Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-17 / 139. szám

A demokrácia gyermekbetegségei Itt-Hon Riport Bodrogolaszi (ÉM - PT) - A Sá­toraljaújhelyi Bíróság a közel­múltban megállapította, hogy a Bodrogolaszi Önkormányzat megsértette az ülésteremben lévő - felperes - polgárai sze­mélyiségi jogait, amikor 1996. július 4-én megtartott képvise­lő-testületi ülés biztosítására karhatalmat vett igénybe. Ezért a lefolytatott eljárás ren­delkező részének, a Polgármes­teri Hivatal hirdetőtábláján való kifüggesztésére kötelez­ték az önkormányzatot. Továb­bá az ítélet nagynyilvánosság előtti közzétételét is elrendel­ték, melyben a képviselő-testü­letnek bocsánatot kell kérnie a megsértett polgáraitól. Az ügy előzményei három évvel ko­rábbra nyúlnak vissza, amikor a helyi általános iskola vezetőjét előbb fegyelmi úton, majd vezetői alkalmatlanságának indoklásával felmentették. Tölgyesi István igaz­gató jogorvoslati eszközhöz folya­modott, melyet mindkét alkalom­mal megnyert. Az önkormányzat azonban nem kívánta őt státusá­ba visszahelyezni. Akkor a per­nyertes úgy döntött, hogy végre­hajtó által szerez érvényt az ítélet­ben megfogalmazottaknak. Az el­járás során a végrehajtó rendőri segítséget is igénybe vett. Ezt kö­vetően néhány nappal - '96. júli­us 4-én - tűzte napirendre a „vezetővisszatérés” körülményei­nek megvitatását az önkormány­zat. Zárt ülést rendeltek el a na­pirendi pont előtt, de mivel az ott tartózkodók nem kívántak kimen­ni az ülésteremből, most a képvi­selő-testület folyamodott a karha­talom igénybevételéhez. Ezt köve­tően azonban a testület a vissza­helyezett igazgató közalkalmazot­ti jogviszonyát felmentéssel meg­szüntette. • Dúrbák József bodrogolaszi pol­gármester szerint a személyiségi jogok védelmében határoztak a zárt ülés mellett. A felhívásra azonban nem mentek ki az embe­rek, ezért hívták a rendőröket. A polgármester az akkori feszült hangulattal és saját tapasztalat­lanságukkal magyarázza az elha­markodott döntést. Mint mondta: „Nem mérlegeltük kellőképpen in­tézkedésünk súlyát.” Az ülésről eltávolított emberek igazuk megállapítása érdekében keresetet nyújtottak be a bíróság­hoz. Ebben azt kérték, hogy az ön- kormányzat kérjen bocsánatot tő­lük a nagy nyilvánosság előtt. To­vábbá fejenként 50 ezer forint er­kölcsi kártérítési igényt is bejelen­tettek. A bíróság a keresetlevélben be­adott - elkülöníthető két kereset - egyikének helyt adott, de egyút­tal kétezer forint perköltség meg­fizetésére kötelezte a felpereseket. A felperesek ezt sérelmesnek ta­lálták és ezért fellebbezést nyújtot­tak be a megyei bíróságon. A má­sodfokú ítélet azonban — mivel a fellebbezés a kártérítési igény el­utasítását nem vitatta, csupán azt, hogy az elsőfokú hatóság eljárási illeték megfizetésére ítélte őket - az újhelyi bíróság ítéletét helyben­hagyta. A megyei bíróság egyút­tal azt is megállapította, hogy a felperesek csak részben lettek per­nyertesek, mert a kártérítési kere­setüket elutasították, így részben pervesztesek. Ezért kell jogorvos­lati illetéket fizetniük, de nem ket­tő, hanem háromezer forint összegben. A demokratikus játékszabályok elsajátításának szükségességére, a túlkapások jövőbeni elkerülésére példa lehet a bodrogolaszi eset. In­formációink szerint azonban az ügynek még további folytatása várható, hiszen közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése mi­att az igazgató továbbra is perben áll az önkormányzattal. Most azonban már nem kéri munkavi­szonyának helyreállítását, hanem anyagi kártérítést vár az önkor­mányzattól... NEKl’Mt I» Hegyaljai Gazdanapok a Kereskedelmi és Iparkamara szemével Szerencs - A kiállításon és vásáron önálló standdal jelentünk meg, ahol a kamara és a KHT kiadványaival ismertettük meg a látoga­tókat és tájékoztatást adtunk szolgáltatásaink­ról. A váráson több mint harminc tagvállala­tunk állított ki. Első ízben került átadásra a Hegyaljai Gazdanapok kamarai vásárdíja. A díjat serleg és oklevél formájában a Taktatej Rt. nyerte el, egyedi fejlesztésű, széles skálá­jú, ízlésesen megjelentetett termékeivel. A vásár második napján társrendezői voltunk a szakmai napnak, amelyet a kamara vendé­geként T. Asztalos Ildikó, az IKIM államtitká­ra nyitott meg. A tanácskozás vezértémája a területfejlesztés és az ezzel kapcsolatos pályá­zati lehetőség volt. Erről Gyárfás Ildikó, a Me­gyei Közgyűlés elnöke adott tájékoztatást. Az államtitkárral a kiállítás megtekintése után a turizmus helyzete és lehetőségei Tokaj Hegyal­ján címmel körútra indultunk, így több tele­pülésre is ellátogattunk. Először Tárcái község­ben Pataky Sándor polgármester mutatta be vendégünknek azokat az ingatlanokat, ame­lyek vendégfogadás céljára használhatóak len­nének, de jelenleg üresen állnak. A pincesor megtekintése után Tárcáiról Erdőbényére ve­zetett az utunk, ahol a Bánya-tó és környékét tekintettük meg. Itt Balogh Péter tulajdonos fogadott és adott tájékoztatást az államtitkár­nak a terület idegenforgalmi hasznosíthatósá­gának elképzeléseiről. A mádi Sós Borházban Novák István vállalkozó mutatta be vendég- fogadóját, majd a Bortó vendéglátó komple­xummal ismerkedhettünk meg, Bodnár Imre ügyvezető kalauzolásával. Itt került sor a kör­nyék idegenforgalommal foglalkozó vállal­kozói és az államtitkár közötti kötetlen beszél­getésre. A résztvevők elmondták, hogy vál­lalkozásukat a hegyaljai borvidék, a bor és szőlőkultúra nyújtotta alapokra kívánja épí­teni. Programúkat e köré sorakoztatják fel, és ennek a célnak kívánják alárendelni további fejlesztési elképzeléseiket is. Egyetértettek ab­ban, hogy újabb rendezvényeket kell szervez­ni, amely több napra helyben tartja a vendé­geket. A jelenlévő vállalkozók kifogásolták, hogy a megyei idegenforgalmi rendezvények program­ja, az erről szóló kiadványok egyáltalán nem, vagy csak hiányosan jutnak el hozzájuk. A gré­mium kiemelten foglalkozott a B.-A.-Z. megyei Területfejlesztési Tanács területfejlesztési pá­lyázatának kiírásával. Az államtitkár értet­lenségének adott hangot amiatt, hogy a koráb­bi tervezetekkel szemben a Tokaji Borturizmus nem szerepel a kiemelten támogatott pályáza­ti célok között. A Hegyaljának végtelenül fon­tos kitörési pontot jelentő borturizmus fejlesz­tése talán az egyetlen, de mindenképpen meg­határozó gazdasági cél. Az évszázados szőlő- és borkultúra, a Tokaji bor hírneve Hegyaljá­nak egy olyan „vendégháza”, amelyet csak be kell „bútorozni”, hogy vendégfogadásra alkal­mas legyen. Az erre a célra költendő pénz nem­csak egy település fejlődését szolgálná - szem­ben az ipari beruházásokkal - hanem az egész régió felemelkedését segítené elő. Tokaj-Hegyal- ja fejlődése országos érdek is, hiszen bora ré­vén a magyar országkép egyik legfon tosabb ré­szét alkotja. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy erről a vidékről milyen benyomással tér­nek haza a turisták. Ezért érthetetlen, hogy a Kistérségi Területfejlesztési Tanács tagjai - akik a térség polgármesterei - illetve az álta­luk a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz de­legált képviselőik miért néni sorakoztak fel megfelelő erővel a Hegyalja jövőjét jelentő To­kaji Borturizmus kiemelt támogatása mellett. A feladat megoldása tehát - mint sok más eset­ben is - a térség gazdasági szereplőinek gond­jait szaporítja. Jolsvay János képviseletvezető A Tolcsva (ÉM - PT) - A Taktakenéz elleni 4:0 arányú győzelem után Balázs András, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Labda­rúgó Szövetség elnöke serleget adott át Zelenák Gyulának, a tolcsvai ifjúsági csapat vezetőjének (képünkön), aki egy­negyed évszázada irányítja az ifik mű­ködését. Az elmúlt hét végén szombaton, a sikeres meccset követően beszélget­tünk a kitüntetettel az elmúlt 25 év tör­ténetéről, tapasztalatairól. ® A miskolci 116-ös számú szakmunkáskép­ző diákjaként váltam magam is aktív focistá­vá. Kapusként és középhátvédként rúgtam a bőrt tanulmányaim befejezéséig, majd szü­lőfalumba visszatérve Tolcsván is. ’71-ben saj­nos megszűnt a csapatunk, mert a játékosok döntő többségét elvitték tőlünk. 1972-ben ma­gam is részt vettem az újraszervezésben és ettől kezdve alakult ki a szorosabb kötődé­sem az ifisekkel. □ Milyen eredményeket értek el? • Először az akkori járási II. osztályban, majd öt év után már a járási I. osztályban szerepeltünk. Mára a megyei II. osztály ke­leti csoportjának élmezőnyébe küzdöttük fel magunkat. Ha minden sikerül, az idén is az első helyen végzünk. Három ponttal vezetünk Gönc előtt, a gólarányunk pedig 107-16, ami nem rossz eredmény. Egyébként fennállásunk óta már tíz bajnokságot nyertünk meg az if­júsági csapattal. Jelenleg Hajdú Zsolt és Ba­lázsi Csaba a legerősebb két játékosunk. □ A csapat fenntartásáról ki gondoskodik? • Az önkormányzat anyagi támogatására biz­tonsággal támaszkodhatunk. Mindent meg­kapunk tőlük. Az öt évvel ezelőtt épített mo­dern öltözőt is a községnek köszönhetjük. Ha szükségünk van valamire, mindig készséggel állnak rendelkezésünkre. Mi pedig cserébe az elvárható legjobb teljesítményt igyekszünk teljesíteni szurkolóinknak. □ Milyen jövőt szán saját sporttevékenységének? • Úgy gondolom, elég erő van bennem ahhoz, hogy néhány évig még további sikereket ér­jünk el együtt a tolcsvai ifjúsági focicsapat­tal. Ahogyan mi számíthatunk az önkormány­zat támogatására, ugyanolyan biztonsággal számíthatnak szakmai tevékenységemre az ificsapatban a srácok is... 25 éve az ifjúsági csapat élén . Itt-Hon Interjú Gyémántdiplomás pedagógus Sátoraljaújhely (ÉM - PT) ­Hatvan évvel ezelőtt szerezte meg pedagógus képesítését a Po­zsonyi Tanítóképzőben Petik Re­zső, aki 1953-tól nyugdíjba vonu­lásáig dolgozott a sátoraljaújhe­lyi szlovák tannyelvű diákott­honban és iskolában. A legutóbb Sátoraljaújhelyen megtartott képviselőtestületi ülésen gyé­mántdiplomát vehetett át hat­van éve kapott diplomájának megbecsüléseként Laczkó Károly polgármestertől. Petik Rezső kilencgyermekes családban nyolcadikként látta meg a napvilágot 1917-ben - a Petik Rezső ma Szlovákiában található - Zó­lyomban. Két évesen Losoncra költöztek szüleivel, ahol elvégez­te a magyar népiskolát majd a gimnáziumot. Az érettségi után három évig csak alkalmi munká­hoz jutott, de később Pozsonyban tanítói vizsgát tehetett. Segéddí­jas pedagógusként a losonci népiskolában jutott álláshoz - ki­lencven pengős fizetéssel. Később Csákányházán kapott végleges státust és itt ismerkedett meg feleségével is, aki szintén tanító­nőként tevékenykedett. Az ifjú pedagógus szívbeteg­sége miatt baj nélkül vészelhet­te át a háborús időket. ’45 janu­árjában ismét a katedrára állha­tott, de a szlovák hatóságok má­jusban bezáratták a magyar is­kolát, és elbocsátották a pedagó­gusokat is. 1947-ben jelentős for­dulat következett be életében, mert családjával együtt átköltö­zött Magyarországra. Itt előbb Karancsberényben kántortanító- ként tevékenykedett, majd ’53- tól Sátoraljaújhelyen telepedett le. A helyi szlovák iskolában húsz évig vezette az énekkart, és felkarolta a diákok sakkéletét is. Újhelyi munkássága során hosszú ideig vezetett nyelvtanfo­lyamokat, tolmácsként működött közre, és mai napig orgonái a re­formátus és evangélikus temp­lomban egyaránt... Semsey István Sátoraljaújhely (ÉM - SFL) - Semsey István Sá­toraljaújhelyen született 1934-ben. Édesanyja do­hánygyári munkásként, édesapja kőművesként dol­gozott, később a temetkezési vállalatnál, mint bol­ti szolga tevékenykedett. István szülőhelyén végezte el általános iskolai tanulmányait, majd édesapja nyomdokait követve szeretett volna kőműves lenni. A szakmunkás- képzőben két évet tanult, majd 1951-ben önként jelentkezett a repülőtiszti iskolába. Akkoriban er­re lehetőség volt a nyolc általános elvégzése után is. Negyven hónapot töltött el itt, csatarepülősként kezdett Berettyóújfalun, majd Szolno­kon folytatta, ahol vadászrepülősnek képezték ki. Ónálló pilótaként a „Galamb” típusú gépeken szelte az eget. 1956-ban a Rákosi rendszer alatt leszerelték Befejezte az egykor el­kezdett kőműves szakmával kapcsolatos iskolát és a megszerzett segéd­levéllel a sátoraljaújhelyi magasépítőknél helyezkedett el. Hatvanhá­romban ismét magára húzta az egyenruhát, a helyi fegyházban igaz­gatási előadóként huszonhét évet töltött el. Zászlósi rendfokozattal nyug­díjazták nyolcvankilencben. Semsey István egy alkalommal megpróbálta felkutatni családfáját és meglepetésére kiderült, hogy egyik felmenője Zemplén vármegye alis­pánja volt egykor, vezetékneve feltehetően frank eredetű. Nyugdíjba vo­nulása után kezdett el írással foglalkozni. Az „Életet az éveknek” elne­vezésű nyugdíjas klubon belül szervezték az idősebb rímfaragók tábo­rát, ahová több költeményével jelentkezett. Egyik szerzeménye már akkor feltűnt egy antológiában, majd a következő kötetben újabb há­rom. 1996-ban a „Borostyán" című verseskötetben kilenc versét tartot­ták érdemesnek a kinyomtatásra és ugyanekkor az Alterra Svájci- Magyar Kiadó is megjelentette költeményeit. Semsey István 1957-ben nősült, negyven éve él kiegyensúlyozott házasságban feleségével. Egy fia és lánya van, boldog nagyapa, Szabadidejét jórészt a négyszáz négy­szögöles telkén tölti, itt szedi össze gondolatait, amiket később papírra vet. A jelek szerint sikeresen, hiszen ez év februáijában a B.-A.-Z. Me- gyei Önkormányzattól megkapta az .Arany Toll” díjat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom