Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

1997» JÚLIUS 25,« PÉNTEK Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 D Amerikai ruszin a magyaroroszoknál Múcsonyban járt Paul Robert Magocsi, kanadai professzor Magocsi professzor a múcsonyi múzeumban Post-Mail-Art Hajdúszoboszló (ÉM) - Második alkalommal rendezik meg a Nem­zetközi Post-Mail-Art Biennálét Hajdúszoboszlón. A kiállító „küldeményművészek” között szá­mos külföldi és magyar alkotó sze­repel. A magyar művészek sorában találjuk a miskolci Urbán Tibort és Vass Tibort is. A tárlatot ma, pén­teken este 7 órakor Hann Ferenc művészettörténész nyitja meg a Szoboszlói Galériában. Szkéné-műhely Budapest (ÉM) - Nemzetközi nyá­ri tánc- és mozgásműhely-tanfolya- mot hirdet - 12. alkalommal - a Budapesti Műszaki Egyetem Szké­né Színháza augusztus 1. és 14. kö­zött IDMC ’97 címmel az egyetem központi épületében. A rendezőség vidékiek számára mérsékelt áron diákszállást biztosít. Bővebb infor­máció az (1) 463-2451-es, vagy a 463-3741-es telefonszámon kérhető. Charlie-koncert Charlie-koncert lesz ma, pénteken este 9 órától Miskolcon a műjégpá­lyán az Ady Endre Művelődési Ház rendezésében. A lemezbemutató koncerten az ismert régi slágerek méllett elsősorban az Annyi min­den történt című új lemez dalai csendülnek majd fel. Az est sztár­vendége a régi-új kedvenc, Cserháti Zsuzsa lesz. A koncertet rossz idő esetén a sportcsarnokban tartják. Múcsony (ÉM) - A Múcsony község történetét bemutató gyűjtemény január végén nyílt meg, egyelőre a helyi kultúrház pincéjében látható. Később sze­retnének méltóbb helyet talál­ni az értékes anyagnak. Ám így is sokan tudnak róla, sokan ke­resik fel a ruszinok lakta tele­pülés múzeumát. így például nemrégiben Paid Robert Mago­csi, a Torontói Egyetem pro­fesszora, világszerte ismert ru­szin-ukrán filológus és törté­nészjárt itt.- A professzor amerikai ruszinnak vallja magát - kezdte beszámolóját a professzor látogatásáról Filkohá- zi Zoltán, a Magyarországi Ruszi­nok Szervezetének alelnöke. - A vi­lág ruszinságkutatását igyekszik összefogni. Kutatói munkássága során a magyar történelmet is szüntelenül tanulmányozta, hiszen a „magyarorosz” népesség történe­te és kultúrája csak ez alapján ért­hető meg. Az 51 éves professzor szülei egy kárpáti ruszin faluból vándoroltak ki. A borsodi településre a ruszin­oktatás bevezetése miatti kíváncsi­sága hozta, hallott erről valahol. Múcsony a törökdúlás után zöm­mel ruszin népességgel települt új­já 1728 tájékán. Ezt a kultúráját azóta is megszakítás nélkül őrzi. A kanadai vendéget a Jobbágy család fogadta, amelynek minden Miskolc (ÉM) - Művelődő-tanuló felnőttek: öröm, érték, felelősség címmel hirdet pályázatot 18 éven felülieknek a Magyar Népfőisko­lái Társaság. A pályázóktól azt váiják, hogy naplót írjanak tanu­lási, művelődési élményeikről. A pályamunkák tartalmazhatják az iskolarendszerű felsőoktatás, az esti és levelező tagozatos főiskolai és egyetemi oktatás, a felnőtt szakképzés, a munkaerőpiaci kép­zés, valamint a kötetlen jellegű tagja, még az unoka is a falu ősi nyelvén beszélgetett a professzor­ral, aki magyarul ugyan nem tud, de olvassa Jókait és érti Bartókot. Magocsi professzor persze mások­kal is beszélgetett, sokakat ő szólí­tott meg, talán hogy meggyőződjön a múcsonyi hagyomány egyedisé­géről. A professzor felkereste a múcso­nyi múzeumot is, ahol megnézte a dombvidéki (homyicai) görög kato- likusság hagyományos, de ma is élő kultúráját bemutató gyűjte­‘ közösségi és egyéni művelődés ta­pasztalatait, tanulságait. A 2-10 oldalas beadványban - amely le­het napló, eseménytörténet, vallo­más — szerepelnie kell a válasz­tott művelődési tevékenység céljá­nak, módjának, tananyagának, valamint személyes vallomások­nak, véleményeknek, eredmé­nyeknek. A munkák az elmúlt hét év bármely szakában történtekről számolhatnak be. A pályaműve­ket december 31-ig a következő ményt. A kollekció napról napra gazdagodik, sokan ajánlották fel a helyiek közül is azokat a tárgyai­kat, melyeket odaillőnek gondol­tak. Ruszinul, magyarul, angolul, németül megjelent ruszinisztikai művek, helytörténeti kiadványok is vannak a múzeumban, ezekbe bele is olvasott a kanadai vendég. Meg is jegyezte, hogy nagy segítséget je­lenthetnek a kötetek a helytörténe­ti oktatáshoz. Amint a professzor könyvei is, amelyek szintén megta­lálhatók a múzeumban. címre lehet beküldeni: Magyar Népfőiskolái Társaság, 1011 Bu­dapest, Corvin tér 8. A gépelt, vágj' olvasható kézírással papírra vetett pályázatokhoz külön borí­tékban kell mellékelni a szerző nevét és címét. A külső borítékra a szervezők kérik ráírni: Művelő­dő-tanuló felnőttek: öröm, érték, felelősség. A munkákat írókból, közműve­lődési szakemberekből álló bizott­ság 1998. március 15-ig bírálja el. MNT-pályázat: öröm, érték, felelősség A televízió nem szülőpótló Beszélgetés Miklós-Dienes Lídia gyermekpszichológussal Vanó Zsuzsa Miskolc (ÉM) - A televíziót nem lehet egyértelműen ká­rosnak kikiáltani, hisz a XX. század nagy találmánya, amit nem az ember helyett, hanem az emberért találtak ki. A szünidőben megnő azon gyere­kek száma, akik idejük nagy részét a televízió előtt töltik - más nyári program hiányá­ban. A szülőket és a közös csa­ládi programot nem pótolhatja a készülék. A túlzott és nem megfelelő televíziózásról Mik­lós-Dienes Lídia gyermekpszi­chológussal beszélgettünk. • Nyilvánvaló, hogy a televíziós társaságok nyáron különösen szá­mítanak a gyerekek érdeklődésé­re. Ezért is adnak le sokkal több műsort számukra ebben az idő­ben. Ám a tévézés hatása teljesen attól függ, hogy ki nézi, milyen elő­zetes ismeret és élményanyaggal. □ Miért tesz különbséget a között, hogy ki nézi a műsorokat? • Fontos tényező, hogy a gyere­keknek milyen egyéb élmény­anyaga van, olyan gazdag él­ményvilága van-e, amit nagy ér­zelemtöltettel kapott a szülőktől. Ha igen, akkor másként látja a műsorokat. Másként dolgozza fel a látottakat, és a tévét is tudja úgy nézni, hogy ne legyen anya­pótló. Úgy vélem, hogy a legegy­szerűbb természeti látvány, illet­ve egy televíziós adás is adhat olyan maradandó élményt, mint egy-egy drága tábor. Adott eset­ben a tábor is tekinthető anyapót­lónak, és az legalább olj'an rossz, mint a túlzott televíziózás. □ Mikor hat károsan a gyerekekre a televízió? • A televíziót azért nem tudom káros hatásúnak kikiáltani, mert a XX. század nagy találmánya, amit nem az ember helyett, ha­nem az emberért találtak ki. So­kan azonban önmaguk helyett kí­nálják fel a gyerekeknek, ami már káros és rossz. Ha csak a té­vé van programon, félő, hogy el­szürkül, elfakul a gyerek. Sajnos, gyakori, hogy a szülő túlhajszolt, tárgyiakban akar maximalista lenni. Pedig a gyerekekre időt kell szakítani. Amit a közös játék­tól, a közös kirándu­lásoktól kap a gye­rek, az nagyon befo­lyásoló. Értelmes el­foglaltságot kell ajánlani számukra. A gyerek mindig ta­lál olyan dolgot - sokszor a tévé hatá­sára -, ami érdekli, és amivel segítségé­re is van a szülőnek. Előfordul, hogy meglepetésként főz valamit, lehet, hogy többe kerül, mintha mi csináltuk volna, mégis megéri. A lé­nyeg az, hogy ked­vet érezzen hozzá, és kipróbálja ön­magát. □ Nagy Andor egri médiapedagógus ír­ja könyvében, hogy a televízió esetenként neurotikus tüneteket válthat ki a gyerme­kekből. Valóban elő­fordulhat ilyen eset? • Úgy gondolom, hogy ez a legtöbb esetben sarkított megállapítás. Maga a televízió - mint a XX. század nagy vívmánya - nem lehet neu­rotikus hatású. Viszont minden­ből a túlzottan sok, vagy más he­lyett való alkalmazása neuroti- zálhat. Ha például a szülő fáradt, depressziós, rosszkedvű, és nem tudja szeretetét a megfelelően ki­mutatni gyermeke felé, leülteti őt a tévé elé, hogy figyelmét elterel­je. Ez mór neurotizálhat, de ez nem a televízió, hanem a szülő hatása. □ Előfordulhat-e a tévénézés hatá­sára regresszió, azaz egy megadott fejlődési szintet elért gyerek a gya­kori tévézés hatására visszaeshet-e egy alacsonyabb fejlődési szintre? • A televíziótól magától nem. Csak akkor áll be regresszió, ha valami történik az életében, vagy mondhatnám inkább, valami nem történik az életében, aminek tör­ténnie kellene. Ha nincsenek kö­zös családi beszélgetések, ha nem lehet elmondani az élményeket és megbeszélni a tévében látottakat. Fontos a feldolgozás szempontjá­ból a gyerekeknek, hogy beszélje­nek a látott filmről, az olvasott könyvről, vagy egy közösen meg­hallhatott zeneműről. □ Vannak olyan gyerekek, akik a televízió bűvkörében élnek... • Igen, sajnos vannak. Ezek a gyerekek nem tudnak másról be­szélni, csak ezen élményeikről, s csak ezen a témán keresztül lehet velük kontaktust teremteni. □ Hogyan lehet ezt kiküszöbölni, mi a szülők feladata? • A szülőnek lehetőséget kell te­remteni az együttlétekre, a közös élményszerzésre. És ezt nem csu­pán drága táborokban, tengerpar­ton lehet szerezni, hanem akár a Garadna-völgyben is. Tudni kell két gyufásdobozzal vagy egy zseb­kendővel is úgy játszani, hogy azt ne lehessen elfelejteni. A szülő el­sődleges feladata a mindenkori ér­deklődés a gyermeke iránt! Per­sze, a tévében látott erőszakos cselekedetek látványa, minden agresszivitás, amit a gyerekek elé tálalnak, felelősséggel jár. Ez a felelősség pedig elsősorban a szü­lőé, aki engedi nézni a műsort. Gondolok itt arra is, amikor a me­sében a macska - csupán viccből - palacsintasütővel fejbe veri az egeret... Ám az ilyen műsorok megnézése után is a legfontosabb az érzések megfogalmazása. Ha a gyerek nem tudja önmagától meg­tenni, akkor a segítségére kell len­ni. Rá kell kérdezni, esetleg el kell mondani helyette, hogy később már önmagától is ezt tegye. A televízió vonzásában Fotó: Dobos Klára Apropó Mézes mackó Dobos Klára Na mit szólsz, Mackó? Vagy nem jártál mosta­nában könyvesbolt felé? Nézz szét, ha ráérsz! A, ne légy már ilyen csekélyértelmű medve- bocs: szó nincs arról, hogy a rólad szóló zseniá­lis Milne-mesét adta volna ki újra valamelyik ki­adó. De ne félj, valahol biztos megvan még min­den családban a nagypapa által agyonnyúzott kötet, nem kell generációknak felnőni nélküled. Meg időnként csak felbukkansz a boltokban is. Persze, igazad van, milyen nemzedék lenne már az, amelyik nem tudja, hogyan álcáztad kicsiny fekete felhőnek magad, hogy megtéveszd a mé- heket, hogyan szorultál be mézevő-mohóságod miatt Nyuszi kuckójába, hogyan vittél Füles szü­letésnapjára egy üres csuprot... Vagy lehet, hogy egy nemzedék már kimaradt? Ne szomorkodj, az Füles dolga. Egyébként én sem hiszem! Csak a könyvesbolt miatt gondol­tam. Tudod, mihez adod most a neved? Mici­mackó jógakönyvéhez - kezdőknek. Jó, jó, az könnyebb, mintha haladó lenne. De azért így is rendesen kifacsarnak. Lótuszülés, teveállás... Ne légy nagyképű, nem tudnád megcsinálni. És egyébként sem tudom, miért kellene neked jógázni?! Aki ezt kitalálta, az-ne haragudj, de - nem olvasott téged. Amikor a Tao „természetrajzáf mutatta be raj­tad valaki, jó ötletnek gondoltam, ahhoz töké­letes alany voltál. Mikor a 12 mézescsupor „hívó hangját" hallgatva találsz haza, igen, az a Tao-filozófia... Aztán megjelent a „szakács- könyved". Én azt hittem, te csak a mézet szere­ted. Tényleg, mi a véleményed például a na­rancsos kacsáról? Most miéit húzod a szád?... És azt tudod, mit jelent, hogy menedzser? Hogyne lenne közeid hozzá! Hiszen már lát­tam olyan könyvet is, amelyben te tanítod az olvasót a menedzserség alapjaira. Nyugi, nem kell menned a Holdra, a menedzser nem egy űrrepülő. De most nem magyarázom el, miről van szó, mert éppen írok. Ne félj, nem valami újabb rólad szóló „remekművet". Hanem üze­netet a szerzőknek, kiadóknak, hogy mindent, amit rólad tudni kell, azt Milne már megírta. Ugye, csacsi öreg medve, megelégedhetünk ennyivel?! Magánénekesek Bogács (ÉM) - Mura Péter karnagy és László Margit operaénekes vezette a bogácsi magán­énekesi tábor. Bár a tábor időpontja egybeesett a mályki nagy operatáborral, mégis mintegy harmincán választották a bogácsi kurzust. Ti­zen Lengyelországból, a katowicei zeneakadé­miáról érkeztek, Michalina Growiec, az akadé­mia énektanszak-vezetőjének kíséretében. A tíz nap alatt öt sikeres koncertet adtak a résztve­vők a helyi művelődési házban, illetve a Fogad- Lakban. Ä zárókoncertet tegnap este tartottók. _Téka Miskolc 554 Brackó István A városnév után biggyesztett számnak semmi köze az „avasalji metropolis” históriájához. Il­letve csak annyi, hogy a Tájak-Korok-Múzeu- mok Kiskönyvtára sorozatának 554. kötete Miskolcról szól. Ezt az egyharmadszáz oldalas füzetet nemcsak a bámész és mindenre rácso­dálkozó idegen, hanem a helyismerettel ren­delkező bennszülött is haszonnal forgathatja. A térképek és az információk frissek. Sze­repel benne például a januárban megnyitott, újjávarázsolt népkerti Vigadó is. A három­nyelvű aláírással közölt képek jellegzetes épületeket, tájakat mutatnak, s az olvasó akaratlanul is rádöbben: nem is olyan csúnya ez a város. A rövid, pontos ismertetők a bot­csinálta helytörténész lokálpatrióták számára is szolgálnak újdonságokkal. A legnagyobb harang súlya 53 mázsa, a református Kakas­templom tornyában található, s Bató Eszter emlékére kondul. A mindszenti templom tor­nya Ferenc József adományából 1864-ben ké­szült el. Az avasi torony betontüskéje 72 mé­ter magas... Érdekes, hogy a két háború kö­zötti Miskolc egyik legjobb adófizetője Weid­lich István, akinek makacssága miatt át kel­lett tervezni a lillafüredi Palotaszállót, egy bécsi drogériában, Schwarzer Hundban kezd­te a szakmát. Innen hát a titulus, a Fekete kutya, amely névvel jeles fuszerkereskedést njdtott Miskolcon. A település sokféle állandó jelzője (vasipari fellegvár, kereskedőváros, di­ákváros) mellé még egy, a „tüzes” is odakí­vánkozik. Ugyanis sokszor pusztított itt a láng: leégett templom, színház és malom. Az elegáns hasznos bedekker dicséri a szerzőket (Veres Lászlót és Viga Gyulát), a szerkesztőket (Dercsényi Bélát és Ignácz Ér- zsébetet), a fotósokat (Kulcsár Gézát, Valent Edét), valamint a lektor Dobrossy Istvánt. A minimonográfia 6000 példányban készült, de ha szükséges, két héten belül újranyomják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom