Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-29 / 201. szám

1997. Augusztus 29», Péntek Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 Találkozás az ősemberekkel Amerikai egyetem támogatja a sajóbábonyi régészeti feltárást A két régész: Ringer Árpád és Brian Adams - valamint egy ősember által haszpált szerszám Fotó: Bujdos Tibor a Continental-koncert Miskolc (ÉM) - A Continental Sin­gers magyar csoportja ad koncertet Megváltozhat minden címmel augusztus 30-án, szombaton este 6 órától a Rónai Művelődési Köz­pontban. A 22 fiatalból álló Magyar Continental Singers most legújabb dalaik mellett egy színdarabot is bemutat az érdeklődőknek. Az elő­adás egy család hétköznapjaiba, örömeibe, reményeibe enged bepil­lantást. Hírős Barbárok Kecskemét (ÉM) - Heffner Attila Barbárok című rockoperáját tavaly mutatták be Miskolcon. Az elő­adásban jelentős szerepet kapott a Szinvavölgyi Táncegyüttes. Ma, pénteken este 8 órától Kecskemét főterén, a Hírős hét keretében mu­tatkozik be a társulat. A hét prog­ramjában főként népzene- és nép­táncegyüttesek műsora szerepel, de a Katona József Színház művészei is szórakoztatták a közönséget. Kultúra és ipar Múcsony (ÉM) - Ipari és vállalko­zói napot tartanak augusztus 30-án Múcsonyban. A programban kultu- rábs műsor is szerepel. Délelőtt 10 órakor kezdődik a Bányász fúvós­zenekar és a mazsoretek felvonulá­sa a Fő úton. Délelőtt 11-től a Bá­nyász fúvószenekar ad koncertet, és bemutatkozik az edelényi férfi­kórus, illetve a helyi általános isko­la Pom-Pom csoportja is. Délután 5-kor kiállítás nyílik a Hunyadi Já­nos Művelődési Házban. Felvételizőknek Miskolc (ÉM) - Felvételi előkészí­tő tanfolyamot indít a TIT és az Avasi Gimnázium az általános is­kolák 6. osztályos tanulói számára magyarból, matematikából, angol- és német nyelvből, a 7. 8. osztályo­soknak ezen kívül történelem, bio­lógia és rajz tantárgyakból is. A két tanítási nyelvű osztályba jelentke­zőknek németből külön felkészítés­re is lehetőségük van. Jelentkezni szeptember 15-ig lehet az iskolá­ban vagy a 46/365-970-es telefon­számon. Szülői értekezletet az isko­la szeptember 12-én, pénteken dél­után 5 órától tart a hatosztályos képzés iránt érdeklődőknek, este 6- tól pedig a 7. és 8. osztályosok szü­leinek az iskola aulájában. Sajóbábony (EM - DK) - Egyet­len pattintott kovaszilánkot ta­lált erre sétálgatva 1927-ben egy geológus, amit bevitt a Földtani Intézetbe. A lelet azonban feledésbe merült, míg­nem ’65-ben egy amatőr régész ismét rátalált a lelőhelyre - kezdi a feltárás történetét Rin­ger Árpád régész, az ásatás irá­nyítója. Kiderül, 1974-ben a Ma­gyar Nemzeti Múzeum munka­társai dolgoztak itt, de a komo­lyabb munkát ’86-ban Ringer Árpád kezdte meg. Azóta a hely- legalábbis szakmai körökben- világszerte ismert. Brian Adams például Amerikából ér­kezett, hogy kutassa, mit rejt a bábonyi föld. Sőt, a munka anyagi lehetőségét is az ameri­kai egyetem teremtette meg... • A legnagyobb kérdés ezen a terü­leten az, hogyan váltotta fel a kö­zépső paleolitikumot a felső paleoli- tikum, vagyis a Neander-völgyi em­ber korát a homo sapiens sapiens kora - mondja az amerikai kutató. - Ebben a középső paleolitikum elejé­ről való kultúrában nagyon sajátos fejlődési tendenciák jelennek meg: felfedezhető a felső paleobtra jellem­ző pengekészítés, eszközkészítés. Remélhető, hogy a vizsgálatok ered­ménye kicsit jobban megvilágítja a középső és felső paleolitikum közötti fontos átmeneti időszakot. □ Honnan tudott a bábonyi kultúra létezéséről? 0 Öt évvel ezelőtt itt is gyűjtöttem anyagot a disszertációmhoz. A he­lyi múzeumban találkoztam Ringer Árpáddal, tőle kaptam az informá­ciót erről a helyről. □ Nem érzi úgy, hogy a magyar ré­gész esetleg elfogult lenne a terület­tel? Ön szerint is érdemes idejönni akár Amerikából ? 0 Nem elfogult. Ez tényleg nagyon fontos lelőhely. Egyrészt mert igen gazdag az anyaga, másrészt pedig összekapcsolható - hiszen a közel­ben van - a Szeleta-barlangi kultú­rával. Mivel ez nyíltszíni lelőhely, ezért ugyanarról a körről más in­formációkat is tud adni, kiegészíti az eddigi ismeretanyagot. □ Milyen tárgyak kerültek elő az egy hónap során? 0 A legkülönfélébb kőeszközök. Sok vakaró, amivel az állatbőröket dolgozhatták fel, illetve kések, ami­ket szintén húsvágásra használ­hattak. Aztán levélalakú hegyek, amelyek valószínűleg lándzsahe­gyek lehettek.Úgy néz ki, itt kisebb vadásztelep volt. □ Az ásatás a jövő héten befejező­dik, ön pedig hazamegy Amerikába. Visz magával valamit „emlékbe”? 0 Természetesen ezeket a tárgya­kat nem szabad kivinni az ország­ból. Inkább csak információkat vi­szek. Illetve majd később, ha már feldolgozták az anyagot, magamhoz veszek egy-két tárgyat, hogy meg tudjam vizsgálni. □ Amerikában mivel foglalkozik, mi a kutatási területe? 0 Tanítok az urbanai egyetemen. De most útépítésekkel és hasonlók­kal kapcsolatos mentőásatásokat is végzek, paleoindián lelőhelyeket dolgozok fel. Elsősorban a kőeszkö­zökkel foglalkozom, illetve haszná­lati kopásvizsgálatokat végzek. □ A későbbiekben folytatódik az együttműködés? 0 Igen. Most készítjük Árpáddal a terveket egy hosszabb projecthez. Jövő nyáron mindenképpen szeret­nék visszajönni, és próbaásatáso­kat végezni itt. Akkor kiderül majd, érdemes-e teljesen feltárni a területet. De ettől függetlenül is szeretnénk legalább hároméves ku­tatási együttműködést kialakítani. * 0 A középső paleolit bábonyi régé­szeti kultúra feltárását kezdtük meg néhány hete - meséli Ringer Árpád. - Szerencsés lehetőség, hogy többéves pályázat után sikerült amerikai kollégámnak, Brian Adamsnek jelentősebb támogatást elnyernie a lelőhely feltárására. A világszerte ismert Szeleta-kultúra előzménye került itt elő. Tulajdon­képpen ma már arról beszélhetünk, hogy valamiféle kulturális egység létezett a Bükk területén. De min­den valószínűség szerint ennél ter­mészetesen sokkal kiterjedtebb tér­ségben találhatók hasonló leletek, amelyek a több tízezer éven keresz­tül itt élt népesség hagyatékai. Ami most itt előkerült, az valószínűsít­hetően 110, 130 ezer éve fekszik a földben. Amerikai kollégám segítsé­gével a pontos kort a faszénminták, égett kovakövek alapján a későbbi­ekben meghatározhatjuk. Megemlítette még a régész azt is, hogy az ásatás nagyobb szelvényé­ben olyan lakóépítmény került elő, ami arra utal, hogy az ősember föld­be mélyített aljú lakóházakat hasz­nált. És ami szintén egyedülálló: na­gyon sok különböző színű földfesték- maradványt találtak. Ilyen színkol­lekciót használt jóval később a felső- paleolitikum embere a festett bar­langok művészetéhez. Hogy itt mire használták a festéket, azt még nem tudják a kutatók. De ha sikerül a munkát folytatni, erre is megtalál­ják a magyarázatot. A sikerhez nehézségek is kellenek Franki Péter zongoraművész karrierről, tapasztalatról, véletlenről Balázs Ildikó Sárospatak (ÉM) - Franki Pé­ter korunk egyik legkiemelke­dőbb zongoraművésze. Buda­pesten született, jelenleg Lon­donban él. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, első nyil­vános koncertjét 15 éves korá­ban adta. 1957-ben hagyta el Magyarországot. Először Pá­rizsba, majd Londonban ment. Megfordult a világ leg­jelentősebb zenei központjai­ban, a nemzetközi fesztiválok népszerű résztvevője. A Zempléni Művészeti Napok keretében a Liszt Ferenc Ka­marazenekarral adott hang­versenyt. A bemutató előtti próbaszünetben beszélget­tünk a művésszel pályájáról, életútjáróL O Próba közben is a padsorok felé tekintget, mintha onnan várna visszajelzést. Fontosnak tartja a közönséggel való kapcsolatot? 0 Megpróbálom megtalálni. De ha a feleségem ott ül a hallgatók közt, gyakran pillantok rá: mit tud a távolból szuggerálni, mit üzen, hogyan tör át a zongora hangja. □ Nemcsak átéli, hanem szemláto­mást élvezi is a hangversenyeket... 0 Hiszem, ha én átélem és élve­zem, amit csinálok, az áthatja a közönséget is. □ Humoros ember? 0 Bizonyos dolgok meghazudtol­ják az egyéniséget. Hangulatem­ber vagyok. De aki színpadra áll, annak jó előadónak kell lennie. Még a lámpalázát is el kell titkol­nia. □ A zongoristának nehéz dolga van, hiszen hangszerét nem viheti magával. Hogyan tud ezzel a ne­hézséggel megbirkózni a turnék során? 0 Sohasem tudhatom előre, mit lehet kihozni egy hangszerből. Mindig a lassú részeket próbálom először, amelyeknél „énekel” a hangszer, hogy lássam, milyen a melegsége. A turnékon fennáll annak a veszélye, hogy a zongo­rista nem tudja kellőképpen el­lenőrizni a termet: mennyire erős a zongora hangja, és hogy arány­lik a zenekar egészéhez. De a hosz- szú évek tapasztalata megtaní­tott, hogy a rossz zongorából is ki­hozzam a legtöbbet. □ Az életkornak van-e jelentősége egy zongorista esetében? 0 A tapasztalat szempontjából mindenképpen. Szerencsére a zongorista sokáig aktív marad­hat. Nem is tudom elképzelni ma­gam nyugdíjas zongoristának. A húros hangszerek nagyobb fizikai erőt, természetellenes tartást kö­vetelnek, ezért a vonósok hama­rabb nyugdíjba vonulnak. Egye­dül a karmester és a zongorista játszhat sokáig, mert viszonylag egészséges testtartásban sokat mozognak. □ Mit változtat az életkor a játé­kon? 0 Nehéz szavakban összefoglalni, hogyan fejlődik egy zenész, mit csinál másképp, mint fiatal korá­ban. Egy zenész élete folyamán másokat is meghallgat, és ez befo­lyásolja a művekhez való közele­dését. □ A technikája is fejlődik? 0 Az életkor előrehaladása visszafejlődést jelent. Fiatal kor­ban virtuóz dolgokat könnyebb el­játszani. Ahogy telnek az évek, bizonyos dolgok lekerülnek a re­pertoárról. Már nem játszom Csajkovszkijt, Grieget, mert tu­dom, hogy mások jobban játsszák. De örülök, hogy életem folyamán eljátszhattam ezeket is. □ Volt-e olyan váratlan fordulat az életében, amely előrelendítette pályáját? • 0 Sok minden a véletlenen múlik. Nekem számtalan nehézséget kellett legyőznöm, de ezek utólag hasznosnak tűntek. Akinek a pá­lyája sima, felívelő, azt az a ve­szély fenyegeti, hogy rutinossá válik, és hamar kiég. Én sokat kö­szönhetek a nehézségeknek. Elő­ször Párizsba mentem, ahol zenei zsákutcába kerültem, majd egy véletlen folytán eljutottam Lon­donba, ahol megnyílt előttem a vi­lág. Ott ugyanis alkalmam volt neves emberek előtt megmutat­kozni. Például játszottam Kabos Ilonának. Majd Gina Bachauer zongoraművésznő, aki ugyan ma­gyar származású volt, de csak Amerikában ismerték, azt mond­ta egy meghallgatásom után: „Feltétlenül el kell jönnöd Ameri­kába!” Nem vettem komolyan, de két hónap múlva meghívást kap­tam egy szólóestre Dallas-Texas- ba és Floridába, ahol megfelelő sajtóvisszhangja volt a koncert­nek. Ezzel indult tulajdonképpen a karrierem. □ De már Párizsban is felfigyeltek Önre... 0 Párizsban megnyertem a Mar­guerite Long zongoraversenyt 1957-ben, de ekkorra már az 1956-os forradalom varázsa szer­tefoszlott. Későn érkeztem, mert már korábban disszidált és előt­tem karriert csinált Párizsban két fiatal magyar zongoraművész: Cziflra György és Sebők György. Nem jutott harmadiknak hely a „porondon”. Az amerikai meghí­vás viszont megnyitotta előttem a teret az angolszász területeken: Amerikában, Brazíliában, Új-Zé- landban. □ Mégis szerény embernek lát­szik... 0 Van mire szerénynek lennem. _Téka Új Művészet Dobos Klára Három hónapon át kell „kitartania” az Új Művészet című folyóirat nyári számának. Ez azért jelenthet némi nehézséget, mert a terje­delme a júliustól szeptemberig aktuálisnak ugyanannyi, mint az egy hónapra szerkesz- tettnek. Ráadásul ezt a három hónapot lehet mondani hazánkban is a „kiállításdömping” időszakának. A három hónap alatt tehát nem háromszor, de tizen- vagy huszonháromszor annyi kiállítás látható akár csak itthon is, mint amennyiről a folyóirat megemlékezik. Jó, tudjuk, a nyári tárlatokról - a folyóirat át­futási ideje miatt - csak a későbbi számokban olvashatunk, de nem valószínű, hogy addigra növekedne a szaklap terjedelme... (Hangsú­lyozom a szaklapságot, hiszen az írások oly­kor csak a szakma számára követhetők. Mert mit kezdjen például egy érdeklődő „átlagolvasó” Joseph Beuys kénporban hen- tergetett narancsokból „összehozott” Credojá- val? A szakíró, Heijo Klein azonban könnye­dén eljut a szimbólumrendszeren keresztül odáig, hogy Beuys credója mély hit a termé­szetben és az emberben.) Az „átlagolvasó” nem mindig fedezheti fel a lap szerkesztési elveit sem. Rácsodálkozik például, miért fontos most éppen Zdenek Pe- sanek a prágai Nemzeti Galériában megtar­tott kiállítása? Közelebb nem volt jó tárlat? - kérdezheti. De aztán rájön, a - legalább két atiyagot összekapcsoló - kulcsszó például a régió lehet. Hiszen nem sokkal hátrább olvas­hat a rozsnyói festők budapesti Vigadó Galé­riában rendezett tárlatáról, ahol felfedezheti - a nyomdatechnika csodálható - a már Mis­kolcon is bemutatkozott Szentpétery Ádám egyik alkotását. Örül a miskolci olvasó (kicsit talán büszkén is) mikor Lóska Lajos a régiók együttműködéséről szóló írását követi. A szer­ző közli a tényt, miszerint annak idején a KGST-tagországok „kötelezően” tartottak fenn gazdasági és kulturális kapcsolatot. Am a helyzet azóta megváltozott: „Ma itt jobban ismerjük a nyugati (német, francia) és a ten­gerentúli, amerikai művészeti irányokat, mint a szomszédainkét. Pedig nyilvánvaló, hogy egyre jelentősebbé válik Európában a régiók szerepe, efelé tart jelenkori képzőmű­vészetünk is, hiszen a régiók teszik színessé, különössé posztmodem korunk, az ezredvég művészetét” - olvasható a cikkben. A művé­szettörténész a vigadóbeli kiállítás létrejöttét néhány elhivatott, művészetet szerető ember­nek tulajdonítja. Ma ez így működik. Élő pél­da - bár ez konkrétan nem szerepel az írás­ban - a Miskolci Galéria jó kapcsolata több kassai múzeummal, melynek keretében most is látható egy szlovák szobrászművész, Peter Sceranka tárlata a miskolci Rákóczi-házban... A Nefelejcs táborban Bükkábrány (ÉM - CSKA) - Sátortábor várja Bükkábrányban a gyerekeket, ahol már megfordultak a Máltai Szere­tetszolgálat által szervezett csoportok is, most pedig lengyel árvízkárosult gyer­mekek töltik ott napjaikat. A zászló a magasban leng - jelezve - a tábor­lakók uralják a birodalmat. A lengyel gyere­kek éppen korongoznak, kis edényeket, köcsö­göket készítenek, amiket majd az udvaron lé­vő kemencében kiégetnek és hazavisznek em­lékbe. De nemcsak a korongozással, hanem az agyagformálással, batikolással, gyöngyfű­zéssel, linómetszéssel és a fafaragás rejtelme­ivel is megismerkednek a táborozók. A Nefelejcs gyermektábor tavaly nyitotta meg kapuit - tudjuk meg a tulajdonostól, Fa- zekasné Baksi Piroskától. Két táborvezetóvel- akik pedagógusok - szervezik a programo­kat, és foglalkoznak a gyerekekkel. Túrázás, strandolás, városlátogatás is belefér az időbe- a matyók városába, Mezőkövesdre szinte minden csoportot elvisznek. Fazekasné Baksi Piroska óvodapedagógus, és a gyermekszeretete ösztönözte arra, hogy beindítsa az ifjúsági tábort. Persze nemcsak iskoláscsoportokat fogadnak, hiszen idén is voltak náluk olyan gyermekek, például a Mál­tai Szeretetszolgálattól, akiket ingyen üdül- tettek, s most a lengyel árvízkárosult gyerme­kek is a tábor, illetve a helyi önkormányzat és vállalkozók költségén pihennek. A lengyel vendégek eleinte csak egy hétre tervezték a bükkábrányi nyaralást, további egy hetet egy másik településen töltöttek vol­na el a vendégek, de az elutazásuk után egy nappal visszaérkeztek a Nefelejcs táborba. Talán a meleg fogadtatás, a nagymamák által szervírozott házias étel, s a programok is köz­rejátszottak abban, hogy a lengyel csoport visszatért. A lengyel pedagógustól megtudjuk: két te­lepülésről - Rudnik és Opole - érkezett húsz-húsz gyermek. Még nem jártak hazánk­ban, s a magyarok nagyon kedvesen fogadták őket: a község, a polgármesteri hivatal, a falu­ban élő gyermekek, de még a szomszédok is, akik az éppen érő gyümölcsökkel megrakodva néznek be hozzájuk egy kicsit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom