Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-08 / 157. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997» Július 8., Kedd _Apropó Nyeit/eljünkí Kornya István Nagy szenzáció volt Miskolcon, amikor megnyílt az első McDonald's. Legalább egyszer mindenki elzarándokolt a fogyasztói társadalom szimbólumának tekintett gyorsétkezdébe. Voltatok már a Mekiben? - hallottam a kérdést, máskor meg tinilány unszolta a tinifiút: Menjünk mekizni! Mi ez? Nyelvi lelemény? Az új gyors beépülése a nyelvbe? Akkor mindenképpen idegenül hangzott, mert Meki csak egy volt, azóta már van kettő, megszoktuk, legalábbis én. Azon már senki nem háborog, ha azt mondja valaki: megyek diszkózni. Miért nem jó az, hogy táncolni, kérdezhetik. A válasz egyszerű: nemigen mondhatjuk - ha csak nem éllel - , hogy ami ezeken a helyeken dong, dühöng az táncmulatság: diszkó az, s aki ott van, diszkózik. Állandóan visszatérő témája a nyelvművelésnek, hogy burjánzanak nyelvünkben az idegen szavak. Nagy port kavart nemrég a nyelvvédő törvény felvetése, ami ugyan Franciaországban is van, de nálunk kellemetlen szájízt okoz. Állást foglalni nem kívánok, de azért mégiscsak eszembe jutott valami. A nyelvújítási mozgalomnak hármas célja volt: szépítés, gazdagítás, magyarítás. Hogy egy lelemény, mekizni, szép-e, gusztus dolga, az pedig, hogy egyáltalán mi szép, megint csak nem képezheti vita tárgyát. Nyelvünket már gazdagítani sem kell, az új technológiák, a médiák útján gyarapadik amúgy is. A PR-managerrel valóban nagyobb lett egy- gyel a magyar szókincs, de hogy „több" lett- e, megint csak gusztus dolga. Magyarítani pedig lehet, és aki megteszi, jól teszi, a nyelv használóját dicséri. Kazinczy Ferenc azt javasolta, hogy nevezzék a szőlővesszőt borágnak. Dunántúli levelezőtársa furcsa ötlettel állt elő: se nem borág, se nem vessző, legyen hutyoró. Végül az északkeleti nyelvjárás venyigéje maradt. A borágé/L kár,.,a .hutyoró.ért nem, döntött a nyelvhasználók tábora, s jól van ez így. Nyelveljünk hát bátran. Kassai elismerések Miskolc (ÉM) - A Kassai Műszaki Egyetem július 4-én és 5-én ünnepelte fennállásának 45 éves jubileumát. Az ünnepségen emlékérmet kapott a Kárpát-Eurorégió egyetemei közötti együttműködés segítéséért Szabó Miklós, a Miskolci Egyetem rektorhelyettese, a kassai és a miskolci egyetem közötti együttműködésben végzett több mint 25 éves munkájáért Cselényi József, a Miskolci Egyetem Gépész- mérnöki Karának dékánja. A jubileumi ünnepség alkalmából megalakult a Kassai Műszaki Egyetem Tiszteletbeli Doktorainak Kollégiuma. A főleg külföldiekből álló kollégium elnökének Cselényi József professzort, társelnökének Franz Josef In der Smittent, a Wup- pertali Egyetem professzorát választották. Gyűjtés a templomért Szikszó (ÉM) - A jelenlegi, vályogból épült szikszói római katolikus templomot már az első világháború előtt veszélyesnek nyilvánították. A szikszóiak most új templom építését határozták el. Az építendő templom három- szintes, összesen 921 négyzetméter alapterületű építmény lesz. Négyzetes alaprajzú, sátortetővel fedett, a centrális maghoz kapcsolódó különböző magasságú és szélességű épületrészekből álló kompozíciót képzelt el a tervező, mely a főtér felé városias, magas homlokzatot mutat. A torony külön építményként jelenik meg, s a két épülettömböt íves tető kapcsolja össze. A belső templomtér kialakításánál az volt a fő szempont, hogy az évközi vasárnapokon is megfelelő központi térhez mellékterek kapcsolódjanak, amelyek a nagy ünnepek alkalmával további férőhelyeket jelentenek. Ahhoz, hogy az építkezést elkezdhessék, saját tőkére is szükségük van. Ezért az egyháztanács tagjai vezetésével megbízólevéllel rendelkező családlátogató csoportokat szerveztek. A családlátogatáshoz csak egy hiányos szikszói családnévsor áll rendelkezésükre, a felekezeti hovatartozás ismerete nélkül. Ezért kérik Szikszó lakosságát, ne vegye zaklatásnak a családlátogatók megjelenését. A református egyház már végzett felekezeti felmérést, ezt a mostanival összevetve képet kaphatnak a lakosság összetételéről is. Örülnének, ha nemcsak a katolikusok támogatnák anyagiakkal is templomépítésük tervét, hanem más vallásúak is. A gyűjtés állásáról a családlátogatókon és a plébánián keresztül folyamatosan tájékozódni lehet. Elhagyott pénz, elhagyott szerető A piros bugyeiláris című népszínmű bemutatója az Akropoiiszon Csarnóy Zsuzsa (Zsófika) és Kulcsár Imre (Török Mihály bíró) Filip Gabriella Miskolctapolca (ÉM) - A piros bugyellárist mindenki ismeri. Az idősebbek játszották is benne. Minden valamirevaló színjátszókor - amikor még divat volt „színdarabozni” - bemutatta a Csepreghy Ferenc-népszín- művet. Az ifjabbaknak meg a szülők, nagyszülők mesélték: hogy is történt az eset, amikor Csillag Pál őrmestert elhagyta a szeretője, ő meg a szeretőjét. Most a Színházi Páholyok Társasága szervezésében a miskolctapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon azok is láthatják A piros bugyellárist, akik eddig csak a hírét hallották. Népszínművet manapság ritkán játszanak a színházak. Ha már el is fogadják, hogy a könnyedebb zenés művek vonzzák igazán a közönséget, akkor is inkább az elegánsabb operettet, a modernebb musicalt, vagy a még annál is modernebb rockoperát választják. A népszínműveknek pedig az újabb irodalom- és színháztörténetekben is csak néhány bekezdés - jobb esetben egy-egy fejezet - jut. Bregyán Péter rendezőként vállalta, hogy életet lehel a kihalófélben lévő műfajba. Nem valamiféle újításra vállalkozott. Nem alkalmazta napjainkhoz a történetet. Nem dúsította a szövegkönyvet mai poénokkal, mélyebb üzenetekkel. Nem írt paródiát. Nem kacsint össze a közönséggel, jelezve, hogy mindez csak játék, nosztalgia, festett idill, múlt századi képeskönyv. Bregyán Péter „mindössze” annyit tett, hogy színpadra állította A piros bugyellárist. A szerepekhez igyekezett megtalálni a megfelelő színészeket. A színészek pedig úgy játsszák szerepüket, mintha valóban ők lennének a történet szereplői, mintha valóban Tölgyesen élnének - valamikor az elmúlt század elején. Persze, valamikor az elmúlt század elején Tölgyesen sem pontosan ilyen lehetett az élet. A szerző leleménye is szükségeltetett ahhoz, hogy kitalálja ezt az egész kalandos - véletlenekben, meglepetésekben, humorban bővelkedő - történetet. Bregyán Péter rendezésében a hely és az idő változatlan maradt. Ha kissé stilizáltan is - és vitatható elrendezésben - egy jómódú gazda portáját idézik a díszletek. A jelmezek ugyancsak ehhez a környezethez igazodnak. A zenét a Hegedős együttes szolgáltatja. Nemcsak a kíséretre vállalkoznak a zenészek, hanem színpadi, dramaturgiai szerepük is van. Sőt, a vasárnapi premieren láthattuk, hogy a szünetekben táncházi zenészekként muzsikáltak. Néhány ifjú ki is próbálta a lépéseket, melyeket egyébként a színpadon az Avas Táncegyüttes tagjai jártak. A szereplők rendkívül jó játéklehetőséget kaptak: Ábrahám István (Hájas Muki), Somló István (Pen- nás Muki), Varga Gyula (Leveles Misi) kedvére komédiázhat. Ifj. Mucsi Sándor Kósza Gyurkája pedig igazán „betyáros” legény. Kerekes Vali cigányasszonya, Matus György kapitánya is megnevetteti a közönséget. Horváth Zsuzsa mint Kenderes Julis ugyancsak jellegzetes figura, minden poénja, és minden ütése pontosan csattan (az utóbbi Ramocsa Emese, szerepe szerint Mencike arcán). Csapó János öreg Petákja talán az előadás egyik legkedvesebb, legszeretetreméltóbb figurája, egyike azon keveseknek, akiről pontosan tudni lehet, milyen ember is ő valójában. Kulcsár Imre bírójáról leginkább az derül ki, amit elmondanak róla, ami pedig látszik, az a méltóság. Talán a kor, talán a „hivatal”, a bírói tisztség miatt kissé merevnek (vagy a később kiderülő titok miatt rejtőzködőnek) tűnik. Nem így a Kaszás Géza által alakított Csillag Pál. Neki mintha éppen kicsi lenne az indulataihoz mérve a tapolcai színpad, a hangjának biztonságához képest pedig sok ez a mulatós szerep. Nem nagyon derül ki, milyen is lehetett az az egykori szeretett fiú, akinek Zsófika hűséget esküdött. Csarnóy Zsuzsa Zsófikájának megadatik az a lehetőség, hogy elmondja, miért is ment feleségül az öreg bíróhoz, miért nem várt az idegen földre került huszárra. De ha nem mondaná, akkor is látnánk, nem volt ez könnyű döntés, mint ahogy az sem könnyű, hogy végül mindent elveszítve talpon tudjon maradni, hogy úgy veszítsen, ahogy csak az igazán erősek képesek győzni. * A piros bugyeiláris című előadást ezen a héten még ma, holnap és holnapután este fél 9-től láthatja a közönség a miskolctapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon, a következő előadások pedig július 14-én, 15-én és 16-án lesznek. Kerámiák Tiszaújváros (ÉM) - Ábrók Angelika keramikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás július 10-én, csütörtökön délután 5 órakor a tiszaújvá- rosi Városi Kiállítóteremben (Bar- csay J. tér 2-4.). A tárlatot Kormos Dénes, a Megyei Közgyűlés alelnö- ke ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás augusztus 3-ig tekinthető meg. Háry János Miskolc (ÉM) - Kodály Zoltán Háry János című daljátékát mutatják be koncertszerűén július 10-én, csütörtökön este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház szabadtéri színpadán. Közreműködik a Miskolci Bartók Kórus, az Avas Néptáncegyüttes és a Miskolci Szimfonikus Zenekar - Kovács László vezényletével. Az előadás szereplői: Egeri Sándor (Háry János), Takács Tamara (Örzse), Bordás György (Marczi bácsi), Szitás Marian (Császárné), Bócz Annamária (Mária Lujza), a mesélő Szabó Gyula. Egyetemi kapcsolat Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kara Az oktatás és a gazdaság kapcsolatának erősítése címet viselő PHARE- program keretében széles körű együttműködést alakított ki a hazai nagy- és középvállalatokkal. Az alapító konzorciumnak (11 vállalat) jelenleg már 45 tagvállalata van. A projekt keretében felmérték többek között a hallgatók gyakorlati képzésének lehetőségeit, a vállalatok érintett szakterületeinek mérnökszükségleteit, a különböző mérnöktovábbképzési igényeket. A közelmúltban tartott konzorciumi ülésen egyebek mellett beszámoló hangzott el arról a számítógépes információs rendszerről, amely tartalmazza majd a gépészmérnöki kar különböző szakjain és szakirányain tanuló végzős hallgatók névsorát, a vállalatok szakemberszükségleteit, a kar által kínált továbbképzéseket, tanfolyamokat, a vállalatoknál folyó fejlesztési témákat, a karon született legújabb kutatási eredményeket. Az információs rendszer bizonyos része egyébként már működik, a karon ebben az évben végzett 212 hallgató több mint 950 álláshely közül válogathatott - tájékoztatta lapunkat Cselényi József, a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánja. A fémöntő „kultikus” halála Az M3-as ásatás - az új nyomvonal mentén - folytatódik Oszlár (ÉM - DK) - Úgy volt, hogy egyáltalán nem lesz pénz az M3-as ásatások folytatására. Az Autópálya Igazgatóság kft.-vé alakult, az új cég új embereivel kellett újabb harcot vívniuk a régészeknek, bizonygatni, ez komoly munka, nem szabad abbahagyni... Szerencsére a nyomvonal módosul egy kicsit, ezért Koós Judit folytathatja a tavaly márciusban Oszláron elkezdett ásatást.- Az elmúlt év végén fejeződött be az M3-as program. Három évet, és kellő anyagi támogatást kaptunk ahhoz, hogy feltárásokat végezzünk azokon a területeken, amelyeket aztán végérvényesen „lefed” az új autópálya. Hatvannégy lelőhelyen kezdtünk munkába, többről kiderült, nem annyira lényeges, ezért otthagytuk. Viszont rengeteg értékes területre találtunk - meséli Koós Judit. Az oszlári már az utolsó lelőhelyek egyike volt, s bár tavaly márciustól egészen novemberig dolgoztak kint a régészek, nem sikerült befejezni: egyre-másra kerültek elő az objektumok... *- Ezt a fóldnyelvet a Holt-Tisza, illetve a Hejő-csatorna határolja. Annyira különleges a terület fekvése, hogy jelenleg is geoarcheoló- giai kutatások középpontjában áll- meséli a régész. - A Kossuth Lajos Tudományegyetem ásványtani tanszékével egy komplex kutatási Komplex kutatás helyszíne lett az oszlári feltárás Fotók: Dobos Klára program közepén vagyunk, az eddigi eredmények alapján sikerült elkészítenünk a terület környezeti rekonstrukcióját. Sőt, Homolai Krisztina régészeti rajzolóval a cölöplyukak alapján megpróbálták rekonstruálni ennek az időszaknak a települési képét is. Késő bronzkori településről van szó, a Berkesz-kul- túrából (Kr. e. 1300 körül). Érdekesség, hogy ebből a kultúrából még nem került soha felszínre település hazánkban, de kívüle sem - csak egy temetőről, illetve kisebb településrészletekről tud a szakirodalom.- A Berkesz-kultúra népessége hamvasztásosan, urnába temetkezett. Ehhez képest kiástunk három olyan kultikus gödröt, amelybe három gyermeket, illetve kamaszt temettek el - kezdi a „mit találtak?” kérdésre a felsorolást a régész. - Valószínűleg már mindegyik megcsonkítva került a sírba, rendkívül erősen összezsugorított állapotban, és mindegyik mellett egy pici bronzkarika volt... Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy szakrális célja volt annak a gödörnek is, amelyikbe összetört öntőmintákat helyeztek. Ez először is a település jelentőségét bizonyítja, hiszen fémöntéssel nem mindenütt foglalkoztak. Miért törték össze az öntőmintát?! Talán elkövetett valamit a fémöntő... Találtunk egy edénydepót is egy gödörben, vagyis ahogy a bronzkincseket, ugyanúgy az edény- készletüket is elrejtették. Gyönyörű, szépen formált, különleges edényeket készítettek el és rakták egy gödörbe, szájjal lefelé... Ugyancsak szakrális célokat szolgálhatott egy félméteres kis gödröcske, amelynek közepébe letört korsónyak került, abba egy olyan csontkorongot helyeztek, amelynek a közepe bronz volt... Volt olyan gödrünk, amelyikben több mint 23 edény volt, összetörve, alulra tettek egy ép edényt és egy birkakoponyát... Ä lelőhely több pontján sikerült összefüggő oszlopsorok helyét kimutatni... Beszél arról is a szakember, hogy az itt élők kettős árokrendszerrel védték a fóldnyelvet és magát a települést. Már pedig ha valaki ekkora árokrendszerre] véd valamit, az nagyon értékes lehet. És az ilyen védelmi rendszer kialakítása magasfokú társadalmi szervezettséget igényel. Itt egészen konkrét szabályokkal működő társadalmi alakulat létezhetett. * Az eddig feltárt másfél hektáron ezer objektum van. A település nemzetközi szinten is nagy érdeklődésre tart számot. Berlinben, Bécsben tartott már előadást különféle konferenciákon Koós Judit, és hívják másfelé is. Hamarosan még teljesebb képet adhat az ásatásról, hiszen a komplex kutatás részeként Debrecenben már folyamatban van a C-14 radiokarbonvizsgálat, amelynek segítségével pontos adatokat tudhatunk meg a korról. Végeznek pollen-, állatcsont-, kohósalak-vizsgálatot, végigcsinálnak mindent, amit tudnak - köszönhetően az épülő autópályának. Hiszen soha azelőtt ilyen lehetőség - pénz - nem adatott...
