Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05 / 155. szám
Július 5., Szombat ÉM-interjjú ÉM-hétvége III □ „a ‘92-es sokkterápia már rövid' távon is tt pénzügyi tegyelem : megerösöcföséhoz vezetett" „a gazdaság növekedése gyorsult, az infláció— bár még mindig magas, de - mérséklődik" ,,Nagyon bízom benne, hogy a december/decemben árindex 17 százalék körül mozog majd” A fenntartható növekedés feltételei Marczin Eszter Exkluzív interjút adott lapunknak hétfőn Surányi György,, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki az Észak-magyarországi Munkaadói és Gazdasági Közösség meghívására érkezett Miskolcra. A jegybank elnökét az infláció várható alakulásáról, az ország gazdasági helyzetéről kérdeztük. □ Már a politikai pártok is elismerik, hogy az elmúlt hetekben visszavonhatatlanul beindult a választási kampány. A kormánypártok javuló gazdasági mutatószámokról beszélnek, amit az átlagpolgár - tekintve, hogy saját, bőrén még nem érzi - fenntartásokkal fogad... • Szeretném előrebocsátani, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem részese a választási kampánynak, és az ilyen típusú politikai küzdelmeinek. Az viszont tény, hogy a makrogazdasági számok azt mutatják: a gazdaság növekedése gyorsult, az infláció - bár még mindig magas, de - mérséklődik, a foglalkoztatási helyzet javul és a külgazdasági számaink is megfelelően alakulnak. Mindez azt jelenti, hogy gazdasági kilátásaink elfogadhatóak, megteremtődtek a fenntartható növekedés feltételei. □ Ezek szerint a ’95 tavaszán hozott megszorító intézkedések megtették hatásukat? • Kezdem azzal, hogy a ’95-ös program az általános felfogással ellentétben nem külföldi nemzetközi pénzintézetek által generált vagy ihletett program volt, és egyáltalán nem monetarista típusú intézkedéseket tartalmazott. Olyan gazdasági programcsomagról van szó, amelynek eredményeként az ország pénzügyi-gazdasági egyensúlyi helyzetében alapvető változások következtek be. Másrészt pedig az volt az alapvető célja, hogy előkészítse, megalapozza egy tartós, gyors gazdasági növekedés lehetőségeit. □ Ön szerint milyen alapokra építkezhetett ez a program két évvel ezelőtt? Hogyan jellemezné a ’90-es évek első felének gazdaságát? • Semmiképpen sem csak feketén vagy csak fehéren. Számos kifejezetten kedvező tényező volt jelen ebben a periódusban is, és persze számos olyan jelenséggel is lehetett találkozni, amelyek hosszú távon nem voltak fenntarthatok a magyar gazdaságban. □ Mondana konkrét példákat? • Mindenképpen kedvezőnek tekinthető a ’89-ben megkezdett, és a mai napig folyamatosan tartó privatizáció. Az állami tulajdonban lévő eszközöket, tőkejavakat ugyanis folyamatosan valós befektetőknek, felelős tulajdonosoknak értékesítették. Ez így történt mindkét szabadon választott kormány idején. Meggyőződésem szerint minden ellentmondása, tisztátlansága ellenére is a leghasznosabb, legjobb változata a privatizációnak. A másik; nagyon fontosnak tartom azt a folyamatot, amelynek során egy széles körú, átfogó liberalizálás történt a magyar gazdaságban. Ez kiterjedt a bérekre, az árakra és az egész kereskedelmi forgalomra. Ugyancsak pozitív folyamatokat lehetett érzékelni a gazdaság mikroszerkezetének átalakulásában. Ez a privatizáció, a tulajdoni viszonyok megváltozása mellett magában foglalja a ’92 elején bevezetett csőd-, felszámolási- és banktörvényt. Hozzá kell tennem, hogy e három törvény rövid távú hatásai roppant fájdalmasak voltak. Hozzájárultak az egyébként is jelen lévő külső sokkok felerősítéséhez, a termelés további visszaeséséhez, a munkanélküliség gyors növekedéséhez, ezen keresztül a költségvetési egyensúly romlásához, mind a kiadási, mind pedig a bevételi oldalon. Hiszen a tömeges állásnélküliség amellett, hogy komoly kiadásokkal jár, jelentékeny adóbevételkiesést is jelent. A másik oldalon viszont ez az 1992-es sokkterápia már rövid távon is a pénzügyi fegyelem megerősödéséhez vezetett, hosszú távon pedig kedvező hatása volt a gazdaság versenyképességének növelésére. □ Mi tette szükségessé a makrogazdasági kiigazítást? • Magyarországon tulajdonképpen arról volt szó, hogy az állam- háztartási hiány a nemzeti össztermékhez (GDP) képest évről évre növekedett, és ’94 végére elérte a 9 százalékot.'Ehhez képest a belföldi pénzügyi megtakarítások csak a GDP 6-7 százalékát tették ki. Az üzleti szektor hiteligénye viszont a GDP 7-8 százaléka volt. Az együttesen 16-17 százalékos hiteligény állt szemben tehát a 6-7 százalékos megtakarítással. A kettő különbözete - innen már egy egyszerű számtani művelettel igazolhatóan - szükségképpen a külgazdasági egyensúly felborulásában kell, hogy tükröződjön. Ez az ikerdeficit jelenség, vagyis a költségvetési hiány és a külgazdasági egyensúly felborulása tette elkerülhetetlenné a szóbanforgó, meglehetősen erőteljes makrogazdasági kiigazítást. □ A gazdasági visszatekintés után most nézzük ismét a jelent. A pénzügyminiszter a napokban bejelentette, hogy a csúszóleértékelés mértékét egytized százalékkal csökkentik augusztus 15-től. Egyes pénzügyi szakemberek véleménye szerint az így már 1 százalékosra csökkent leéi-tékelést ebben az évben még tovább mérséklés követheti. Mi erről az ön véleménye? • Nem szeretnék ennek kapcsán jóslásokbí bocsátkozni. Nyilvánvaló, hogy ugyanúgy A gazdasági program célja nem az egyszámjegyű infláció, 1998 decemberére 12 százalékos árindexszel számol Hozzáteszem, nagyon ambiciózus célról van szó, számos tényező együttesének kell összejönni ahhoz, hogy el lehessen érni. mint az elmúlt időszakban, most is annak függvényében alakítja ki a nemzeti bank, illetve a jegybanktanács az álláspontját, hogy miként alakul az aktuális és várható infláció, a külgazdasági folyamatok, az ország költségvetése, a széles értelemben vett államháztartás egyensúlya, illetve milyen lesz a nominálbérek növekedési üteme. □ Az elmúlt, hét híre volt, hogy az IBCA európai hitelminősítő intézet javított Magyarország besorolásán. Az alapfokú befektetői, úgynevezett BBB mínusz értékről az egy fokkal magasabb BBB osztályba sorolta hazánkat. Milyen konkrét előnyeink származhatnak ebből? • Ez egy tavaly megkezdődött folyamat része. Az elmúlt évben valamennyi fontos hitel- minősítő intézet befektetési, befektetésre ajánlott kategóriába sorolta hazánkat. Ez komoly, lényegi változást jelent az ország világ- gazdasági, pénzpiaci, üzleti megítélésében. Ennek a fontos jelzésen túl az a szerepe és értéke hogy részben követi, részben megelőzi a piaci értékítélet javul á sát. Vagyis ahogy tavaly is, úgy tűnik idén is javul az ország külföldi megítélése. Hogy mi ebből a konkrét haszon? Az, hogy a külföldi piacokról olcsóbban, kisebb kamatfelárakkal vehetők igénybe a források. □ Az előrejelzéseknek megfelelően 20 százalék alatt maradhat idén az infláció? • Egészen biztos, hogy alatta marad. Május végén 17,7 százalékos volt, jelenleg sem éri el a 18 százalékot. Nagyon bízom benne, hogy a december/decemberi árindex 17 százalék körül mozog majd. □ Mi a véleménye arról, hogy jövőre nem elérhetetlen az egyszámjegyű infláció? • A gazdasági program célja nem az egyszámjegyű infláció, 1998 decemberére 12 százalékos árindexszel számol. Hozzáteszem, nagyon ambiciózus célról van szó, számos tényező együttesének kell összejönni ahhoz, hogy el lehessen érni. Pillanatnyilag lehetőséget látok arra, hogy megvalósuljon. „Kérem, hogy a Zenét nagy Z-vel írja!” Akiről már életében kórust neveztek el Az örökifjú Melis György László Zsuzsa Korunk egyik legnagyobb baritonistája július 2-án ünnepelte 74. születésnapját. A Kossuth-díjas művész a Magyar Állami Operaház örökös tagja, egyike azon keveseknek, akik túl a hetedik ikszen is aktív tagjai a társulatuknak. Mi több: régi szerepei mellett premierre is vállalkozik. Az ’50-es években még Schober szerepét énekelte a Három a kislányban, az idei felújításon viszont már Tschöll papaként aratott osztatlan sikert. Gyermekkorom óta számtalan alkalommal láthattam-hallhat- tam a különböző színpadokon, újságíróként pedig munkakapcsolatba kerültem vele. Nem egyszer a lakásán is vendégül látott, s mondhatom: Melis György embernek közvetlen, kedves és szerény. Van mire szerénynek lennie. □ Sok elismerésben volt része. Hogyan fogadta például a Kazinczy-dijat, amelyet szép magyar beszédéért kapott? • Azt mondtam a díjat alapító Péchy Blankának: „Ilyen még nem volt ennek a kitüntetésnek a történetében. Az én anyanyelvem ugyanis nem magyar, gyermekkoromban szlovákul beszéltem”. A törökök kimenetele után az elnéptelenedett Békésbe a Felvidékről hoztak szlovákokat, afféle féljobbágynak. Ezeknek a leszármazottja vagyok. Elődeim apai ágról mind szép szál emberek voltak, nem csoda hát, ha édesapámat fiatal korában testőrnek vitték a bécsi Burgba. Téli estéken sokat mesélt erről. Q Ahogy körülnézek szép otthonában, látom, hogy őrzi a tárgyi emlékeket is. • Itt van például ez a láda. Oldalán a felirat: «Melis Jutta 1843”. Ezt még kézzel faragták, ezt még nem festették: a tulipánok és a virágok natúr színűek. Egyszer majd a szarvasi múzeumnak ajándékozom. Ha hazamegyek, mindig benézek a múzeumba, mert irtó érdekes dolgokat láthatok. Q Szülővárosához más is köti? • Van ott egy szép hangú gyermekkórus. Igaz, hogy nem én kértem, de rólam nevezték el. Nagyon fontosnak tartom a zenei nevelést, sajnos, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Adám Jenő hazájában nem nagyon futja erre. Pedig megható, ahogy azok a kisgyerekek művelik a Zenét. Kérem, hogy nagy Z-vel írja! Minden karácsony előtt koncertet adok a szarvasi kórus javára. Legutóbb is mennék a művelődési házba próbálni, de mondják, hogy nem lehet, mert a zongorájukat elvitték Békéscsabára, a megye- központba. Ráfizetéses a művelődési otthon, nem volt érdemes megtartani a zongorát. □ És ki adott helyet a koncertnek ? • A katolikus árvaház. Ott van még zongora. Keserű vagyok, mert látom, mindenütt gondok vannak a kultúrával. Holott tele az ország tehetségekkel. Ahogy telnek fölöttem az évek, úgy érdekelnek egyre inkább a fiatalok. Itt, az Operaházban is örömmel veszem, ha szép hangú tehetségeket hallok. Remélem, nem adnak azonnal nagy szerepeket nekik. Az értékes alapanyaghoz ugyanis óvatos bánásmód szükséges. Nekem az volt a szerencsém, hogy az Operaház akkori igazgatója, Tóth Aladár a szívén viselte a fiatalok sorsát. Hét év alatt épített be a repertoárba. □ Az operairodalom minden jelentős bariton szerepét elénekelte, Van-e a sok között kedvence? • Egy anyának bármennyi gyereke van is, azokat mind szereti. így vagyon én a szerepekkel. És még valami: hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan rendezőkkel dolgozhattam, akik minden figurámnak a legmélyét tudták megvilágítani. Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv, Walter Felsenstein a szerepek velejére mutattak rá. □ Felsensteinnel Németországban dolgozott együtt, de nemcsak Európában vendégszerepeit sokat és sokfelé, hanem a tengeren túl is. Szeretném emlékeztetni 1981-re, a Bartók-évre, amikor a Magyar Állami Operaház először járt az amerikai kontinensen. Bartók három színpadi müvével Mexikóban mutatkoztak be, s ön a Kékszakállú herceg vára címszerepét énekelte. Erről a turnéról nekem volt szerencsém tudósítani a magyar tévénézőket. A budapesti társulat fantasztikus sikert aratott a guanajuatói fesztiválon, pedig nem volt könnyű dolga, elvégre Yehudi Menuhinnal, a Bécsi Filharmonikusokkal és a Londoni Királyi Balettel kellett versenyezni, • Menuhin egy héttel játszott előttünk, így akkor nem találkoztunk. De egy évvel később, Londonban Doráti Antal vezényelt egy Kodály-kon- certet a Királyi Zenekarral, amelynek fővédnöke a királynő, alvédnöke meg Menuhin. Akkor fogtam vele kezet, illetve dehogyis, ő fogott kezet velem. Yehudi Menuhin elragadó ember. Odajött hozzám, és ő, a legnagyobb muzsikusa a világnak elmondta: mennyire örül, hogy személyesen megismert. Az emberben az ilyen találkozások tartják a lelket. □ Sok mindenkivel találkozhatott pályafutása során. • Prágában például egymás mellett volt a szobánk David Ojsztrahhal. A Stradivari hegedűjén gyakorolt. Egyik alkalommal egyszerre léptünk ki a szálloda folyosójára, és azt kérdezi tőlem, hogy nem zavar-e a játéka. Azt válaszoltam neki: „Mester, hogy zavarna? Melis György vagyok, a budapesti operától, örökké emlékezetes marad számomra a találkozás és a szobájából kiszűrődő muzsika.” Ha majd lesz rá időm, egyszer össze is írom ezeket a találkozásokat. □ Túl a hetvenen biológiai csoda, hogy még mindig énekel. • Nem csak maga mondja. Megkérdezték már többen, hogy meddig bírom még. Az ember úgy, ahogy tudott, vigyázott magára. Amíg tartott a hangszálak frissessége, addig győztem. Most meg technikával kell pótolni. A legnehezebb feladat hitelesen tálalni mindent a közönségnek. Vannak szerepek, amiket már elhagytam, de van, amit még mindig énekelek. □ Erkel Bánk bánjában három alakot is megformált: Biberachot, Petúr bánt és Tiborcot. • Petúrt néha még most is, de ami megmaradt, az Tiborc. Csodálatosan szép az énekelni való, és olyan a mondandója, hogy soha nem lehet megunni. Most új Melindánk van Bazsinka Zsuzsa személyében. Ritka szép hang, nem is tudom, mikor hallottam ilyet. Ugyanakkor intelligens, szerény ember; élvezet vele dolgozni. □ Hiányzik a nagy társ, Simándy József, az örök Bánk bán? • Sosem tudom elfelejtem. Az idén februárban a tévéműsoromat vetítették, még fölhívott, pedig már nagyon beteg volt. Megköszönte, amit mondtam róla. Nem akarok senkit, sem élőt, sem holtat megbántani, de ilyen énektechnikája Ma gyarországon csak neki és Orosz Julikénak volt. Amit ő csinált, az tudatos volt, mégsem ártott a művészi hitelének. Azt hiszem, nagyrészt Simándy Józsefnek köszönhetem, hogy még mindig ki merek menni a színpadra. □ Szülővárosán kívül vállal föllépést más vidéken is? • Ritkán. Idős vagyok, az ember elfárad, így elnézést kérek, ha nem minden felkérésnek tudok eleget tenni. □ Vágyik-e még valamire? • Csak Arany Jánost tudom idézni: „Boldog ember kevéssel beéri, / vágyait ha kevesebbre méri”. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke nyilatkozott lapunknak
