Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-11 / 186. szám
1997« Augusztus 11., Hétfő Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 A kassai alpolgármester is köszöntötte a közönséget. Mögötte a művész felesége, a kiállító művész, jobbra Vladimir Beskid művészettörténész. □ Tábori Hírmondó Baktakék (ÉM) - Táborunk Hírmondója címmel megjelent a Bak- takéki Körzeti Általános Iskola által júliusban szervezett tehetség- gondozó és művészeti alkotótábor lapja. A fotókkal, grafikákkal illusztrált, a gyermekek írásaival tarkított kiadvány beszámol a táborozok szanticskai, felsőgagyi, szalonnái, szendrői, rakacaszendi, hídvégardói kirándulásairól. Az újságot forgatva az érdeklődő azt is megtudhatja: a résztvevők többek között Osztojkán Béla író, politikussal, Cseh Károly költővel találkoztak, valamint együtt zenéltek Sivák Jánossal és Sivák Zsolttal. Orgonaest Miskolc (ÉM) - Alföldi Boruss Csilla ad orgonakoncertet ma, hétfőn este 7 órától a Collegium Musi- cum hangversenysorozat keretében Miskolcon a műemlék avasi templomban. Közreműködik: Alföldi Boruss Eszter (fuvola). A műsorban elhangzik Sweelinck: 116. zsoltár variációk, Platti: G-dúr szonáta, Bach: Korálfeldolgozások, Esz-dúr prelúdium és fúga. Fazekasok szemléje Mezőtúr (MTI) - A VII. Alföldi Fazekas Triennáléra meghirdetett pályázat legsikeresebb munkáiból nyílt kiállítás szombaton Mezőtúron a Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban. A pályázat céljaként a kiírók a népi fazekasság hagyományainak ápolását, a nagymúltú fazekasközpontok tárgyi művészetének megőrzését, továbbfejlesztését fogalmazták meg. Ä magyar nyelvterületen élő és alkotó fazekasoknak szóló felhívásra 44 pályázó 424 tárgyat küldött be. A pályázók között tizenkilencen a népi iparművész, ketten a népművészet mestere címet viselik. Ä pályamunkák művészi színvonalát a bírálóbizottság magasnak ítélte, és véleménye szerint méltóan képviselik a fazekasművesség hagyományos formavilágát. A bírálóbizottság döntése alapján a házigazda város által felajánlott nagydíjat a szolnoki Chlumetzky Ildikó kapta. Első díjban részesült két mezőtúri alkotó Busi Ágnes és Cseh Magdi. Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A kör a végtelenséget szimbolizálja. A fa, melyhez kapcsolódik, egy alak volna, aki ha éppen akarná, megforgathatná a világot... Jó nagy szobor ez a Miskolci Galéria udvarának közepén - a most éppen itt kiállító Peter Sceranka alkotása. Pedig ő nem akarja megforgatni a világot... A tárlatnyitóra érkezők többsége némi távolságtartással szemléli az udvaron felállított alkotást. Karikát tartó alakra emlékeztet, várakozás- teli pillanatot idéz, amelynek befejezését például egy kecses ugrás jelentheti. Van, aki szinte „elbújva” a tömegben, óvatosan átemeli egyik lábát a másik után a körön.- Igazából kit szeretne átugratni a karikán? A kassai művész értetlenül néz (nyelvi nehézségek). Majd valamit megsejtvén magyarázni kezdi, mit is jelent a szobor.- A kör a végtelenség, a fa egy alak, aki megforgatja a világot...- Ön szívesen megforgatná a világot? Ismét értetlen tekintet (nyelvi nehézségek). Majd arról kezd mesélni, hogy a városban az ember erősnek érzi magát, mert irányít. De a világegyetemhez képest a városi ember is apró. Valami ilyesmit is szeretne elmondani a szoborral. Szerencsére a művészet olyan formanyelv, amelyhez nem kell tolmács. Sokféleképpen értelmezhető egy-egy alkotás, és akármit beszélünk róla, akkor is maga a látvány marad a tömör mondanivaló. (így nincs jelentősége, hogy az első odatévedt pillantásra halászhálónak gondolt láncszemkapcsolatok az alkotó által adott cím szerint kanapévá lesznek...) A szobrász sok mindent szeretne elmondani. Kidolgozott munkáin látszik, kereste, s megtalálta saját útját. Ő maga is állítja, megtalálta, kialakította helyét a világban. Most megpróbál a többi emberre figyelni. Fontos számára, mit érez, mire gondol egy ember az adott pillanatban. Úgy fogalmaz: ebben van a tudománya. Vladimir Beskid művészettörténész szerint is az ember áll Peter Sceranka alkotásainak középpontjában. Hol eltűnik, hol felbukkan, hol deformálódik. A deformálódás a lényege művészi megnyilvánulásainak. Művészetének fő kérdése pedig, hogyan lehet korszerű, ha kitart a hagyományos eszközök mellett. Mert a korszerűségiül nem szívesen mondana le Sceranka. ’Annak ellenére, hogy klasszikus formákat szeretne megmutatni az embereknek. Ez történhet rajzban vagy szoborban, papírreliefben vagy installációkon. Á kiállító bízik benne: attól, hogy nem kísérletezik, nem számítógéppel készíti munkáit, még érdekesnek találja azokat a közönség. Náluk, Szlovákiában is vajúdik az új eszközök felhasználásával születni próbáló művészet. Elég erőteljes mozgalom indult el ott is, amit a szobrász túl agresszívnek tart. Ő marad a finomabb lehetőségek kihasználásánál. Ezt érzékeltetik a kiállításon látható - az utóbbi 5-6 évben készült - munkái, melyek között mindenki megtalálhatja azt a formát, amely megállítja, elgondolkodtatja. A művésznek szülőhazáján kívül ez az első önálló tárlata. Másokkal együtt persze már sok helyen bemutatkozott. A mostani kiállítás annak a kapcsolatnak az eredménye, amely a kassai Löffler Múzeum és a Miskolci Galéria között alakult ki évekkel ezelőtt. Az együttműködés első konkrét jelét, Ádám Szentpéteri kiállítását két éve láthatták az érdeklődők a Miskolci Galéria régi kiállítóhelyén. A váradiak bevették a várat „Ha én gazdag lennék..." - avagy a szegénység színpadi gazdagsága A Hegedűs a háztetőn című musicalt Russel Boyce skót rendező állította színpadra. Felvételünkön Ács Tibor mint Tevje. Fotók: Dobos Klára Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Ha azt halijuk: Tevje, a tejesember, akkor Bessenyei Ferenc jut eszünkbe. És mór dúdoljuk is: „Ha én gazdag lennék...”. Nagy bátorság ennyire személyhez kötődő szerepet eljátszani, színpadra állítani ilyen népszerű, ennyire ismert musicalt, mint a Hegedűs a háztetőn. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata vállalkozott erre a feladatra, és a miskolci vendégszereplésük sikere is azt bizonyítja, a szegény tejesember története számtalan új színnel gazdagítható. Hosszú sorozat lenne, ha sikerülne az Ady Endre Művelődési Ház terve, hogy a mai Románia területén működő valamennyi magyar színház társulatát bemutatja a diósgyőri közönségnek. Nem azért, mintha olyan sokan lennének, hanem mert ahhoz, hogy igazán meg- ismeijünk egy-egy színházat, folyamatosan figyelemmel kellene kísérnünk munkájukat. Öt évvel ezelőtt éppen a nagyváradi színházzal kezdődött a diósgyőri sorozat, és ők azok, akiket leggyakrabban láthattunk, hiszen már harmadik alkalommal vendégszerepeitek Miskolcon. Mondhatnánk tehát, ismeijük őket. így is van ez. Valóban: egyre több nagyváradi színész nevét tudjuk, előre sejtjük, milyen minőséget jelent az előadásuk. íme, pénteken és szombaton este is kitehették volna a Diósgyőri várra a teltház-táblát. Vonzotta a közönséget a Hegedűs a háztetőn és a Makrancos hölgy című előadásuk is. (Annak ellenére, hogy a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon pénteken premier volt. De a Charley nénjét máskor is megnézhetjük, viszont a nagyváradiak vasárnap már el is utaztak!) A korábbi vendégszereplések, az ismerős arcok ellenére is azt kell mondanunk, megint valami újat hoztak, ismét olyan előadásokkal leptek meg, melyek a társulatban lévő lehetőségek gazdagságát mutatják. Aki mindkét este kiment a várba, láthatta, többségében ugyanazok a színészek játszották a musicalszerepeket, és ugyanazok komédiáztak a Shakespeare-vígjá- tékban. De egyáltalán nem volt zavaró ez a kettősség. Nem hiszem, hogy bárkinek is úgy tűnt volna: Tevje olyan, mint Grumio, vagy Peresik olyan, mint Petruccio, vagy Lázár Woíf, az anatevkai mészáros hasonlít Baptistára, a gazdag pado- vai polgárra, pedig Ács Tibor, Med- gyesfalvi Sándor, Hajdú Géza - és még sokan mások - mindkét darabban szerepelt. Ugyanígy nem gondolhatott arra senki, hogy ezek az előadások eredetileg nem szabad térre készültek. A színészek bejátszották a vár hatalmas színpadát, a díszletek - annak ellenére, hogy nem ide tervezték - betöltötték a teret. Azon is csak utólag gondolkodik el a néző, hogy különösen a Hegedűs a háztetőn alkalmas lett volna aktuális üzenetek kódolására. A hagyományhoz, hithez, néphez, családhoz való ragaszkodás jelentőségét, a különböző kultúrák egymás mellett élésének nehézségeit és lehetőségeit különösen jól ismerhetik a kisebbségben élők. De a nagyváraid í színészek nem a maguk bajáról beszéltek, nem a saját sérelmeikkel traktáltak bennünket, hanem mindannyiunk dilemmáiról szóltak. Mégpedig hatalmas derűvel, életbölcsességgel, pontosan követhető emberi viszonyokkal, hihető szituációkkal, pergő játékkal. Igazi színházi élményben volt részünk, anélkül, hogy udvariaskodnunk kellett volna, vagy mentségeket keresnünk. A Makrancos hölgy-előadásán viszont feltűntek az „aktuális” mondatok. Persze, ezek inkább mai szóviccek, kiszólások, időnként pikáns megjegyzések voltak, nem pedig mély tartalmú üzenetek. Shakespeare elbírja ezeket az „újrafordításokat”, ahogy mondani szokták: ha ma élne, bizonyára így beszéltetné hőseit. A nagyváradiak dicséretére legyen mondva, ezek a „mai” mondatok a jóízlés határain belül maradtak. De minden igyekezet ellenére - ha szabad egyáltalán összehasonlítani a két előadást - a Makrancos hölgy nem élt meg olyan jól a szabadtéren, mint az előző esti musical. Persze, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy viszonylag közel volt a színpadhoz, az nem panaszkodhatott. Viszont a Hegedűs a háztetőn egyszerűbb, a mai nyelvhasználatnak megfelelő szövegéhez képest archa- ikusabb shakespeare-i mondatok az utolsó sorokig érve sokat veszítettek erejükből. Hogy jövőre kiket látunk ebben a sorozatban, azt egyelőre nem lehet tudni. Viszont jó lenne - és ez, azt hiszem, a vendéglátók dolga -, ha annyi színlap készülne az itteni előadásokhoz, hogy minden nézőnek jusson. Nagyon sok olyan színészt láthattunk már eddig is, akiknek érdemes megtanulni a nevét, ehhez pedig szereposztás kellene. Országfelfedezők Sárospatakon Budapest, Sárospatak (ÉM) -Ma kezdődik a Magyarország Felfedezői Szövetség sárospataki tábora, amelyen a hazai és határon túli testvérszövetségeik tagjai, vezetőjelöltjei vesznek részt. A most nyolcadik alkalommal szervezett egyhetes táborozáson a Kárpátaljáról, az Erdélyből, a Vajdaságból és a Felvidékről érkező fiatalok többek között felkeresik a környék emlékhelyeit, történelmi játékokat rendeznek és vezetőpróbát tesznek. A tábor nyitóünnepségét ma, hétfőn tartják Sárospatakon a Hármashalom előtt, amelyet a hazai és a határon túli szövetségek alakulási dátumát őrző kopjafák öveznek. A nemzeti címert idéző halmokat minden évben a résztvevők az otthonról hozott maroknyi földdel gyarapítják. Rakó Józseftől, a szövetség országos központjának elnökétől megtudtuk, augusztus 12-én, kedden a táborozok úgynevezett örökségkereső utakat tesznek Sárospatakon a vezetői próbák egyik feladataként: a jelölt maga választja ki nemzeti örökségét a város hagyománykincséből. A Pro Patria Kollégiumot, vagyis a résztvevők tapasztalatátado, vezetőképző tanfolyamát délelőtt 10 órakor nyitják meg a pataki Rákóczi-várban. Pásztor András, a sárospataki önkormányzat főtanácsosa köszöntője után Nagy Csaba tárogatóművész ad műsort, majd előadások kezdődnek. Másnap, augusztus 13-án, szerdán az 1848-49-es szabadságharcra emlékeznek. Reggel kerékpáros túrára indulnak Borsiba, a fejedelem szülőházában felavatják új Rákóczi-tisztjei- ket, és az ottani Rákóczi Émléktársaságnak átadják a Nemes Ifjak Társaságának alapító okiratát. (A Nemesi Társaságot II. Rákóczi Ferenc alapította 1707-ben. A szövetség ezt a hagyományt újította meg, amikor július 26- án a vajai várkastély Rákóczi-termében megalakították a Nemes Ifjak Társaságát. A nemesség kritériumát így határozták meg: nemes az lehet, aki tulajdonságaiban, nemzetéhez való hűségében nemes akar lenni.) Szerdán délelőtt történelmi játékot rendeznek a borsi várkertben, majd ünnepséget tartanak a szabadságharc diáktüzéreinek emléktáblája előtt. A tábor résztvevői augusztus 14-én, csütörtökön Sátoraljaújhelyre utaznak, ahol többek között a szövetség által alapított kopjafaligetben a szabadságharc gyermek honvédéire emlékeznek. Délután a Éüzéri várba mennek, ott a Szent Korona tiszteletére tartanak történelmi játékot. Augusztus 15-én, pénteken délután természetismereti próbák folynak a Tengerszemnél, szombaton este pedig - újra Sárospatakon a Hármashalomnál - felavatják a próbát tett új vezetőket. Rockpárbaj Kazincbarcika (ÉM) - Amatőr rockzenekarok számára hirdet pénzdíjas versenyt a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. A VII. Rockpárbajt augusztus 30-án és 31-én tartják. A fődíj 15 ezer forint. A nevezési díj zenekaronként ezer forint. Nevezni augusztus 23-ig lehet a barcikai művelődési központban személyesen, vagy a 48/312-413-as telefonszámon. „Hangos” szobrok Tatabánya (MTI) - Kiállítással és hangversennyel zárult az első fém- és hangszobrász tábor szombaton Tatabányán a Szabadtéri Bányászati Múzeum udvarán. Az alkotásokat tizennégy, főként fiatal képzőművész készítette az elmúlt két hétben Lois Viktor szobrászművész irányításával. Készültek itt az élőre megszólalásig hasonlító különféle állatfigurák, de absztrakt instrumentális alkotások is. A legfurcsább formájú és hangú zeneszerszámokkal találkozhattak itt az érdeklődők. Budahelyi Tibor a humort ötvözte a történelemmel: a hároméves tervről készített szobrot. A háromágú termelési grafikonokra emlékeztető alkotás rózsaszínű, utalva a három- és ötéves tervekhez fűzött túlzott reményekre. Lois Viktor „szénmalma” a múzeumhoz, illetve Tatabányához kapcsolódik: nagyméretű műve a föld mélyének immár itt elfogyott kincsére, a szénre emlékezteti a szemlélőt. Ha az univerzális alkotás lapátjait fújja a szél, vagy azokat kézzel meghajtják, akkor csillék zakatolására emlékeztető hangot hallat. A művészek alkotásaikat a tábornak helyet adó múzeumnak ajándékozták. I Képzőművészeti karikagyakorlat Peter Sceranka szobrászművész munkái a Miskolci Galériában
