Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-08 / 184. szám
4 ESZAK-Magyarország Itt-Hon 1997. Augusztus 8., Péntek □ Három a rózsa, és sok a panasz Hajdan a tűzvész pusztította az épületet; évek óta a gazdátlanság, s az idő Fűzyné Nagy Feliczitás kozmetikus: egy kis „kozmetika" az épületre is ráférne _Miskolci Történetek Mennyi-harminc Balogh Attila „ Tessék adni harminc forintot!" - hallom a miskolci főutcán. Csak épp nincs érkezésem odafigyelni: a piroson osonok át a Centrum előtt. A túlpartra érve körülnézek. Egy nyolcéves forma kissrác lohol mellettem, hol felém lesve, hol meg körbepászlázva a terepet. Egyértelmű: kéregető, aki áldozatára les. Eszembe jut: az évtized elején, vidékről Pestre került egyetemistákként milyen védtelenül talált minket a torz kihívás. Csóró diák létünkre kóboroltunk a főváros utcáin, s a sarkok mögül tenyerüket tartó koldusok, esdeklő tekintetű kisgyerekes anyák, aprópénzzel teli dobozukat rázogató nyomorékok tűntek elénk. Nem lehetett nem adni. Több hónapba telt, míg kifejlesztettük az ellenállás mentális technikáját. Pedig túlzás nélkül mondhatom: néha mi magunk is minden lelkiismeret-furdalás nélkül elfogadhattuk volna, ha egy jól menő koldus felajánlja mecenatúráját... Tudtuk, „keményíteni" kell, s ebben végül egy kéregető segített. Mikor hozzánk lépett a metróban, nyúltunk a zsebünkbe, s amíg én kotorásztam, barátom már egy tízest nyújtott volna neki. A koldus azonban a tenyerére nézve közbevágott: A húszast add! Ez volt a végső lökés, azóta: senkinek semmit. Humanitás, empátia, lelkiismereti Majd ha gazdag leszek - motyogja maga elé az ember azóta is, mindahányszor próbára teszik „érzéketlenségét". „Tessék adni harminc forintot!" - ismételi meg az egyébként korántsem rongyokba öltözött gyerkőc, hogy visszatérítse gondolataimat a jelenbe. A hangja különös kettőssége zavar meg hirtelen: a szokásos kunyeráló modor mellett merő közömbösség cseng belőle. Reflexszerűen kérdezem vissza: „Miért pont harminc forintot?" A buborék elpattan, a feszültséggel teli jelenet szem- pillantás alatt véget ér. Erre nem számított. Adok, nem adok, mire kell, hogyan, mikor? - minden kérdésre felkészülhetett. De hogy „miért pont annyit"- honnan is tudná. Akik felkészítették a „szakmájára", ezt az egyet nem mondták neki. Egymásra nézünk. Ö látja: a halvány esély szertefoszlott. Én látom: nem magának kérne, küldték. Csak remélni merem, hogy az apja, anyja, nagyszülei. Ami rosszabb: valamiféle koldusipari vállalkozók. Eltávolodunk egymástól, mindketten a magunk hiányérzetével. O a várt haszonról maradt le - én a remélt tanulságról. Tán nincs is. Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Még a tősgyökeres miskolciak sem mind tudják: melyik a Három Rózsa épülettömbje. Sőt, akik tudják, azok sem mind figyelték meg a Széchenyi-Ka- zinczy sarkon lévő ház homlokzatát díszítő virágcsokrot. De akik megfigyelték, azok sem mind tudják, hogy nem e virágok voltak a névadók. Azok pedig, akik mindennek, a ház múltjának is tudói, a virágok egy merőben más fajtáját szeretnék megismerni. Nevezetesen azokat a mákvirágokat, akik lelkén szárad e jeles épület lassú tönkremenetele... Egy 1793-ban történt összeírásban már szerepe] a Három Rózsa uradalmi vendégfogadó leírása. A földszintes mezővárosi fogadó a korabeli leírások szerint a követválasztások alkalmával kortesfészeknek számított. Történetének kiemelkedő eseménye volt, hogy itt szállt meg 1840-ben Kossuth Lajos. Az akkori épület az 1843-as tűzvésznek esett áldozatul. Minthogy a koronauradalomhoz tartozott, a károk helyrehozataláról hamarosan gondoskodtak. Albrecht főherceg - Magyarország katonai és politikai kormányzója - 1857- ben már a felújított épületben szállt meg. Távozása után a koronauradalom a vendégfogadót Grand Hotelre keresztelte át. Királyi hely Egy újabb változást az 1872-es év fordulója hozta el: az épp szilveszterkor tartott árverésen a Grandot a miskolci virilisták között élen járó ügyvéd-földbirtokos, Csáthy Szabó Gyula, és a leggazdagabb görögkereskedő egyik leszármazottja, Pilta Miklós vásárolta meg. Kibővítették a telket, s egy új, emeletes szálloda és vendégfogadó építésébe kezdtek. Ekkor került a homlokzatra az eredeti névnek emléket állító három rózsa. 1878-ban nyitott az egykori Grand Hotel, immár Stőgermayer Szálloda néven (a nevet a korábbi bérlőről kapta). E néven is neves vendéggel dicsekedhetett az épület: 1881 szeptemberében egy teljes héten át itt tartózkodott Ferenc József, valamint Rudolf trónörökös és Edward herceg, az angol trónörökös. Az ezt követő években egymást váltották a tulajdonosok. Fénykorát az 52 szobás Három Rózsa a kor vendéglátóiparának kiemelkedő egyénisége, Böczögő József „üzletvezetése” alatt élte. A három rózsa a múlt, az antenna a jelen dísze A halálraítélt ' 1929-30-tól átalakult az épület: bezárt a szálloda, szobáiból bérlakásokat alakítottak ki. .Kényes fogadások, nagyszerű bankettek, híres bálok és hangversenyek színtere volt a Három Rózsa vendégfogadó, amelyet szállodai minőségében halálra ítélt a gazdasági válság” - búcsúzott tőle 1934-ben a Felső-Magyarország című lap. Csupán a Grand Kávéház működött tovább, amely a legutóbbi időkig meg is őrizte e jellegét: ’56-ig Avas Kávéházként, majd Avasi Kávéházként volt a miskolci polgárok kedvelt helye. Kívül pompa, belül... A három rózsa ma is fent díszeleg a kívül felújított rózsaszín épületen. A földszinten üzlethelyiségek sora. A főutca felől: fotószövetkezet, ruhabolt, szabóság, a nagy múltú Kígyó Gyógyszer- tár (amelyről előző számunkban olvashattak), s a sarkon - immár több generáció óta - a Kazinczy könyvesbolt. A róla elnevezett utcába befordulva találjuk a kávéház helyén a Western kocsmát - amelyre aligha fogható, hogy külső megjelenése harmonikusan illeszkedne az épületéhez. Ugyanez mondható el a mellette megnyílt kaszinóról is. A sort az Orion márkabolt zárja. Az udvarra mindkét utca felől van bejárat, amelyeken át azonban ugyanazon siralmas látvány tárul a belépő elé. Noha az épület udvar felőli, kaszárnyaszerűen kiképzett része mindig alatta maradt a külső megjelenésnek, most a különbség mégis égbekiáltó. Málló falak és pusztulás. A kerthelyiség helyén első látásra bádoglemezes raktár. Vagy mégsem? , Kicsit közelebb lopakodva egy résen át bekukkantunk. Kiderül: belül hangulatos sörözőt alakítottak ki, a Western kocsmához kapcsolódóan. Boxok és kárpitozott ülőhelyek, kedves csaposhölgy - csak a külsőt, azt tudnánk feledni. Felóvakodunk a márványlépcsőkön, amelyeken még ott árválkodnak a valaha bizonyára süppedős szőnyegeket rögzítő fémgyűrűk. A míves korlát is a hajdani pompára utal. A földszinti levelesládák közt alig akad használható, a vezetékek csupasz csövei riasztóan meredeznek elő a felhámló falból. Az emeleti lakások bejáratainak egyike azonban megállásra késztet. A nagyon magas ajtó teljes széltét-hosszát a régi korláthoz igazított új vasrács védi. Sejtjük: itt olyan emberek laknak, akik ragaszkodnak ittlétükhöz, akik becsülik a hely szellemét. Leszakadt a tető A másodikon utolér bennünket egy éppen hazatérő asszony, aki azonnal a lakásba invitál. Fűzyné Nagy Feliczitás.- Születésemtől, 1951-től élek itt, a szüleim pedig halálukig laktak ebben a lakásban, 1946 óta. Ragaszkodunk ehhez a 175 négyzetméterhez, szeretnénk megvenni, de az önkormányzat nem hajlandó eladni. Pedig áldoznánk rá szívesen, de a férjem azt mondta: míg nem a miénk, míg teljesen bizonytalan a sorsa, addig nem költünk rá. Csak hát az a baj, hogy az önkormányzat sem igen gondoskodik róla. A kisfiam épp kéthetes volt, amikor tíz évvel ezelőtt leszakadt a gyerekszoba plafonja. Isteni szerencse, hogy nem okozta a halálát. Kilenc évet kellett várnunk, míg tavaly végre kijavították a tetőt. Minden szoba beázott - vezet be az egyikbe, ahol ugyan némi vakolatot húztak a repedésbe, de attól még nyugodtan kijelenthető: lakhatatlan a helyiség. Elsorolja, mennyire régi a vízvezeték is, hol itt, hol ott mondja fel a szolgálatot. Bizonygatnia nemigen kell, a falak sok helyütt - így a bejárat mellett is - „csontjukat” mutogatják.- A belvárosi rendezési tervre hivatkoznak, meg arra, hogy az itt élőknek úgysem lenne pénzük a felújításra. De hát akkor miért hagyták ennyire tönkremenni, s miért újítottak fel más belvárosi házakat eladás előtt? Elköszönőben még lenézünk az udvarra. Megtudjuk: épp most kapták kézhez a lakók a levelet: pakolják ki a fáskamrákat, mert lebontják.- Elvették a pincéket is, mert éjszakai bárt építettek a helyükre. Nem mondom, szépen megcsinálták, azelőtt lemenni is életveszélyes volt. Végül most már annyi itt a szórakozóhely, hogy biztosan szép bérleti díj befolyik. Valamit igazán visszaforgathatnának belőle... (A cikk megírásában segítségünkre volt a rendelkezésünkre bocsátott levéltári, anyag.) Észre Vettük - Szóvá Tettük^ A kiválasztott Nem tudni, kihez tartozik ez a - néhai gyakorlópálya, a Mindszenti temető kerítésén kívüli területen lévő - konténer. Az szemmel látható: aligha (csak) a temetőjárók használják - legalábbis nehezen hihető, hogy például a tévédoboz hátulja a sírok közül, netán valamely kriptából került ki. További szomszédai: a Megyei Könyvtár, illetve a Tudomány és Technika Háza. Ezek közül legtöbb köze - funkcionális szempontból - leginkább az utóbbihoz lehet. E konténer ugyanis őrzi - feliratában és kiképzésében - azon elvetélt technikai kísérlet nyomát, mely célja a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése lett volna: egyik lyukba a fehér, a másikba a színes üvegek, elkülönítve. Bár meglehet, hogy egy újabb kísérlet bevezetését szolgálja, melynek jelszava: egyet bele, egyet mellé. (Igaz, jó ideje bele már jóakarattal sem dobható semmi.) Avagy egy másik koncepcióét: az egyik konténert elszállítjuk, a másikat nem. Mindenesetre jó volna úgy variálni a válogatás játékszabályát, hogy előbb-utóbb ez a tartály is sorra kerüljön... (szk) Fotók: Bujdos Tibor 55 A Szülők” megközelítik a szülőket Miskolc (ÉM - PTA) - Az iskoláskorú gyermekek többségének szülei tájékozatlanok az oktatással kapcsolatos ügyekben, nincsenek tisztában azokkal a jogokkal, kötelességekkel, amelyek őket, a gyerekeiket, illetve a nevelőket megilletik - tartja Simonné Toldi Agnes. E helyzeten való változtatás reményében alakult a Miskolci Szülők Egyesülete a Gyermekekért, melynek ő az elnöke. • • Nem vagyok ugyan pedagógus, „csak” három gyermek anyja, így tudom, a legtöbb ember úgy éli meg az iskolai ügyeket, hogy csak azt tudja, mikor, milyen pénzt kell beadni az osztálykasszába, milyen felszereléseket kell megvenni a gyermeknek, és mit üzen a tanár az ellenőrzőn keresztül, esetleg milyen segítségre számít az intézmény, természetesen társadalmi munkában. Szerencsére ma már nem annyira jellemző, de néhány évvel ezelőtt bizony a második szülőknek tartott nevelők sem tekintették feladatuknak az „elsők” tájékoztatását az iskolai oktatásról. Most is úgy gondolom, ahogy két évvel ezelőtt, az egyesület megalapításakor: a szülőket csak a szülőkön keresztül lehet „megközelíteni”. □ Lévén az egyesület nonprofit szervezet, ehhez a feladathoz elhivatott emberek kellenek. • Mindössze 10 alapítótaggal indult az egyesületünk, jelenleg 35- en vagyunk. Nem túl nagy létszám, de a mi esetünkben nem a tagtoborzás a cél. A legfontosabb valóban az elhivatottság és szervezőképesség, ez pedig mindannyiunkban megvan. Fő célunk, hogy tájékoztassuk a szülőket jogaikról és lehetőségeikről, írásos segédanyagokkal és szülői tanácskozások szervezésével segítsük a szülői munkaközösségeket és az iskolaszékeket. De mindenkinek rendelkezésére állunk, ha segítségre és információra lenne szüksége a beiskolázással, pályaválasztással, a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatosan. □ Milyen módon ápolják a kapcsolatot a szülőkkel ? • Folyamatosan tartunk fogadóórákat, ezen kívül évente öt alkalommal jelentetünk meg a szülők számára körlevelet, és rendszeresen szervezünk szülői fórumokat. □ Lehetséges, hogy azért tájékozatlan sok szülő, mert nem igazán érdekli őket, mi folyik az iskolákban? • Nem hiszem. Januártól kezdve havonta tartunk fórumokat, mindig más-más iskolaszinteket érintve, és minden alkalommal megerősítést kapunk, hogy szükség van arra, amit csinálunk, és hogy hiányt pótolunk. Annyira információéhesek a szülők, hogy mikor néhány hónapja megemlítettem egy szülői tájékoztató iroda létrehozásának ötletét, szinte azonnal szerették volna megnyitni. □ Milyen konkrét problémákat vetettek fel a fórumokon a szülők ? • Többek sérelmezik, hogy rengeteg pénzt kell bevinni az iskolában. Van, ahol szinte kötelezettségként írják elő számukra, hogy kifessék a tantermeket. A havi osztálypénz is kötelező ha a szülők többsége megszavazza, pedig a családi kondíciók ugyancsak különbözőek. Sokan elmondták: munkanélküliek lettek, amivel nem szívesen „kérkednek”, így inkább koplal a család, csakhogy a gyerek ne szégyenüljön meg társai előtt. Volt, aki azt vetette fel: a kötelező sportköri díj ellenében semmit sem kapnak gyermekei. Nem is tudnak arról, hogy többek között e tevékenység segítésére az önkormányzatok központi támogatást kapnak, amit persze jogukban áll nem kiosztani. De említhetném azt is: mennyire nincsenek tisztában a szülők azzal, mit kellene tenniük, hogy megalakuljon, vagy újraalakuljon az iskolaszék, ami azért egyféle biztosítéka a jogorvoslatnak. Simonné Toldi Ágnes Fotó: Végh Cs. □ Hol tart az iroda ötletének megvalósítása? • Egy sikeres pályázásnak köszönhetően az önkormányzat felajánlott egy helyiséget a Baross Gábor út 13-15. szám alatt, ahol szeptembertől már meg is nyitja ajtaját az iroda. Addig viszont még elég sok munka van azon az ötvennégy négyzetméteren. Sajnos a környezet sem túl szerencsés, de egyelőre ezt kell elfogadnunk. Talán idővel sikerül helyet kapnunk valamely iskolában.
