Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05 / 155. szám

1997- Túlius 5-, Szombat Kultúra ÉSZAK-Magyarország 5 □ „Másként érzünk, másként gondolkodunk” Találkozások az ösztöndíjas roma fiatalok nyári táborában Humorcos félóra Miskolc (ÉM) - Fecske Csaba Szar­va közt a tógyit címmel humoros és/vagy humorcos szerzői estje júli­us 8-án, kedden este fel 6-kor kezdő­dik Miskolcon a TIT Kazinczy-klub- jában (Széchenyi u. 14.1.em.). Gömöri honismeret Putnok (ÉM) - Életmód és honis­mereti tábor kezdődött tegnap a Gö­möri Népfőiskolái Egyesület és a Gö­möri Múzeum Baráti Köre szervezé­sében Putnokon. Az ország különbö­ző részeiről, illetve Gömör szlovákiai településeiről, valamint a Partium- ból érkeztek fiatalok a gömöri város­ba. A következő tíz nap alatt a részt­vevők megismerkednek a környék nevezetességeivel, a térség történe­tével, kulturális értékeivel, közben az egészséges életmód szabályai sze­rint telnek majd napjaik. Pataki diákok Miskolc (ÉM) - Béres Ferenc ének­művész, „az abaúji garabonciás”, a hajdani pataki diák, az ottani kép­tár alapítója tiszteletére emlékün­nepélyt rendez a Pataki Diákok Miskolci Egyesülete július 7-én, hét­főn délután 4 órától a Tiszáninneni Református Egyházkerület székhá­zában (Miskolc, Kossuth u. 17.). Olvasótábor Putnok (ÉM) - Olvasótábort szer­vez a putnoki Péczeli József Általá­nos Művelődési Központ Könyvtára július 7-11. között felsős gyerekek részére. A megnyitót hétfőn dél­előtt 10 órakor tartják, majd könyv­tártörténeti áttekintést hallhatnak a táborozok. A további napokon aztán részletesen megismekedhetnek a di­ákok a könyvtár részlegeivel, kataló­gushasználattal, a könyvtári szolgál­tatások rendszerével, lexikonokkal és enciklopédiákkal. Kedden a PUFI (Putnoki Fiatalok) szervezet vezetője tart előadást, csütörtökön a kazinc­barcikai Szabadon Szárnyaló Rímfa­ragók Társasága látogat a putnoki könyvtárba. A szervezők 15-20 fős csoportra számítanak a jelen­tkezések alapján, de bárki csat­lakozhat hozzájuk. A tábor a pénte­ken vetélkedővel, tábortűzzel, disz­kóval zárul. Halmos Ildikó Bükkszentkereszt (ÉM) - Van úgy, hogy utánam kiáltják az ut­cán: koszos cigány! Ha ismeret­lenek teszik, nem törődöm vele. Azt mondom magamnak, hogy nem lehet intelligens ember, aki ilyet tesz... Bízom benne, ha las­san is, de meg fognak változni a dolgok - véli Kanalas Otília. Ő - bár már befejezte a sárospataki Comenius Tanítóképző Főisko­lát - egyik visszatérő lakója a tanulmányi ösztöndíjas roma fi­atalok nyári táborának. Otília huszonkét éves. Nyírtelken nevelőtanár, tizenöt gyermek felzár­kóztató programjában vesz részt.- Ezek a kisgyermekek cigányte­lepen élnek, elég rossz körülmé­nyek között. Az általános iskola egyik roma származású tanára vá­sárolt egy házat, és kialakított ben­ne egy kollégiumot. Egyelőre tizen­öt gyermekkel tudunk foglalkozni. A program szerint a gyerekek má­sodikos koruk után már vegyes cso­portba kerülnek. Remekül beillesz­kednek, nem úgy kerülnek a többi­ek közé, mint bukott cigányok. Ha nem lenne a felzárkóztató program, lemaradnának. így az önbizalmuk sem sérül. Mert legtöbbször ez a legnagyobb baj. A telepen élő, mun­kanélküli romák csak élik a min­dennapjaikat, nem ismernek senki olyat, aki kimozdítaná őket, aki el­mondaná nekik, mit tehetnének a világban. Nincs önbizalmuk, nem érzik magukat fontosnak, saját ha­gyományaikat sem igazán ismerik.- Ezért is jó ez a tábor. Össze­jövünk, tanuljuk a cigánykultúrát. Ez nekem nagyon fontos, hiszen keveset tudok róla, nem éltem ro­ma környezetben - kapcsolódik a beszélgetésbe Lakatos Terézia. Ő a hajdúböszörményi főiskolán tanul óvodapedagógiát.- Régen nem tudtam pontosan, hogy büszke legyek-e a származá­somra, vagy szégyelljem. Ma már úgy érzem, nem szabad szégyenkez­nem. Ez egy plusz dolog, és ha ez nem is látszik rajtam, akkor is ci­gány vagyok. Már hatodik éve ve­szek részt a táborozásokon, és úgy érzem, az ittlét erősít, segít elfogadni a dolgokat. Bár csak évente egyszer találkozunk a többiekkel, de igazi közösséget alkotunk. Óriásiakat be­szélgetünk, vitatkozunk, énekelünk, táncolunk, szalonnát sütünk... Terézia és Otília - ahogy mond­ják - mindketten veteránnak szá­mítanak a B.-A.-Z. Megyei Pedagó­giai és Közművelődési Intézete által szervezett ösztöndíjas roma fiatalok nyári táborában. Az idén 30 fiatal tölt egy hetet Bükkszentkereszten. Petró Mária a tábor egyik legfia­talabb lakója. Ő most másodikos a miskolci Fráter György Katolikus Gimnáziumban. Csivitelve meséli, mennyire szereti az iskolát, hogy két nyelvet tanul, angolt és latint, hogy „kemény a suli”, napi két-há- rom órát kell még otthon készülnie, és hogy jogász szeretne lenni. Aztán egyszer csak nagyon ko­mollyá válik a tizenkét éves kis­lány arca.- Fontos, hogy lássák az embe­rek: köztünk sem mindenki egyfor­ma. Hogy ne gondolják: minden ci­gány lop, csal meg hazudik! Aztán arról kezdenek beszélget­ni, mások-e ők, vagy sem.- Mindenki más, de ezt nem kell feltétlenül és minden helyzetben hangsúlyozni - vélekedik Teri. Otília azonban nem osztja telje­sen ezt a véleményt.- Mi mások vagyunk, ha hangsú­lyozzuk, ha nem. Máshogy gondolko­dunk, másként érzünk... Ha látok egy festményt, rögtön meg tudom mondani, cigány ember festette-e. A színkezelése, a motívumai árulkod­nak. Vagy a zene. A hirtelen hangu­latváltások is jellemzőek ránk. Ezek pozitív dolgok, a kultúránk részei, nem szabadna, hogy elvesszenek... A fából faragott kisgyőri vár A vár egyelőre a faragóké Hiszen a faluban nincs külön játszótér... Kisgyőr (ÉM - DK) - A Kisgyőr- ben nyaranta találkozó fafara­gók mindig „ottfelejtenek” va­lamit. Hol temetőkaput, hol kö­szöntőtáblát, gémeskutat, a tiszteletesék hétvégi házának feliratát, játszótéri mérleghin­tát, a Faluház mellett faragott kaput. Idén egy várat az óvoda udvarán...- Régi álmom volt, hogy a vasmá- 8zókákat valami szebbre, jobbra cseréljük ki - kezdi Grúz Attiláné, a kisgyőri óvoda megbízott vezető­je. - Elmondtam ezt a helyi polgár- mesternek, aki pedig szólt Laboda László miskolci fafaragónak, a mostani tábor vezetőjének. Ő örömmel vállalta, hogy megtervezi a várat. Pályázatokon nyertünk eszközöket, mászóhálót, kötélhág­csót, arra kértem Laci bácsit, eze­ket is gondolja bele a tervbe. Az anyagot megvette az önkormány­zat a mocsolyási erdészettől, akik - támogatva bennünket - jóval áron alul adták a fát. Azt már tudják az itt táborozok, úgy is készülnek, hogy senkinek nem nagyon lesz ideje a saját dol­gával foglalkozni. Hiszen évről évre valami közös alkotás születik - a faluért. Az önkormányzattól teljes ellátást kapnak, de talán ha ez nem így lenne, akkor sem kérné­nek egyetlen fillért sem a munká­ért. Eljönnek, együtt vannak a ba­rátok, és ezt mindennél többre be­csülik. Igazi kézműves tábor ez, az asszonyok sem „nyaralnak”, ők rongybabákat készítenek az óvoda részére. A sok kis új „babaiakéval” persze leginkább csak az ovisok ját­szanak majd, ezzel szemben a vá­rat a nagyobbak, a település nem óvodás gyerekei is használhatják.- Csak készüljön el addigra! - veti közbe huncut mosollyal Laboda László, a tervező. Az­tán megnyugtat, elkészül az már vasárnapra is.- Hat éve veszek részt a kisgyőri táborban - meséli a 68 éves Laci bácsi. Eddig Sze­gedi Miklós barátom vezette, ám most más elfoglaltsága mi­att engem kért meg a tábor irányítására. Több tábort ve­zettem az ország különböző helyein, sok köztéri játékot ké­szítettünk. Azokat többnyire Pé- terffy László tervezte, aki Mako- vecz Imrének szokott segíteni. Úgyhogy nem vagyok teljesen kez­dő ebben a témában. Tavaly voltam a tállyai fafaragó táborban is, amelynek vezetője, Kerékgyártó István javasolta, hogy tervezzek hintajátékokat, falovacskát, mada­rat. Ezekből is kihoztam néhányat „nyúzópróbára” az oviba... A szak- irodalom tanulmányozásával együtt közel egy hónapot foglalkoz­tam a vár tervezéssel. Amit eddig tudok játékról, faragásról, az ebben a munkában benne van. Itt a bizo­nyíték, hogy talán nem olyan rossz- mutat az építményre. Meséli, voltak kisebb viták, amíg kialakult a vár végleges for­mája.- Mindenki szeretné a magáét hozzátenni, hogy ne csak munkása, hanem alkotótársa legyen a nagy játéknak. Mire elkészül, rájövök, hogy én tulajdonképpen csak egy vázlatot csináltam. Ez néha fáj is egy kicsit, de végeredményben örü­lök, hogy kollektív munka lett. Arról még csak titokban gondol­koznak, hogy' a vár továbbfejleszt­hető, bővíthető. Ha akarják, csak egyetlen kis eleme lehet a mostani a később elkészülő hatalmas vár­rendszernek... * De nemcsak a vár jelzi majd az idei tábort. Készül egy szobor is, a kis­győri borhagyományokra utalva Pincemester címmel. A falu szélén köszönti majd az erre járókat. Frech Ottó budapesti szobrászé a terv, de többen segítenek neki. A kényszerpihenő (elromlott a fűrész) kicsit késleltette a munkát, de a vasárnapi avatóra elkészül így is a Pincemester.- Nem tanultam a szobrászatét, csak „játszom” a fával. Úgy szok­tam mondani, a fa állati kártevője vagyok. Bár fafaragóként szobrász­nak álmodom magam - mondja, pedig a fotók alapján kiderül: az or­szág sok településén található alko­tása. Nemcsak fa-, de kőszobrai is.- Mindennel foglalkozom, ami­hez nem értek... Megyek, ahova hívnak, csinálom, amit kémek. Ná­lam olcsóbban senki nem dolgozik, csak kosztra, kvártélyra van igé­nyem...- Akkor ez't le se írom, mert majd mindenhova hívják!- írja csak nyugodtan. Ráérek... Készül a Pincemester Fotók: Dobos Klára A piros bugyelláris Népszínmű az Akropoliszon Miskolc (ÉM) - Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris című művének főpróbáját tartják ma, szombaton, bemutatóját pedig holnap es­te fél 9-tól Miskolctapolcán az Akropolisz Sza­badtéri Színpadon. A Csillag Pál manipuláns őrmester elveszett bugyellárisa körül (is) for­gó történetet Bregyán Péter állította színpad­ra. A rendező annak idején maga is játszotta Csillag őrmester szerepét, akit most Kaszás Géza alakít. A további szerepekben Kulcsár Imrét, Csarnóy Zsuzsát, Horváth Zsuzsát, Ramocsa Emesét, Matus Györgyöt, Csapó Já­nost, Somló Istvánt, Ábrahóm Istvánt, ifj. Mucsi Sándort, Varga Gyulát, Kerekes Valit, Guzi Emesét és Szegedi Dezsőt illetve a He­gedős együttes tagjait láthatjuk. Csillag Pál (Kaszás Géza) és Zsófi (Csarnóy Zsuzsa), a háttérben Peták (Csapó János) Kézimunkák Putnok (ÉM) - A Bányász Nyugdíjas Klub tagjainak kézimunkáiból nyílik kiállítás júli­us 7-én, hétfőn este 6 órakor Putnokon a bá­nyatelepi művelődési házban. Téka Az ABC tői a Zsoltároskertig Eszenyi Miklós 1941-ben jelent meg Monoki István Magyar könyvtermelés a román uralom alatt 1919-1940 című kétkötetes munkája, mely­nek második részében a szerző a Romániában megjelent hírlapok és folyóiratok bibliográfiai adatait gyűjtötte össze 1940. augusztus 30- ával bezárólag. Kuszálik Péter vállalkozott a munka folytatására, hiszen ettől a dátumtól 1989. december 22-ig (a Ceausescu-diktatúra bukásáig) megjelent sajtótermékek adatait so­rolj a fel Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940-1989 című könyvében. Bár a címben Er­dély szerepel, a szerző ezt bővebben értelmez­te, ugyanis szerepelnek benne pl. az Erdély­ben megjelent német nyelvű lapok, vagy a Bu­karestben megjelent magyar nyelvű lapok is. A könyv sokkal kiterjedtebb információk­kal szolgál, mint egy egyszerű bibliográfia. A kötet elején található az ún. sajtótörténeti kronológia, mely 1940 és 1989 között mutatja be a sajtó életét befolyásoló történelmi, politi­kai és adminisztratív intézkedéseket, illetve a sajtóélet érdemleges történéseit. Ezután a szerkesztési elemekről olvashatunk, majd a munka fő része következik: a betűrendes cím­jegyzék, s ebben 690 féle sajtótermékről tud­hatunk meg adatokat. A lista az ABC-vel in­dul, mely 19676 és 1969 között jelent meg a kolozsvári Ady-Sincai Líceum diáklapjaként román nyelven. A sort (betúrendileg) az 1940 és 1942 között Zsoltároskert címen kiadott magyar nyelvű református hittérítő folyóirat zárja. Olvasható még jónéhány cím, ebből 1-2 kedvencemet szemezgettem: Asszonyok a Me­zőgazdaságban, A Begyűjtő Ügynökök Mun­kája, Cintarea Romániei (vagyis: Megének- lünk, Románia), Hódolat a Pártnak stb., de hát melyik szocialista országban nem jelen­tek meg hasonló című kiadványok?! A betűrendes felsorolás után találjuk a román-magyar helynévszótárt, majd a szak- beosztásos mutatót (pl. tudományos lapok: Er­délyi Jogélet, Korunk, Nyelv- és Irodalomtu­dományi Közlemények stb.). A következő feje­zetben kiadási hely szerint kereshetünk, tehát ha valaki azt szeretné megtudni, hogy Homo- róddarócon vagy Csíkszeredán milyen lap je­lent meg, akkor ide kell lapoznia. Ezt követi a román, német, szerb nyelvű társlapok, test­vérlapok mutatója, majd a névmutató. Kuszálik Péter könyve nemcsak értékes és alapos munka, hanem az Erdély-kutatás és a sajtótörténeti kutatás fontos műve. (Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyó­iratok 1940-1989. - Bp.: Teleki László Alapít­vány, Közép-Európa Intézet, 1996. -261 old.) Kanalas Otília Petró Mária Lakatos Terézia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom