Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-24 / 145. szám

Itt-Hon Interjú Itt-Hon Szinyei Merse Anna emlékezik dédapja besenyői kötődéseire. Háttérben Szinyei-éietképek. Portré olyan történésekbe, adalékokba a jelenlé­vőket, amelyek kevés­bé ismertek az utókor előtt. Beszédében kü­lönösen a szirmabese- nyói kötődést hangsú­lyozta, ami a névfelvé­tellel most tovább erő­södhet. Meglepetés­ként lépett a színpad­ra az Anton Mészáros­sal együtt érkező szlo­vák népmüyész, aki nyolcféle népi hang­szeren szólaltatott meg szebbnél szebb népdalokat, s bűvölve el rutinos játékával a közönséget. Az ünnep­ség további részében a Szinyei-versenyek leg­jobbjai vették át a di­Eredeti Szinyei-festmények az iskoiakiállításon Fotók: Jármy Loretta Szirmabesenyő (ÉM - BO) - A római ka­tolikus, az állami elemi népiskola, az ál­lami általános iskola, végül az általános iskola elnevezés és mintegy másfél év­század eltelte után a közelmúltban egye­di nevet választott Szirmabesenyő egyet­len iskolája. A névválasztás nem vélet­len, hiszen Szinyei Merse Pált rokoni szálak fűzték a településhez, ahova gya­korta el is látogatott s ahol néhány té­máját megfestette. Az országban máso­dikként Szinyei nevet választó tanintéz­mény közelmúltbeli névadóünnepségén az ünneplő szülőkkel, gyermekekkel, ne­velőkkel együtt emlékezett a nagy festő­re 4 Szinyei dédunoka is. Az ünnepi rendezvénysorozat mindössze né­hány órán át tartott, ám a jeles eseményre, a név méltó viselésére több hónapig készül­tek az iskola nevelői és diákjai. Októberben ugyanis egy hat fordulós vetélkedőt indított útjára az intézmény, amit a felkészülés, a ku­tatás, a festő életének, munkásságának mind tökéletesebb megismerése jegyében hirdetett meg. Az iskola szinte valamennyi tanulója részt vett a megmérettetésben. Voltak, akik színvázlatokban, élőképek megjelenítésében, míg masok szavalatokban, életrajzi és törté­nelmi vetélkedőkben bizonyították felkészült­ségüket. Mindeközben az iskola vezetése pá­lyázatot írt ki egy dombormű elkészítésére, s felvette a kapcsolatot egyetlen névrokoná­val, a budapesti Szinyei Merse Pál Általá­nos és Középiskolával és a Szinyei család tag­jaival. Ilyen előzmények után került sor a má­jus 30-i névadóra, amelyre a festő kései le­származottam kívül meghívást kapott Anton Mészáros Szlovákiában élő nyugdíjas peda­gógus is, aki a Jernyében eltemetett művész hagyatékait és sírját gondozza, s aki most ké­szül szlovák nyelven könyvet kiadni a festő­művész életéről. A rendezvénjd Kovács János iskolaigazga­tó nyitotta meg, köszöntve az ünnepség részt­vevőit, majd a diákok emlékező műsora kö­vetkezett. Miközben a művészettörténész déd­unoka, Szinyei Merse Anna könyveiből összeállított műsor nyomán a hallgatóság be­tekintést nyerhetett a művész életébe és mű­veinek születésébe, a háttérben megelevened­tek a festő legszebb és legismertebb alkotá­sai élőképek formájában. Majd Szinyei Mer­se Anna lépett a közönség elé és avatta be Az országban másodikként vette fel Szinyei Merse Pál nevét a szirmabesenyői általános iskola Jószai Zsolt alkotását Fedor Vilmos or­szággyűlési képviselő és Fedor Vince polgár- mester leplezi le jakat és az ajándéko­kat Kovács János iskolaigazgatótól, aki ezu­tán a miskolci múzeumtól kölcsönkapott ere­deti Szinyei képekből és a tanulók munkái­ból megnyílt kiállítás megtekintésére és Jó- szai Zsolt miskolci művész-tanár által meg­mintázott dombormű felavatására invitálta a vendégeket. A műalkotás előtt Lénárt Béla történész mondott avatóbeszédet, majd Fe­dor Vilmos országgyűlési képviselő és Fedor Vince polgármester leleplezte a fehér márvány lapról kiemelkedő bronzszobrot. Az iskolai jel­képet a görög és a római katolikus egyházak képviselői szentelték meg, akik szintén meg­tisztelték jelenlétükkel a jeles eseményt. A szertartást követően az iskola volt igazgatói - Pásztor Béla, Bossánvi Gyula, Sznagyik Sán- dorné - koszorút helyeztek el a bronz kép­más előtt, majd a meghívott vendégek és az osztályok képviselői egy-egy szál rózsával adóztak a nagy művész emlékének. Szilágyi Anita Miskolc (ÉM) - Idén második alkalommal rendezték meg Budapesten a Waldorf- Olympiát, melyen az ország valamennyi Waldorf-iskolájában tanuló ötödik osztá­lyos részt vett. Megyénkből, a Hámori Waldorf Iskolából 21 diák jeleskedett. A görög olimpiát idéző rendezvény során a gyerekek átélhették a korábban tanult történelmet és egy időre valódi olimpi­konokká válthattak. Tolnai Antal, a Hámori Waldorf Iskola taná­ra - aki egyben a tanári konferencia soros el­nöke - éppen a bizonyítványokat írja, ami­kor megérkezem.- Nálunk az osztályozás nem olyan egysze­rű, mint a normál tantervű iskolákban, ugyan­is év végén a tanulók nem érdemjegyeket, ha­nem minden egyes tantárgyból szöveges ér­tékelést kapnak. Az igényes munkához pedig idő kell - mondja. Majd az olimpiát megjárt ötödik osztályra terelődik a szó.- Ok az én osztályom. Mivel ebben az év­ben tanultuk a görög történelmet, egy percig sem volt kérdéses, hogy elfogadjuk-e a pest­hidegkúti testvériskola olimpiai meghívását. Ez a verseny nem a modern értelemben vett olimpiát, sokkal inkább annak görög változa­tát igyekezett felidézni. Erről tanúskodnak a versenyszámok is, melyek között szerepelt tá­Olimpikonok voltak a miskolci waldorfosok vol-és magasugrás, diszkoszvetés, gerelyhají­tás, váltófutás, maraton, valamint birkózás. A sporteszközök méretét a gyermekek magas­ságához méretezték. Derekasan küzdöttek A kétnapos rendezvény első napja edzéssel telt - a miskolciak itthon a Csanyikban gya­koroltak de ekkor készítették el verseny­szerelésüket is, mely a kornak megfelelő öl­tözetet, a tógát jelentette. Az ismerkedési es­ten a miskolci waldorfosok, a Tolnai Antal által írt Odüsszeusz hazatérése című dara­bot adták elő.- Az olimpián hét iskola ötödik osztályo­sai - mintegy 200 diák - versengtek, de a ma­gyarokon kívül volt még egy szlovén, egy ro­mán és egy osztrák csoport is. Több barátság is köttetett, így amióta hazajöttünk, a német nyelv iránt igencsak megnőtt az érdeklődés. Érdemes megemlíteni a verseny felállását is. A gyerekek ugyanis nem saját osztályuk, ha­nem poliszuk (városuk) dicsőségére küzdöttek. Az olimpikonok komolyan vették a vetélke­dést, mivel esküt tettek arra, hogy dereka­san és sportszerűen fognak játszani egymás­sal. A görögös hangulathoz nagyban hozzájá­rultak a „papok” is, akik meggyújtották az olimpiai lángot, melyre kötényből búzamagot hintettek. No meg a zászlók, amelyekre a A hűvösvölgyi Waldorf-Olympián diszkoszt is vetettek az ötödikesek résztvevő poliszok görög betűkkel írták fel vá­rosuk nevét. Mindenki nyert- Ennek az olimpiának az elsődleges célja az volt, hogy a Waldorf-iskolába járó ötödike­sek, akik egy fél éven keresztül ismerkedtek a görög történelemmel, teljes mértékben azo­nosulhassanak a korral. Azzal az érával, mely­nek kultúrája az európai kultúra alappillére, és amelyhez már oly sokszor visszanyúltak elődeink is. Továbbá az is, hogy az elméletet a gyakorlatban is megerősítsük, hiszen így jó­val több emlékkép ülepedhet le a gyermekek­ben. Ebben a versenyben egyébként nem az eredmények domináltak, mert bár a tanárok figyelemmel kísérték, hogy ki, melyik verseny­számban nyújtott kimagasló teljesítményt, illetve viselkedett nagyon sportszerűen, ettől függetlenül érmet kivétel nélkül mindenki kapott. Mert itt valójában a részvétel volt a fontos. Odüsszeusz hazatérése című darabbal mutatkoztak be a miskolciak Fotó: magánarchívum Püspöki Péter Miskolc (ÉM - SZV) - Püspöki Péter második éve az A vasi Gimnázium magyar-történelem sza­kos tanára. Az ottani színjátszókor vezetője, de részt vesz az iskolai DSK természetjáró csoport­jának irányításában is. A napokban kapta meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főisko­la színházelmélet-drámapedagógia szakán.- Kezdettől fogva éreztem, nem tudom vállal­ni a megszokott tanárszerepet. Nekem az a fon­tos, hogy a tanulás problémamegoldás legyen. Ezen keresztül kell eljutni önmagunk megisme­réséhez. Kerestem az utat elképzeléseim megvalósításához, ezért három év­vel ezelőtt felvételiztem a Színházművészeti Főiskola levelező tagozatának színházelmélet-drámapedagógia szakára. Rövid idő alatt rájöttem, ez az az út, amit mindig kerestem. A drámapedagógia egy olyan módszer, amely se­gíthet egy gyerekközösségnek az önmagára találásban. Abban, hogy megta­nuljanak önállóan gondolkodni. Ez az együttgondolkodás az igazi öröm szá­momra - vallja Püspöki Péter. Az iskolai DSK-n belül havonta egyszer kétnapos kirándulást szervez, amely gyakran egybeesik egy-egy országos szervezésű teljesítménytúrával. Mint mondja, az ilyen megmérettetéseknek az a célja, hogy jól érezzék ma­gunkat azok, akik abban részt vesznek, és ráadásként hozzáadódhat a kitar­tás, győzelem örömébe való belekóstolás is. Az iskolai színjátszókőrben nemcsak színjátszással, hanem színházi neve­léssel is foglalkozik. Véleménye szerint a színház lényege az igazság, amit megpróbálnak közvetíteni a nézőknek. Idén az iskolai színjátszócsoport híva- talosan is sikert könyvelhetett el, hiszen bejutott a Diákszínjátszó Fesztivál országos döntőjébe. A tanár úr végezetül így fogalmazza meg tanári hitvallását: - Számomra a tanítás akkor izgalmas, ha közös kaland, felfedezés”. Szinyei-képek eredetiben és jelmezben

Next

/
Oldalképek
Tartalom