy az idezarándokló lapp vagy külföldi az óriási sziklákra még ráhelyez egy-egy kisebb követ, annak biztosan magyarázható okai vannak, és talán egyiknek elfogadható Johan Túri lappul írt, 1910-ben megjelent A lappok élete című könyvének egyik vallomása.: „...ha egy lapp zárt, fülledt levegőjű szobában ül, képtelen felérni ésszel, miért nem fúj a szél az orra alá. Nem tudja gondolatait rendbe tenni, ha falak veszik körül és mennyezet van a feje fölött. De azt sem szenvedheti, hogy sűrű erdő fogja körül, ahol fülledt meg meleg a levegő; a lapp ember a magas hegyen érzi jól magát, mert ekkor agya teljesen felfrissül; és ha egy összejövetel helyét magas hegy csúcsán tűznék ki, akkor bármelyik lapp minden bizonnyal tökéletesen el tudná mondani ügyét-baját.” GYEREKSARO Tudod-e? Látnak-e színeket az állatok? A kutya, a ló, a szarvasmarha (tehát a bika is!) és a legtöbb emlős mindent szürke színárnyalatban lát. A legtöbb madárfaj és talán némelyik hal, kétéltű és tengeri emlős érzékek az alapszíneket, de nem a „mi” színskálánkon. A rovarok egy része (például a méhek) kitűnően látja a színeket. Érdekes, hogy a kutyával és a lóval szemben jó színlátó a mókus, de ugyanezt mondhatjuk el egyes gyíkokról is. Az emberszabású majmok színérzé- kelése megfelel az emberének. Üzenet a Kuckóból Ezt az összeálh'tást minden szombaton nektek, gyerekeknek szánjuk. Küldünk találós kérdéseket, érdekességeket a természet világából, de mindezek mellett feladatokat is adunk. Játsszatok velünk! Ezen a héten a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent, Elveszett nyár című könyvet sorsoljuk ki a legjobb receptírók között. (Cím: 3501 Miskolc, Pfi: 351. A borítékra írjátok rá: „Kuckó”). Beküldési határidő: szeptember 25. Előző heti feladványunkra nagyon sok helyes megfejtés érkezett. Köszönjük a sok szép írást is, különösen azoknak a gyerekeknek, akik nem a szüleikkel íratják meg a levelet. ® SZERENCSÉS NYERTESÜNK: Nyereményét, a Magyar Könyvklub Kalandozások az őskorban című kötetét szer- 0 \JiJL 1 I kesztőségünk titkárságán veheti át (Mis- QvCj/OK2/>t/TLA)JíAJ- kolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. II. emelet). ö Mjí/t 3j.oüxi> <•. Találós kérdések- Vadonatúj, mégis lyukas. Megfoltozzák? Mit sem ér. Mi az? CWFS)- Van szája, és mégsem szól, ha tele van, dugd be jól. , „ Mi az? CmQ)- Melyik üvegbe lehet a tejet a legkönnyebben beletölteni? ('dqSann ssun zy)- Szádba teszed, mégsem eszed. Mi az? Cimmyj)- Két füle van, mégsem hall. Mi az? CWüd) i - Kis dobozban száz veszély, piros nyelve sokat ér. I Mi az? (■vpiŐQ) Könyvajánló A tizenkét éves Lydia és nővére életében nehéz korszak köszöntött be, a család problémái miatt az egész nyarat táborban kell tölteniük. Ez nem sok . jóval kecsegteti Lydiát. De a sok fájdalom, csalódás ellenére rendeződnek a dolgok. A kislány megtanulja, mi az igazi barátság, megtanulja, a család akkor is család marad, ha valaki kiszáll belőle, s ami a legfontosabb: helyet és megnyugvást talál a n.aga kis életében. A könyvet elsősorban a 10-14 éves olvasóknak ajánlja a kiadó, de azok a felnőttek is haszonnal forgathatják, akik már elfelejtették, milyen viharok dúlnak egy kamasz lelkében. Az elveszett nyár című könyvet, azok között sorsoljuk ki, akik leírják, hogyan készítheti a Molnár János által megörökített jómadár a jó madártejet. 2Í B tö* iá — 1 n JLL 1—
