Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05 / 155. szám

Műhely __________________ S tósz nem egyszerűen alkotóműhely volt az író számára, hanem a „megszólalás” kötelességének és méltóságának szimbóluma. II. oldal ÉM-interjá A gazdasági program célja nem az egyszámjegyű infláció, 1998 decemberére 12 százalékos árindexszel számol. III. oldal Állatbarát _____ A kedvencünkkel, vagy’ nélküle nyaraljunk? Ennek eldöntéséhez ad hasznos tanácsokat az Ember és Állat Együttélését Kutató Intézet. VII. oldal Vihar előtt Fotó: Bocsi Krisztián A hét embere Balogh Tibor, aki a legnagyobb pontyot fogta Brackó István Tulajdonképpen hárman vannak, mint a sikeres ka­baré szereplői: a „tótottók”. Jelesen: Balogh Tibor, Kiss B^jos és Szegedi Dezső, va­lamint a „csapos” - aki ál­landóan közbeszól -, az Nagy Ferenc, a halőr. Ha te­hetik, mindig együtt men­jek horgászni. Kedden reg­gel az éjszakai vihar után beszélgetünk. Kialvatlan, karikás szemű férfiak te­kintetét keresem. A villá- toos, égzengéses, jégveré­se®, négyzetméterenként negyven liter csapadékot adó égi áldást ketten a sza­badban a Csorba-tónál vé­szelték át. Csoda, hogy a jég nem verte be az öreg Lada ablakát, s a mellettük lesiy- j-ó mennykő nem tett kárt bennük. Persze, a viharnál sokkal nagyobb szenzáció a hatalmas ponty kifogása, niellyel Balogh Tibor beírta nevét a rekordok könyvébe. A krónikás meditálhat, hogyan rajzolja meg ezt a portrét. Le­hetne eposzi hőskölteményt Produkálni, de megtehetné, hogy csak a száraz tényekre hi­vatkozik. Ám e sorok írója elfo­gult, de a szakmai szabályok önmérsékletre intenek. A szen­zációs hír, amelyet lapunk első­kent adott közre: egy miskolci horgász a Csorba-tavon óriási tukörpontyot fogott. A dátum: 1997. június 27., 22.00 óra. A hal legnagyobb átmérője 97, hossza 104 centiméter. Súlya: 32,33 kilogramm. Hősöm Balogh Tibor. Irigy­lem, s csodálom. Irigylem a ka­pitális zsákmány miatt, s cso­dálom, mert nem örül annyira, amint az elvárható lenne. Neve és produkciója a rekordlistára kerül, s alig hiszem, hogy ez a sorrend egy-két esztendőn be­lül átíródik. A szaklap havonta közli a dobogósok listáját. Leg­utóbb évente változott, de ez a ponty majd másfél kilóval bizo­nyult többnek a korábbi óriás­nál. Szakértői becslés szerint ez a matuzsálemkort megélt, legalább húszéves hal hosszú időn át listavezető lesz. Sorsa beteljesedett. A Miskolctól ira- modásnyira fekvő bányatavon esti portyára indult, s egy pad­kán bőséges kínálatot talált. A horgász etetett. Aztán a hal be­kapott, illetve fölszívott egy olyan kukoricaszemet, amelyet egy horog végére tűztek. A szá­jában érzett fájdalom jobban megrémítette, mint az a tudat, hogy nem tud menekülni. Ez már a vég. A szerencsés horgász 36 éves, miskolci illetőségű férfi. Kevés beszédű, de mint az iga­zi vízparti ember roppant fe­gyelmezett.- Amikor kifeszült a zsinór, s bevágtam, akkor már tud­tam, hogy ez nem nudli. Fog­tam már 17 kilós pontyot, 18 kilós amurt. Ilyenkor a szakér­telem a legfontosabb. Ne le­gyen szoros a fék, mert külön­ben elszakad a 35-ös zsinór, s ne csődüljön oda a laikus - s tanácsokat adó - közönség. Szóltam Lajosnak, hogy hozza a gumicsónakot, s kérjen a szomszédtól egy nagy mentőt. Tudtam, hogy életem legna­gyobb hala lesz ez. Már harma­dik napja dekkoltunk a parton. Előjátékként jött egy ötkilós, majd egy nyolckilós. Ä zsigere- imben éreztem, hogy a követ­kező csak nagyobb lehet... Sike­rült. A parttól ötven méterre szákoltuk meg, és tettem a csó­nakba. Rávetődtem, megszeret­tem és megsajnáltam... Később volt még egy nagy húzás. Mint­ha egy tengeralattjárót akasz­tottam volna meg. Nem az én ügyetlenségemen múlott, de el­szakadt a zsinór. Egy kagyló, vagy egy éles kő vágta el jó öt méterrel az ólom fölött... Ne­kem a pecázás a mozi, a szín­ház, a könyv, a szórakozás; szó­val minden. A jó hír gyors szárnyakon jár. Az avasi lakótelepen élő bajnoknak sokan gratuláltak. Gizella, a feleség sütött, főzött. A gyerekek ifjúkori kajánko­dással vették tudomásul az apa sikerét. Tibi 16 éves, és elektro­műszerésznek készül. Mariann most megy nyolcadikba. Krisz­tián másodikos. Roland, a legif­jabb nyolchónapos, ő csak majd utólag, a mostani híradásokból értesülhet arról, hogy apja, a volt útépítő, az aszfaltteregető, s a rokkant nyugdíjas családfő beírta nevét a hazai horgászat történetébe. A zsolcai származású, négygyermekes roma család fél a szeptembertől. Sokba ke­rül az ingyenes, de nem olcsó iskola. Könyv, füzet, ruha kell. Most még kölcsönökben reménykedik a család. A csa­ládfőnek fő a feje. A kapitális ponty feje - mu­togatnivaló trófeaként - nem a preparátorhoz került, hanem a halászlébe. A tenyérnél na­gyobb szeleteket megsütötték, kirántották. A tükörponty né­hány pikkelye maradt csak meg tárgyi emlékként, a jeles nap bizonyítékául. A horgász büszke lehet rá. De halpénzzel nem lehet fizetni a boltban. írisz Bujdos Attila Jó estét. Milyen hetük volt?" Ez volt az a hét, amikor megtudhattuk, hogy nem politikai döntéssel határoz­tak a kereskedelmi televíziók frekvenciapályázatán. Dehogynem. Dehogynem. „Jó estét. Milyen hetük volt?" Baló György kezdte így hétről hétre néhány évvel ezelőtt a Drót című maga­zint. Baló akkor éppen az állami tévében nem készít­hetett műsort - az egyik kábeltévé-társaság jóvoltából láthatta a Drótot, aki láthatta. Baló most arról csúszott le, hogy a hazai kereskedelmi televíziózásban kama­toztathassa tudását. /\ két frekvenciára hárman pályáztak, de ősztől csak kettejük programja kerülhet a képernyőre: a TV2 és a Magyar RTL. Az ezeket tulajdonló MTM-SBS és a CLT-Ufa konzorciumok 9, illetve 8 milliárd forintért jutottak a lehetőséghez, a Baló nevével fémjelzett írisz TV (CME-csoport - Lauder-Palmer-vállalkozás) 12 milliárdért nem jutott hozzá. A pénz - amit a köz­televíziókra, vagy a műsorterjesztés fejlesztésére költ­hetnek - nem számít. Akkor mi az, ami számít? Az Országos Rádiós és Televízió Testület döntése után hangzott az el, hogy ez nem politikai döntés volt. Mármost az ORTT-ben a pártok delegáltjai két fordu­lóban szavaztak. Az első után joggal lehetett hinni, hogy az egyik befutó az írisz lesz: kedvezően fogadták az ajánlatát és a műsortervét. A második fordulóra a CME rátett egy lapáttal: plusz négymilliárddal emelte a tétet. Ez nemhogy szavazatokat hozott volna a szá­mukra, hanem ellenkezőleg. Ellenkezőleg. A jobb- és a baloldali hírmagyarázók abban nagyjából egyetértenek: a döntnököknek fontos volt megakadá­lyozni, hogy az amerikai érdekeltségű írisz a tévékon­cesszió révén betegye a lábát a hazai hírközlési piacra. A háttérben az áll, hogy Balót (és a Lauder-Palmer- csoportot) SZDSZ-irányultságúként, illetve -támogató­ként tartják számon. Ne menjünk bele, hogy így van-e, legyen elég annyi: a hazai politikai közélet jelentős ré­szének ez a meggyőződése. Ennek folyományaként pe­dig az, hogy a többi pártok viszont alulreprezentáltak a médiákban. Ha Balóéknak adják az egyik csatornát, azzal tovább növelik az SZDSZ befolyását a tömegtá­jékoztatásban. Ez önmagában az ördögtől való, ráadá­sul a népszerűségi listák ismeretében tudhatjuk: az SZDSZ szénája egyáltalán nem áll olyan jól, hogy in­dokolt lehetne a további térnyerése a televíziózásban. Most úgy néz ki: nem nyer további teret Baló és csapa­ta. Semmilyen teret sem nyer. Nem ám. Nem bizony. Hogy ez így történhetett, abban elévülhetetlen érde­mei vannak az MSZP-nek. A kommentátorok mind­járt a döntés után mondták is: ez az eredmény nem jöhetett volna létre a szocialista zsűror támogatása nélkül. A nagyobbik kormánypárt gesztusa volt ez az ellenzéknek, amelyik nagyon nem akarta az amerikai versenyzőt. Ez már '98 utánra szóló üzenet: betartás az SZDSZ-nek, cinkos kacsintás a mostani parlamenti kisebbségre, a lehetséges majdani szövetségesre. Nyilván meg lesz a jutalma. Nyilván. Szeretném világossá tenni: nekem nem fáj ez a dön­tés, mint ahogy szerintem az emberek java részének is teljesen mindegy, ki csinálja itt a műsort. Még csak azt se mondanám, hogy adott esetben én a nagyvonalúbb ajánlatot támogattam volna: annyi pénzt elpacsiztak már ebben az országban, miért pont ezt költötték vol­na jó és értelmes célokra. Meg aztán Baló - ugyan­csak szerintem - jó szakember, vérprofi, de a győzte­sek nyilván szintén a legjobbakat veszik majd meg. Ez eminens érdekük: a hirdetőket a műsorok nézettsége érdekli majd, jó helyen akarják tudni a befektetésüket. S ha már idáig eljutottunk, megmondom, mi az, ami ebben az ügyben fáj. Hogy megint egyszer hülyének néztek. Ez az ügy is színtiszta politika. Nem kellene szégyenkezni miatta: az ország többsége elfogadta ezt a berendezkedést. Miért kellene csodálkozni, hogy a többpárti parlamenti demokráciában politikai szem­pontok határozzák meg a döntéseket. Egy ellenzéki lapban olvastam: ez az értékek harca volt, két ellentétes filozófia küzdelme. Az egyik olda­lon azok álltak, akik a magyar nézőt pusztán megdol­gozandó piaci alanynak tekintik. A másik - győztes - oldal az értékek - a család, a nemzeti, az európai lét - tiszteletben tartása mellett akar pénzt keresni. Már bocsánat: ahogy a pénznek nincs szaga, az intimbe- tétreklámnak sincs eszmei töltete. Nem kellene ez az agymosás egy olyan országban, amelyikben a mani­pulációktól mentes igazságra vágyó ember kénytelen mindent megnézni és elolvasni, hogy valamelyest is objektív képe lehessen arról: mi történik körülötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom