Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
ÉM-hétvége III Július 26., Szombat ÉM-riport □ A bárányok Avagy: biotechnika Magyarországon (még) hallgatnak „Ide figyeljetek, kiónozottak! Azt mondták, ti nem is vagytok, nem tudlak benneteket megcsinálni. Na, ha a magyar nagyokosok nem ismernek el benneteket, menjetek csak fel a teherautóra a többi kos mellé, egyen meg benneteket a digó!” Hágen Ilona Suhan velünk az autó Mosonmagyaróvár felé. Mint egy giccses képen, az égen bárányfelhők, s a mező, mint egy nagy tükör, veri vissza azokat birkanyáj képében. Két juhász ül egy fa alatt, vigyázzák a juhokat, melyek oly egyformának tűnnek, mintha egyazon minta után gyúrta volna őket egy mindenható kéz. A kép gyorsan változik. A következő pillanatban világosbarnára festett tábla jelzi: Biotechnikai Állomás. Megérkeztünk. A kezdet A régi elhagyatott épületből Gergátz Elemér varázsolta a gondozott kert közepére a kétszintes, fehér vakolatos laboratóriumot 1983-ban. Mivel az induláshoz ötleteket sokat, de állami segítséget nem kapott, ezért szaporodásbiológusi fizetéséből és a tsz támogatásából kuporgatott össze asszisztensre és kutató munkatársakra valót. Nagy lelkesedéssel fogtak munkához, melynek eredményeképpen a bécsi állatorvosi egyetem műszereinek segítségével 1984-ben Közép-Európában elsőként itt születtek embriódarabolásból származó egypetéjű birka ikrek. Vagyis az első kiónok. — Legalább azon a szinten dolgoztunk, mint a skótok, akik létrehozták Dollyt, napjaink híres klónozott bárányát - dobja tollát az asztalra Gergátz Elemér. - Kezdetben az embrió szétvágásával, azaz embriószétosztással hoztunk létre birka kiónokat. Később sejtmag átültetéssel próbálkoztunk. A módszer nagyon egyszerű: a kívánt örökítőanyagot eltávolítjuk egy embriósejtből, majd ezt egy szintén örökítő anyagától - vagyis DNS-étől - megfosztott petesejtbe helyezzük, de előbb a petesejtből mikropi- pettával leszívjuk a sejtmagot, ennek helyére tesszük a donor génállományát. A gyakorlatban persze nem ment minden ilyen könnyen. Az esetek nagy részében ugyanis nem indult el a sejtosztódás a petesejtben. Az angolok ekkor rájöttek, hogy nem embriósejtből kell eltávolítani az örökítőanyagot, hanem olyan testi sejtet kell keresni, amit GO stádiumba, vagyis „ősi állapotba” lehet hozni. Tőlük teljesen függetlenül mi is így gondolkodtunk. Nekik volt pénzük arra, hogy különböző műszerekkel bármely testi sejtet ebbe az állapotba hozzanak, mi pedig a „szegény ember vízzel főz” elve alapján azokat a sejteket kerestük, amelyek már eleve ebben az állapotban vannak. Találtak is ilyet az újszülött bárány köldökzsinórjának kocsonyás anyagában, de ekkor már nem volt több pénzük a kutatásokat folytatni, le kellett állmuk a kísérletekkel. Az első visszautasítás- Az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz (OT- KA) nyújtottunk be pályázatot, de elutasították. Egyszerűen nem kaptunk pénzt a folytatáshoz. Tudom, hogy az OTKA kénytelen egyre kevesebb pénzből gazdálkodni, ezért nem sok jut a kutatások támogatására, de azért egy ilyen horderejű felfedezésre csak akad egy kis pénz! Máskülönben szerintem ebben az ügyben nagy szerepet játszott az irigység is, hiszen hogy képzeli egy kis vidéki állatorvos, egy jelentéktelen biológiai egység, hogy bá- j rányt klónoz, amikor más, agyonfizetett kutatók tökéletesen felszerelt laboratóriumokban képtelenek ezt megcsinálni! És így nemcsak nem engedtek kísérletezni, hanem még az eredményeinket sem ismerték el. Amikor megszülettek az első klónozott birkáink, mindent pontosan leírtam egy jelentésben. Erre érkezett egy elutasító vélemény, hogy ez lehetetlen, ezt mi nem tudjuk megcsinálni. Hiába írtam, hogy már megvarrnak, élnek, legelnek, azt a választ kaptam, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Olyan mérges lettem, hogy ütni-vemi tudtam volna. Ebben az időben küldtünk néhány tenyésztésre már nem alkalmas kost olasz exportra, én meg azt mondtam a birkáimnak: „Ide figyeljetek, kiónozottak! Azt mondták, ti nem is vagytok, nem tudlak benneteket megcsinálni. Na, ha a magyar nagyokosok nem ismernek el benneteket, menjetek csak fel a teherautóra a többi kos mellé, egyen meg benneteket a digó!” Fontos, nem fontos? Halkan surrogva csapódik be mögöttünk a lengőajtó. A mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem patinás épületének földszinti folyosóján egy jól fejlett szarvasmarha (pecus bubulum) csontváza fogad. A mellette lévő vitrinekben még jó néhány állat „mutogatja” hófehérre sikált csontjait. Ezzel mit sem törődve beszélget két diák a vitrinek melletti asztalkára könyökölve.- Mint már annyiszor, most is biztosan az önzés és a politika játszott szerepet abban, hogy nem figyeltek fel a magyar sikerekre, és nem engedték kibontakozni Gergátz tanár úrékat. Én örülök, hogy megismerhettem ezt az állati biotechnológiával foglalkozó állomást, ilyen csak kettő van az országban' Büszke vagyok a magyar klónozásra, bár az igazság az, hogy gazdasági szempontból nem látom jelentőségét - tárja szét kezét Szabó Ferenc ötödéves hallgató.- Nagyon érdekes dolog, bár szerintem korai még ezzel foglalkozni - szól közbe Wellesz Zoltán, szintén végzős diák. Szerintem ennek ma még nincsen konkrét jelentősége, még sok tíz évig vámunk kell, amíg valamilyen hasznot is látunk belőle.- Magyarországnak nem kellett a felfedezésünk, pedig nagy jelentőségű mind a tudomány, mind a gazdaság szempontjából - hajtja le fejét a profesz- szor, majd hirtelen felnéz. - Mondok példát mindkettőre. Maradjunk először a tudománynál! Ha valaki össze akar hasonlítani két állatcsoportot, tegyük fel, érzékenység alapján, akkor ha a két csoport genetikailag azonos, amit klónozással érhetünk el, kizárhat minden zavaró tényezőt a vizsgálat során. Nézzük a gazdaság szempontjából! Egy genetikailag első osztályú, vagyis „nagyteljesítményű” anyától létrehozok egy embriót. Ezt kettéosztom. Az egyiket beültetem egy tehénbe, a másikat mélyhűtőm. Megszületik a kis bika, amit több millió forint ellenében ivadékvizsgálnak. Kiderül, hogy ez egy első osztályú javító hatású” bika. És ez az állat nekem duplán megvan, hiszen a másik ott „didereg” a mélyhűtőben. Ha ez megszületik, azonnal használható szintén mint első osztályú bika, nem kell milliókért vizsgálni, hiszen a klón „testvére” ezen már átesett. Méljünk forintban is, ezt mindjárt értik az emberek. Ez; a bika „ad” nekem öt milliliter spermát, amit én négyszáz adagra osztok és mélyhűtők. Egy adag árát számolhatjuk 1500 forinttal, tehát a négyszáz adag ára 600 000 forint. Mutasson nekem valaki még egy ekkora értékű, durván ötgrammos mezőgazdasági terméket! Még az arany is kifutógyerek ehhez képest! A második visszautasítás- Az állattenyésztésben van egyfajta „férfi-centrikus” szemlélet, ami annyit jelent, hogy inkább a hím állatokra, azok génállományának javítására koncentrálnak - dől hátra székében Gergátz. - Csakhogy véleményem szerint az öröklött tulajdonságokat nem fele-fele arányban kapja az utód a szülőktől, hanem magasabb arányban örököl az anyától, ugyanis a petesejt is tartalmaz örökítő anyagokat. Ezt szeretném szintén klónozással bizonyítani az állattenyésztésben, de nem hagyják ezt sem. Az OTKA-hoz nyújtottam be pályázatot. Elutasították. Az egyik bíráló azzal érvelt, hogy ebben nincsen semmi új, majd néhány mondattal később azt írta, hogy abszolút bizonytalan utakon indulok. Akkor most új, vagy nem új? Ráadásul fel volt háborodva, hogy 17 millió forintot mertem rá kérni három évre. Ebből az összegből 4 millió múszervásárlásra, a többi takarmányra, gyógyszerre, a kutatók fizetésére kellett volna. A bíráló szerint ezt a kutatást 1,7 millió forintból is meg lehetne csinálni. Mit gondol, hörcsöggel dolgozunk, vagy fehér egérrel?! Persze, nem nehéz visszakapni egy pályázatot, ha olyan ember bírálja, aki közvetetten, vagy netán közvetlenül maga is érdekelt a témában. Három ember bírál el egy beadványt, ha ebből kettő nem támogatja, visszautasítják azt. Ahhoz, hogy bebizonyítsam az igazam, ki kell mennem külföldre?! OTKA, csak tárgyilagosan Felvetett kérdéseire az alábbiakat válaszolhatom: ad 1. Az Országos Tudományos Alapprogramok Bizottsága nyílt pályázati rendszerben ítéli oda az alapkutatásokra a támogatást. A beérkezett pályázatokat a bíráló testületek a következő főbb szempontok szerint minősítik: - a pályázati téma alapkutatás jellege, tudományos jelentősége, újszerűsége, - a várható eredmények, - a kutatás személyi feltételei, - a kért támogatás pénzügyi realitása, - az eddigi tudományos eredmények (publikációk, hivatkozások), - a lezárult OTKA kutatások során elért eredmények. A szakzsűrik a beérkezett pályázatokat opponenseknek küldik ki bírálatra. Az opponensi vélemények alapján a zsűrik rangsorolják a pályázatokat és javaslatot tesznek támogatásukra. A szakterületi kollégiumok a zsűrik javaslatai, valamint a rendelkezésre álló keret figyelembevételével döntenek a pályázatok támogatásáról, amelyet az OTKA Bizottságnak megküldenek megerősítésre. ad 2. Dr. Gergátz Elemér 1996-ban „Az anyai hatások vizsgálata biotechnológiai módszerek segítségével juhokon” címmel adott be pályázatot az OT- KA-hoz. Ennek elbírálása az ad 1. pontban leírt, eljárás alapján történt. A bizottság 1997. január 14- én meghozott döntése értelmében ez a pályázat nem kapott támogatást. Az elutasítás indoklását a professzor úr megkapta. ad 3. Arról az eljárásról, miszerint hárman bírálnak egy pályázatot és ha ebből ketten nem támogatják azt elutasítjuk a beadványt, nincs tudomásunk. Tisztelettel: Gilyén Elemémé, az OTKA Iroda ügyvezető igazgatója Külföldi „lesipuskások”- Főleg a nyugati, de a japán intézetek is figyelik a magyarországi tudományos életet, és annak a kutatónak, aki itthon anyagi gondokkal küzd, beígérik a fizetése többszörösét, ha kimegy és nekik dolgozik. És elhiheti, hogy csak a legjobb kutatókat keresik meg. Tettek már ajánlatot a velem dolgozó doktornőnek is. Azt mondták a németek, hogy ők bizony elviszik. Na, mondom, majd megtudjátok, hogy mit visztek, a doktornőt nem, az biztos.- Amíg ez a kutatóállomás működik, addig én innen nem megyek el, nem hagyom cserben a kutató- csoportot - néz fel a mikroszkóp mögül a doktornő. - Amikor kiderült, hogy már az egyetem sem tud minket segíteni, kénytelenek voltunk megválni egy állatorvostól és egy biológus is elment. így jelenleg az állomáson tizenhármán dolgozunk, és ebbe már a takarítónőt is beleszámoltam. De a nehézségek ellenére is kellemes, családias hangulatban folyik a munka. Ez is egy ok, amiért nehéz lenne megválni ettől az állomástól, és már csak azért is maradok, mert itthon Magyarországon vannak a „gyökereim”. Még a nevem is: Gyökér, Gyökér Erzsébet.- Engem is hívtak Amerikába egy ehhez hasonló intézet vezetőjének - mosolyodik el a professzor. - Azt ígérték 70 000 dollárt játszva kereshetek. Rájuk néztem nevetve, erre azonnal rávágták, hogy ennél sokkal többet is kaphatok. Azt hitték, hogy a pénzt keveslem, pedig én azért kuncogtam, mert tudtam, hogy nem megyek el, bármennyit ígérnek. Ez olyan biztos, .minthogy itt van a szemüvegem az asztalon. Mert ha elmegyek, ebből a kutatóintézetből nem lesz semmi, mire visszajövök. Most is bérmunkából tartom fent az állomást. Idén januártól megszűnt volna, ha nem kér meg minket a kanadai Chromos cég, hogy végezzünk számukra génmanipulációs kísérleteket. Sikerült tehát megmenteni az állomást, a szomorú csak az, hogy a kutatási eredmények Amerikáé és nem Magyarországé lesznek. A feladatunk egy mesterségesen előállított mini kromoszóma segítségével a génátültetés hatékonyságának fokozása. Ha ezen az úton sikerül genetikailag kiváló állatot létrehoznunk, akkor azt klónozni kell majd, így ennek a kutatási ágnak is sikerült a közelében maradnunk. A mesterséges mini kromoszóma létrehozása hatalmas dobás és előrelépés a genetikában. És most figyeljen: aki a világon először előállította, aki „tisztította” és aki most használja, mind a három ember magyar. Az egyik Szegeden dolgozik, a másik Kaliforniában, a harmadik itt ül ön előtt.- Hadlaczky Gyula állította elő ezt a kromoszómát, és mivel a magyar kutatás nem ismerte fel ennek jelentőségét, kénytelen volt eladni külföldön. Bár az is igaz, hogy ez a felfedezés annál nagyobb jelentőségű, és több pénzt igényel, mint hogy ezt egy kis ország teljes egészében finanszírozni tudja. De hogy ekkora az érdektelenség, ez bizony több mint szomorú. Semmi sem lehetetlen- Olvasgattam a Nature folyóiratot és egyszer csak megakadt a szemem egy cikken, amelyben azt írta a kutató, hogy neki sikerült előállítania egy kimé- rát, vagyis két különböző fajtához tartozó állatból csinált egy harmadikat. Mindezt 1984-ben. Nem hittem el, biológiai lehetetlenségnek tartottam, hogy egy szervezeten belül két különböző kromoszómaszámú sejtpopuláció éljen együtt. A mitológiában rendben van, hogy a kentaur innen ember, onnan ló, na de a biológiában?! Addig motoszkált bennem ez a téma, amíg azt nem gondoltam: miért ne próbálnánk meg mi is megcsinálni?- Némi kísérletezés után sikerült embriófelezéssel, klónozással két különböző fajtájú juhból egy harmadikat csinálni, ami félig ilyen volt, félig olyan. Ezen fellelkesülve próbálkoztunk két különböző fajhoz tartozó állatot - kecskét és juhot — „összekeverni”. Hosszú sikertelenség után egyszer csak jött az egyik juhász, hogy igazán nem akar felidegesíteni, de született egy olyan bárány, amilyet ő még életében nem látott. A birka ugyanis mekeg. Megcsináltuk! - mutatja büszkén az állat fényképét a professzor. - Egészséges volt, minden rendben volt vele, az egyetlen baj az volt, hogy bárány anyukájával nem tudott kommunikálni, így egy idő után megnémult, de ettől függetlenül 6 és fél érig élt. Bár csupán kíváncsiságból hoztuk létre, jó szolgálatot tett a génátültetések és különböző gyógyszerek hatékonyságának vizsgálatánál is. A fényképet, melyről egy kecskefejű és -lábú birka néz bambán a kamerába, gondosan visszaakasztja a folyosó falára, oda, ahol az udvarról belépő azonnal észreveszi. Bárány után ember? A Nature egyik februári vezércikkéből: „...valószínű, hogy emberek klónozása felnőttek sejtjeiből mától számítva... tíz éven belül megvalósítható lesz.”- Elvileg nem lehetetlen - ráncolja össze homlokát a doktor -, de fölösleges ilyen jóslásokba bocsátkoznunk, hiszen az állatkísérletekben is csak háromszázalékos a születési arány. Nem vagyok híve az ember klónozásának, ha lehetőségem lenne rá, akkor sem próbálkoznék vele, mert nincs értelme. Egyébként nem lehetne tökéletes másolatot létrehozni, mert a lélek nem kopírozható. Amerikában Clinton elnök törvényben tiltatta az emberek klónozását célzó kutatásokat. Magyarországon törvényjavaslat született az állatok „másolására” vonatkozólag, az ember klónozását még törvény nem tiltja.- De nem is csinálja senki, mivel én nem próbálkozom vele — mosolyodik el hamiskásan a profesz- szor, más pedig úgysem tudná megcsinálni! Suhan velünk az autó hazafelé a késő délutáni napsütésben. Mint egy giccses képen, az égen bárányfelhők, s a mező, mint egy nagy’ tükör, veri vissza azokat birkanyáj képében. Két juhász ül egy fa alatt, s vigyázzák a juhokat, melyek oly egyformának tűnnek, mintha egyazon minta után gyúrta volna őket egy’ mindenható kéz. A két juhász lassan felém fordul. Milyen egyformák! Mintha egyazon minta után gyúrta volna őket egy’ mindenható kéz™
