Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-24 / 145. szám

Interjú <vXWx-x«-:-x-x-x-:«->»»»x-x-íX'»x-xí'>x-x-'x«x-»x->»>>xí-»:-xí-x-X';':-m-»:<-:'X.:.X'X-:-:-x-:-x-x-xx-X'X«­«MewoMcwm»»:«/: :-:<<í^x-xyx-H\y.:.xíw>X'Xwx«:"Wv:-:xw>xxx^^xwx-xx-xwx-: 4 Mf Kezük alatt testet ölt az anyag Iit-H uw Riport 5 Korongozás Gál Árpád I keramikus I segítségbe! |ggg| I i Szabó Anita Sáta (ÉM - SZA) - Manapság a iskolák egy­re inkább igyekeznek a tantárgyak okta­tásán kívül pluszt adni a tanulóknak. Hol arról kapjuk a híreket, hogy néptánccso­port van, hogy arról, hogy színjátszókor alakul. A sátai Általános Iskolában az agyagozás magasabb szintű gyakorlására fazekas szakkört hoztak létre. Az agyagozást hasznos elfoglaltságnak tekintik a gyerekek is Az iskola egy igen pici zugában kapott helyet a fazekas szakkör - ám annál nagyobb az ér­deklődés. A polcok telis-tele a temérdek elké­szült alkotással: edények, babák, jelvények so­rakoznak.- Iskolánk már nagyon régen művészeti is­kola akart lenni. Ezért beindult a néptánc, a zeneoktatás, s arra az elhatározásra jutott a tantestület, hogy miért ne lehetne egy fazekas­műhelyünk is, ahol a gyerekek elsajátíthat­nák az alapvető tudnivalókat. Ennek folytán már harmadik éve műkö­dünk a csemeték örömére - mondja Vécsei Katalin taní­tónő, aki az agyagozás forté­lyaiba vezeti be a kicsiket. Természetesen, mint minden máshoz, ehhez is pénz kellett. Egy 1994-ben kiírt pályázaton nyert összegből vásárolta az intéz­mény az elektromos égetőke­mencét. Azóta már újabb pá­lyázatokat írtak, például a Nemzeti Kulturális Alaphoz is benyújtották igényüket, melynek eredményeképpen 45 ezer forintot kaptak. Eb­ből már telt korongozógépre, a munkához elengedhetetlen agyagra és kerámiafestékre is. Az ifjú alko­tók ottlétünkkor szinte begyömöszölték egy­mást a kis helyiségbe. „Ezt én csináltam!” - halljuk mindenfelől a harsány megjegyzéseket. Kiderül: tavaly, Ózdon az Olvasó Egyesület­ben rendezett Ózd és környékének művésze­tét bemutató kiállításon vett részt munkáival a szakkör, melyre méltán lehettek büszkék.- Míg meg nem szüntették a faluban a ne­velőotthont, addig onnét is nagyon sokan jár­tak anyagozni. Ők mentek, de a szakkör ma­radt. Most leginkább az alsó tagozatosok vesz­nek részt a foglalkozásokon, mivel a nagyok inkább már a tanulásra koncentrálnak. Amikor eljönnek ide és együtt dolgoznak, rájuk sem lehet ismemi, annyira lefog­lalja őket az, amit csinálnak. Amióta van korongunk, azó­ta az egyfolytában forog, egy szabad perce sincsen - moso- lyodik el a tanítónő, aki be­vallja: valójában neki is volt tanulnivalója a kezdetek kez­detén, de Gál Árpád tanító- mestere mellett ez egy-kettő­re ment. A szilvásváradi Gál Ár­pád keramikustól - aki ere­deti szakmáját tekintve szintén pedagógus - rengeteget segítséget ka­pott a szakkör. Ő a mai napig jár az iskolá­ba, és ha valamiben hiányt szenvednek az ap­ró fazekasok, ő igyekszik azt azonnal pótol­ni. Az agyag-forrást ő ismeri a legjobban, úgy­hogy annak beszerzést nem is szokták igazán másra testálni. Ismét az agyagfigurák kerülnek az érdek­lődés középpontjába. Készítőik lelkesen muto­gatják, mi mit ábrázol.- Általában a gyerekek azt formázzák meg, amit ők szeretnének. Nincs ugyanis határozott terv, hogy mit kell teljesíteni. Gyakorlatilag itt minden születhet, ami nekik jól esik. Gyúrnak, vizeznek, piszkoskodnak, de ez számukra min­dent megér. Hihetetlen milyen fantáziadúsak és milyen jó a kézügyességük! - teszi hozzá Vé­csei Katalin. Ha az ember szíwel-lélekkel dolgozik, bi­zony szívéhez nő az alkotása, ezért a fazekas­szobában nem is látható az összes mű, amit a három év alatt a kis mesterek készítettek. Leg­többször hazakerülnek a darabok és otthon vál­nak a lakás díszeivé.- Meglátásom szerint, a gyerekek ebben a korban még könnyen taníthatók, így manipu­lációs kézségük is fokozottan fejleszthető. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen szakkörön egy feledésbe merülő régi mesterséget, mint a fa­zekasság, ápolhatnak és vihetnek tovább a ta­nulók - véli. A beszélgetés során szóba kerül az ajándé­kozás. A tanítónő elárulja, a gyerekek szívesen készítenek családtagjaiknak, barátjaiknak agyagból ajándéktárgyakat. Szoborcsoportok, kitűzők, kabalák egyaránt a kedvelt meglepe­tések közé tartoznak. És mi is lehet nagyobb öröm egy gyereknek annál, minthogy' egy olyas valamit adjon szeretteinek, amit ő, saját ke­zűleg készített? Az ajándék elfogadása - no és viselése - pedig mindenképpen elismerés a ké­szítő iránt. És ennél nincs is nagyobb dicsőség egy fazekasdeák számára. Alföldiből lett felvidéki Káló Béla Edelény (ÉM) - Túróczi Berta­lan, az edelényi polgármesteri hivatal osztályvezetője Alföldi, de ma már inkább „felvidé­kinek” számít, hiszen szinte minden ide köti. Fiatalon lett kulturális funkcionárius, nem politikai, szakmai merészségé­ért, amit - véletlenül és meg­ismételhetetlenül - díjazott ak­kor egy megyei főember. Akik ismerik tudják - nem véletle­nül tölti be jelenlegi állását. □ Nem sokkal a negyven fölött, mit tud mondani a meghatározó utób­bi húsz évéről? • Most már végérvényesen borso­dinak érzem magam, hiszen az idén húsz esztendeje, hogy ebben a megyében élek és dolgozom, s eb­ből 19 évet a Bódva-völgy külön­böző településein töltöttem el. Szendrőben voltam pályakezdő ta­nár, Boldván iskolaigazgató, majd Edelény következett. Voltam a vá­rosi tanácson, a finkei iskolában, most pedig a polgármesteri hiva­talban dolgozom. □ Elsősorban történelem szakos, történész, másodsorban magyar nyelv- és irodalom szakos, de leg­főképpen oktatáspolitikus. Sokfelé és sok mindent próbált. • Talán túl soknak tűnik a változ­tatás, de én azt mondom, soha nem bántam meg, hogy váltottam. Nagyon szerettem minden koráb­bi munkahelyemet, s úgy gondo­lom, engem is elfogadtak. Nem egy munkahely'hez, hanem az oktatás­ügyhöz voltam hűséges, és szolgál­tam mindenféle beosztásban, ugyanis minden fokát végigjártam a szamárlétrának. □ Ön elsősorban tanár, pedagógus. Nem hiányzik a gyakorlati oktatás, a mindennapos találkozás a diá­kokkal? • A tanítás nagyon hiányzik. Sze­rettem, s mindig nosztalgiával gon­dolok vissza, elsősorban a szend- rői évekre, ha jelenlegi beosztá­somból fakadóan valamelyik isko­lában megfordulok. Gondoltam is arra, hogy legalább egy osztályban jó lenne tanítani, de aztán letet­tem róla, mert kiszámíthatatlan az időbeosztásom, s lelketlenség len­ne a gyerekekkel szemben a sok elmaradó óra s mostanában az időmbe se fémé bele. □ Mivel foglalkozik mostanság? • A feladat, ami a mindennapos munkámat jelenti sokrétű, sokfé­le. Közoktatás, közművelődés, egészségügy, testületi, hivatali te­endők szervezése, személyzeti jel­legű feladatok, kapcsolattartás a sajtóval és sok egyéb. Hivatalosan csak Edelény területe és intézmé­nyei tartoznak a hivatalhoz, de gyakran keresnek meg a városkör­nyék óvodavezetői, iskolaigazgatói vagy' hivatali szakemberei szakmai konzultációra. Ez mindenképpen jó dolog. Azt jelenti, hogy az in­formális kapcsolatok élnek, de én nagyon örülnék, ha ezeket szer­vezetté lehetne tenni. □ Az oktatáspolitikus valahol po­litikus is egyben. • Politikával egyáltalán nem fog­lalkozom, a rendszerváltás idősza­kában dönteni kellett a politika és a szakma között. Én az utóbbit vá­lasztottam, s véglegesen elkötelez­tem magam mellette. Magyar-tör­ténelem szakos diplomám mellé el­végeztem a közoktatási vezetői szakot és az országos szakértői névjegyzékben tanügyigazgatási területen szerepelek. □ Edelényi kötődése véglegesnek látszik. Az oktatásügyhöz hűséges és azt szolgálja mindenféle beosztásban • Ahogy mondtam, itthon érzem magam Edelényben, noha az Alföl­dön, Szolnok megyében, pontosab­ban Tiszapüspökiben születtem. Több csábító szakmai ajánlat el­lenére is maradtam, családot ala­pítottam, házat építettem. A sok elfoglaltsággal járó munkámban nagyon fontos a biztos családi hát­tér. Feleségem az edelényi Szabó Lőrinc Általános Iskola történelem tanára, lányom Miskolcon a Her­man Ottó Gimnázium harmadikos tanulója. O Mivel tölti a szabadidejét, milyen szenvedélyei vannak? • Szabadidőmben szívesen járom a vidéket. Ez a régió gyönyörű, s én a városkörnyék minden tele­pülésén voltam már nagyon sok­szor. A táj szépségének döntő sze­repe volt és van abban, hogy „pusz­tai” létemre itt telepedtem meg. A másik „káros” szenvedélyem az olvasás. Elsősorban a história, a történelem. □ Barátságok, vágyak, távlati ter­vek? • Nagyon szívesen vagyok együtt a barátaimmal, ezek lassan évti­zedes kapcsolatok. Sokat jelente­nek számomra, szegényebb len­nék nélkülük lélekben. Dédelge­tett vágyaim nincsenek. Fontos az egészség, a család, szűkebb és tágabb értelemben. Talán azt na­gyon szeretném, ha a térségben dolgozó kollégáim többet talál­koznának egymással, újra lehet­ne éleszteni a szakmai kapcso­latokat az intézmények között. Pedagógiai szakszolgálatra, logo­pédiai igények kielégítéséré, pá­lyaválasztási tanácsadásra gon­dolok elsősorban. Team-munká­ra, közös gondolkodásra. Tiszapüspökiben születtem. Több csábító szakmai ajánlat ellenére is maradtam, családot alapítottam, házat építettem. A sok elfoglaltsággal járó munkámban Az alföldiből lett felvidéki Fotó: Káló Béla nagyon fontos a biztos családi háttér. A lakberendező Parasznya, Tiszaújváros (EM - BPE) - Nincs abban semmi rendkívüli, ha egy', a Bükkben született fiúgyerek szívesen farigcsálja a fahasábokat. Áz viszont még­iscsak különlegességnek számít, ha a kez­deti vonzalom a lakberendezőségig vezet. Bari Tibor tiszaújvárosi vállalkozó művé­szi kivitelezésű, egyedi bútorokat, lakbe­rendezéseket tervez és készít. Híre túlju­tott a megye határán is.- A bútortervezés- készítés mellett „testreszabott”, egész lakás­belső kiképzését is végzek, igény szerint - kezdi bemutatkozását Bari Tibor. Magam választott munkámat szíwel-lélekkel csinálom, színekben és formákban gazdag lehetőségek rejlenek benne.- Parasznyán születtem és az erdő közelében rájöttem, hogy van egy kis kézügyességem. Faragtam, majd hogy még jobban megismerkedjek az anyaggal, olvasni kezdtem a szakirodalmat. Végül lakberendező lettem. Tavaly részt vettem a tiszaújvárosi Tranzit Expón, ahol közönségdíjat kaptam. Az idén nem neve­zek, mert nincs hozzá időm és fedezetem.- Az én munkám nem egy szimpla adás-vétel, hanem a meg­rendelőim, az üzletfeleim kívánsága szerinti tervezésen alapszik. Mindez nem kevés időt és energiát vesz igénybe, hiszen az elvég­zett munka hosszú távra, évtizedekre meghatározza a munkámat megrendelő családok hangulatát.- Feleségem és Lotti lányunk körében nagyon jól érzem ma­gam. Igen jó az a tudat, hogy' munka után ők várnak. Feleségem titkárnő egy helyi nagyvállalatnál. Lányaink még általános isko­lás, de már szívesen segít a vacsorakészitésben, különösen ak­kor. ha az számtalan kedvence közül való. Reméljük olyan jó há­ziasszony lesz belőle, mint a mamája. Mindhárman sportolunk, testünk-lelkünk harmonikus egysegére törekszünk. Ha marad időnk, szívesen tanulunk együtt, vagy' olvasunk. Tagja vagyok a Lakberendezők Országos Szövetségének, ahol ismereteimet folya­matosan tovább bővíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom