Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

Vili ÉM-ünnep Augusztus 19., Kedd □ korona „Országunk, pogány hitben élt idáig. Most veszélyben vagyunk, első Ottó hazánk elfoglalására készül Ezért én, Vajk koronát kérek magamnak, mert ez a korona a kereszténységet jelentené számunkra. A kereszténység pedig az életet és a fennmaradást a Duna és a Tisza által átszelt földünknek’’ — írta a füzéri várban tartott történelmi játékon a Magyarország Felfedezői Szövetség egyik csapata István nevében. A címzett természetesen Szilveszter pápa volt. alapozni az államot. Döntenie kellett, és szerintem jól döntött - vélekedik Balázs.- Két tűz között voltak a magyarok. Egyik oldalon a pápa, a másikon a Német-Római Birodalom. Bizánchoz nem fordulhattak, ezért kért István a pápától koronát, így a keresztény államok támogatására is számíthat­tak - fűzi tovább a gondolatot Orsi. A füzéri próbákon a csapatok jártak még Szent László, Mátyás király idejében, a török uralom évei­ben, a Rákóczi-szabadságharcot is felidézték, míg egy térképe alapján megtalálták az elrejtett koronát.- Tájoló és térkép segítségével keresték a csapatok a koronát. Valamikor valóban itt rejtették el az igazit is. Én úgy tudom, hogy csak egy térképen jelölték meg a helyét, az meg Angliába került. No azt sem volt könnyű megtalálni... - meséli Orsolya. A füzéri játékok király- és királynőválasztással ér­tek véget. Annak a fejére került a papírkorona, akiben a többiek a legtöbb nemes tulajdonságot fedeztek fel.- Az igazi korona, mivel aranyból, drágakövekből készült, tiszteletet ébresztett az emberekben. És, mivel egy jó király fejére került, fontos jelképpé vált. Ezután mindig a legjobb, a legméltóbb embereknek próbálták adni. Ha valakinek a fejére rakták azt a koronát, ame­lyet ő is, már kiskorában is tisztelt, az nagyon sokat je­lentett. Akkor már nem az anyagi értéke, a csillogása számított, hanem az, amit jelképezett. Az ország leg­jobbjánakjáró szimbólummá vált. Ezért fontos a mi fü­zéri koronázásunk is. Bár kartonból van, nem ez szá­mít. Akinek a többiek odaítélik, tudja hogyan értse... Ki hogyan képzeli Istvánt? Le tudja-e rajzolni a koronát? Fotók: Puskár Tibor cat) jó (máíljwm Koronás fők - gyermekrajzokon Halmos Ildikó A Magyarország Felfedezői Szövetség tartott tisztkép­ző tábort az elmúlt héten Sárospatakon. Az ifjúsági csoportok tagjai számos próbát álltak ki, amíg vasár­nap este végül tisztté avatták őket. Egyik próbasoroza­tukat a magyar korona ezeréves történetének emléké­re a Füzéri várban rendezték.- Szövetségünk három pilléren nyugszik. Alapvető­en a honfoglalás, a Rákóczi-szabadságharc és a ’48-as forradalom körül forognak tevékenységeink, de tulaj­donképpen minden történelmi esemény, kor érdekel bennünket. Igric tisztjeink pedig a népi hagyományo­kat gyűjtik, ápolják - foglalja össze az 1989-ben alapí­tott, mintegy 38 ezer fiatalt^ magába foglaló szövetsé­gük lényegét Juhász Anikó. Ő a Pest melletti Mendéről érkezett a sárospataki központi táborba. A gimnáziu­mában, ahol tanul, saját csapatot vezet.- Azt szeretnénk, ha országunk történelmével, ha­gyományaival úgy ismerkedhetnének meg a szövetség tagjai, hogy aktívan átélik az eseményeket. A történel­mi játékoknak tulajdonképpen ez a lényegük. A csütör­töki füzéri váijáték if ilyen volt, ezt a magyar korona ezeréves múltja és Szent István királyunk tiszteletére rendeztünk. A többlépcsős próbán a csapatok a korona történetét elevenítették fel - veszi át a szót Nagy Ba­lázs, aki Pápáról jött a táborba.- A próba első állomása az akkor még pogány ma­gyarok honfoglalása idejébe vitte vissza a csapatokat. Rovásírással írt üzenetet kellett írniuk, és azt nyíl­vesszővel továbbítaniuk a jelenbe, 1997-be - magya­rázza Balázs.- A második próba már István idejében játszódott. A csapatok azt a feladatot kapták, hogy fogalmazzanak egy levelet István nevében, amelyben koronát kémek a pápától. Persze, a kérést indokolniuk is kellett. „Országunk pogány hitben élt idáig. Most veszélyben vagyunk, első Ottó hazánk el­foglalására készül. Ezért én, Vajk koronát kérek magam­nak, mert ez a korona a ke­reszténységet jelentené szá­munkra. A kereszténység pe­dig az életet és a fennmaradást a Duna és a Tisza átszelte föl­dünknek” - írta az egyik csa­pat - idézi a budapesti Rakó Orsolya.- Tulajdonképpen ebben a : levélben minden benne van. A magyar állam ma nem létezne, ha akkor nem térünk át a ke­resztény hitrev A körülöttünk élő népek már megállapodtak, mi pogányként veszély esetén senkihez sem fordulhattunk volna segítségért. István fel­mérte, hogy egyedül a keresz­ténység felvételével lehet meg­Tábori koronázás Mondja bizony minden ember: Boldog vagy, Pannónia. Zengjen ajkad, szóljon vígan Most az Isten himnusza, Mert nem a köznép sorából Küldött Isten nevelőt: Királyod lett prédikátor, Apostolod, magvetőd. Ha e nemzet mesterének Mást is bírna vallani, Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta, Kardos marké nemzetet Nem más, csak egy maga fajta Harcos téríthette meg. Az oroszlánt leigázni A nagy Sámson kelletik: Magyaroknak prédikálni Erős király küldetik. Torkából az oroszlánnak Drága lépesméz csepeg: Magyar szájból immár jönnek Édes, szép dicséretek. j (Részlet Szent István zsolozsmájából. Esztergomi Antifonále, XV. század. Sík Sándor fordítása.) Vajk megkeresztelése Benczúr Gyula festménye István, a király G éza meghalt... A fia azonban valóra váltotta ki nem mon­dott vágyait, reményeit is. Olasz mestereket hívatott, hogy templomokat építtessen, megke­reszteltette a népet, terjesztette a kereszténységet, 10 püspökséget alapított, melyekből az esztergomit érseki rangra emelte. Létrehozta a vármegyéket, melyeket ispánok ve­zettek. Törvényeket hozott, két tör­vénykönyvet írt, az egyiket a ke­reszténységről, a másikat a ma­gántulajdonról. Fehérváron tör­vénylátó napokat szervezett, ahol ő volt a bíra. Erről a regősök így éne­keltek: „Igazságot tévő napok lesznek FeMrvárott. Ki akar az jöjjön el: igazságot tömi kell. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. A tisztával tisztán bánsz, a karnissal azonban hamis módra.’’ Fiát keresztény szellemben nevelte, Gellért püspököt kérte föl, hogy ta­nítsa. Azonban a püspök szavaival élve: „Én megtanítottam engedel­meskedni, most meg kell tanulnia parancsolni. Megtanítottam, hogy aki kővel dobja meg, azt ő kenyérrel dobja vissza, most meg kell tanul­nia, hogyha valaki egy ujjal is bánt­ja, az irgalom nélkül sújtsa le az 6 ereje.” S tudta ezt István. Ez kitűnik fiához intézett intelmeiből is. Bé­kés viszonyokat biztosított a szom­szédos országokkal. A német lova­gokat megbecsülte, a magyarokat szerette. Ám, aki szembeszegült vele, annak nem kegyelmezett. Le­verte, majd kivégeztette Koppány Ajtonyt, fia gyilkosait, Vazult és Tanuzobát. Az ország határain kí­vülre szorította a keletről támadó besenyőket, a nyugatról támadó német-római sereget...” (Részlet Gulyás Judit 6. osztályos tanuló dolgozatából)

Next

/
Oldalképek
Tartalom