Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-08 / 157. szám
Faragó Luos Az iskola falain túl Hejőbába, Újharangod (ÉM) - Magyar Józsefeié, leánykori nevén Szőlősi Süldi Ilona tanítói oklevele mellé tanárit is szerzett. Korábban mindig felsősöket tanított, de szíve leghőbb vágya teljesült, mióta „csak” tanítóként dolgozhat. Egy kis faluban, ahol mindig nyitva van a falu lakói előtt a kapuja és az ajtaja. Mert a gondok nem ismerik a vakációt.- Édesapám Erdélyben tanított Alsótótfalun, édesanyám tiszaberceli volt. Amikor Tiszabercelt elérték a románok, édesanyám biciklivel édesapám nyomába indult. Annyit tudott, hogy a debreceni hatosoknál szolgál és valahol Tiszaszederkény körül vannak. Hejőbábán kerülték el egymást, aztán Kálkápolnánál futottak össze és együtt is maradtak végig. Mentek egészen Ausztriáig, Salzburgnál érték utói őket Szálasi- ék. Edesapáékat ki akarták végezni, hiszen tudták, hol vannak a koronaékszerek. Szerencse, hogy az amerikaiak betoppantak. így születtem én 1945. június 23-án Ausztriában és annak az évnek a karácsonyán kerültünk haza. Egy vagonban, egy bőrönddel, egy szál ruhában. ’56 szele is megcsapta- A háború után édesapám Csugarba került, egy tanyasi iskolába. Nem mondom, milyen körülmények közé... Egy évig fizetés nélkül tanított. Később Mezőtúrra költöztünk. ’46-ban született a húgom, ’48-ban a másik húgom. 1949-ben Tiszabercelre kerültünk. ’56 szele elérte a falut is. Egy délután beállítottak és édesapámat elvitték Nem tudtunk róla hónapokig semmit sem. Aztán a nagynéném felkutatott egy illetőt, aki Pesten a minisztériumban nagyon fontos beosztásban dolgozott és akit a háború alatt mint zsidót, édesapám bújtatott. Annyit tudott segíteni, hogy a lapját felülre tette a gyorsabb döntés érdekében. Kistarcsára került a tiszaberceli párttitkár miatt, aki szerint édesapám eltüzeltette az orosz tankönyveket. No, ilyen zaklatott, de nagyon szép gyerekkorom volt. Az ’56-os események után édesapám úgy döntött, hogy nem marad tovább ott, így kerültünk ’57. szeptember 6-án Hejóbábára. Abba a kastélyépületbe költöztünk, ahol azon a bizonyos háborús éjszakán édesapámék el voltak szállásolva. Itt szép élet kezdődött új barátokkal, jó társaságban. Én elkerültem Miskolcra, a Kossuth Gimnáziumban érettségiztem, majd Sárospatakon elvégeztem a tanítóképzőt. ’66-ban államvizsgáztam, és férjhez is mentem. Sárospatakon éltünk, albérletben. Tiszakarádon kezdtem tanítani, aztán ’69- ben, mikor a fiam kétéves volt, Makkoshotykára kerültünk, ahol szolgálati lakást is kaptam. Onnan családi okok miatt jöttem el, mivel elváltam. Visszajöttem Hejóbábára, ahol édesanyám már egyedül volt, mert édesapám ’79-ben meghalt. A harmadik infarktusa elvitte. Nyáron sincsen nyár A vakáció a tanító néninek egyáltalán nem jelent szünidőt- Egy ilyen településen az ember nem zárhatja be a kapuját. Ha jól akarom megfogalmazni, azt mondom, egymásra találtunk. A falu lakói partnert láttak bennem. Nemcsak meghallgattam őket, hanem egy kicsit a magaménak is próbáltam érezni a gondjaikat. A ’94-es választáskor fokozódott ez, mikor is egy nagy pofont kapott a faluközösség. Az még csak hagyján, hogy nem az lett a polgármester, akit Újharangod szeretett volna, de hogy testületi tagként sem került be senki innen, azt már nem nyelték le az emberek. Az iskolában nem tudtam csak tíz órakor elkezdeni tanítani, mert itt voltak vagy húszán. Ültek a folyosón, néztek nagy szemekkel és mindenki teljesen el volt keseredve. Hát mit lehetne tenni? Próbáljunk meg önállósodni? - kérdezték. Harmadik éve húzódik a Gesztelytól való válásunk, az önállósodásunk ügye. Ehhez addig nem járulnak hozzá, amíg Gesztely forráshiányos. Mivel a gazdálkodás most rendeződni látszik, küldjük újabb levelünket az illetékesekhez, mert a falu nem mond le az önállósulási tervéről. A szövőszéket is pályázat útján nyerte a tanító néni Új kezdés a gyerekekkel- A tanítóképző után elvégeztem Nyíregyházán az ének-zene szakot, belekezdtem az oroszba is, de azt egy balesetem miatt abbahagytam. Két gyerekkel kerültem Hejóbábára, mert közben megszületett a lányom is. Kerestem azt a régi hangulatot, ami a ’60-as években volt, azt a nagyon jó kis közösséget, azokat az emlékezetes dolgokat, amelyeket gyerekként és fiatalként megéltem, de valahogy nem találtam meg. A kollégák között sem éreztem igazán jól magam, bár lehet, hogy ez az én hibám is volt. A gesztelyi önkormányzat ’91-ben az újharan- godi tagiskolába keresett egy iskolavezetőt és az én pályázatomat fogadták el. Nagyon furcsa volt Újharangod, mert addig csak felsőben tanítottam. Az életemet mindenütt felsősök között éltem le, viszont mindig azt szerettem volna csinálni, amire eredetileg készültem: tanítani. Nagyon nehéz volt a kezdet, mert egy-négy osztály volt itt. Újharangod hál’ Istennek nem olyan nagyon nagy falu, tehát elég hamar megismertem az embereket és úgy érzem, hogy ők is nyíltan és szeretettel közeledtek felém. Az édesapa, akit Szálasi ki akart végeztetni Fotó: Végh Csaba Vakáció szünet nélkül- Nagyon kemény, igen nehéz és fárasztó tanév volt, amit magunk mögött hagytunk. A Nemzeti alaptantervhez az iskola elkészítette a pedagógiai programját és a helyi tantervet. Ehhez szükségeltetik még egy speciális, Újharangodra vonatkozó kiegészítés - ezzel foglalkozom most. Emellett kicsit többet szeretnék foglalkozni az unokámmal, meg itt van a kertem, a kis minigazdaságom is. Úgy tűnik azonban, hogy a nyáron sincs igazán szünet. A gyerekek a délutánjaikat, a délelőttjeiket szeretik itt tölteni az iskolaudvaron, vagy a tanteremben szőnek, hogyha rossz az idő. Mióta itt vagyok, azóta mennek a harangodi gyerekek táborba. Erőszállás, Füzérradvány, Bogács, Szentendre után most Tiszaderzs következik. Aztán meg minden nap kopogtatnak, hogy tanító néni, egy szoknyát kell varrni, tanító néni, meg tetszene egy kérvényt írni?... Körgát és szemétégető mű építését tervezik Itt-Hon Infórüm 3 Gesztely (ÉM - NZ) - A Hemád folyó áradása esetén mindig veszélybe kerül a községben legalább öt ház. A veszély elhárításáért Gesztely önkormányzata egy védő körgát építését tervezi. Az ehhez szükséges pénzt területfejlesztési célzatú pályázatban remélik megnyerni. A település önkormányzata emellett pályázik a belvíz elvezetésre is. Ugyan javításra szorul egy-egy községi útszakasz, de arra már csak a szennyvíz hálózat kiépítése után kerül sor, hogy ne bontsák fel újra az utat a csatorna építésekor. Addig is a szintén tervbe vett kerékpár út megépítésével segítik a faluban a biztonságosabb közlekedést. A csatorna megépítésére Hemádnémeti gesztorságával társultak a környező települések. Ha minden jól megy ’99 végéig elkészülhet a hálózat. A környezet védelmét szolgálja az az elképzelés is, amely szerint egy kommunális szemétégető mű épülne fel olasz-magyar érdekeltségben. Jelenleg tanulmányozzák, hol találják meg a legalkalmasabb területet a létesítmény számára. A szemétégető mű hatóköre az egész megyére kiteijedne. A tervek szerint a környék községeiben hasznosulna a műben előállított energia, a melegvíz pedig fóliás zöldség, növény termesztésre adna lehetőséget. Az építést és a működtetést 70 százalékban az olasz beruházó vállalná Olaszországban kipróbált szisztéma alapján. A beruházás idején az építkezés akár 200 embernek is adhat munkát, a működés során pedig száznak. Az égetőmű ügyében aktív tárgyalásokat folytat a helyi önkormányzat. Kétszáz új telek Hemádkak (ÉM - KN) - Hemádkak község önkormányzata olyan területen alakít ki új telkeket, hogy azokra akár egy Csincse nagyságú település lakosait is oda tudják fogadni - tájékoztatta lapunkat Juhász Sándor polgármester. (Mint ismeretes, Csincse sorsát megkérdőjelezi a tervezett bükkábrányi új bánya megnyitása. Lehetséges, hogy a megfelelő kártalanítás után új helyre kénytelenek költözni az ottani lakosok.) A Hemádkak és Hemádnémeti közötti részen adott a megfelelő infrastruktúra. Az aszfaltozott út mellett ott van a víz, a gáz, a villany, a telefonhálózat, csak a bekötőutakat kellene majd megépíteni. A Miskolchoz közel - mindössze 12 kilométerre - fekvő község lélekszáma az odaköltözések révén is gyarapszik az utóbbi években. Ha az új telkek iránt megfelelő lesz az érdeklődés, akár 200 családdal is gyarapodhat Hemádkak. Úgy tartja a mondás: költő nem lesz, hanem születik... Mielőtt a nyájas olvasó valami bájdús lírai, nyári ömlengést várna, sietve leszögezem, hogy az urbanizációról lesz szó. Arról a világméretű áldott, átkos folyamatról, amely országunkat sem kerülte el. Az urbánus rang feltételekhez kötött elnyerése anyagi előnyökkel jár, rangot, lehetőséget, tartást ad a polgároknak. Persze a kötelező infrastrukturális és ipari fejlődés miatt környezetvédelmi gondok is felmerülnek, s a túlnépesedés miatt „vízfejűvé" válhat a település. Pontos recept nincs; ám valami mindig hiányzik, s valamiből mindig több van. A várossá válás normális esetben egy folyamat fontos állomása, s a címerhasználat engedélyezése tulajdonképpen legalizálása egy korábban meglévő szerepnek és állapotnak. Az utóbbi fél évszázadban, az eufóriás indusztrializá- ció időszakában nőttek ki a földből az előzmény és hagyomány nélküli, gyökérteBrackó István s más érdekeket sértő fejlesztés felemás következményei. Gondoljunk csak arra, hogy a népművészetéről, gyógyító vizéről híres húszezer lelkes Mezőzatnak nincsenek napi, filléres gondjai, s tervezhető a jövő. A többi, s a tradíció jogán címet nyert városunk (Szendrő, Encs, Szikszó) nincs könnyű Városok és városok len városok. Ezek a szocre- ál konglomerátumok parancsra, kényszerből születtek. Dőlt a pénz, a környék lerongyolódott, ám a szorosan egymás mellé telepített emberek nem alkottak egy igazi közösséget, mert hiányzott a lélek összetartó, kohéziós ereje. Megyénkben erre is, arra is van példa. Tekintsünk most el a sajátos helyzetű Miskolctól, bár legmarkánsabban itt jelentkeztek az egyoldalú gigantomániás, kövesd később lett város, mint a „zöldmezős" beruházásban épült, dobozházakból álló, Lenin nevét viselő, kevesebb lakossal bíró, dél-borsodi olajváros. Más kérdés, hogy közben a vegyipar fellegvára nevet változtatott, eltávolították Vlagyimir lljics szobrát és templomokat építettek. Mértékadó becslések szerint Tiszaújváros ma a környék legjobban kistafíro- zott, s egyik legtehetősebb települése, az önkormányanyagi helyzetben. A pénz viszonylagos szűkösségének gondját enyhítheti az a józan megfontoláson alapuló felismerés, mely szerint nem csak Miskolc üdvözít. Felértékelődött a vidék, s a centralizáció szigorának enyhülése kedvet és a korábbinál több lehetőséget teremtett részint a helyben maradásra, részint a kirajzásra. Helyi gazdasági, közigazgatási, oktatási központok jöttek létre, új házak nőttek ki a földből, komfortosabb és kedvesebb lett a táj. Mert a városok bennünk is épülnek. Ezek a gyakran kényszerszülte adottságok adnak igazán rangot az egy osztállyal feljebb lépett nagyközségeknek. Itt van mindjárt Felsőzsol- ca példája. Szinte rendhagyó a magyar gyakorlatban a településpolitika azon furcsasága, mely szerint a nagy fa árnyékában nem csak bokor nőhet. A Sajó- parti község patriótái néhány kudarc után már régen készültek, bizonyítván az írás bevezetőjének állítását, mi szerint az urbanizáció útja hosszú, s a varázsütésre változó titulus nem sokat ér. július elsejétől vált hivatalosan is várossá a 7500 polgárt számláló Felsőzsolca, s lett a régi (ekevasas, kardot tartó sasos) pecsétnyomó heraldikai lenyomata büszkeségre okot adó címerré.
