Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-07 / 156. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997. Túlius 7., Hétfő sfA Az ÉSZAK-Magyakország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Újra a vételről Egyetértő érzésekkel olvastam az Észak-Magyarország 1997. június 23-i számában Pásztor György levelét, melyben adáskörzetünk rádióvételével kapcsolatban vetette papírra észrevételeit. Ha megengedik a cikken túl én is fűznék a témához további észrevételeket. Pásztor György olvasótársam minden megállapításával egyetértek. 1996. január 1-jén beszüntették a tokaji tv-adó 04 csatornájának sugárzását, mondván, hogy akadálya az URH sugárzás korszerűsítésének. Azóta eltelt másfél év, és semmi nem történt. A kereskedelem évtizedek óta árulja a CCIR normás készülékeket, holott ezt hatályos rendelet szerint nem is lehetne, mivel ezeken a készülékeken a jelenlegi OIRT normás adásokat adapter hiányában fogni nem lehet. Úgy néz ki, hogy a fogyasztón és hallgatókon kívül ez senkit nem érdekel. Igazuk van azoknak a politikusoknak, akik azt állítják, hogy ez az ország csak egy fővárosból áll, ott fejlesztenek, korszerűsítenek, ott minden adó kifogástalan minőségben fogható. Lásd például a Petőfi CCIR sávban való sugárzását. Az ország kettészakadt ilyen szempontból is, mert a Dunántúl kivételével az északi és keleti országrész egyre süllyed. Kíváncsi lennék, hogy az Antenna Hungária mivel magyarázza a tényt, miszerint a Kossuth rádió solti nagyadója Miskolcon nagyobb térerővel fogható (igaz, nem zavarmentesen), mint a helyi 1116 kHz-es adó. Tovább bővítve a gondolatsort: például a Danubius programját térségünkben miért nem sugározzák? Úgy gondolom, hogy az ország ezen részén élők semmivel sem alacsonyabb rendű állampolgárok. Mi ugyanannyit fizetünk a szolgáltatásért, ezért ugyanolyan jogokat várunk el. Nagybányai Zoltán Miskolc Ki a temetőgazda? Több mint 39 éve járok rendszeresen a lyukói temetőbe, több társammal együtt (sajnos), ahol a sírok locsolását évekkel ezelőtt még a temető mellett lévő kerekes kútból oldottuk meg megszüntetéséig akkor, amikor a vízművek közkutat helyezett el. Körülbelül egy hónapja megdöbbenve tapasztaltuk, hogy lezárták a közkutat, s locsolni csak úgy tudjuk a sírokat, ha otthonról viszünk vizet. Nem tudom, elgondolkodott-e a vízmű illetékese, illetve megkereste-e a polgármesteri hivatal városgondnokságának temetőgondnokságát ez ügyben? Vagy úgy gondolják, hogy az ott lévő sírokat fölösleges locsolni? Nekem például három sírban fekszenek szeretteim, a belvárosban lakom, onnan kellene a vizet kivinnem, ami a volt Szikra mozitól (ahol leszállók a buszról, vagy villamosról) gyalogosan bizony messze van. Sok az idős, beteg ember, akik nagyon lassan, virággal a kezükben haladnak a temető felé, sokszor megállnak pihenni, s ezek az idős emberek még vizet is cipelni nem igazán bírnának, s ez embertelenség. Ha a vízmű lezárta a közkutat, gondoskodjon vízről a temető területén. A környék lakói úgy tudták (én is tanúja voltam több esetben), hogy a közeli telektulajdonosok személygépkocsival hordószámra hordták a vizet, s ezért zárták le a közkutat. Ezzel egyetértek, de a temető területén a locsolás lehetőségét biztosítani kell. Más. A temetőgondnokság feladata a temető rendben tartása, aminek teljesítése viszont megkérdőjelezhető. Utak hiányában magasra nőtt gazban, fűben lehet közlekedni. Sok az elhanyagolt sír, amit évek óta nem látogat senki, s arról a gaz áthajlik a gondozott sírokra, ami által azok a sírok is gondozatlannak tűnnek. Korábban Kerékgyártóék nyerték el a pályázatot, most nem tudom ki gondozza, illetve kinek kellene gondozni, s rendben tartani. Gondolom, ezeknek az elhanyagolt síroknak a megváltása sincs rendezve, akkor pedig miért nem lehet eladni, hogy oda temethessenek. Ha egy évben kétszer lekaszálják a fiivet, akkor otthagyják, nem tudom hány embernek tört már el, vagy rándult meg a bokája rajtam kívül. Egyszerűen, ha bemegyek a temetőbe, meg kell nézem, hogy hová lépek, mert a magasra nőtt gaztól gödörbe is léphetek, az utak hiányában. Sz. Gy. Miskolc Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, július 7-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. _Szólástér . K i védje meg Magyarországot? Figyelhetjük, milyen harcot kell vívniuk a történelmi Felvidéken kialakított Szlovákia területén az őslakos magyar testvéreinknek olyan jogok teljesüléséért is, mint például a kétnyelvű iskolai bizonyítványok problémája. Szinte már nevetséges lenne az egész kérdés, ha odaát Meciar úr nem csinálna az ún. kisebbségi kérdés kapcsán olyan patáliákat, amelyek egy kultúrállamban elképzelhetetlenek. Az egykori ökölvívó (is) jobbra-balra osztogatja egyeneseit, még a köztársasági elnökét sem kímélve... Mivel a múltban, jelenben és a jövőben is voltak, vannak és lesznek egy demokratikus államban nem szokásos túlkapások, emberhez nem méltó megkülönböztetések Szlovákia területén, kormányunknak egyszerűen fel kellene szólítani az ottani kormányt (rövid határidőt szabva a válaszra), hogy elismerik-e az ország minden állampolgárának jogát az egyforma életkörülmények kialakítására, vagyis az egyenrangúságát az ún. államalkotókhoz viszonyítva. Ha a válasz csak „kertelés” és negatív volna, azonnal fel kellene szólítani az ENSZ megfelelő szervét, hogy hívjon össze egy konferenciát az érdekeltekkel és azon nagyhatalmakkal karöltve, amelyek megszabták Trianonban hazánk határait, aminek kapcsán milliók kerültek idegen hatalmak fennhatósága alá, jóllehet sohasem a népek milliói akartak háborúkba lépni egymással, hanem kormányaik - a népek megkérdezése nélkül...! Nagyon ostoba ember az - bármilyen poszton ül is -, aki még ma sem hiszi el, hogy egykor a diadalmámor-ittas Clémen- ceau-ék nagyon melléfogtak, amikor megalkották Európa szívében az azóta megszűnt Csehszlovákiát. Még ostobábbak azok, akik eltűrik, hogy a Tátrák alól olyan szirénhangok hangozzanak el, amelyek már azt is kezdték hangoztatni, hogy Budapest millenniumi arculatának kialakításában 5 ezer szlovák (tót) kőműves dolgozott és ezért „jogosan” tarthatnak igényt fővárosunkra is. Csak ne nevessenek kérem! Még az is előfordulhat, hogy egyszer kiagyalják a forró fejűek, hogy a szlovákok védőszárnya alatt maradt fenn Magyarország ezer éven át. Turócszentmár- tonban, vagyis Martinban íróasztalok mellett formálják, faragják és írják egy maroknyi nép csodálatos történelmét, mindent meghamisítva. És mi hallgatunk, vagyis beleegyezünk? Deme Dezső Miskolc Ismét elszabadultak az indulatok az ország több nagyvárosában rendezett tüntetéseken. Nem adjuk idegenek kezébe a magyar földet! - skandálták mindenre elszántan a résztvevők. Minden élcelődés nélkül csak tényként rögzítem, akár hiszik, akár nem, elkéstek a tiltakozással. Ugyanis az ország minden egyes hektárnyi területét kb. egymillió forint erejéig képletes jelzálog, hipotéka terheli. Ezért nem a tüntetés okán, hanem elvileg a jelzálog- hitelezők, vagy tulajdonosok hozzájárulása nélkül nem is lehetne egy talpalatnyi földet sem eladni. Függetlenül attól, hogy ezt szeretnénk-e vagy sem. Nyilván képzeletbeli a telekkönyv is, amelyikben a hipo- tekáriusok jogát bejegyezték, de ez nem jelenti azt, hogy félvállról is kezelhetjük a kérdést. Talán így lakottan nem is ér annyit ez az ország, mint amennyi hitelt fölvettünk rá. Bármilyen szomorú, velünk együtt jóval kisebb a forgalmi értéke. Mert képtelenek vagyunk önfenntartani magunA föld, ahol élünk kát. Nem elég, hogy egyre gyorsabban fogyunk, egyik évről a másikra folyamatosan ráfizetést, külkereskedelmi és leltárhiányt produkálunk. Ráadásul szegények vagyunk, mint a Felvételünk a június 27-i, miskolci tüntetésen készült Fotó: Vajda jános templom egere. Még csak azzal sem dicsekedhetünk, hogy hitelekből élünk, de legalább jól. Ha visszalapozunk a történelemkönyvekben, nyugodtan mondhatjuk; hát ilyen még nem volt! Zsigmond király a középkorban elzálogosította a 16 szepesi várost, de az csak múló epizód volt a mai kiszolgáltatottságunkhoz képest. Hajdani jogász professzor kedvenc kérdése volt, hogy mit lát a vizsgázó, he fölmegy a Gellért-hegyre? A helyes válasz az volt, hogy jogalanyokat és jogtárgyakat lát. Ma bizonyára adósokat és zálogtárgyakat láthatna a derék jogtudor. A könnyelmű ősök kártyaadóssága nem száll át az utódokra. Még senki nem kapott olyan értesítést, hogy reá maradt az amerikai nagybácsi milliós tartozása. Viszont az állam nevében fölvett kölcsönöket és kamataikat még a meg sem született unokák is nyögni fogják. Ezek után mondja valaki, hogy nem vezekelünk heted- íziglen apáink bűneiért. Kiss József, Miskolc Dicseret vagy rovó Nyilvánosságra került a Fi- desz-frakció által jegyzett (mai) Ellenzéki Nyilatkozat. Pártjaink és kormányunk hisztérikus dühvei azonnal neki is rontottak. így lett hirtelen az Aktuális vendége Orbán Viktor. Szereplése lenyűgöző volt. Rögtön bevetésre került ellene kormányunk - korábbi ellenzékünk - legkedvesebb játéka (csodafegyvere): a kirekesztés vádja. Emlékezzünk csak! Micsoda hűhó folyt az előző parlamentben arról, hogy egy keresztény gondolkodású párt azt merte mondani, hogy ő esetleg keresztényibb, mint egy ateista, vagy magyarabb mint egy proletárinternacionalista. Az persze most nem gond, hogy Szekeres Úr - épp legutóbb - fennhangon kirekeszt majdnem minden ellenzéki pártot. Neki szabad. Orbán Viktor viszont „megkapná a magáét” Deák Ferenc idézéséért „az idegenszerű és nem nemzeti befolyás alatt álló”- nak nyilvánított jelenlegi kormány televíziójától. De Orbán már sorolja a Mol-részvények sorsát, a magyar nyelvet kizáró több milliárdos angol nyelvű szerződéseket, és csak úgy rezeg a kérdező „hálója”. A második ellentmondást, hogy jelenleg nincs igény a nemzeti érzésre, gondolkodásra, Orbán könnyedén „szereli”, hisz mint mondja, egy politikus hosszú távon gondolkodik és a „népnek is megjöhet az esze”. Már csak a koalíciós esélylatolgatások alattomos „lestaktikáját” kell elegánsan, magabiztosan kikerülni, és megvan a legalább 3:0-ás győzelem. Istenem, vajha sokan nézhették volna ezt a „meccset”! Torgyán József és Szabó Iván nyilatkozata viszont lebénított. Eddig úgy tudtam, hogy ők is ellenzéki pártok és nem a kormányt védik a Fidesz ellenében. Az egész ellenzéknek - széthúzásáért - másfél éve még csak intőt kértem. De remélem, a minimális összefogás megvalósulásával a rovóra már nem lesz szükség. D.Zs., Miskolc Egyenlő jogokat, megkülönböztetés nélküli elbírálást elvárni/követelni: a demokrácia velejárója. Jut eszembe (eszünkbe) annak kapcsán, ahogyan a dél-borsodi települések polgármesterei - az EM hasábjain is - síkraszállnak választóik érdekében, azok szószólóiként, hogy állítsák vissza az „ideiglenesen” átvett Volán-buszok korábbi útvonalát. Feltételezhetjük, hogy a nagy ügybuzgalom valamiféle választás előtti lobbyzás lenne csupán - mégsem tudok/tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a vehemencia immár nem egészen a demokrácia, hiszen valamiféle kirekesztő, csakis saját érdeket megélő demagógia lenne. Mert hogyan lehetne másként értelmezni, hogy negyven település százezer (!) lakója nevében interpellálnak a legutóbb két miniszterhez is forduló polgármesterek. Tessék mondani, az érintett települések minden lakója (számszerint százezren) utaznak a Csabai kapui kórházakba?! Még viccből is sok lenne ennyi betegre gondolni. S hol van itt az empátia? Hol a másik állampolgári csoport (ezúttal nem számoltuk meg sem a Lévay, sem a Csabai kapui lakosok számát) érdekeinek legalább minimális fegyelembe vétele? És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a Csabai kapui autóbuszmegállókban - egyelőre a közel kétszáz Volán-buszt leszámítva is hány miskolci helyi autóbuszjárat közlekedik, s áll meg (2-es, 14-es, 12-es, 31-es, 33-as). S akkor még nem is szóltunk az itt bonyolódó személy- és teherforgalomról. Jó tudni, hogy mi, az ittlakók sem vagyunk kevésbé kitéve a környezeti- és zajártalmaknak, de pusztulnak az út mentét övező fák, bokrok is, amelyekből mind többet kényszerülnek kivágni. Javaslom, tegyük félre a demagógiát, legyünk demokratikusan gondolkodó emberek. Én, s mi itt a Csabai kapuban élők ugyanis nem azt látjuk, mintha a város önkormányzati testületé diszkriminatív döntést hozott volna ezügyben a városlakók előnyére, s a vidék lakosainak hátrányára. K P„ Miskolc Miskolci középületek, elválasztó lépcsők Gondolom, sok építésztervező még nem ült tolószékben, de azok között sem található mozgássérült, akik az építési tervekre ráütik a pecsétet. Tudom, hogy az USA-val ellentétben nálunk még nincs törvény a mozgássérültek esélyegyenlőségének biztosítására, ámde ennek hazai megalapozásához a Népjóléti Minisztérium kérte a mozgássérültek közreműködését is. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége egy 19 pontból álló kérdőívet készített el, melynek kitöltését a szövetséghez tartozó csaknem 60 tagegyesületétól kérte. Nagyon rövid időn belül így elkészülhetnek azok a válaszok, amelyek az egyesületek székhelyéül szolgáló város legfontosabb középületeinek akadálymentességét jellemzik. A kérdések a mozgásfogyatékos embereken kívül a látásfogyatékosok igényeire is vonatkoznak. Ezt a kérdőívet közülünk nagyon sok sorstársam is ki tudná tölteni minden különösebb helyszíni vizsgálódás nélkül. Akadálymentesség ugyanis csak akkor állapítható meg, ha kerekesszékben élő vagy egyébként nehezen közlekedő személy önerőből képes az épületbe bejutni egy nem speciálisan kiképzett, közepes fizikumú személy segítségével. Az épületbe való bejutás után az akadálymentesség feltételéhez az is hozzátartozik, hogy ha van az épületben mosdó, WC, oda kerekesszékkel be lehet-e jutni, és a leülést, felállást kapaszkodó segíti-e? A miskolci középületek ilyen bírálati szempontok szerint a megyeszékhely rangján aluli nívón vannak. A polgármesteri hivatalok, a bíróság és rendőrség épületei éppúgy nem minősülnek akadálymentesnek, mint az iskolák, az egyetem, az áruházak, mozik, múzeumok. A járdaszegélyeinkre nem jellemző, hogy süllyesztve lennének, s a közlekedési lámpák is csak néhány helyen adnak hangjelzést. Látásfogyatékosok számára pontírásos tájékoztatók nincsenek a középületekben, de nincs különleges kiképzés az út-járdaburkolatoknál sem. Évtizede kötelező betartani a tervezőknek és a hatóságoknak az Országos Építésügyi Szabályzat 77. -át, miszerint a középületeket kerekesszékkel is használható módon kell megvalósítani. Eme be nem tartott szabályon kívül a 107. előírása is fontos, ami a lejtők, rámpák lejtésének mértékét legfeljebb 10 százalékban határozza meg. A miskolci példák felsorolására e cikk terjedelme kevés lenne. Azt sem javaslom, hogy a nyíregyházi polgármester példáját követve a miskolci polgármester is tartson sétát egy babakocsit toló kismama és kerekesszékkel közlekedő mozgássérült társaságában. Hogyan közlekednek Miskolc utcáin a kismamák és a kerekesszéket használók, továbbá hova és miként juthatnak be az üzletekbe és középületekbe, az első sorban nem a polgármester úr felelőssége. Szívesen vennénk, ha az alábbi épületeknél az építésügyi hatóság tartana „sétát” a felelős tervezőkkel, melyen a kerekesszékkel közlekedő sorstársainkat az egyesületünk képviselhetné. Felkeresnénk az APEH székházat, a Miskolci Galériát, a Színészmúzeumot, az Arany Corvin Üzletházat, a Tudomány és Technika Házát, hogy utána a Vigadó teraszán összegezhessük a tapasztalatainkat. A következtetések levonása e séta után a város közgyűlésének lenne feladata. Bizonyára nemcsak pénz kérdése, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzék! Iglói Gyula elnök Mozgássérültek és Barátaik Miskolc városi Egyesülete Demokrácia? Demagógia?
