Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-12 / 161. szám

1997- Július 12., Szombat Kultúra ÉSZAK-Magyarország 5 □ Somodi tábor Somodi (ÉM) - A Csémadok Kas- sa-környéke Területi Választmá­nya és az Országos Választmánya 16. alkalommal rendezi meg a So­modi Művelődési Tábort. A szer­dán kezdődött és a következő hét szerdájáig tartó programok gerin­cét a kézműves foglalkozások ad­ják. Az érdeklődők megismerked­hetnek a nemezelés, a gyöngyfű­zés, a batikolás technikájával, a képzőművészeti csoportban ugyancsak az érdeklődők igényé­nek megfelelő foglalkozásokat szerveznek. A kézműves foglalko­zásokat a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ munka­társai vezetik. De érkeznek más magyarorszagi városokból is elő­adók a somodi táborba. így példá­ul az encsi Közművelődési Intéz­mények munkatársai vetélkedőt szerveztek, ma, szombaton este a Debreceni Ütőegyüttes mutatko­zik be, vasárnap Papp Sándor deb­receni gitárművész ad koncertet, hétfőn Bodnár Mónika, a Gömöri Múzeum igazgatója Etnikai és val­lási viszonyok alakulása a Bódva völgyében címmel tart előadást, és többször bemutatkozik a kazinc­barcikai Kincs bábcsoport is.. A piros bugyelláris Miskolctapolca (ÉM) - Csep- reghy Ferenc A piros bugyelláris cí­mű népszínművét a Színházi Páho­lyok Társasága szervezésében, Bre- gyán Péter rendezésében mutatták be a tapolcai Apropolisz Szabadtéri Színpadon. Az előadások szomba­ton és vasárnap az eredetileg meg­hirdetettől eltérően, nem este fél Sí­kor, hanem - tekintettel a korán fekvőkre, az éjjel nehezebben közle­kedőkre - délután 4 órakor kezdőd­nek. A gyerekek számára kedvez­ményes áron lehet megvásárolni a jegyeket. Felevideó Miskolc (ÉM) - Újra indul a Fele­videó Klub július 15-től Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tár Gyermekkönyvtárának szün­idei programjaként. A klubfoglalko­zásokon a résztvevők feldolgozzák az iskolákban kiadott kötelező és ajánlott irodalmat olvasmánynap­lók segítségével, valamint a köny­vekből készült film és animációs változatok megtekintésével. A mű­veket pedagógusok irányításával beszélik meg a tanulók. A foglalko­zások augusztus 15-ig minden ked­den és csütörtökön délelőtt 10 óra­kor kezdődnek, a jelentkezés felté­tele a könyvtári tagság. A „menet­rend” szerint a Huckleberry Finn kalandjai című művet július 15-én, a Kőszívű ember fiait július 17-én, a Robinson Crusoe-t július 22-én, a Mesék Mátyás királyról címűt könyvet július 24-én, a Vukot. és a János vitézt július 29-én, a Pál ut­cai fiúkat július 31-én, az Egri csil­lagokat augusztus 5-én, a Tüske­várt augusztus 7-én, a Lúdas Ma­tyit augusztus 12-én, a Robin Hood című könyvet pedig augusztus 14- én beszélik meg a résztvevők. Zenés Balassi Miskolc, Esztergom (ÉM) - Ba­lassi Bálint, a magyar reneszánsz költő-katonájának élete ihlette meg a Rossa László - Mészöly Gábor szerzőpárost. A Balassi című zenés történelmi játék ősbemutatóját csü­törtökön az Esztergomi Várszín­házban tartották. Balassit Mihályfi Balázs alakítja. Az Anna-versek múzsáját, Lo- sonczy Annát Gregor Bernadett formálja meg. Dobó Jakabot Den- gyel Iván, Dobó Krisztinát Németh Zsuzsa, Balassi Andrást Mihály Pál játssza. Monteverdi szerepében Nagy Ervin lép színpadra. Áz elő­adást Iglódi István rendezte. A díszlet- és a jelmeztervek Mayer László munkái. A produkciót láthatják a Gyulai Várszínház néző is július 17-én, il­letőleg júliusl8-án. A Budavári Nyári Esték keretében augusztus 10-én tűzik műsorra a Hadtörténe­ti Múzeum díszudvarán, majd a pe­dig a augusztus 17-én és 18-án este 8 órától - a miskolci Kulturális Me­nedzser Iroda meghívásának kö­szönhetően - Diósgyőri várban is játsszák a Balassi című zenés tör­ténelmijátékot. Személyre szóló táborozás Az idén is a Váci Mihály Gimnáziumban rendezték be a műhelyeket Encs (ÉM - Hl) - Nem művésze­ket akarunk képezni, minden­kivel saját tehetsége és tudása szerint foglalkozunk, személy­re szóló tanácsokat adunk - foglalta össze az idei encsi kép­zőművészeti alkotótábor lénye­gét Mezey István grafikus, a tá­bor művészeti vezetője. Az alkotótábor hetven résztvevője öt szekcióban dolgozik. A legked­veltebb a grafika, a festő és rajz, de a fotó és a kerámia csoportba is jelentkeztek a fiatalok. Természe­tesen a szekciók átjárhatók, nem kötelező az előre megjelölt terüle­ten maradni. Akár az összes mű­fajt kipróbálhatják a résztvevők. A grafika szekcióban a rézkarc­nyomást is tanulmányozhatják, amire még a főiskolán is ritkán nyílik alkalom, tudtuk meg Mezey Istvántól.- Nem művészképzést folyta­tunk, a szekcióvezetők'mindenkivel saját szintje szerint, egyénenként foglalkoznak, segítenek az alapok elsajátításában, a szakmai ismere­tek megszerzésében. Csiszolják a technikai tudást, a szemléletmódot. A résztvevők között, akadnak fel­nőttek, sőt még nyugdíjasok is, de többségük diák, középiskolások. Vannak, akik pusztán alkotni vágynak, másokat a felvételi köve­telmények érdekelnek. A kéthetes tábor alatt számos témagyűjtő kirándulást is tesznek az alkotók. A környékbeli települé­seken, Hejcén, Boldogkóváralján, Árkán, Mogyoróskán, Regécen, Szanticskán gyűjtött élmények nemcsak az ország távolabbi része­Fotó: Farkas Maya iről érkezetteknek, de az encsi, szikszói, barcikai, miskolci résztve­vőknek is fontosak lehetnek.- Egy-egy kirándulás után min­denki megbeszéli az ötleteit a szek­cióvezetővel, utána kezdődhet a munka. Van úgy, hogy éjfélig is dolgoznak. A tábort július 18-án a Városi Galériában rendezendő kiál­lítás zárja, a résztvevők hét-nyolc munkát mutatnak be. És amikor haza mennek, mint a művésztele­peken megszokott, az alkotók két munkát itt hagynak. Ezeket a me­gye néhány helyén be szeretnénk majd mutatni. Az alkotások azonban később sem kerülnek dobozokba, Encs in­tézményeiben kapnak helyet, fűzte hozzá Kérési Tibor, az encsi Köz­művelődési Intézmények igazgató­ja, a tábor szervezője. Egy szezon - három díj „Ha elégedett lennék, miért lépnék estéről estére színpadra?!" Vida Péter, a miskolci színház művésze Szabó Virág Miskolc (ÉM) - Vida Péter egy évvel ezelőtt kapta kézhez dip­lomáját a színművészeti főisko­lán. A Miskolci Nemzeti Szín­házban töltött első évadja so­rán több szerepben kipróbál­hatta magát. Azt pedig, hogy mennyire sikeres volt az indu­lás, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az idei évadzáró tár­sulati ülésen három dijat is át­vehetett. O lett a legjobb szí­nész és epizodista, azonkívül megkapta a helyi rádiós újság­írók díját is. □ Melyik kategóriába sorolná ma­gát, azok közé, akik mindig erre a pályára készültek, vagy valamilyen esemény hatására kezdtek vonzódni a színpadhoz? • Ha választani kell, inkább az el­sőbe. Bár bennem sosem volt olyan tudatos elhatározás, racionális döntés, hogy ezt akarom csinálni. Valahogy minden erre vitt. Gyer­mekkorom óta szerettem szerepel­ni. Mint minden gyermeket, engem is elsősorban a humor fogott meg. Középiskolában - a miskolci Her­man Ottó Gimnáziumba jártam - ez egyre tudatosodott bennem. Ot­tani életemben meghatározó szere­pe volt az akkori igazgatónőnek, Kovács Mariannának. 0 különös érzékkel rájött, ki az, akinél a „másság” múló rosszullét, spontán lázadás, és kinél gyökeredzik mé­lyebben. Ez utóbbiaknak megadta a lehetőséget arra, hogy próbálgas­sák magukat, kibontakozzanak. Felismerte, hogy ami másnak leg­feljebb az „egyéb” szórakoztató ka­tegóriába tartozik, nálam az a „fő”. Voltak tanárok - köztük Kupcsik Sarolta - akik szintén tolerálták, hogy nálam az órarend diktálta kötelesség csak másodállás. Mert amely irányba én törekszem, azt majd érettségi után lehet elkezde­ni tanulni, középiskolában csak tanítás után. Ebben az időben amatőr színjátszókörbe jártam, amelyet Duvalovszky Éva veze­tett, később a Lengyel Pál-féle Art Stúdióban próbálgattam magam. De előtte már jártam a Miskolci Nemzeti Színház Stú­diójában is. □ Ezután következett a főiskola... • Nem. Érettségi után kihagytam egy évet. Nem éreztem magam felkészültnek a főiskolára. Azonkí­vül volt bennem egy egészséges hiúság, amely azt tanácsolta: kíméljem meg magam a csalódástól. A felké­szüléshez jó iskola volt számomra az óbudai Térszínház. Ott meg­ismerhettem a szín­ház minden oldalát. Világosítottam, han- gosítottam, díszítet­tem, festettem, rende- zőasszisztenskedtem. Ez rávilágított a hit és a lelki tartás fontossá­gára ezen a pályán. □ Felvették a főiskolá­ra. Herényi Imre osztá­lyába került... • A felvetteknek két típusa van... Az egyik azt hiszi, az­zal, hogy bekerült a főiskolára, nyert, a csúcson van. Ez nem he­lyes. A másik csoportba azok tartoz­nak - köztük én is - akik úgy gon­dolják, az, hogy bekerültek, csak a kezdet. Azért harcoltál a felvételin, hogy újra harcolhass. Szerettem a főiskolát a kudarcok ellenére. □ Milyen érzés szülővárosa színhá­zában dolgozni? • Nagyon jó, de a színházban dol­gozva természetesen nem lehet mérvadó, hogy az épület hol áll. Szakmai döntéseimet nem befo­lyásolhatja az, hogy itt jártam kö­zépiskolába, itt van eltemetve a nagypapám. Az ország bármelyik részéről hazajönnék gyertyát gyúj­tani a síron, bárhonnan felhívnám édesanyámat. Az elhatározás nem ezen múlt. Az itteni direkció hívá­sára öten mondtunk igent. Rész­ben Hegyi Árpád Jutocsa nagy- színházi műsorterve miatt - egyé­ni meggondolásból, másrészt mert Kamondi Zoltán foglalkoztatni kí­vánta a „csapatot” a Csarnok Kul­tusz Motelben. □ A frissen végzett diák már tanár is, hiszen a színház tanodájának munkájában is részt vesz. • Évad elején kértek fel a meg­tisztelő feladatra. Nincs még - úgy érzem - megfelelő tudásom, ta­pasztalatom ahhoz, hogy taníthas­sak. A tanodásokkal együtt ját­szunk, gondolkodunk, tanulunk. Puskás Tivadar „tanársegéd­jeként” működöm, közösen tartjuk a foglalkozásokat. □ Ebben az évadban főként a komi­kus szerepekben bizonyíthatott. Elé­gedett? • Egy színész szeretné, ha több irányban foglalkoztatnák. Bár a mérleg jó felé dőlt, hiszen sokat dolgoztam. Elégedett, ugyanakkor elégedetlen vagyok. Ha elégedett lennék, miért lépnék estéről estére színpadra?! Minden előadás kihí­vást jelent. A cél a maximumra va­ló törekvés, az adott feladat legjobb szinten való teljesítése. Új nap - új lehetőség, amivel élni kell. Érdek­lődéssel. nyíltsággal tekintek az új évad elé. Á lehető legjobb nívómat szeretném hozni. Apropó Kidált) Őrület! Zay László Ballagok. Nézelődöm. Megtorpanok, megütődöm: plakát tolakszik elém: „íz - őrület a- négyzeten" - kiált rám. Köszö­nöm, nem - mondanám, ha lenne kinek. Őrület? Ráadásul a négyzeten? Hát hat­ványozottan még kevésbé! Van őrület körülöttünk éppen elegendő, ahogyan manapság mondják: igazándiból túlsá­gosan is sok. Minek ezt még szorozgat- ni? Kivált, ha így nincs is értelme. Akárcsak annak, ahogy manapság a ki­vált szót használják, mint az egykori rek­lám mondta: nyakra-főre. Nem csapnék reklámot, nem részletezem tehát, mire mondja a nyilatkozó, hogy az áremelés­sel kiválthatja a behozatalt. Ugyan hon- nét váltaná ki? Az építészek megmond­hatnák, miért kell kiváltani a nyílászárók fölötti részt? falat? - holott egy gerenda­félét tesznek oda. Aztán az is kiderül, hogy az áremelés révén EU-konform lesz az áram és a gáz, vagyis olyasmi, ami a mindennapi életnek kivált lénye­ges eleme. Hallván a hírt, azt kérdezte valaki: hát a bérek vagy a nyugdíj mikor lesz „EU-konform”? Egykori keletnémet ismerősére hivatkozott, most az EU élén álló, járó szövetségi köztársaság idős polgárára, akinek az ottani mércével ala­csony nyugdíja éppen a négyszerese az övének, amit magas beosztásból nyugdí- jaztatva kap. Keserűen tette hozzá: Ber­linben „arra" a nyugdíjra még egy sze­génységi bizonyítvány is jár... ss Őrület - mondja valaki mellettem. Föl­eszmélek töprengésemből, ám ő csak a plakátot olvassa. Nevetséges - mondja. - Vagy siralmas? - kérdezi. De ő sem válaszol. „Téka Szodomából Szodomába Szitányi György A történet lényegében menekülés. Szodomá­ból Szodomába. Ez az abszurd világlátás egyik alapképletére. Monoszlóy Dezső regé­nye, a Menekülés Szodomából, már a beveze­tő sorokban megmondja, hogy nem tudni, hol van Szodoma. Mert mindenütt jelen van. „Az emberek szimultán gondolkoznak. Az emberek szimultán élnek. A városok szimultán élnek. Egyszerre történik minden.” Vagyis a csereszabatosság élményének lé­nyegéről van szó. A menekülő - leszámítva a konkrét élményanyagot, hogy Pozsonyból me­nekül valami tisztességesebbnek tudott világ­ba - bárhova kerül, Szodomába jut. Nincs menekvés. A biblikus helységnév inkább metafora, mint szimbólum: a huszadik század városi éle­tét jelöli, miáltal egyfajta erkölcsi ítélet is. A verdiktet egyetlen szóval sem mondja ki sen­ki, az nyomasztó érzékletességgel tapasztal­ható. Monoszlóy mégsem hajlandó a séma al­kalmazására, ekként a világ fölötti ítéletének lényege praktikusan realista. A praxis egyete­mes zülleményét úja meg, röhögtető humor­ral, amit az fordít a visszájára, hogy dermed- ten konstatáljuk az őrület világéinak minden­napjainkból ismerős képét. (Egy példa a meg­világítás végett: a lakástulajdonos banya csak szex fejében hajlandó albérletről tárgyalni.) A Béketáborból való menekülés meghatáro­zó motívum, de a következményei is döntők a világszemléletben: csak szimultán tények van­nak, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni. Az időrend képtelenséggé válik, és az egyidejűsé­gek kizáiják az egymásból következést. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy' a világ­bíró írók 50 tájt lepipálják Einsteint. A regény javított változat. Eredeti formá­jában 1975-ben jelent meg Rómában. A vál­toztatás lényege a fejezetekre bontás, miáltal a logikájában hármasiker-regény belső cí­mekkel is megmutatja technikai mivoltát. A mű három szakaszának (Menekülés Szodo­mából, Jákob lajtorjája, Noé bárkája) egymás­ba játszása, illetve más-másféle nézőpontú vi­láglátása ebben hasonlatosságot mutat a hí­res Beckett-regényhármassal (Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen), amely szintén ikerregény. Hármasikrek. Monoszlóy Dezsőéi egypetéjűek. Ezen azt értem, hogy míg az (a magáé megírásakor ugyancsak ötvenéves) ír szerző egyazon lény inkarnánsainak pusztulását tárta elénk, Mo­noszlóy hangsúlyozza, hogy ismeri Beckett művét, és engedi a magáét amazzal viccelni, miközben az egész emberiség és emberség pusztulását, a gondolatilag súlyosabb rémlá­tást tölti meg való léttel. (AB-ART Könyvkiadó, Pozsony)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom