Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-24 / 145. szám
Interjú <vXWx-x«-:-x-x-x-:«->»»»x-x-íX'»x-xí'>x-x-'x«x-»x->»>>xí-»:-xí-x-X';':-m-»:<-:'X.:.X'X-:-:-x-:-x-x-xx-X'X««MewoMcwm»»:«/: :-:<<í^x-xyx-H\y.:.xíw>X'Xwx«:"Wv:-:xw>xxx^^xwx-xx-xwx-: 4 Mf Kezük alatt testet ölt az anyag Iit-H uw Riport 5 Korongozás Gál Árpád I keramikus I segítségbe! |ggg| I i Szabó Anita Sáta (ÉM - SZA) - Manapság a iskolák egyre inkább igyekeznek a tantárgyak oktatásán kívül pluszt adni a tanulóknak. Hol arról kapjuk a híreket, hogy néptánccsoport van, hogy arról, hogy színjátszókor alakul. A sátai Általános Iskolában az agyagozás magasabb szintű gyakorlására fazekas szakkört hoztak létre. Az agyagozást hasznos elfoglaltságnak tekintik a gyerekek is Az iskola egy igen pici zugában kapott helyet a fazekas szakkör - ám annál nagyobb az érdeklődés. A polcok telis-tele a temérdek elkészült alkotással: edények, babák, jelvények sorakoznak.- Iskolánk már nagyon régen művészeti iskola akart lenni. Ezért beindult a néptánc, a zeneoktatás, s arra az elhatározásra jutott a tantestület, hogy miért ne lehetne egy fazekasműhelyünk is, ahol a gyerekek elsajátíthatnák az alapvető tudnivalókat. Ennek folytán már harmadik éve működünk a csemeték örömére - mondja Vécsei Katalin tanítónő, aki az agyagozás fortélyaiba vezeti be a kicsiket. Természetesen, mint minden máshoz, ehhez is pénz kellett. Egy 1994-ben kiírt pályázaton nyert összegből vásárolta az intézmény az elektromos égetőkemencét. Azóta már újabb pályázatokat írtak, például a Nemzeti Kulturális Alaphoz is benyújtották igényüket, melynek eredményeképpen 45 ezer forintot kaptak. Ebből már telt korongozógépre, a munkához elengedhetetlen agyagra és kerámiafestékre is. Az ifjú alkotók ottlétünkkor szinte begyömöszölték egymást a kis helyiségbe. „Ezt én csináltam!” - halljuk mindenfelől a harsány megjegyzéseket. Kiderül: tavaly, Ózdon az Olvasó Egyesületben rendezett Ózd és környékének művészetét bemutató kiállításon vett részt munkáival a szakkör, melyre méltán lehettek büszkék.- Míg meg nem szüntették a faluban a nevelőotthont, addig onnét is nagyon sokan jártak anyagozni. Ők mentek, de a szakkör maradt. Most leginkább az alsó tagozatosok vesznek részt a foglalkozásokon, mivel a nagyok inkább már a tanulásra koncentrálnak. Amikor eljönnek ide és együtt dolgoznak, rájuk sem lehet ismemi, annyira lefoglalja őket az, amit csinálnak. Amióta van korongunk, azóta az egyfolytában forog, egy szabad perce sincsen - moso- lyodik el a tanítónő, aki bevallja: valójában neki is volt tanulnivalója a kezdetek kezdetén, de Gál Árpád tanító- mestere mellett ez egy-kettőre ment. A szilvásváradi Gál Árpád keramikustól - aki eredeti szakmáját tekintve szintén pedagógus - rengeteget segítséget kapott a szakkör. Ő a mai napig jár az iskolába, és ha valamiben hiányt szenvednek az apró fazekasok, ő igyekszik azt azonnal pótolni. Az agyag-forrást ő ismeri a legjobban, úgyhogy annak beszerzést nem is szokták igazán másra testálni. Ismét az agyagfigurák kerülnek az érdeklődés középpontjába. Készítőik lelkesen mutogatják, mi mit ábrázol.- Általában a gyerekek azt formázzák meg, amit ők szeretnének. Nincs ugyanis határozott terv, hogy mit kell teljesíteni. Gyakorlatilag itt minden születhet, ami nekik jól esik. Gyúrnak, vizeznek, piszkoskodnak, de ez számukra mindent megér. Hihetetlen milyen fantáziadúsak és milyen jó a kézügyességük! - teszi hozzá Vécsei Katalin. Ha az ember szíwel-lélekkel dolgozik, bizony szívéhez nő az alkotása, ezért a fazekasszobában nem is látható az összes mű, amit a három év alatt a kis mesterek készítettek. Legtöbbször hazakerülnek a darabok és otthon válnak a lakás díszeivé.- Meglátásom szerint, a gyerekek ebben a korban még könnyen taníthatók, így manipulációs kézségük is fokozottan fejleszthető. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen szakkörön egy feledésbe merülő régi mesterséget, mint a fazekasság, ápolhatnak és vihetnek tovább a tanulók - véli. A beszélgetés során szóba kerül az ajándékozás. A tanítónő elárulja, a gyerekek szívesen készítenek családtagjaiknak, barátjaiknak agyagból ajándéktárgyakat. Szoborcsoportok, kitűzők, kabalák egyaránt a kedvelt meglepetések közé tartoznak. És mi is lehet nagyobb öröm egy gyereknek annál, minthogy' egy olyas valamit adjon szeretteinek, amit ő, saját kezűleg készített? Az ajándék elfogadása - no és viselése - pedig mindenképpen elismerés a készítő iránt. És ennél nincs is nagyobb dicsőség egy fazekasdeák számára. Alföldiből lett felvidéki Káló Béla Edelény (ÉM) - Túróczi Bertalan, az edelényi polgármesteri hivatal osztályvezetője Alföldi, de ma már inkább „felvidékinek” számít, hiszen szinte minden ide köti. Fiatalon lett kulturális funkcionárius, nem politikai, szakmai merészségéért, amit - véletlenül és megismételhetetlenül - díjazott akkor egy megyei főember. Akik ismerik tudják - nem véletlenül tölti be jelenlegi állását. □ Nem sokkal a negyven fölött, mit tud mondani a meghatározó utóbbi húsz évéről? • Most már végérvényesen borsodinak érzem magam, hiszen az idén húsz esztendeje, hogy ebben a megyében élek és dolgozom, s ebből 19 évet a Bódva-völgy különböző településein töltöttem el. Szendrőben voltam pályakezdő tanár, Boldván iskolaigazgató, majd Edelény következett. Voltam a városi tanácson, a finkei iskolában, most pedig a polgármesteri hivatalban dolgozom. □ Elsősorban történelem szakos, történész, másodsorban magyar nyelv- és irodalom szakos, de legfőképpen oktatáspolitikus. Sokfelé és sok mindent próbált. • Talán túl soknak tűnik a változtatás, de én azt mondom, soha nem bántam meg, hogy váltottam. Nagyon szerettem minden korábbi munkahelyemet, s úgy gondolom, engem is elfogadtak. Nem egy munkahely'hez, hanem az oktatásügyhöz voltam hűséges, és szolgáltam mindenféle beosztásban, ugyanis minden fokát végigjártam a szamárlétrának. □ Ön elsősorban tanár, pedagógus. Nem hiányzik a gyakorlati oktatás, a mindennapos találkozás a diákokkal? • A tanítás nagyon hiányzik. Szerettem, s mindig nosztalgiával gondolok vissza, elsősorban a szend- rői évekre, ha jelenlegi beosztásomból fakadóan valamelyik iskolában megfordulok. Gondoltam is arra, hogy legalább egy osztályban jó lenne tanítani, de aztán letettem róla, mert kiszámíthatatlan az időbeosztásom, s lelketlenség lenne a gyerekekkel szemben a sok elmaradó óra s mostanában az időmbe se fémé bele. □ Mivel foglalkozik mostanság? • A feladat, ami a mindennapos munkámat jelenti sokrétű, sokféle. Közoktatás, közművelődés, egészségügy, testületi, hivatali teendők szervezése, személyzeti jellegű feladatok, kapcsolattartás a sajtóval és sok egyéb. Hivatalosan csak Edelény területe és intézményei tartoznak a hivatalhoz, de gyakran keresnek meg a városkörnyék óvodavezetői, iskolaigazgatói vagy' hivatali szakemberei szakmai konzultációra. Ez mindenképpen jó dolog. Azt jelenti, hogy az informális kapcsolatok élnek, de én nagyon örülnék, ha ezeket szervezetté lehetne tenni. □ Az oktatáspolitikus valahol politikus is egyben. • Politikával egyáltalán nem foglalkozom, a rendszerváltás időszakában dönteni kellett a politika és a szakma között. Én az utóbbit választottam, s véglegesen elköteleztem magam mellette. Magyar-történelem szakos diplomám mellé elvégeztem a közoktatási vezetői szakot és az országos szakértői névjegyzékben tanügyigazgatási területen szerepelek. □ Edelényi kötődése véglegesnek látszik. Az oktatásügyhöz hűséges és azt szolgálja mindenféle beosztásban • Ahogy mondtam, itthon érzem magam Edelényben, noha az Alföldön, Szolnok megyében, pontosabban Tiszapüspökiben születtem. Több csábító szakmai ajánlat ellenére is maradtam, családot alapítottam, házat építettem. A sok elfoglaltsággal járó munkámban nagyon fontos a biztos családi háttér. Feleségem az edelényi Szabó Lőrinc Általános Iskola történelem tanára, lányom Miskolcon a Herman Ottó Gimnázium harmadikos tanulója. O Mivel tölti a szabadidejét, milyen szenvedélyei vannak? • Szabadidőmben szívesen járom a vidéket. Ez a régió gyönyörű, s én a városkörnyék minden településén voltam már nagyon sokszor. A táj szépségének döntő szerepe volt és van abban, hogy „pusztai” létemre itt telepedtem meg. A másik „káros” szenvedélyem az olvasás. Elsősorban a história, a történelem. □ Barátságok, vágyak, távlati tervek? • Nagyon szívesen vagyok együtt a barátaimmal, ezek lassan évtizedes kapcsolatok. Sokat jelentenek számomra, szegényebb lennék nélkülük lélekben. Dédelgetett vágyaim nincsenek. Fontos az egészség, a család, szűkebb és tágabb értelemben. Talán azt nagyon szeretném, ha a térségben dolgozó kollégáim többet találkoznának egymással, újra lehetne éleszteni a szakmai kapcsolatokat az intézmények között. Pedagógiai szakszolgálatra, logopédiai igények kielégítéséré, pályaválasztási tanácsadásra gondolok elsősorban. Team-munkára, közös gondolkodásra. Tiszapüspökiben születtem. Több csábító szakmai ajánlat ellenére is maradtam, családot alapítottam, házat építettem. A sok elfoglaltsággal járó munkámban Az alföldiből lett felvidéki Fotó: Káló Béla nagyon fontos a biztos családi háttér. A lakberendező Parasznya, Tiszaújváros (EM - BPE) - Nincs abban semmi rendkívüli, ha egy', a Bükkben született fiúgyerek szívesen farigcsálja a fahasábokat. Áz viszont mégiscsak különlegességnek számít, ha a kezdeti vonzalom a lakberendezőségig vezet. Bari Tibor tiszaújvárosi vállalkozó művészi kivitelezésű, egyedi bútorokat, lakberendezéseket tervez és készít. Híre túljutott a megye határán is.- A bútortervezés- készítés mellett „testreszabott”, egész lakásbelső kiképzését is végzek, igény szerint - kezdi bemutatkozását Bari Tibor. Magam választott munkámat szíwel-lélekkel csinálom, színekben és formákban gazdag lehetőségek rejlenek benne.- Parasznyán születtem és az erdő közelében rájöttem, hogy van egy kis kézügyességem. Faragtam, majd hogy még jobban megismerkedjek az anyaggal, olvasni kezdtem a szakirodalmat. Végül lakberendező lettem. Tavaly részt vettem a tiszaújvárosi Tranzit Expón, ahol közönségdíjat kaptam. Az idén nem nevezek, mert nincs hozzá időm és fedezetem.- Az én munkám nem egy szimpla adás-vétel, hanem a megrendelőim, az üzletfeleim kívánsága szerinti tervezésen alapszik. Mindez nem kevés időt és energiát vesz igénybe, hiszen az elvégzett munka hosszú távra, évtizedekre meghatározza a munkámat megrendelő családok hangulatát.- Feleségem és Lotti lányunk körében nagyon jól érzem magam. Igen jó az a tudat, hogy' munka után ők várnak. Feleségem titkárnő egy helyi nagyvállalatnál. Lányaink még általános iskolás, de már szívesen segít a vacsorakészitésben, különösen akkor. ha az számtalan kedvence közül való. Reméljük olyan jó háziasszony lesz belőle, mint a mamája. Mindhárman sportolunk, testünk-lelkünk harmonikus egysegére törekszünk. Ha marad időnk, szívesen tanulunk együtt, vagy' olvasunk. Tagja vagyok a Lakberendezők Országos Szövetségének, ahol ismereteimet folyamatosan tovább bővíteni.
